Székhelye Kolozsvár. Az Erdélyi Országos Muzeum létesítését az 1841/43. erdélyi országgyülés határozta el, de kivitelre csak 1859. került az eszme, a mikor Mikó Imre gr. állván az ügy élére, országszerte ujólag gyüjtést indított. Az 1859 nov. 23-26. tartott alakuló közgyülés már 10142 frtnyi biztosított évi jövedelemmel rendelkezett, és könyvtára, régiség- és éremtára, valamint természetrajzgyüjteményei az adományokból összeállítve, bő alapot mutattak a későbbi fejlődéshez. Az egyesület alapítója és volt elnöke. Mikó Imre gr., «Erdély Széchenyije» emlékére 1889. a tőle adományozott muzeumkertben diszes emlékszobrot emelt. Az egylet jelenlegi tisztviselői a következők. Elnök: Eszterházy Kálmán gr., országgyülési képviselő. Alelnökök: Brassai Sámuel dr., nyug. egyetemi tanár és Szász Domokos, erdélyi ev. ref. püspök. Titkár az alapítás óta: Finály Henrik dr., egyetemi ny. r. tanár. A gyüjtemények őrei az 1872. a kolozsvári m. kir. Ferenc József tud. egyetemmel kötött szerződés értelmében az illető szakok egyetemi tanárai. A tudományos működést az egylet kebelében két szakosztály műveli: az orvos-természettudományi, és a bölcselet-, nyelv- és történettudományi. Amannak elnöke Szamosi János dr., titkára Szádecky Lajos dr., ennek elnöke Farkas Gyula dr., titkára Lőte József dr. Az egylet kiadványai: 1. Évkönyvek, szerk. Brassai Sámuel, 6 köt., 1859-1873. 2. Erdély a rómaiak alatt, dijazott pályamű Vass Józseftől. 3. Naptár 1863-ra. 4. Évi tudósítások 1866-69., 3 füzet. 5. Erdélyi Muzeum, havi folyóirat, szerk. Finály Henrik. 9. évfolyam 1874-1882. 6. Évkönyvek uj folyam. Szerk. Finály Henrik. 2 köt., 1874-1878. 7. Orvos-természettudományi Értesiítő, 1879 óta évenként 1-1 köt. 8. Erdélyi Muzeum, szakosztályi kiadvány, 1884 óta évenként 1-1 köt. Az egylet gyüjteményei jelenleg a következők: 1. Könyvtár: 51290 köt., ezenkivül mintegy 1000 drb 1848-49. nyomtatványból és a Régi Magyar könyvtárból, mintegy 1000 drbban. A kézirattár az Eszterházy-család csetneki ágának letétben őrzött levéltárán kivül több ezer oklevelet és kéziratot tartalmaz. 2. Régiség- és éremtár: 10000 régészeti tárgy, 16000 érem, ezenkivül az Eszterházy-féle éremtár 3779 drbban. 3. Állattár: 20000 szám alatt bejegyzett tárgyak. 4. Növénytár: több mint 150000 fanerogam s mintegy 60000 kriptogam növény. 5. Ásványtár: 15000 drb ásvány, kőzetfa és kövület (3500 drb). Az egylet alaptőkéje, amely 1859. mintegy 180000 frt volt, ma megközelíti a 245000 frtot, amely összegen kivül még 50000 frtnyi külön alapok állanak az egylet rendelkezése alatt. Évi kiadása 1893. fizetésekre 7770 frtot, gyüjteményei kezelésére és gyarapítására l6000 frtot, szakosztályai tudományos céljaira 3500 frtot tett ki. Az egylet tagjai igazgatók, alapítók és részvényesek. Igazgatók 500 frt. alapítók 100 frt alapítványt tesznek, a részvényesek évenként 5 frtot fizetnek. A csak szakosztályi tagok helyben 3 frt, vidéken 2 frt évi dijat fizetnek.
ezen püspöki egyházmegye egyházi és világi hivei által gyakorolt azon jog, amellyel meghatározott egyházi és iskolai ügyeit saját, egyházi és világi személyekből vegyesen szervezett közegei által intézi. Történelmi fejlődése reformációra megy vissza, amidőn az erdélyi r. katolikusok elnyomatása szükségesé tette azt, hogy a hivek maguk gondoskodjanak vallási érdekeikről. Ezen viszonyok között a törvény által megadott önkormányzati alapon a hivek és a papok maguk gondoskodtak az egyházi és iskolai, valamint a vagyoni ügyek intézéséről. Az approbatae Constitutiók I. r. 3. c. ugyanis jogot ad a kat. vallásnak is, mint bevett vallásnak, hogy azon ügyekben, amelyek csak az egyházi rendeket illetik, maguk az egyházi rendek is hozhatnak határozatokat, de ezeket is közönséges generális gyülésekben. A közösen érdeklő, v. a világiakra vonatkozó ügyekben azokkal együtt kell határozni, vagyis minden vallásfelekezet papjai, a maguk vallásásn levő főmagisztrátusok és pátronusokkal együtt hozhatnak határozatokat és tarthatnak üléseket. Az erdélyi katolikusok ezen alapn egyházi s iskolai ügyeik intézése végett folytonosan tartottak üléseket. A hivek és papok ezen összesége Status Romano-Catholicus Transilvanicus, s az általok tartott gyülések pedig statusgyülések nevét viselték. Ezen statusgyülések tagjai, a gyülésekről vezetett jegyzőkönyvek és irományok szerint: 1. a püspök v. vikárius; 2. a kir. főkormányszék, kir. kincstári tanács és a kir. tábla kat. tagjai; 3. az országgyülési kat. regálisták; 4. a kat. főtisztek, főispánok s itélőmesterek; 5. a székesegyházi káptalan tagjai; 6. az esperesek s alesperesek és 7. az erdélyi szerzetes rendek házfőnökei. Hatáskörébe tartozott az uralkodó elé kinevezés végett fölterjesztendő püspüki hármas kijelölés eszközlése, az egyházakra, iskolákra, nevelésre s aggházakra, továbbá a vallási alapítványokra való főfelügyelet, az egyházi s iskolai alapok kezelése; 1767. azonban Mária Terézia a kir. kormányszék kebelében egy kat. bizottságot szervezett, amely bizottságnak, mint catholica commissionak hatáskörébe lettek utalva az iskolai s egyházi ügyek intézése, a Mária Terézia által tett kat. alapok kezelése ugy, hogy az erdélyi r. kat. status hatásköre teljesen megszünt s e helyett a statusgyüléseken ezután csak a status autonomiáját korlátoló intézkedések megszüntetése iránti lépések megtétele fölött tanácskoztak s határoztak. A kat. bizottság elnöke a kormányzó vagy ha ez nem volt katolikus, ugy egik katolikus tanácsos, vagy a r. kat. püspök volt. Tagjai voltak: a püspök, a főkormányszék r. kat. tanácsosai s titkárai, s a püspök ajánlatára ő Felsége által kinevezett előadó áldozár. A bizottság határozatait a főkormányszék in publico ecclesiasticis jelzéssel adta ki. A kat. status a hatáskörébe eső ügyeknek a kat. bizottságba való átvétele miatt panasszal fordult az 1791. erdélyi országgyüléshez, amely oly értelmü törvényjavaslatot terjesztett a király elé, amelynek az volt a célja, hogy a stgatus teljes jogaiba visszahelyeztessék. A király nem szengtesítette e törvényjavaslatot, 1792 máj. 26. kir. leirat szerint azért, mivel a kat. status autonomiája törvény által biztosítve lévén, nincs szükség uj törvényre, és meg van engedve, hogy a katolikusok iskolai, egyházi s alapítványi ügyeiket tárgyalják, azok kivételével, amelyek a püspöknek vannak fentartva. Ennek dacára a status nem nyerte vissza eredeti hatáskörét. 1848. a magyar felelős kormány kinevezése után, ?ovács Miklós püspök aug. utolsó napjairfa statusgyülést hivott össze, amely elhatározta, hogy a kat. status hatáskörébe eső ügyek kezélését ujra fölveszi s szervezeti szabályokat is dolgozott ki, s azokat 1848 aug. 31. tudomásvétel és megerősítés végett a nádorhoz és a miniszteriumhoz bemutatta. A kormány ezen fölterjesztésre a közbe jött események miatt választ soha sem adott. Az 1866. évi kolozsvári országgyülés kat. tagjainak fölkérése folytán Fogarassy Mihály püspök 1866 jun. 10-re összehivta a statusgyülést, amely gyülés az autonomia visszaállítása végett feliratot intézett a királyhoz. Ezen feliratra kelt a királynak 1867 aug. 19. elhatározása, amelyet b. Eötvös József akkori vallásügyi miniszter 1867 szept. 12. 896. sz. a közölt az erdélyi püspökkel s amely szerint a főkormányszék mellett fennállott kat. komisszió megszünt s a statusgyülések hatásköre visszaállíttatott. Ezen leirat folytán 1868 febr. 9. hivta össze Fogarassy Mihály püspök az első statusgyülést. Ezen gyülésen a szervezet megállapítása körül élénk viták merültek föl, amelyek a püspök jogai körül forogtak. A püspök a vallásügyi miniszterhez ezen gyülésből fölterjesztette a többség által elfogadott szervezeti szabályokat, a kisebbség véleményéverl és saját észrevételeivel. Az ügyek intézésére szolgáló közeg nem lévén kirendelve, a kormány által felállított ideiglenes bizottság intézte azokat, amig a püspök által 1873 máj. 12. Gyula-Fehérvárra összehivott statusgyülés a szervezetet véglegesen meg nem állapította s az igazgató-tanácsot is meg nem választotta. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1873 jun. 16. 1008. sz. leiratával helybenhagyólag tudomásul vette a szervezeti szabályok értelmében eszköhölt választást; s ezóta a statusgyülés és az igazgató-tanács megszakítás nélkül gyakorolja az erdélyi r. kat. egyházmegye autonomiáját. A satusgyülés a határozó, az igazgatótanács adminisztrativ közege az autonomia gyakorlásának. A statusgyülés tagjai: a megyés püspök, ki a satusgyülés rendes elnöke, amely elnökség a püspöki szék üresedése esetén a káptalani helynököt illeti; akadályoztatásuk esetén ezen elnökség a világi elnököt illeti, akit a statusgyülés választ; továbbá tagjai a statusgyülésnek a székes káptalan 10 rendes tagja; 16 kerületi esperes, akiknek akadályoztatása esetén helyükbe az illető kerületi alesperes vagy jegyző lép; a gyulafehérvári püspöki hittani kar egy küldötte; a szerzetes rendeknek tartományi főnöke; a 16 esperesi kerület papsága által kerületenként választott 19 képviselő. Az algimnáziumok-, tanítóképezdék- s kat. reáliskoláknak az intézet tanárai által választott egy-egy követe; a főgimnáziumok két-két küldötte, a nyilvános néptanodák rendes tanítói által választott néptanítói képviselő. A nagyszebeni árvaház s a kolozsvári, gyulafehérvári, udvarhelyi, csiksomlyói, marosvásárhelyi s kantai r. kat. növeldék igazgatói. Az erdélyi kir. itélő-táblák r. kat. elnökei s rendes birái; az erd. r. kat. főispánok, alispánok, a szab. kir. s rendezett tanácsu városok polgármesterei. A 16 esperesi kerületből 42 világi képviselő; a kegyuri jogot gyakorló kir. kincstár három képviselője, kiket a kir. kincstár kat. tisztviselői közül a kormány kinevez. A kegyuri kötelességeiket pontosan teljesítő kegyurak és jóltevők. Az igazgatótanács tagjai, a megyéspüspök, esetleg káptalani helynök és a státusgyülés által tagjai sorából választott 8 egyházi és 16 világi egyén. Ezenkivül tagjai a világi elnök, az előadó és titkár, a tiszteletbeli előadó és titkár, a pénztárnok, ellenőr, számvevő, jogtanácsos csak tanácskozási szavazattal birnak. Az erdélyi r. kat. egyházmegyében az egyházi autonomia azalsóbbfoku r. kat. hitközségekben érvényesül. Az egyházközségek szervei: 1. a hitközségi közgyülés és 2. az egyházi és iskolai tanács. A közgyülés tagja minden kat. családfő, ki önálló házat tart és semmi megbélyegző tettel kat. jellegét be nem szennyezte. A közgyülés hatásköre kiterjed a községi templomra s iskolára, ezek vagyonára, a kegyes alapítványokra, a keresztény tisztességes élet és rendtartás védelmére s a kegyuri joggal biró községekben a lelkész s a kántortanítók megválasztására. A közgyülés elnöke a plébános. Az egyházi és iskolai tanács tagjai: 1. a plébános v. helyettes plébános; 2. a hitközségi népiskolák rendes tanítói, akik oly helyen, ahol négyen, v. azonfölül nyolcig vannak, egyet, ahol nyolcan vagy ennél többen vannak, kettőt választanak magjuk közül 3 évre; 3. a főgondnok; 4. algondnok; 5. kis községekben hat, nagyobb községekben s városokban tizenkét tanácsos, kiket a hitközségi közgyülés választ. A fő- és algondnokot a püspöki hivatal megerősíti; a tanácsosok megválasztása, tudomásulvétel végetgt oda bejelentendő. L. Státusgyülés.
alapítása körülményeit sürü homály fedi. A hagyomány szerint alapítását Szent Istvánnak köszöni. Valószinübb azonban azok nézete, kik valamint a nagyváradi, ugy az E. megalapítójának is Szent Lászlót, az erdélyi részek védszentjét tartják. Az E. területe eleinte nem volt a maival azonos, mert mig egyrészről a mármarosiak is fönhatósága alá tartoztak, addig másrészről a Moldvában fekvő ősrégi milkoviai püspökség alá tartozó székelyföld és a nagyszebeni kiváltságolt prépostság alá helyezett délvidéki szászok ki voltak az alól véve. Első ismert püspöke Simon (1103-1112), kinek utódai közül kitünnek a sokak által Béla király névtelen jegyzőjének tartott Pál (1175-1181), Rajnald (1222.1241), ki a tatárok elleni gyászos emlékü muhi ütközetben lelte sirját, ónodi Czudor Imre (1386-1389), előbb Vörös-Oroszország kormányzója, majd egri és imolai püspök, Palóczy György (1419-1423), utóbb esztergomi érsek, Lépes György (1427-1442), Hunyadi János meghitt barátja és fegyvertársa, ki a Mezid bég által vezérelt török sereg elő menekülve, az Ompoly vizében lelte kinos halálát; a tudós veronai Gábor (1472-1475), Hunyadi Mátyás kancellárja, később egri püspök és bibornok, az ezt követő vingárdi Geréb László (1476-1501), Hunyadi Mátyás unokatestvére, utóbb kalocsai érsek, Thurzó Zsigmond (1504-1505), később nyitrai püspök, Gosztonyi János (1525-1527) Mária királynénak, II. Lajos nejének korlátnoka, Gerendi Miklós (1528-1540), I. Ferdinánd kincstartója, Bornemissza Pál (1552-1556), ki alatt azonban Erdélynek Izabella, Szápolya János özvegye által történt elfoglalásakor 1556. a kolozsvári országgyülés határozata értelmében az erdélyi püspökség és káptalan javai lefoglaltattak és szukelárizáltattak. Az ezen évtől szünetelő püspökséget Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem ugyan 1597. visszaállította, de a püspökké kinevezett Naprágyi Demeternek 1601. már egy ujabb országgyülési határozat értelmében Erdélyből távoznia kellett. Ezek folytán a püspökök hatalma s tevékenységük köre annyira csökkent, hogy 1601-től kezdve az E. csak mint cim szerepelt. A püspökség visszaállítása III. Károly alatt 1713. történt. Az E. ezen utóbbi időszakának főpásztorai között kiváló említést érdemelnek Sztoyka Zsigmond b. (1750-1759), a gyulafehérvári papnevelő intézet megalapítója, Batthyányi József gróf (1750-1760), utóbb kalocsai, majd esztergomi érsek, Kollonitz László gróf (1774-1780), utóbb váradi püspök, végül kalocsai érsek, az ezt követő Batthyányi Ignác gróf (1780-1798) hirneves történetiró és a nevéről nevezett püspöki csillagda és könyvtár alapítója, Rudnai Sándor (1816-1820), a későbbi primás, Szepesi Ignác báró (1820-1829), nagy teologus, később pécsi püspök, Kovács Miklós (1828-1852), a nagy adakozó, Haynald Lajos (1852-1864), utóbb kalocsai bibornok-érsek, a jótékonyságáról és mély tudományáról hires Fogarasy Mihály (1865-1882). Jelenlegi püspöke Lönhart Ferenc.
l. Erdélyi r. kat. püspöki egházmegye autonomiája.
(sz. Mihály főangyalról cimezve), alapítása egybeesik a püspökségével. A királyok és magánosok adományai a mohácsi vész előtt e káptalan vagyonát annyira gyarapították, hogy a jövedelmét a tordai sóbánya és Alvinc adóján kivül 72 falu területén fekvő birtokaiból huzta. Kanonokjainak száma a mait jóval felülmulta, amennyiben Verancz Antal (a későbbi primás), mint e káptalan prépostja, egyik levelében csak 24 mesterkanonokjáról tesz említést. Az 1556-ki kolozsvári országgyülés határozata értelmében az erdélyi püspökséggel együtt e káptalan is, mely hiteles hely volt, elpusztult; javait a világiak lefoglalták s mint Heltai kronikájában irja, «elsüté a dér az egész káptalant». Visszaállítását III. Károlynak köszöni, ki az általa 1715. szervezett 4 kanonoki állásra Antalfi János csikszentgyörgyi plébános személyében a prépostot, Henter Gáspár, Bors Ferenc és Demeter Márton személyében pedig az első kanonokokat nevezte ki. Az igy ujonnan alapított káptalanban az ötödik és hatodik kanonoki stallumot Mártonfi György (1713-1721), a hetediket Stoyka Zsigmond báró (1750-1759), a nyolcadikat Bajtay Antal (1766-1772), és a kilencediket Batthyányi Ignác gróf (1780-1798) erdélyi püspökök alapították. A kolozsvári plébános is végül, mint a kolozsmonostori országos levéltár őre, 1799 óta e székesegyház rendes kanonokja. A káptalani tagok jövedelmi forrását a szerény fizetésen és az alvinci uradalom jövedelmén kivül a gróf Bethlen Mihály fejedelmi alapítványából esedékes összegek képezik.
l. Urbér.
Az 1848: pozsonyi VII. és a kolozsvári I. t.-c. kimondották Erdély unióját, vagyis egyesítését az anyaországgal, de a bekövetkezett abszolutizmus ennek gátat vetett és csak az 1868. XLIII. t.-cikkben nyerte a következő, végleges szabályozását: Mint már az 1848. kolozsvári I. t.-c. is kijelenti, Erdély minden lakosa, nemzetiségi, nyelvi és vallási különbség nélkül egyenjogu s Erdélynek ezzel ellenkező törvényei eltöröltettek; az eddig létezett politikai nemzetek szerinti területi felosztások, az előjogok és kiváltságok, amennyiben valamely nemzetiséget másnak kizárásával illetett volna, megszüntek és Magyarország, valamint Erdély összes polgárságának egyenjogusága ujabban is biztosíttatik. Jövőre a törvényhozást Erdélyrre nézve is kizárólag a magyar országgyülésen gyakorolják, a kormányzás pedig a magyar felelős minisztérium által történik. Azon törvények, melyek az egyesülést megelőzőleg, a külön magyar országgyülésen alkottattak, amennyiben szükséges, az erdélyi területre törvényhozás utján fognak kiterjesztetni. Erdély mindazon törvényei, melyek az erdélyi területen és a régente u. n. magyarországi részekben a bevett vallások vallásgyakorlati és önkormányzati szabadságát, jogegyenlőségét, egymásközti viszonyait, hatáskörét biztosítják, sértetlenül fentartatnak, egyszersmind a görög és örmény katolikus, valamint a görög kel. egyházra is kiterjesztetnek. Ő Felségének «Erdély nagy fejedelme», «székelyek ispánja» ciméből pedig az unióra hátrányos következtetés nem vonható. Továbbá az 1870. XLII. t.-c. az erdélyi magyar és székely részek közigazgatását, a magyarországi törvényhatóságok mintájára, egy és ugyanazon elvek alapján szervezi. A Királyföld (Szászföld) közigazgatása egyelőre különállásában megmaradt, mignem az 1876. XII. és XXXIII. t.-c. a magy. általános közigazgatási szervezetet e részre is kiterjesztették és kimondatott, hogy a szász egyetem (a multban politikai testület) jövőre csak mint közművelődési hatóság fog szerepelni és vagyona csak közművelődési célokra fordítható; a szász egyetem közgyülési elnökének cime: «szászok grófja» (ispánja), az ujonnan alakított Szebenmegye főispánjára száll. Ezzel megszünt a százados különválás; Erdély teljesen, politikailag és területileg az anyaországba bekebeleztetett.
Alakult 1891. Székhelye Kolozsvár. Védője az Erdélyrészi Magyar Közmivelődési Egyesület. Célja: Magyarország erdélyi részének turistasági kimüvelése, természeti szépségeinek és néprajzának ismertetése s honismertető adatainak terjesztése s különösen fürdőinek érdekében a hazai s külföldi személyforgalom emelése. Fontos feladata még a társadalmi érintkezéssel a nemzetiségeknek a magyar állameszme részére megnyerése. Eszközei: a) utikönyvek, tájékoztatók, utitérképek, tájképek, évkönyv, esetleg időszakos folyóirat kiadása s ezekkel kapcsolatban a helynevek helyes megállapítása s törvényes uton biztosítása; b) utak, ösvények, gyalogjárók létesítése és jókarban tartása, utjelzések eszközlése, tájékoztató táblák állítása, messzelátók és menedékházak építése, szállásoló helyek elrendezése, régiségek, müemlékek és természeti ritkaságok fentartása és védelmezése; c) a kalauz-, bérkocsi- és fuvaros-ügy rendezése és ellenőrzésénél közbenjárás, ügyvivők felkérése s tudakozó helyek állítása; d) társas összejövetelek és kirándulások rendezése; e) népszerü és tudományos felolvasások és ismertető előadások tartása; f) természetrajzi, néprajzi és turistasági gyüjtemények lehető egybeszerzése, szakirodalmi könyv- és térképtár alapítása; g) rokon egyesületekkel csere- és összeköttetés létesítése s az egyesület céljait előmozdító intézkedések erkölcsi és anyagi támogatása. Eddigi kiadványai: Erdélyrészi fürdők és ásványvizek leirása (Hankó V.-tól); Erdélyrészi Utikalauz. Hegyek kultusza Erdély népeiből (Hermann A.-tól). Hivatalos értesítője: Erdély. Fürdőügyi, turistasági és néprajzi folyóirat. Tagok ingyen kapják. Külön fürdőt létesített Radna-Borbereken, az Ünőkő lábánál. Rendes tag évenkint 3 frtot, az alapító tag egyszer s mindenkorra 30 frtot fizet. Az egyesületnek vannak osztályai: Bpesten, Alsófehérmegyében Brassó-, Fogaras-, Háromszék-, Hunyad-, Maros-Torda-, Szilágy-, Szeben-, Torda-Aranyos-, Szolnok-Doboka., Kolozsmegyékben, továbbá Udvarhely-, Csik-, Radna-Borbereken. Ujabban osztályakcióival kiment az egyesület az Alföldre is. Elnöke Bethlen Bálint gr., társelnöke Feilitzsch Arthur br.; főtitkára Radnóti Dezső. - Erdélyrészi uti kalauz. Első Baedecker-szerü leirása az erdélyi részeknek. Szerkesztette első kiadását Téglás Gábor, második kiadását Radnóti Dezső.
l. Emke.
jelenti a cselekvés azon benső értékét, melynél fogva az jutalomra méltó; ámbár tágabb értelemben a büntetésre való erkölcsi vizsonyosság, «érdemesség» is érthető alatta. Az É., mint teologiai műszó jelenti a cselekvésnek az örök jutalomra és az ide szükséges eszközökre való jogosultságát, és pedig vagy ugy, hogy ezen jogosultság Isten által tett igéret alapján a szó valódi értelmében megvan (meritum de condigno), v. pedig az csak némi méltányosság kifolyása (meritum de congruo). Az előbbinek föltétele az, hogy a cselekvő személy jogi értéke kellő arányban álljon a jutalom természetével; s ezért csak azok, akik a megszentelő kegyelem állapotában levén Isten fiai és Isten országának jogos örökösei, szerezhetnek É.-et; némi méltányosság szerinti jutalomra érdemesek lehetnek a bün állapotában lévő emberek cselekedetei is. A kettő között fontos különbség az is, hogy az előbbi tisztán személyi, az utóbbi átruházható, vagyis ily értelemben mások számára is érdemelhetünk p. szükséges kegyelmeket, a kegyelmek bővülését, bünbánatot stb. A hivő keresztény lélekre legvigasztalóbb keresztény igazság az, hogy a megszentelő kegyelem állapotában levén, minden jó cselekedetei, melyeket a néha fölkeltett azon szándékból végez, hogy azok Isten dicsőségére szolgáljanak. - az örök jutalomra érdemeket szerzők. A kat. egyháznak az érdemről szóló tana a tridenti zsinat 6. ülésében lett szentesítve.