(állat, Montifringilla nivalis L., hópinty, északi sármány), a verébalkatu éneklők rendjébe, a kúpcsőrüek csoportjába a pintyfélék családjába tartozó madárfaj. Háta sötét szürke-barna, fehér farktollainak a vége fekete, feje és nyaka világosszürke, hasa hamuszürke; evezőtollai fehérek. A him torka fekete, a nőstényé pedig szürke. Fürjnagyságu, 20 cm. nagy, szárnyhossza 11 cm., a fark hossza 8 cm. Közép-Európában az Alpesek szikláin fészkel, télen a melegebb völgyekbe is leszáll. Igy hazánkban Zólyom-, Árva-, Liptómegyékben található. L. Pintyfélék.
a délkör és a horizont azon metszési pontja, mely a nálunk látható égi pólus oldalán fekszik. Ez a négy világtáj egyike, melyet az elhajlás kellő tekintetbevételével a mágnestü segítségével is ki lehet jelölni.
l. Sark és mágnesség.
földünknek azon része, mely az északi sarkkörön belül fekszik; magában foglalja Európa, Ázsia és Amerika legészakibb vidékeit, az Északi-jegestengert és a benne levő szigeteket. Szorosabb értelemben véve csak ez utóbbiakat értik É.-en. Ezen szigetek a következők: Európához sorozzák Jan-Mayent, Beeren Eilandot, a Spitzbergákat, Ferenc József-földet és Novaja' Zemlyát; Ázsiához az uj-szibériai szigeteket, a Magány-szigetet és a Wrangel-földet; legszámosabban az Amerikához számított szigetek vannak, és pedig a Patrick, Melville, Bathurst és a több apró szigetből álló Parry-archipelagus, a Banks és Ba földje, melyek csak egy nagy szigetet alkotnak, a Prince Albert, Victoria és Wollaston, amelyek kerületét is csak részben ismerjük, a King-Williams-sziget, a Boothia Felix-félsziget É-i végében fekvő North-Somerset, a Cornwallis, a Grinnell-sziget, a North-Devon, az összesen 6 nagyobb szigetből álló Baffin-földje, az Ellesmore-, Grinnel- és Grant-földje, végül a nagyságánál fogva kontinensnek beillő Grönland. (L. az egyes cimeket). Mindezen szigetek az év nagyobb részében többé-kevésbbé vastag jégrétegekkel vannak körülvéve, amely némelyeknél, különösen az Amerikához tartozóknál, azokat csaknem teljesen hozzáférhetetlenekké teszi. Magas fekvésüknél fogva nagy hideg uralkodik rajtuk: azonban az izothermális vonalak, miként földünk többi részein, itt sem esnek össze a szélességi körökkel; az öböláramlat hatása különösen az Európához sorolt szigeteken érezhető legjobban, amelyek aránylag a legmelegebbek. 1882. és 1883. a különböző nemzetek az E. különböző helyein meteorologiai állomásokat állítottak föl; ezek megfigyeléseinek eredményeit a következő táblázat mutatja:
A hideg sark, azaz a legnagyobb hideg azonban nem a szigetvilágban, hanem Szibériában Verkhojanszk körül van, ahol az évi középhőmérsék 19° 3 és ahol a thermometer néha leszáll 64° 5-re. A nagy hideg, ami e vidéken honol, az erősebb növényi életet lehetetlenné teszi; leggazdagabb az még a lappok földjén. Az É.-en élő összes növényfajok számát 1687-re becsülik, amelyek közül 925 kriptogam. A legmesszebbre nyulnak föl illetőleg a legelterjedtebbek a Saxifraga oppositifolia, a Papaver nudicaula, a Draba és Braya alpina, a Silene acaulis, a Cerastium alpinum, az Epilobium latifolium stb. Az állatvilág az É. minden részében egyforma fajokat mutat. Jellemző különösen a fajok csekély száma és az alsóbb rendüek rendkivül nagy száma. A jegesmedve, sarki róka, rénszarvas, az eszkimó-kutya, a nagyom emlősök, amelyek azonban É-felé csekélyebb számban láthatók; a madarak száma, bár aránylag csekély faj van képviselve, az oceán szigetein végtelen nagy. A rovarfajok száma 23, a mulloszkáké 15. A szegényes növényi életnek megfelelő a rendkivül gyér lakosság is. Az Európához és Ázsiához számított szigetek teljesen lakatlanok, kivéve Novaja Zemlya D-i részét, ahol nehány szamojed család, 1882 óta pedig Malija-Karmakuliban nehány orosz család is él. Az amerikai szigetvilág az eszkimók hazája, akiknek számát összesen 20-30000-re becsülik s akik egykoron bizonyosan jóval messzebb laktak D-felé, jelenleg azonban a végtelen jégpusztaságok szélein vadászok- és halászokként egyik helyről a másikra vándorolnak; a legcivilizáltabbak azok, akik Grönlandban a dán gyarmatokon és gyarmatok körül élnek. A sivárság és kopárság, a nagy jégmezők és glecserek, amelyek ma az É. nagyobb részében találhatók, egy régibb geologiai korszakban még nem voltak meg. Nordenskjöld 1870. Grönlandnak a Disko-öböl környékén oly fosszilflorát (Cycadeákat, Sequoiákat, Magnoliákat stb.) talált, amely csak ott élhetett meg, ahol az évi középhőmérséklet legalább + 20° volt. Akkor, a most jéggel fedett Grönlandon és amerikai sarkvidéki szigeteken olyan növényzetnek kellett lenni, aminőt jelenleg legfölebb Japán D-i részeiben találhatni. A jégviszonyokról l. Jeges-tenger; a fölfedezések történetét l. Sarkvidéki expediciók.
(állat), l. Északi pinty.
l. Szélesség.
(Te ika a maui a benszülötteknél), egyike az Uj-Zelandi (l. o.) szigeteknek.
l. Szlávok.
(a rómaiak Oceanus Germinacusa, angolul German Ocean, flamandul: Norder Zee, dánul West-See, németül Nord-See vagy Deutsches Meer), az Atlanti-oceán öble Norvégia, Dánia, Németország, Hollandia, Belgium és Franciaország közt, amelyből a Skagerrak a Keleti-tengerbe, a Pas de Calais pedig a La Manche-csatornába vezet. É-i határául az Unst és Sognefjord közti, 61° szélességi kört tekintik, ahol szélessége 300 km. Leghosszabb tengelye Gravelinetől É-nak 1130 km. A norvég partok hossza, eltekintve az öblöktől, amelyekkel hétszer akkorák volnának, 400 km.; Hollandiáé, beleszámítve a Zuijderzeet, 700; Belgiumé 58, Franciaországé 35 és a Brit-szigeteké 1766. Területét Krümmel 547623 km.2-re, Strelbitsky 536201 km.2-re becsüli, amelyből 6441 a szigetekre esik. K-i partjai. A norvég partokat a fjordok számos szigetre és félszigetre darabolták; a nagyobb fjordok itt a Hardanger-, Bukke-, Lyse- és Lister-fjord. A Skagen-foktól D-re a Manöig a Tannisi-, Jammeri- és Vigsöi-öblök, továbbá a dán fjordok találhatók és pedig a Liimfjord, a Nissumfjord, amelybe a Stor-Aa torkollik, a Stadelfjord, és a Ringkjöbingfjord, amelyet a Skjerne-Aa és az Omme táplál. Jyllandtól D-re a partok előtt alacsony szigetsor vonul el: az Uthland (Romö, Sylt, Föhr, Amrum) és a Halligen-csoport (Nordmarsch, Habel, Gröde Hooge stb.). A Halligen-csoporttól D-re van az Eiderstedt-félsziget; itt szakad a Tönning-öbölbe a Teenet felvevő Eider. Még tovább D-re van a dithmarscheni két félsziget. A fent említett szigetek egykoron egymás közt és a szárazfölddel összefüggöttek; azonban a tenger hullámai ellepték a földet és szigetekké tördelték; a régi szárazföld helyén vannak a Wattenek, a tenger apadásakor mintegy 220 km.2 területet elfoglaló iszapzátonyok. A XIII. sz. közepén hajtotta végre a tenger az első és 1634. az utolsó romboló munkáját. D-i partjai (az Eibetől Gravelineig) szintén érezték a tenger romboló erejét. 1066., 1218., 1221., 1277. és 1570 történtek azon nagyobb katasztrófák, amelyek a Jade és Dollart öblöket alkották és sok ezer ember életébe kerültek. Pestel 6000 km.2-re becsüli azon szárazföld területét, amelyet a tenger a XIII. sz. óta ezen partokon megsemmisített. Plinius Germania partjainál 23 szigetről tesz említést; ezek száma jelenleg 17; kettő (Neuwerk és Knecht) a Weser és Elbe közt, a többi nagyobb sziget: Wangerooge (1840. még termékeny, most egészen elhomokosodott), Spiekeroog, Langeoog, Baltrum, Norderney, Juist, Memmer, Borkum és Helgoland. A frizek szigeteik védelmére 5-10 m. magas gátakat emeltek és ezek segítségével sok helyen a tengert hátrább szorították. Jever N. Károly idejében még látogatott kikötő volt, jelenleg 15 km.-nyire van a tengertől. A wattenek itt is követik mindenütt a partok mentét. Hollandia partjaiba két öböl nyulik be: a Zuyderzee és a Rajna-delta. A zuyderzeet, egykoron szintén édesvizü tavat, É-on 7 kis szigetből (Bottum, Boschplaat, Schiermonnikoog, Ameland, Terschelling, Vlieland és Texel) álló sor határolja. A Rajna, Maas és Schelde delta szigetei, Rosenburg, Ysselmonde, Pulten Schouwen, Duiveland, É. és D. Beveland, Walcheren stb. Belgium és Franciaország partjai megelehetősen egyenes vonalat irnak le. A tenger romboló hatása ezeknél kevésbbé éreztette erejét; az előttük elterülő homokzátonyok is kisebbek. Ny-i partjai. Anglia DK-i kis félszigete, Kent, amelyen a Stour folyik a tengerbe, területének egy részét a történelmi időkben vesztette el; ellenben tőle É-ra az egykori Thanet-sziget jelenleg a száraz földnek kiegészítő része. Ezen egykori sziget, Chatham és Gravesend félszigetekkel egyetemben fogja körül a Themse deltáját. Ettől É-ra Anglia partjai félkört irnak le a Wash-öbölig; itt számos apró kikötő van: a Crouch, Chelmer, Colne, Deben, Ore, Blythe, Waveney deltáival. A Wash É. környéke a tenger rovására növekszik; amit a tenger egyik oldalon a szárazföldtől elvesz, azt a másik oldalon visszaadja. A Washba torkolnak az Ouse, Nen, Welland és Witham. A Wash és Humber-torkolat közt 60 km. hosszuságban mészkő alkotja a partokat, amelyeket a tenger hullámai folytonosan rongálnak. A Tees torkolatáig több kis öböl van, amelyek közt a legnagyobb a Druridge. Ennek közelében terülnek el a Farne, Old Law és Holy nevü szigetek. A Tees és Tweed között torkolnak még a Wear, Tyne, Blyth, Wansbeck, Coquet és Aln. A skót partok nagyobb öblei: a Firth of Forth, amelyben az Inch Keith és May szigetek terülnek el, a Moray Firth, a hosszukás Aberdour, Banff és Buckie és végül az Inverness-öblök. Kikötők és világító tornyok. Az É. partjain mintegy 400 kisebb-nagyobb kikötő van, ezek között van földünknek is legnagyobb kikötő városa London; egyéb elsőrangu kikötők: New-castle-upon Tyne, Hamburg, Anvers, továbbá Lübeck, Bremen és Bremerhaven, Amsterdam, Helder hadi kikötő, Rotterdam, Dortrecht, Yarmouth, Hull, Leith, Bergen, Stavanger, Emden, Ostende, Niewport, Dunquerque, Harwich, Ipswich, Aberdeen, Inverness stb. 92 világító torony épült a különböző partokon és kikötők mellett. Mélysége. Krümmel az É. középmélységét 89 m.-re becsüli; átlag D-en sekélyebb, mint É-on; mélyebb ott, ahol meredek partok környékezik, kevésbbé mély ott, ahol partjai alacsonyak; a Zuyderzeeben átlag 3-5 m., a norvég partokon 300, 500-800 m. A sekélyes helyek és zátonyok nagy számban vannak, különösen Dánia és Anglia partjain; amott vannak a Jyllandi-zátony, a Graue Tiefe, Knoten Tiefe, a Schooneveld, Nieuporti-zátony, amott a Thornton-Ridge, a Black deep, Knock deep, a Brown Bridge, Burnham Flats, Coal Pit, Outer Pit stb. Mindezen zátonyok és iszappadok, amelyeket többé-kevésbbé mély csatornák választanak el egymástól, a gyakori ködökkel együtt a hajózást a tengeren veszedelmessé teszik (Nord-See Mord-See, a. m. É. gyilkos-tenger, mondja a német közmondás). A tenger dagadása az É. különböző részeiben különböző fokot ér el. A Themze torkolatánál 5 m.-nyi, az Elbén 50 km.-nyi távolságra érezhető; átlag legerősebb a tengerviz áradása az angol partokon. Állandó áramlat nem igen van; a tengerviz mozgása leginkább az uralkodó szelektől függ; még legjobban érezhető azon áramlat, amely a Balti-tenger fölösleges vizét viszi az É.-be. A norvég partokon télen nagyobbára D.-i szél, nyáron pedig É-i szél szokott fujni. A dán partokon a Ny-i szelek az uralkodók. A viharok kitörése rendesen a tenger áradásával esik össze. A sótartalma alig valamivel kevesebb, mint a nyilt oceánban. Az állati élet a tenger vizében aránylag kevés változatosságot mutat; az állatok száma azonban annál nagyobb. Belgium és Anglia partjain nagy számmal vannak az osztrigák; különösen sok embernek ad foglalkozást a halászat; Norvégia parti lakóinak az a főkeresete. A Corigenus silust a Spinax nigert, de különösen a heringet sok ezer számra halásszák. V. ö. Möbius. Das Thierleben am Boden der Ost-u. Nord-See. Segelhandbuch für die Nord-See. Herausg. v. hydrographischen Amt der Admiralität, Berlin 1883. Galenbeck, Karte der Nord-Seeküste (Bréma 4 kiad.). Lehmann O., Nordsee-Bäder. (1885) stb.
(Northern Territory), 1861 óta ideiglenesen D.-Ausztrália ausztráliai gyarmathoz csatolt terület a Harafura-tenger, a d. sz. 26°, a k. h. 138 és 129° közt. 1355891 km2 területtel, (1891) 4898 európai, kinai és maláji lak., a koborló benszülöttektől eltekintve. Az É.-ra kinyuló félsziget 900-1200 m. közepes magasságu fensikból áll, amelyben számos kisebb folyó vájt magának mélyebb völgyeket; ezek közt a legnagyobbak a Victoria, amelyet torkolatánál Forsyth-creeknek hivnak, a Fitzmaurice, a Liverpool, Roper stb. Partjain a nagyobb öblök: a Limmen Bight, amelyet É.-on a hegyes Groote Eylandt-sziget határol., a kettős Arnhem-öböl, amelyeket az English Company szigetei védelmeznek; a Castlereagh-öböl, a Raffles Bay a Koburg-félszigeten, a Port Darwin, a Queen's Channel. A territorium belseje olyanforma, mint D.-Ausztráliáé (l. o.), nagy, néha termékeny sikságokból és még nagyobb pusztákból áll, itt-ott alacsony hegyekkel, amelyeket a Finke, Palmer és Hugh csak csekély mértékben öntöznek. A 24. sz. fokon tul a vidék képe megváltozik; a Mac Donnel hegylánc (legmagasabb csúcs a Giles-hegy, 1100 m.) 300 km. hosszuságban vonul keresztül rajta NyK-i irányban. Tőle É-ra vannak a Forster, Crawford, Davenport, Murchison hegyek, amelyek között a Bonney intermittáló folyó a legnagyobb viz. A territorium É-i részének éghajltala tropikus. Az esős évszak októberben kezdődik és öt hónapig tart. A partok környéke termékeny; a pálmafák számosak; gyakoriak az eukaliptusok, pandanusok, az Adansoniak és a Delabechia rupestris. A territorium belsejében csak a hegyeken vannak fák; egyebütt a földet nagyobbára scrub fedi. A cukornád és kukorica termelése a jobb földeken eléggé el van terjedve. A fauna egészen ausztráliai; csak nehány ázsiai állat honosodott meg; igy Timorból egy poney-faj és Jáváról egy bivaly. A házi állatok tenyésztése mindeddig nem igen jelentékeny; legtöbb a szarvasmarha (136000), azután a juh (mingegy 40000) és a ló (6000). A föld belseje arany-, ezüst-, réz- és ólomérceket rejt magában; leginkább az aranyat bányásszák és pedig majdnem kizárólag a kinaiak (évenkint mintegy 7000 unciát). A bevándorlott lakosság közt legnagyobb számmal vannak a kinaiak, jóval kevesebben az európaiak és malájok; a benszülöttek ujabban ellenséges magaviseletet tanusítanak a bevándorlottakkal szemben. A gyarmat élén egy kormányzó áll, aki a D. ausztráliai kormánynak van alárendelve. A főváros Palmerston a Port Darwinnál, ahol a transzkontinentális táviró végződik. Az É. első megismertetője 1817-22. King kapitány volt. 1824-ben Gordon Bremer Dunda erősséget alapított Melville szigetén, Stirling kapitány pedig valamivel későbben a Koburg-félszigeten Port Wellingtont; de ezen telepeket 1829-ben elhagyták. Szintugy elhagyták 1849-ben Port Essingtont, amelyet 1838-ban Gordon Bremer alapított. Időközben 1844-ben és 1845-ben Leichhardt jutott el Sydneyből a Viktoriáig és innen bejárta a territorium D-i részeit. 1864. Finniss tett kisérletet gyarmat alapítására, de sikertelenül; végre 1869. letették Palmerston alapját. 1870 okt. 1. megkezdték a transzkontinentális táviró fölállítását, 1872 aug. 22. e munkát be is fejezték és ugyanazon év okt. 21. összekötötték Jávával és földünk többi részeivel. Későbben Gosse, Warburton, Giles, Chewings, Mac Minn és Sergison tettek ujabb fölfedezéseket. V. ö. Sowden W. S: The Northern Territorry as it is (1882).