Ahasverus persa királynak zsidó neje, akit héberül Hadaszának hivtak. A róla nevezett bibliai könyv elbeszélése szerint unokahuga volt Mardochai nevü zsidó embernek, és Hámánnak áskálódásait a persa birodalomban élő zsidók ellen meghiusította. Hogy mennyi igaz van Eszter könyvének művészi elbeszélésében, biztosan nem állapítható meg. Szembetünő, hogy a szerző egyes alakokban tipusokat akar festeni és a purim ünnep keletkezését akarja magyarázni, a melyben a zsidók, amint ez a könyvhöz csatolt apokrif toldalékokból kitünik - győzelmüket fondorkodó és cselszövő ellenségeik fölött ünneplik.
(Esztregnye), kisközség Zala vármegye kanizsai járásban, 1891) 1194 magyar lakossal.
l. Szerszámgépek.
vármegye (l. a mellékelt térképet) a régi dunáninneni kerületben, a Duna mindkét partján; határai É-on Bars, K-en Hont és Pest-P.-S.-Kiskun, D-en és Ny-on Komárom vármegye. Ter. 1123,30 km2.
E. földje a Duna bal partján nagyobbára 107-150 m. magas termékeny lapály, melyen csak Farnad és Magyar-Szölgyén, valamint Béla és Kőhid-Gyarmat vidékén emelkednek hullámos dombok (egészen 276 m. magasságig). A Duna jobb partja nagyobbára hegyes. A vmegye délkeleti részében a Pilis hegycsoport végső nyulványai ágaznak szét.
[ÁBRA] Esztergom vármegye cimere.
Legmagasabb emelkedései, a Dobogókő (700 m.) és a Keserüshegy (641 m.) a vmegye határán vannak s kiváló természeti szépségeket rejtenek magukban. E hegyek nyulványai egészen a Dunáig ereszkednek, melynek völgye Esztergom és Dömös közt gyönyörü völgyszorossá válik. E hegységnek a Duna felé eső végső magaslatai az esztergomi Vaskapu (406 m.) és a Zamárhegy (308 m.); lejtőiket azelőtt gazdag szőllők fedték, melyek azonban ma már tetemesen meggyérültek. A Pilis-hegység ágazatait Ny-felől a csévi völgylapály választja el a dorogi hegyektől (Getehegy 457 m., Henrik-magaslat 340 m.), melyek gazdag (12 mértföldre terjedő) széntelepeket rejtenek magukban. Azokon tul hullámos térség terül el a Gerecse-hegységig, melynek legmagasabb csúcsa (Gerecse, 633 m.) még a vmegye területén emelkedik. A vmegye főfolyója a Duna, mely azt Ny-K-i irányban ketté hasítja; balfelől a Garamot veszi fel, mely a vármegye területén a Kétyi vizzel és a Párisi csatorna vizével gyarapodik. A jobb oldalról jelentékenyebb mellékvize nincs a Dunának, mocsarak azonban ugy a balparton (Bucs és Muzsla közt), mint a jobbparton (Esztergomtól D-re) kisérik a folyamot. Ásványforrások csak Esztergomban fakadnak gyógy- és ivóvizre lehütve, 22 fokos (R) hévvizei igen keresettek csuzos és ideges betegségekben.
Éghajlata
mérsékelt; az évi közepes hőfok Esztergomban 8,4° C., a juliusé 21,8, a decemberé 1,0°; a hőmérséklet maximuma 35,6, minimuma -17,6, absolut ingadozása 53,2° C. A csapadék mennyisége igen csekély (541 mm.), a hegységekben azonban jóval több.
Terményei
az ásványországból barnaszén, mely a dorogi, tokodi, annavölgyi, nyerges-ujfalusi és szarkási bányákban műveltetik (évi termelés 11/2 millió q.), márvány (a süttői s piszkei bányákban), épület és mészkő (Kesztölc) s agyag (Esztergom). Növényzete is dus; E. az ország legtermékenyebb vmegyéi közé tartozik. Területéből 58652 ha. szántóföld, 777 ha. kert, 4315 ha. rét, 10492 ha. legelő, 134 ha. nádas, 4769 ha szőllő és 19177 ha. erdő; a termőterület összessége 98316 ha. Rónája kitünő gabonát terem, leginkább buzát, árpát, zabot, rozsot, kevesebb kétszerest; jelentékeny azonkivül a kukorica, burgonya s takarmányrépa termelése. Termelnek még cukorrépát, repcét, kendert stb. Azelőtt jelentékeny s jó minőségü bortermelése a filloxera pusztítása folytán csökkent; az 1890. évben összesen 30371 hl. must, 11534 hl. fehér, 6160 hl. vörös bor és 6967 hl. siller termett, azonkivül nagy mennyiségü szőllő került forgalomba. Az állattenyésztést leginkább a vmegye lapályos részében üzik; az állatállomány volt az 1884. évi összeirás szerint: 11718 drb. magyar fajtáju s 3216 nem magyar fajtáju szarvasmarha, 28 bivaly, 9855 ló, 173 szamár és öszvér, 21821 sertés, 54681 juh és birka és 227 kecske; továbbá 88276 tyuk, 1391 pulyka, 26641 lud, 7437 kacsa és 4602 galamb. A méhkasok száma 3135. A hegység vadakban bővelkedik; szarvas és őz igen gyakori, vaddisznó azonban nem mutatkozik. Ősszel a jeges Dunát vadludak és vadkacsák lepik el.
Lakói
száma 1881-ben 72166, 1891-ben 78378 volt; a 10 évi szaporulat 6212 lélek, vagyis 8,61 %; egy-egy km2-re jelenleg 70 lélek jut s igy E. a sürübben lakott vármegyék közé tartozik. Nemzetiség szerint van a lakosok közt 62505 (79,7%) magyar, 8941 (11,4%) német, 6432 tót (8,2%); a magyarság 10 évi szaporulata 5206 lélek, vagyis 9,1%. A magyarság a Duna balpartján lakik legsürübben, a jobbparton a németekkel és tótokkal keverve. Hitfelekezet szerint van 65677 római kat., 588 ág. evang., 9135 helv. és 2939 zsidó. Foglalkozás szerint következőleg oszlik meg a népesség: értelmiségi kereset 2291 (ebből 653 kereső, a többi eltartott), őstermelés 48020 (ebből 20096 kereső), bányászat, ipar és forgalom 18925 (ebből 7322 kereső), járadékosok 1414 (ebből 766 kereső), napszámosok 5773 (ebből 3326 kereső). Az ipar leginkább a bányaiparra (l. fentebb) szorítkozik; ezenkivül említendő a lábatlani piszkei és nyerges-ujfalusi cementgyár, az esztergomi téglagyárak, s ugyanott nehány kisebb ipartelep (vas- és rézöntő, bőrgyár, szeszgyárak), továbbá a bátorkeszi szeszfőző, a nyerges-ujfalusi téglagyár s a párkányi keményítő- és csirizgyár. A kereskedelem főcikkei gabona, bor, szőllő és gyümölcs, továbbá a bányák (márvány, kőszén) és gyárak (cement, szesz) terményei. Ipartestület csak Esztergomban van, keresk, társulat ugyanott. A közlekedés főere a Duna, melyen különösen a márványbányák termékeit szállítják Budapestre, továbbá a m. k. államvasutak pozsony-budapesti vonala, melyből a vmegye területén a csattai szárnyvonal ágazik ki, végül az almás-esztergomi h. é. vasut; a vmegye területét érintő vasuti vonalak hossza 78 km. A gőzhajózást a Dunán a Dunagőzhajózási társulat tartja fenn, azonkivül Esztergomból a m. k. államvasut megállójához csavargőzös közlekedik s a Garamon élénk tutajozás folyik. A kiépített állami utak hossza 32,6, a törvényhatósági utaké 246,9 km. Készülő félben van a budapest-esztergomi vasut, melynek hossza 46 km. és melyet a miniszter 1893 dec. engedélyezett. A vasut 6250000 forintba fog kerülni. Magánál E. városánál pedig Cathry vállalkozó állandó hidat fog építeni.
A közoktatás
elég fejlett; a vármegye férfi-lakosságából 78,3, a nőiből 64,3% tud irni s olvasni s a 6 éven felöli analfabeták száma csak 15956 (24,4%). A vmegye (1890) 13646 tanköteles gyermek közül csak 1211 (8,9%) nem jár iskolába. 51 községe közül csak kettőnek nincs helyben iskolája, van azonban 8 pusztán is iskola; a népiskolák összes száma 79. Magasabb iskolák csak Esztergomban vannak, u. m.: kat. főgimnázium, községi alreáliskola, papnevelő, érseki tanitóképző-intézet, felső nőnevelő intézet, keresk. iskola, ipariskola; a kisdedovók száma 3.
Közigazgatás.
E. vármegye 2 járásra oszlok s 1 rend. tan. város van benne, u. m.:
E. vármegyében van 29 nagyközség, 23 kisközség és 56 puszta és telep. A községek középnagyságuak, 2000-nél több lakosa 10-nek van, de a 3000 lakost (E. városon kivül) egy sem éri el. Székhelye Esztergom. Az országgyülésbe E. vármegye két, a város 3 vármegyei községgel egy képviselőt küld. Egyházi tekintetben az egész vármegye (32 katolikus község) az E.-i érseki egyházmegyéhez, az egyetlen görög-kel. egyház a budai püspöki egyházmegyéhez, a 8 ág. evang. leányközség a dunántuli, a 10 reform. község a dunántuli (1 fiókegyház a dunamelléki) egyházkerülethez tartozik. Az izr. anyakönyvi kerületek száma 2. Igazságügyi szempontból E. a komáromi törvényszék területéhez van beosztva. E. városában van kir. járásbiróság, telekkönyvi hatáskörrel felruházva; tartozik a győri kir. főügyészség-, a pestvidéki bányabiróság-, a budapesti sajtó s a győri pénzügyi biróság-, a pozsonyi közjegyzői s a győri ügyvédi kamara kerületéhez (közjegyző E. városában van). Hadügyi tekintetben az egész vmegye a pozsonyi hadtestparancsnokság alá beosztott E.-i 26. sz. hadkiegészítési parancsnoksághoz, a nyitrai 14. sz. honvéd gyalogezredhez s a 44. sz.népfölkelési járáshoz tartozik; alakítja a 44.sz. I. oszt. és a 140. sz. II. oszt. népfölkelő zászlóaljat. E.-ban csendőrszárny- és szakaszparancsnokság van. Pénzügyi főhatósága a budapest-budai pénzügyigazgatóság; adóhivatala s pénzügyőrbiztossága E. városában van. Keresk. s ipari ügyekben a győri kamara, közutak s posta és táviró tekintetében a budapesti kerületi felügyelő, ill. igazgatóság területéhez tartozik; államépítészeti hivatala E.-ban van. A gyógyszertárak száma 6.
Története.
Kulturális emlékei és leletei visszavihetők a történelemelőtti őskorra. Ily neolit- és bronzkori leletek előkerültek: Bajna, Esztergom, Ebed, Lábatlan, Nyerges-Ujfalu, Piszke, Tokod, Bény, Kéménd, Köbölkut, Nána és Szölgyén határában. A rómaiak uralma alatt a megye területén át hatalmasan megerősített utvonal vezetett el a Duna partján. Aquincum felől első római állomás a vármegyében Castra ad Herculem (Pilis-Maróth). Amint E.-t a rómaiak idején Salvanak nevezték, a népvándorlás idején a frankok Osterringunnek nevezték el (Ostar a. m. kelet, rungen, an. m. vár), tehát a frankok keleti vára volt. A középkori latinság ebből Stringonium-ot, a szlávok Ostrihom-ot, a magyarok végre Esztergomot csináltak. Ilynevü helység van Badenben is, melyet a középkorban Osteringun, Ostergun-nak irtak. Az Istrogranum-féle etimologia Ortelius-meséje, mint Sempronium, vagy Pisonium stb. Isternek a rómaiak csak az Al-Dunát nevezték. Hogy a honfoglalás után Esztergom és kis vármegyéje, különösen első Árpád-házi királyaink alatt hazánk történetében fontos szerepet vitt, az a hazai történelemből eléggé ismeretes. Szt. István keresztény kulturánk gócpontjává tette és semmi kétség sem lehet, hogy állami szervezetének kiváltságaival is felruházta. Esztergom királyi székhely volt; Dömös Béla királynak volt kedves mulatóhelye. Itt halt meg (1063) székének összeroskadása következtében. Álmos herceg (1110) itt alapította meg a Szt. Margitról nevezett prépostságot; midőn pedig királyi bátyjának, Kálmánnak haragját magára vonta, büntetésül e prépostság épületébe zárták őt fiával együtt, utóbb pedig mindkettejöket megvakították. Pesti Frigyes a legenda alapján is Esztergom körül a legrégibb várispánságok egyikét tételezi fel. Legelőször említik 1087. és 1272. megszüntették. A várispánságon kivül volt az esztergomi megye, mely 1156. és 1175. fordul elő legrégibb okiratainkban. E. vára Imre király alatt szünt meg királyi székhely lenni; mert ő a várat Jób érseknek adományozta. E. vármegyének IV. Béla kora előtt nagyobb volt területe, mert Pilis vmegye volt annak kiegészítő része. A tatárjárás veszedelmével szemben Esztergom vármegye sem vonta ki magát a honfiui kötelesség alól. Bajóthon, a megye területén történt, hogy Gertrud királynét 1214. felkoncolták. Midőn 1242. a tatár had ostromolta E.-t, a régóta kőből megépített sziklavárba gyültek a várjobbágyok, kik a sajói ütközetből visszatért Simon gróf vezérlete alatt megvédték a várat. Ezért IV. Béla a vitéz grófnak Muzsla megyei községet adományozta. Az érsekek 1270 óta E. megye örökös főispánjai. A vár és megyei községek ujabb virágzásnak indultak: különösen IV. Béla, IV. László és III. Endre alatt éledtek fel ujból. A vármegye sorsa mindig Esztergom várához volt füzve.
Az Áprádház kihalását követő zavaros időkben Esztergom vára sokat szenvedett. Midőn Vencel gyermekkirály fiáért 1304 juniusban haddal hazánkba jött, Kőszegi Iván nagy bérért kezére játszotta Esztergom várát; Vencel visszavonulásakor pedig kegyetlenül kiraboltatta, még a székesegyház kincseit és a káptalan leveleit sem kimélte. Aztán ismét Kőszegi Iván kezére került. De ennek uralma most nem tartott sokáig; a következő 1305. Tamás érsek számüzetése helyéről Henrik bán fiait kiközösítette, sőt - mi több - fegyvereseket gyüjtött össze E. visszavételére. Részt vettek ez ostromban a főpapok dandárain kivül egyes főnemesek, kik nem nézhették hideg vérrel E. szenvedését; ezek közt találjuk Csák Máté vitéz hadvezérét Bogárfia Mártont is. Ez egyesült erőnek sikerült a hazaárulók rablótanyáját bevenni, s a sokáig nyomorgatott vidéknek a békét és nyugalmat, az érseknek pedig székhelyét visszadni. (V. ö. Botka T. Trencs. Csák Máté és kortársai, 34. l.) Vérengző ütközetnek szinhelye volt a vármegye 1441., midőn I. Ulászló a koronáért küzdött Lászlónak hiveivel. Ekkor Széchy Dénes érsek ismét felvirágoztatta E. vidékét és bár Mátyás király 1471. Vitéz János érseket, mivel ellene pártot ütött, ostrom alá fogta, a mohácsi vészig a megye legszebb multjához tartozik e korszak, melyben különösen Bakács Tamásnak jelentékeny része volt.
1526 után Esztergomot az érsek és főkáptalana is, mint a tatárjárás előtt a királyok elhagyták; ezt megsinylette a megye is. Holott közvetlen a mohácsi vész után nem sikerült az esztergomi várat bevenni; nagy veszély fenyegette a vármegyét, midőn a török 1541. Budán megfészkelte magát. Joachim német választófejedelem vezérlete alatt akkor az egész birodalomban egy hatalmas felszabadító sereget gyüjtöttek össze éppen a vármegye területén. A hatalmas sereg 1542 Táth és Esztergom között foglalt állást s ekkor a hajóhad vezérei között volt egy későbbi pápa is. Ezen vállalkozás megbüntetésére a török 1543. Esztergom alá vonult és a spanyol várkapitányok kénytelenek voltak az erődöt feladni. A vár vidékével együtt 52 évig volt török kézen. 1595. visszafoglalja Pálffy és Schwarzenberg, miután 1594. sikertelenül vivta. Az 1594-iki sikertelen ostrom alatt Pálffy Miklós parancsnoksága alatt halt hősi halált Esztergomnál Balassa Bálint kiváló magyar költő. Csak rövid 10 évig maradt a mienk, minthogy az 1604. eredménytelen osrom után 1605. Mehemed a szerződés ellenére ujra elfoglalta. Csak 1683. a párkányi hires ütközet által szabadította meg Lothaiai Károly és Szobieszky János lengyel király Esztergomot a török félhodltól. Ekkor pusztították el a törököt üldöző lengyelek az esztergommegyei Kéméndet is. Esztergom vmegye vértől ázott talaján a táthi csata (1685) volt az utolsó mérközés a félhold és a kereszt között. A megye ujjászületésének folyamatát azonban lassuvá tették az 1699-ig tartó 16 éves török háboru terhei. Amint a török áram végképp visszavonul, a vármegyei élet is uj életre kel. A vármegye ujjászületése 1690-1691. esik. Az uj jobbágy telepítések által ekkor németesedtek el Dorogh, Kirva, Leányvár, Nyerges-Ujfalu, Piszke és Süttő. Az adóösszeirás szerint a vármegye 1696. 61/8 adózó portára becsültetett, holott 1494. 1322 portája volt s egy-egy porta csak 18 dr. (100 ezüst dr = 1 frt) adót fizetett. Már 1693. a megye oly szegény volt, hogy a katonaság ellátására szükséges költséget (1916) is csak kölcsön segítségével volt képes fedezni. 1699. 10000-re ment csak a megye lakossága, a városé 2000. A béke áldásainak nem sokáig örülhetett a nemzet és II. Rákóczi Ferenc 8 évig tartó felkelését E. is megsinylette. Vak Bottyán e kornak és különösen e vármegyének egyik legkiválóbb alakja volt. Eleinte a bécsi kormányhoz huzott és a megyében Köbölkut, Kis-Ujfalu, Kis-Gyarmat, Bény és Bátorkeszi képezik birtokát, de az esztergomi várparancsnok zaklatására, a kurucokhoz szegődik, kik a vármegye balparti részét már amugy is elfoglalva tartották. Bottyán nagyobbrészt Muzsla, Kéménd és Párkány körül táborozott. E harcok között mondhatatlan szenvedés és pusztulás, inség és nyomor sulyosodott le a vidék népére. Német, rác és kuruc együtt elpusztította a vmegye földjét. Esztergomot még egy ellenfél sem támadta Párkány felől, csak Rákóczi. Az egész vidék a szabadság-harcossal küzdött, csak Süttő, Dorogh és Nyerges-Ujfalu német lakósait tudta a német parancsnok a várba hajtani, de ennek dacára 1766 szept. 14. Kuckländer várparancsnok kénytelen volt aláirni a kapitulációt. A szabadságharcnak hitele eltünvén, több történetiró Bottyán halálának tulajdonítja az ügy vesztét. Esztergomi kastélyát a várparancsnok özvegyének halála után a kir. fiskus vette át, melytől 1728. a város váltotta meg és most is tanácsházul szolgál. A császári katonaság 7 falu rétjeit és vetéseit felemésztette és a szegény megyei népnek 1709. a vár alatt és Szobbnál hidfő sáncokat kellett hányni. Ez inség következtében 2000 ember pestisben vész el. Gr. Esterházy Imre érsek E. ujjászületése körül nagy érdemeket szerzett, és midőn Mária Terézia Barkóczy Ferenc kinevezése alkalmával az esztergomi várat visszaadta a hercegprimásnak, a megye ismét feléledni kezdett. A magyar országgyülések törvényhozólag sürgették az esztergomi érsekség és főkáptalan ősi székhelyére való visszaköltözését, és habár már Barkóczy megtette ez irányban az előkészületeket, csak Rudnaynak sikerült 277 évi távollét után Esztergom város és megye ezen két hatalmas tényezőjét visszahelyezni (1820). Hogy a vármegye a szabadságharc előkészületében is élénk részt vett, továbbá 48-ban is nemzetőrséget állított, azt talán fölösleges felemlítenünk. Kossuth Lajos a nemzeti önvédelem szervezése ügyében személyesen járt Esztergomban és a gőzhajó állomásnál záporban kilépő szabadsághőst Esztergom város és megye lakossága oly rögtönzött dallal ünnepelte, mely az országosan elterjedt Kossuth-nóták között él.
(l. a mellékelt tervrajzot), rend. tan. város, sz. k. város cimmel, az ilyennevü vármegye székhelye, a Duna jobbpartján, Budapesttől egyenes irányban 34 km.-nyire, nagyobbára szőllőkkel borított hegyek aljában fekszik.
[ÁBRA] Esztergom régi pecsétje.
A nagy kiterjedésü háztömeg, mely teljesen egybefüggő s összeépített várost látszik képezni, 4 egymástól közigazgatásilag teljesen független községekre oszlik; maga E. város az E.-i (vizivárosi) szigettel szemben a Kis-Dunaág mentén terül el s a nagy Duna partját sehol sem éri el; tőle É-ra E.-Szt.-Tamás nagyközség terül, mely csak csekély terjedelemben nyulik a kis Dunáig; a nagyszerü bazilikától koronázott várhegy és töve E.-Viziváros nagyközséget képezi, mig tőle É-ra E.-Szent-Györgymező nagyközség terül el, mindkettő közvetlenül a nagy Duna partján. E négy község összesen 1772 házból áll s ezekben együttvéve 15749 ember él, de ebből magára a városra csak 1054 ház esik, 9349 lakossal. A 4 külön község fejlődése s története sokszor annyira egyező, hogy egymástól elválasztani alig lehet s közgazdasági tekintetben ma is közös az érdekük. Ezen négy különálló községnek egyesítése az intéző körök, névszerint Vaszary Kolos hercegprimás óhaja következtében napirenden van.
[ÁBRA] Esztergom várának régi látképe Szt.-Tamás hegyéről.
E. város a várhegytől D-re terül el; szabályosan épült, csinos utcákból áll, melyek a város É-i csúcsától D-felé legyezőmódra ágaznak szét. A közigazgatási s kulturális épületek legnagyobb része (az egyházi épületeken kivül, melyek tulnyomólag a Vizivárosban vannak) itt van. Legélénkebb tere a Széchényi-tér, melyen a barokk izlésben épült városháza (hajdan Vak Bottyán kastélya), a takarékpénztár, az iparbank épülete, a Saskaszárnya és a csendőrségi laktanya van. A városháza mögött a megyeház, odább a Jókai utcában a plébániatemplom, a bencések háza és a szt. ferencrendüek temploma és zárdája (1700) áll. Nevezetesebb épületek még a Buda-utcában a főposta, ugyanott épül most egy gyalogezred befogadására szolgáló kaszárnya, a rác (gör.-kel.) templom (1711), a Német-utcában a ref. imaház, a Gohér-utcában a Temetőkaszárnya (a kat. és izr. temető mellett), a Főapát-utcában a főgimnázium (1880); a Csillagutcában a városi közkórház, végre a Dorogi-uton a Rudnay primástól épített Szt.-Anna templom (kerek templom) és apácazárda 1872).
Esztergom-Szent-Tamás, nagyközség Esztergom vmegye É.-i járásában, Esztergom városával teljesen összeépülve, (1891) 278 házzal és 2544 magyar lak. Hajdan itt prépostság állott fenn, mely utóbb az érseki káptalanba olvadt s épületeit a törökök erősségnek alakították át. A török uralom idején a törökök és rácok lakták. Van itt Sz. István kápolna kórházzal, az esztergomi legnagyobb szálloda (ŤFürdőť, káptalanház s keserüvizforrás, melynek azonban jelentősége nincs.
Esztergom-Szent-Györgymező, az esztergomi várhelytől É-re elterülő nagyközség, Esztergom vmegye E.-i járásában, (1891) 325 házzal és 2698 magyar lak. E. a Duna mentén épült, de K-felé a pilismaróti utig terjed. Plébánia-temploma az ősi templom helyén 1785. épült Draveczky Ferenc esztergomi kanonok áldozatkészségéből. Itt van az érseki árvaház (Simor által 1890. építve), nyilvános elemi iskolával, a primási kórház; a községtől É-re az 1848-49. elhunyt 604 honvéd közös temetője van, melyben Bátori Schulz Bódog dandárnok (megh. 1885) sirja is van. K-re a Sz. Jánoskuti kápolna áll (1814). Sz.-Györgymező lakói leginkább bortermeléssel foglalkoznak, van itt téglagyár is.
Esztergom-Viziváros (Érseki Viziváros), nagyközség Esztergom vm. E.-i járásában, (1891) 115 házzal és 1158 magyar lak. A község az esztergomi Várhegyet (156 m.) s alját foglalja el, Szt-György-mező és Szt.-Tamás közé ékelve; közvetlenül a Duna partján épült; hozzátartozik a Viziváros sziget is, melyről a hajóhid a Duna balpartján (Párkányra) vezet. Központját a Várhegy képezi. (L. Esztergomi bazilika.) A bazilika előtti tágas tér két oldalát a kanonokok épületeinek hosszu sora szegi be s az északi oldalon az érseki papnevelő diszes s nagy épülete (1865) emelkedik. A várhegynek a Duna felé néző meredek szélén a régi várnak csekély maradványai vannak még. A hegy alatt a Duna közvetlen közelében a vas- és rézöntőgyár van, ettől D-re az 1882. épült primási palota áll. Simor János a primási palotában a tudományos gyüjtemények számára 10 nagy termet szánt.
A palota mellett van a plébániatemplom, közelében az apácazárda és templom és az érseki tanítóképezde. Az egész Viziváros a bazilika körüli téren kivül csak néhány utcából áll; hozzátartozik a sziget, szép nyilvános parkkal és mulatóhelyiséggel. E. a magyar katolikus egyház középpontja; széke az E.-i érseknek, Magyarország hercegprimásának, az érseki főszentszéknek, a főkáptalannak, az egyházi főtörvényszéknek, az E.-i egyháztartomány- és egyházmegyének. Egyéb egyházi s iskolai intézményei a papnevelő, az érseki tanítóképző-intézet, az érseki felső nőnevelő-intézet, a főszékesegyházi plébánia és zenekar, a primási kórház stb.. E. fellendülését nagyban fogja elősegíteni az állandó vashid, melyet a Dunán Párkánnyal való összeköttetésre Catry a pozsonyi hid mintájára épít. Ehhez Vaszary Kolos hercegprimás jelentékenyen hozzájárult, hogy az eddigi hajóhid-vám évi 9000 frt jövedelmét teljesen átengedte. A vashid építésénél jelenleg a caissonok már le vannak bocsátva.
A primási könyvtár termét óriási vashálózat veszi körül s az összes polcokhoz vashidakon lépcsők nélkül lehet férkőzni. A vasalkotmány több emeletes és csigalépcsővel megközelíthető több dolgozó helyre van osztva. Nem kevesebb mint 40000 kötetet tartalmaz, melyre Simor évenkint 10000 frtot szánt gyarapításul. Bibliai és patristikus kiadások vannak itt. történelmi forrásmunkák, zsinat-gyüjtemények, hagiologia, lexikografia és a klasszikusok stb. A könyvek mind rendezvék és lajstromozvák; közülök nem hiányoznak a ritkaságok; igy egy Missale, mely Vitéz János birtokában volt; egy eddig ismeretlen volt velencei kiadásu Alexander - magistri doctrinalis - (deák Grammatica), mely Kaym Orbán budai könyvárus költségén nyomatott Mátyás korában Velencében; a magyar szentek legendái a XV. sz.-ból. Egyéb ritkaságok közt nem hiányoznak szép számmal régi kéziratok és inkunabulumok.
A hercegprimási könyvtártól egészen különálló gyüjtemény az Esztergom főszékesegyházi könyvtár. A primási könyvtár első keletkezési idejét biztosan meghatározni nem lehet, de tény, ahogy a Lippay György érsek 1666. történt halála után - ki Fugger Antal könyvtárából 1681 kötettel gazdagította sajátját, - hátramamardt jelentékenyebb mennyiségü könyv szilárdította meg azt. A káptalani könyvtárra nézve minden kétséget kizáró biztossággal mondhatni, hogy a Kőszeghy János László esztergomi kanonok nagyprépost 1641. bekövetkezett halála után maradt könyvek képezték annak alapját. Ezen külön-külön helyiségben és külön kezelés alatt állott két könyvtár 1853. - külön kezelés alatt hagyatva - egy e célra emelt épületben helyeztetett el, mig végre Simor János érsek parancsára 1876. mindkettő a régebben használt ŤEsztergomi főegyházi könyvtárť cim alatt a kettős példányok eltávolítása mellett egyesíttetett egy nagy emeletes házban, mely 1853. ujból épült. A primási könytárt 1873. Simor János biboros alapítványával ismét elkülönítette a főegyházmegyeitől. A könyvek elhelyezésére van benne 3 nagy terem és 12 szoba. Jelenleg 1 termet és 12 szobát foglalnak el a könyvek. A könyvtár fentartására van alap, melyről a főkáptalan a könvtári prefektus által intézkedik. A könyvvásárlásra évenkint 200 frot fordítanak. A könyvtár most (1894) 70000 kötetet számlál. A könyvtárban készen áll egy szakkatalogus, melyhez járul egy pontos szám- és tárgymutató. (Rendezte Feichtinger János könyvtárnok.)
A primási képtáron a hozzá értő legott felismeri, hogy az nem rendszeres gyüjtés eredménye, hanem egy áldozatkész műbarát rapszodikus gyüjteménye. A legkényesebb műértő figyelmét azonban két jelenség ragadja meg itt. Az első a különböző elágazásu ó-német iskolabeli művek számottetvő gyüjteménye, mely azért nevezetes, mert kevés kivétellel mind itt hazánkban találtatott, tehát belföldi mű; talán hazai mesterekéi, kik külföldön tanultak. Legéredekesebb darabja a garam-benedeki bencés apátságból való nagy passió-kép. A második a Bertinelli-féle gyüjtemény, melyet Simor 1878-iki római utja alkalmával több mint 40000 liráért vásárolt. Európai tekintélyek, mint Overbeck, Cavalsaselle és más hires műértő ezt a 60 dbból álló magángyüjteményt oly nagyra becsülték, hogy annak eladását a Rómában levő műkincsek érzékeny megcsorbításának tekintették. Képviselve vannak Giotto, Ghirlandajo, Boticelli, Guido Reni, Crivelli, Caracci, Palmezaró, Seghers, Deger, Istenbach, Führich, Markó, Ligeti stb. Nem is ismerünk olasz földön, a három nagy képtárt kivéve, olyan gyüjteményt, amelyben az olasz mestereket megelőző művészek remekei ilyen számban volnának képviselve. E tekintetben többi hazai képtáraink sem közelítik meg a primásit. A képtárnak mintegy kiegészítő részét képezi a metszetek és kézirajzok tára. Ez külön, nagy teremben van elhelyezve, 600 darab üveg alatt keretben, a többi kartonokra huzva dobozokban őriztetik. Itt Sz. Margit XV. századbeli képunikum, Dürer, Rembrandt, Marc Antonio ciklus-képei, Leyden és Cranach Lukács, Van Eyk, Van Dyck és Wohlgemuth képei legértékesebbek. A 10000 darabot számláló gyüjtemény rendezettség tekintetében hazánkban első a maga nemében. Az egész primási kép- és metszet-tárra fordított költség Simor életében megközelítette a 300000 forintot.
A régiségtárban vannak kőkori balták, vésők; bronzkori vésők, sarlók, kardok, tük és fibulák; római korbeli pannoniai cserépedények, ékszerek, eszközök, hamvvedrek, bélyeges téglák, kősárkophagok. A nagyobb kőemlékek és vastárgyak a palota quadraturájának udvarán láthatók.
Egy római feliratu emlékkő Esztergom római korára vonatkozik. Ezek legnagyobb része Esztergomból vagy tőszomszédságából ered. Kiváló figyelmet érdemel azonban a régiségtárban a keresztény muzeum, melyet Simor az által alapított, hogy 1884. Czobor Béla közvetítésével a hires Schnütgen-féle gyüjteményből Kölnből szerzett. A ritkaságok muzeumában kitünik Hardy Bernát kölni kanonok hires viasz-gyurma gyüjteménye, melyről Goethe is elismerőleg nyilatkozott és művészi felfogás- s kivitelüknél fogva világhirüek. A londoni British-muzeumban és a kölniben csak néhány darab van belőlök; legtöbb van (50 db.) a primási muzeumban. A három legkiválóbb darab: Diana, Saturnus és a Nayade. A pénz- és éremgyüjtemény magyar, római, görög és külföldi pénzekben és emlék-érmekben 3000 dbot számlál.
E. ma a vármegye hatóságának, az E.-i járás szolgabirói hivatalának, az adófelügyelőségnek, kir. tanfelügyelőségnek, telekkönyvi hatósággal felruházott járásbiróságnak, államépítészeti hivatalnak, a 26. hadkiegészítő kerületnek, csendőrszárny- és szakaszparancsnokságnak széke. Van adóhivatala, pénzügyőrbiztossága, közjegyzősége, állami állatorvosa, vasuti állomása (mely Almás-Füzitő felé közvetíti a kapcsolatot a magy. kir. államvasutak budapest-bécsi vonalával), gőzhajóállomása, csavargőzös közlekedése a m. k. államvasutak Garam-Kövesd melletti külön megállójához, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára (a gőzhajóállomás a Vizivárosban van). Iskolái közül a kat. főgimnázium, melyet Széchenyi György primás alapított 1687. először a jezsuiták kezében volt, 1704-14. szünetelt, 1809 óta a bencések vezetése alatt áll s 1852 óta nyolcosztályu; az érseki tanítóképzőintézetet Vaszary Kolozs ujjászervezi, s az E.-i, nagyszombati és budapesti katolikus képzőket központi preparandiává egyesíti, a diszes épület most készül; van továbbá városi alreáliskola (1857). Vaszary Kolozs Sz. Vince leányai vezetése alatt egy óvónőképzőintézetet alapított 1893., most 80 növendéke van; polgári leányiskola Vizivárosban van más apáca-kolostor vezetése alatt; zene- és énekiskola, keresk. iskola, ipariskola, városi kisdedóvó s 6 oszt. elemi iskola; ehhez járul a Sz. Vince leányai vezetése alatt álló nőzárda, elemi iskolával és két óvóval. A közművelődést számos egyesület is terjeszti, köztük a dal- és zenekedvelők egylete, a zenei kör, a gazdasági egyesület, a városi és megyei tüzoltó-egylet, a borászati egylet, a honvédegyes, a polg. lövészegyes., a kaszinó, a kat. kör, a polg. olvasókör, 2 jótékony egylet, a betegápoló egyesülete stb. Van továbbá városi közkórház és aggok menedéke, Vöröskereszt-egylet. Itt jelenik meg az Esztergomi Közlöny (XV. évf.; szerk. Haan Rezső), az Esztergom és vidéke (szerkeszti Nógrádi Jenő), az Esztergomi Lapok (szerkeszti Perényi Kálmán dr., III. évf.), az Isten igéje (szerk. Jagicza Lajos, XVIII. évf.), a Magyar Sion (VI. évf., szerk. Walter Gyula), mindkettő egyházi folyóirat, végül a Mulattató Zsebkönyvtár (szerk. Kőrösi László). E.-ban van 4 könyvnyomda, takarékpénztár, keresk. és iparbank, hitelszövetkezet, az osztr. magy. bank mellékhelyisége, ipartestület.
Lakói közt van (1891) 8736 magyar, 355 német, 166 tót; vallásra nézve 8575 róm. kat., 91 ág. evang., l55 helv. és 508 zsidó. Lakói mezőgazdasággal és szőllőmiveléssel, pálinkaégetéssel, bőr-, flanell- és szücsáruk készítésével foglalkoznak s gabonával és fával élén kereskedést üznek. Van itt bőrgyár, tégla- és fedélcserépgyár, 2 szeszgyár. E. kitünő szőllőiból a filloxera 900 ha.-t pusztított el; most amerikai szőllőt ültetnek homokos területen. Az E.-i bor igen jó nevü. E. határa 6641 ha. E. történelmét l. Esztergom vármegye.
Hossza 41,8 km. Esztergomból kiindulva Tokod, Nyerges-Ujfalu, Lábatlan, Süttő és Neszmélyen át vezet Almás-Füzitőre, hol a m. k. államvasutakhoz csatlakozik. Alaptőkéje: 2480500 frt. Ebből 1787500 törzs, 693000 elsőbbségi részvény. Ehhez az állam 247610, a törvényhatóságok 160000, községek és magánosok 313000 frttal járultak, vagyis az építő tőke 31,4 százalékával. Az üzlet kezelését az egész (90 év) engedélyidő tartamára a m. k. államvasutak vették át. Jellege sikpálya. E vasut nagyrésze folyton a Duna partján vezet, mi az építést megnehezíté és megdrágította. A közhasználatnak átadatott 1891 nov. 9.
(a b. Szüzről cimezve, Abbatia B. M. V. de Campo Strig.). Alapítási évét 1269-re teszik. Története teljesen ismeretlen; csak egy, az 1326. határjárásról szóló okmányban találjuk említését. Cimét királyaink a XVII. sz. óta adományozzák. Jelenlegi birtokosa Kardoss Gusztáv, trencséni plébános.
(Egy szövegábrával s egy képmelléklettel.) Sz. István szülő-helyén, az esztergomi várhegyen az első székesegyházat maga a dicső első király emeltette Magyaország Nagyasszonyánk és sz. Adalbertnek, a magyarok egyik apostolának tiszteletére. E templom 1188-1198 évek között leégett. Jób érsek azután 1200 körül még diszesebben felépítette, amint az az 1762. romban levő kapuzat felett még olvasható volt. Ezen Vencel cseh király 1304. sokat pusztított s azért Telegdi Chanád érsek 1331-1349 közötti években ismét helyreállíttatta. Egy század mulva fényesebben megujította a székesegyházat Zéchy Dénes biboros és Hunyadi János, ki országosan gyüjtött e célra. 1453. hét megyés püspök jelenlétében országos jellegü ünnepiességgel szentelték fel. 1542-ben a külföldi felszabadító seregnek Várday Pál érsek még büszkén mutogatta a pompázó főtemplomot és 1543. már ott kellett hagynia a szentélyt a pogány hordáknak martalékul. A török uralom után régi várfalak, törmelékes dombok, szomoru romok között Mária Terézia épittetett uj templomot, mely azonban csak ideiglenesen felelt meg a szükségletnek. Rudnay Sándor 1822-ben letette az alapkövet az uj székesegyházhoz, melyhez Khünel Pál műépítész készítette a terveket. Ezek végrehajtásával Pákh János fáradozott és Rudnaynak közel egy millió forintját építette bele. Kopácsy József primás 1838. folytatta a megkezdett óriási művet. Hild építőművész előbb megerősítette a falakat és szürke márvánnyal burkolta azokat. A századokra szánt kupolát 24 oszlopra építette. Hat m. vastag falon emelkedik roppant vasbordákon a rézfödélzet. Az oszlopok között 12 óriási ablakon hatol be a fényözön. A kupola tetején ragyogó kereszt gombjában 4-5 ember fér el. Szcitovszky János primás székfoglalásakor készen állt a külső épület a kupola keresztjéig 100 m., a két oldal-torony 57 m., maga a főkereszt 6 m. magasságban. A templom hossza 107 m. (A konstantinápolyi Aja Sophia 117 m., a rómaiak Péter temploma 187 m.) Szélessége 48 m. E korszakra esik a szentély al fresco kifestése Moralt müncheni művésztől és a 13 m. magas, 6,5 m. széles főoltárkép, mely a világ egyik legnagyobb képe. Mária menybemenetelét szemlélteti és Tizián-nak a velencei muzeumban levő eredetije után Grigoletti Angelo tetemesen nagyobb arányokban dolgozta át. E kép keretét a görög izlés legszebb ékítménye képezi. A kupola óriási körén tul impozáns terraszként emelkedik 12 lépcsőn a márványtükrözésben álló szentély, melynek fődiszét, a főoltárt, karrarai márványból Szcitovszky Bonani Péter olasz művésszel készíttette. A rajta álló szobrok magyarhoni vonatkozásu szenteket ábrázolnak: Sz. Adalbert, Sz. Gellért, Sz. Márton és Sz. Mór pécsi püspök alakjaiban. A hat ioni oszlopon nyugvó tágas karzaton Mózer 65 változatu nagy orgonája 3500 sipjával pompázik. Az erkélyt 8, az összhangzatos orgona-akotmány tetejét 11 szobor diszíti. Ezen főbb részek elkészülvén, Szcitovszky 1856 aug. 31. Ferenc József király, főhercegek, számos érsek, püspök, világi főurak jelenlétében felszentelte. A renaissance-stilben épült emlékszerü műnek egyik fődisze az oszlopos előcsarnok, a propilaeum még nem volt kész. Simor János primásnak első gondja volt a kripta bolthajtását s az előcsarnok nagy sulyu oszlopait meg nem biró pilléreit szilárdítani; továbbá a propilaeum nyolc hatalmas oszlopát Hutterer művészi vésőjével 10 láb magas korintusi oszlopfejezettel ékesítette, a csarnok mennyezetét De Toma mezőkre osztva, gipszből készült virágszalagokkal diszítette. Az egyes oszlopokat négy ember sem tudja átkarolni. Ily méretek mellett nagy ügyesség kellett hozzá, hogy a régi főtemplom két hatalmas alakját Hunyady János (l. képmell.) és Zéchy Dénes szobrait oly művészettel állítsák elő, hogy a szemlélő figyelmét mégis magukra vonják. Ez Hutterer bécsi szobrásznak sikerült. Valamint az ő vésőjéből kerültek ki a diszes főkapuzattól jobbra és balra kidomborodó cimerek, melyek felirataikkal az uj főtemplom építőire emlékeztetnek: Coepit (Rudnay), Continuavit (Kopácsy), Consecr, (Szcitovszky), Consummavit (Simor).
[ÁBRA] Esztergomi bazilika.
A főbejárattól balra van beépítve a nagy műbeccsel biró Bakács-kápolna. (Alaprajzát és keresztmetszetének képét l. az Építészet XXVIII. képmellékletét.) Alapkövén, melyet 1824. a várdombon eszközölt földmunkák alkalmával találtak meg, az 1506-ik év van bevésve, mi az építés megkezdésének időpontját határozza meg; befejezését a kápolna belsejében, a főpárkányzatán végighuzódó fölirat jelzi, mely magyarul ekként hangzik: ŤErdődi Bakocz Tamás, esztergomi biboros Isten dicső anyjának Szüz Máriának állította 1507. évbenť. A kápolna a renaissance-ban gyakorta alkalmazott kereszt-alaku központi épület alaprajzát mutatja. Az eredetileg keletre (most nyugatra) néző keresztkarban három lépcső vezet az oltárhoz.
[ÁBRA] Bakócz-kápolna
[ÁBRA] Pázmány Péter szobra
[ÁBRA] Hunyadi János szobra
[ÁBRA] Szent-István kápolna
E kápolnát Bakács Tamás azért építtette, hogy neki és rokonságának temetkezési helyül szolgáljon. Hogy a bibornok teste csakugyan e kápolnában lőn eltemetve, arról egykoru irók tanuskodnak. Ennek a kápolnának isten-tiszteleti céljaira a somogymegyei Szinyér kastélyát a hozzátartozó uradalommal, Gyöngyös mezővárosának általa zálogcimen birt negyedrészét, a borsodmegyei Cekin faluban egy birtokrészt, Budán és Pesten egy-egy házat s ingó vagyonának egyik felét hagyta. Ellátta nagyértékü arany- és ezüstkészlettel, zománcos feszületekkel, kelyhekkel, ampolnákkal, szentségtartókkal, miseruhákkal, aranyszövetü szőnyegekkel s különféle diszes kiállításu szertartási könyvekkel. Mig a régi székesegyház az ismétlődő ostromokban elpusztult, az annak déli oldalán emeltebb helyen lévő Bakács-kápolna szerencsésen épségben megmaradt. Még a török sem rombolta le, hanem a szentek művészi márványszobrait eltávolítván, mecsetté alakította át. 1683. kiüzetvén Esztergomból a török, a főkáptalan a kápolnát rendbe hozta és javadalmas papot állított, ki az alapított isteni tiszteletet végezze. Valószinü, hogy a vár romhalmazában sértetlenül talált Mária képet ez időtájban helyezték a kápolna művészi oltára fölé. Midőn Rudnay érsek a székesegyház építéséhez fogott, a Bakács-kápolnát nagy gonddal szétszedetvén, átépíttette a bazilikába, miről a kápolna ablaka mellett befalazott rézlemez felirata tanuskodik. Simor az ablakot üvegfestménnyel diszítette s az oltárra carrarai márványból uj szentségházat (tabernaculum) készíttetett. A főkáptalan pedig Sz. István- és Sz. Lászlónak Della Vedova torini művész által carrarai márványból vésett szobrait helyeztette az oltár fülkéibe.
A főszékesegyház belsejében csillogó márványburkolatnak alapszine világosszürke, vörös márvány a szegélyzet és vakító fehér, ragyogó arany a dekoráció. A márványszegélyek fölött az egyetlen hajó oldalain két nagy bronzdombormű Krisztus életéből vett jeleneteket személtet. Meixner figyelemre méltó alkotásai. De különösen a kupola alatt érvényesül a főtemplom fenségessel határos hatása. Simor primás a megrongált érctető és a behatolt viz által elmosódott freskók helyett Lippert József udvari építész tervei szerint De Ioma diszítő-művésszel ujakat készíttetett. A remek kupola bal oldalán carrarai márvány-oltár fölött van Grigoletti festménye, mely Krisztus kereszthalálát ecseteli, a kupola jobb oldalán levő mellékoltár felett pedig Sz. István királyt ábrázoló festménye van, amint Magyarhont Patronájának pártogásába ajánlja. Della Vedova torinói szobrász műve Pázmány Péter carrarai márvány szobra (l. a képmell.). A kupola pillérfokainak s a szentély dongaboltozatainak sztereokromiái Moralt müncheni művésztől valók. A hercegprimási fehér márványból készült fényes trónust szintén Lippert tervezte. Az E.-i bazilika építészetében a klasszikus görök izlés tiszta formái a renaissancenak öblös ivezeteivel ölelkeznek, melyet megkoronáz a nehéz kupola. A főtemplom alatt van a terjedelmes kripta, melyben láthatni a kupolatartó 17 m. vastag támasztófalak gyökereit. Itt több régi sirkő van befalazva, legértékesebbek ezek között Széchy Dénes (1465) és Vitéz János 1472) siremlékei, melyek ritka renaissance műemlékeink között kiváló helyet foglalnak el. A primásoknak az oltár körül futó kerek mauzoleumában 39 fülke van. Eddig Ambrus főherceg, Rudnay, Kopácsy, Szcitovszky és Simor primások pihennek itt. Ambrus főherceg-primásnak márvány siremléke a jobboldali István-kápolnában van; Canova művészi alkotása. A kanonokok számára a kripta oldalágaiban vannak fülkék. Itt nyugosznak az építészek is.
Esztergomi főszékesegyház kincstára, melyet a bazilika nyugati részében a főoltár háta mögötti emeletes épületben őriznek, egyike hazánk legnevezetesebb és legrégibb kincstárainak, melyben a XI. sz.-tól egészen a legujabb időkig terjedő egyházi tárgyak őriztetnek. E kincstár alapját azon egyházi felszerelések képezik, melyekkel Sz. István, a főszékesegyház alapítója szerelte azt fel; gyarapították az esztergomi érsekek és kanonokok, valamint királyaink is, különösen Hunyadi Mátyás. A kincstár sok viszontagságot élt át az idők folyamában, melyek megalapították gazdagságát, s megrongálták vagy átalakították tartalmát. A jelenleg benne lévő kincsek felől tájékozást nyujt Dankó József dr. diszmunkája, melyet Simor János megbizásából s annak költségén adott ki. E munkában Dankó ötvenöt fényképes táblán nyolcvankét tárgy képét adja, de ez nem a kincstár összes tartalma. E nyolcvankét tárgy közül huszonkilencet Simor János bibornok készíttetett, a többiek mind régibb műipari alkotások s ez utóbbiak anyaguk szerint négy főcsoportba oszthatók, u. m. ötvösművek, illetőleg fémtárgyak 34 db., himzés és szövés 16 db., könyvdiszítés illetőleg festés 2 db. és fafaragás 1 db. Legbecsesebb darabjai a bizanti izlésü u. n. békecsók tábla, melynek rekeszes zománcai hasonlítanak a m. sz. korona ékítményeihez, de jelenlegi formájában már két eredetileg egymáshoz nem tartozott darabból áll; az u. n. eskü kereszt a XII. sz. végéről, melyre legutóbb I. Ferenc József tette le a koronázási esküt, az u. n. apostoli kereszt, mely előbb primásaink és királyaink előtt, Batthyány primástól kezdve azonban csak királyink előtt szokott vitetni, szintén a renaissance ötvösművészet alkotása, de gombja és nyele ujabb, ezt Simor J. primás készíttette; a Zeleméri és Baráti-féle keresztek, az előbbi a XVI., utóbbi a XVII. sz.-ból; Szelepcsényi primás pacifikaléja szintén a XVII. századból; Súky B. kelyhe és ereklyetartója a csúcsives stil idejéből; Széchi Dénes kelyhe; a Szakolcai és Literati Mátyás-féle kehely, a két előbbi sodronyzománcos. Figyelemreméltó emlékek még Árpádházi Szent Margit ereklyetartója, zománcos mellkeresztek és Pázmány Péter házi oltára. A kelyhek közt említést érdemel még Szelepcsényi és Ambrus fhg. primás kelyhe. A csúcsives izlés alkotásai közül említést érdemel egy urmutató, egy pásztorbot, egy kristály szekrény s a fából faragott szentbenedeki isten-koporsója. Az olasz renaissance izlés alkotásai közül legkiválóbbak a Vitéz János-féle pontifikale, a Bakács Tamás-féle graduale és miseruha, egy rendkivül szép püspöksüveg, egy feszület és mindnyájoknak koronája a hires Hunyadi Mátyás-féle kálvária. (L. Kálvária.) Dankó adatait és véleményét több tekintetben kiegészítette és helyreigazította Czobor Béla dr. egy ujabb (1881) diszmunkája, melyet a kincstárról magyarul és franciául adott ki. Az esztergomi hires kálváriával, mint legdrágább hazai renaissance-ötvösművel legujabban Szalay Imre (1894) foglalkozott egy kiváló tanulmányban.
Az esztergomi vár déli bástyafalában elrejtve van a Sz. István-kápolna. Történetiróink szerint Sz. István király az esztergomi várban született és a pogány Vajk kir. herceget is ott keresztelte Sz. Adalbert 995. Sz. István első vértanu neve után keresténnyé. Ezen korszakot alkotó esemény szinhelye gyanánt a hagyomány a most is meglevő Sz. István kápolnát tartja (l. képmell.) az esztergomi várfok déli oldalában. Habár a vár egyes részleteiben korábbi időkre vezethető is vissza, az u. n. Sz. István-kápolna építési rendszere és részleteinek jellege korai román izlésre mutatnak, mely hazánkban a XI. és XII. sz. első felében divott. A kápolnába szük sikátor vezet, melyből más kisebb helyiségbe nyilik egy ajtó. Eredetileg csak egy ablaka volt, a restauráció alkalmával azonban két stilszerüen alkotott kettős ablakot törtek rajta. Ezt a régi magyar műemléket, melyet sokan későbbi korunak tartanak, Simor János primás 1874. helyreállíttatta, és Sz. István vértanu, valamint a Hartvik-legendából vett és Sz. István király születésére és keresztelésére vonatkozó képekkel ékesítette.
Alapította Sz. István király, midőn országát püspökségekre osztván, ezek fölé egy érsekséget helyezett, fejéül, központjául a magyar egyháznak, s ennek székhelyéül Esztergomot jelölé ki. Utóbb a XII. sz. elején Bácson egy második érsekség alapíttatott (l. Bácsi érsekség), s az erdélyi, nagyváradi, csanádi és zágrábi püspökök az uj érsek szuffraganeusaivá lettek. A két érseki szék azonban soha sem tekintetett egyenlőnek rangra és jogokra nézve, s az esztergomi érsekek a bácsi (v. kalocsai) érsekség alapítása után sem szüntek meg az összes magyar egyház fejeinek ŤPrimásainakť tartani magukat. Az E. területe az első sz.-okban az ország nagy részét foglalta magában. Kiterjedett Esztergom, Nyitra, Turóc, Árva, Nógrád, Gömör, Lipót, Hont, Bars, Komárom, Zólyom, Szepes, Torna vmegyékre és a kunok földjére a Tisza partjain. (Ezekből 1776. kihasíttatott a beszterce-bányai, rozsnyói és szepesi püspökség). A megye fel volt osztva a főegyházi, nyitrai, nógrádi, gömöri, honti, barsi, komáromi, sasvári, zólyomi, tornai főesperességekre, melyekhez csatlakoztak a pozsonyi és szepesi prépostok kerületei. A plébániák száma a régi időkben, Pázmány Péter összeállítása szerint, meghaladta az ezret, s még a XVI. sz. közepe táján is megközelítette a kilencszázat. De a török hódítás, a protestántizmus terjedése és a belháboruk idejében ezen szám tetemesen megfogyott. A XVII. sz. elején alig 100 plébános működött a nagy megyében. Pázmány buzgalma lényegesen javított a helyzeten, mert 10 évvel halála után, 1647. 185 plébánost, 10 káplánt s 21 licenciatus-t számíthatunk. Jelenleg a megye 3 kerületre: az esztergomi-, budapesti- és nagyszombatira - mindegyik élén egy érseki helynök áll - nyolc főesperességre, 46 alesperességre van felosztva. A plébániák száma 478, a megyében működő papoké 776, az összes egyházi személyeké (apácák, növ. papok) 2408, a hiveké 1196186. Az érsekek székhelye 1643-ig Esztergom volt; midőn e város a törökök hatalmába került, Nagyszombatba vonultak, hol 1820. tartózkodtak, amidőn ismét Esztergomba tértek vissza. Eddig 75 érsek ült a primási széken. Vaszary Kolos a 76-ik.
Az esztergomi érsek különös előjogai:
1. Magyarországnak primása (l. o.), mely méltóság 1279. kapcsoltatott össze az esztergomi érsekséggel, amidőn III. Miklós pápa alatt IV. László király beleegyezésével erre a méltóságra Lodomér váradi püspök neveztetett ki. Ily minőségben Magyarhonban és kapcsolt részeiben a püspöki megyéket meglátogathatja, a klastromok és szerzetrendek felett (a pannonhalmi főapátság kivételével) bizonyos hatósági jogokkal bir, s nemzeti zsinatot tarthat; 2. a római szent széknek született követje, mint ilyen előtt, követségének határai között az egyenes kereszt vitetik, a többi érsekek ezzel a joggal csak érseki tartományuk határain belől birnak; a primacialis szék pedig mint követség nem a bécsi nuncius utján, hanem közvetlenül érintkezik Rómával; 3. 1715 óta a római szent birodalom hercege, miért is hercegprimásnak cimeztetik, mely cim adományozásáért a karok és rendek 1715. évi II. tc. által a Felségnek köszönetet szavaztak. ŤStatus et Ordines SuaeMajestati Sacratissimae referunt gratias, quod futuros moderni Domini Archi-Episcopi Strigoniensis in Officio Succossores Dignitate Sacri Romani Imperii principis condecorare Dignata estť; 4. Az országnak főtitkára és kancellára (Summus et Secretarius Cancellarius regius) s mint ilyen a királyi kettős pecsétnek (Dupplex Sigillum Regium) őre. Ez a méltóság Zsigmond király koráig változó volt. Az E.-t a méltóságban az 1741. évi 10., és az 1751. évi tc.-ek megerősítették; 5. azelőtt a kir. hétszemélyes táblának egyik itélő birája volt, s a kir. itélő táblához két primaciális ülnököt nevezett, s a fennállott m. kir. helytartótanácsnak is tanácsosa volt. Régebben az országnak egyik rendes birája volt, s királyi személyes jelenlétnek tartatott. Igy kifejezetten az 1536. évi 15. t.-cikk Ťquum Rev. D. A Eppo Strigoniensi tamquam Summo et Secretario Cancellario Regio.... jure competat, ut ipse..... tamquam Personalis Majestatis Regiae Praesentia unus ex Judicibus Regni Ordinariis esse censeaturť, és u. o. Ťut et in consilio et in judicio sua libere fungatur authoritateť; 6. V. István király óta Esztergom vmegyének örökös főispánja; 7. régebben mint a pénzverőházak főfelügyelője (supremus pisetarius) a pénzverés ügyére felügyelt, utóbb ezen a cimen bizonyos jövedelmeket huzott; 8. Szent István rendnek prelatusa, és a királyi udvarnak, midőn Magyarországban tartózkodik, plébánosa; 9. Az ország állandó gyakorlata szerint, mi alól különös okoknál fogva csak két esetben volt kivétel, ő az ország nádorával együtt a király koronázója, s részt vesz a királyné koronázásában; 10. Egyháznemesi székeiben (sedes praediales) egyháznemesi javak adományozása által egyháznemeseket (predialistákat) alkothatott; 11. Az 1550. évi LIV. tc. megerősített a Karok és Rendek által kétségbevont, s azért legfelsőbb eldöntés végett a Felség elé terjesztette azt a privilégiumát, hogy a biróság előtt az esküt nem tartozott személyesen letenni, hanem azt tisztje által letehette: Ťeximuntur ipsimet a praestando juramento, cum judicialiter eis imponitur, permittiturque eis, ut loco sui Officiales ipsorum possint jurare.ť.
(1860 dec. 17). Az 1860 okt. 20-i diploma kibocsátásával egy időben az uralkodó megbizta Vay főkancellárt, hogy a leendő országgyülési választások módjának megállapítása végett tartson tanácskozást Esztergomban a bibornok-primás elnöklete alatt az oly férfiakkal, kik hivatalos v. polgári állás, értelmesség, közszolgálatok és közbizodalom által kitüntetvék. Szcitovszky primás ez alapon küldte szét a meghivókat november 30., bár az értekezlet eredetileg már nov. 25. akarták megtartani. A meghivottak közt Deák sajnálatát fejezte ki, hogy nem vehet részt. Az értekezletet a primási palota könyvtári termében tartották, 76-an jelentek meg. A primás megnyitó beszédében a történeti jogot hangsulyozta, mint a király és nemzet közti megegyezés igazi alapját. B. Wenckheim Béla, békési főispán volt az első szónok. Szerinte az annyira sürgős országgyülést csak az 1848. választási törvény alapján lehet törvényesen megválasztani. Oktrovált törvényt lehetetlenségnek mond. A konzervativ párt vezérszónoka, gr. Dessewffy Emil, ki a beteg Apponyi György helyett csak az utolsó napokban kéretett fel e szerepre, szintén az 1848. V. törvényt fogadja el alapul, bár elismeri, hogy annak törvényes megváltoztatása kivánatos. Barkócy János gr. azt ajánlja, hogy a zsidóknak is adják meg a választási jogot. Egy a kancellária által meghivott zsidót ugyanis visszautasított a primás, minthogy a zsidóság még emancipálva nincs. A többi szónok: Eötvös József b., Andrássy Gyula gr., Zsedényi Ede, Somssich Pál, Székács szuperintendens és Papp Mór mind egy értelemben az 1848. alap mellett nyilatkoztak. A gyülés nem volt nyilvános, de a primás gondoskodott gyorsirókról. A jegyzőkönyv hitelesítésével Ghyczy Kálmán és Danielik János kanonok bizattak meg. Az értekezlet tárgyalásai nyomtatásban is közzététettek. v. ö. Kónyi, Deák F., II. k. 292. 298. Augsb. Allg. Zeitung, 1860 dec. 21. és 22. sz.