Plin., Tourn. (latin, növ.), a régi latinok babjának a neve (l. Bab), de miután az ujvilági eredetü jobbfajta paszuly (Phaseolus vulgaris) a F.-val való táplálkozást szükebb térre szorította és a bab nevet is felvette, a F., hogy a Phaseolustól, vagyis uj babtól megkülönböztessék, tótbab, lóbab vagy disznóbab nevet kapott.
(növ., Xylobalsamum), l. Balzsamfa.
l. Batka.
(Fabsich) József, műfordító, szül. Kőszegen Vasmegyében 1753 márc. 3., megh. Győrött 1809 dec. 23. Iskoláit szülővárosában, a jezsuiták vezetése alatt kezdette meg, majd Győrött folytatta, ott 1770. világi pap-növendékké, 1775. pedig pappá lett. Ugyancsak 1775. megbizták a győri gimnázium nyelvtani osztályának a tanításával s e hivatalát 22 éven át folytatta, amikor is 1798. ugyancsak Győrben a hittani szeminárium tanárává lett s mint ilyen halt is meg. F. rendkivül lelkes barátja volt a magyar nyelvnek, az iskolában az akkori szokás ellenére leginkább magyarul tanított, maga is verselt, tanítványait is magyar versek irására buzdította, lelkesen gyüjtötte a magyar tájszókat és régies kifejezéseket, a magyar nyelvből minden idegen szót számüzni akart. A magyar irodalmon és nyelvészeten kivül igen sokat foglalkozott a görög lirikusokkal és drámairókkal, kül. Pindarussal, Aeschylussal és Sophoklesszel, kiknek munkáit fordította. A görög lirikusok és tragikusok ez átültetése uttörő munka volt; magyaros, de rögös nyelvéből azonban hiányzott a költői kellem. Jó barátságban élt Révaival és Rajnissal. Nevezetesebb, részint megjelent, részint kéziratban maradt munkái: Tudosítás Pindarus Anakreon munkájának fordítása iránt (Győr 1803.); Magyarra fordíttatott P. Álceus Záffo Stezikorus Ibikus Anakreon Bakkilides Szimonides Alkmán, Arkilokus (u. ott 1804.); M. Kalepinus; Kisebb versezetei; Pindarus stb. (kézirat); Aeschylus, Sophocles, Euripides tragédiái. Verseit leginkább egyes ünnepies alkalmakra irta.
a fa köbtartalmának meghatározása, l. Erdőbecslés.
(növ., medula arboris), l. Bél.
Kis balta fokán levő bélyeg, melyet a kijelölt fákra ütnek. A bélyeg rendesen az erdőbirtokos v. erdőgondnokság stb. nevének kezdőbetüit taralmazza. Álló fák kijelölésénél a törzs tövén (visszahagyandó tuskóján), valamint ennél valamivel magasabban a fa héját s részben fáját is a balta élével lefaragják s e helyekre ütik a bélyegeket. Már fekvő s feldolgozott fáknál a bélyeget a fa bütüjére verik s előzőleg szines olajfestékkel megitatott posztóhoz nyomják, hogy a jelző betük jobban láthatók legyenek.
(lat.) a. m. kézműves, munkás, kovács; fit fabricandó f., kovácsolás által leszünk kováccsá, más szavakkal: gyakorlat szüli a mestert. Faber est suae quisque fortunae, kiki saját szerencséjének kovácsa.
természettudományi neveknél Faber Frigyes nevének jelzése; született Odenseben, megh. mint hadbiró Jütlandban 1828. 1819-21. beutazta Izlandot, munkája:Prodromus der isländ. Ornithologie (Kopenh. 1822); Ornithologiske Notisser som Bidrag til Danmarts Fauna (Aarhus 1824); Über das leben der hochnord. Vögel Islands (Lipcse 1825-26); Naturgeschichte der Fische Islands (Frankfurt 1829).
1. Egidius, magyar születésü reformátor, Budán és Heidelbergában végezte a teologiát s azután (1527 körül) Mecklenburg-Schwerlinben telepedett le, ahová őt V. Henrik herceg Luther ajánlatára lelkésznek nevezte ki. Több rendbeli teologiai munkát hagyott hátra.
2. F. Mihály, nyomdász, 1676-ban állította fel Pozsonyban mühelyét, mely azonban az ugyanott már évtizedeken át ismert és jó hirnévnek örvendő Zerweg János Gergely-féle nyomdával nem versenyezhetvén, még ugyanazon évben beszüntette müködését. Ezen rövid életü nyomdának csak egyetlen termékét ismerjük, Balassa Bálint és Rimai János Istenes énekeinek 5. kiadását. Ezen felette becses nyomtatvány unikum példányát a magyar nemzeti muzeum könyvtárában őrzik.
3. F., l. Fábri.