(Phagocytosis), a fagociták által kifejtett tevékenység, melyet Mecsnikov ugy fog fel, mint a szervezetbe jutott bakteriumok és a fehér vérsejtek (phagocyták) között lefolyó harcot, melyben, ha utóbbiak győztesek, a bakteriumok elnyomatnak s az illető fertőző betegség ki nem fejlődik. Ez alapon Mecsnikov a fogékonytalanságot v. immunitást bizonyos fertőző betegségekkel szemben az illető állatfaj v. egyén fehér vérsejtjeinek a megfelelő bakteriumfajt megemésztő képességéből magyarázza. Mecsnikov tana szellemes ötletnél egyébnek alig tekinthető, melynek nagyszámu tény mond ellent.
(növ.), l. Csomorosfa.
(növ.), különböző gomba, amely beteg fákon tenyészik v. a megsérült fák pusztulását maguk idézik elő. Többnyire a Polyporus, Agaricus, Daedalea, Merulius, Thelephora, Trametes s más génuszhoz tartoznak. Némelykor kétes, vajjon a F. egészséges fáknak ártanak-e, v. csak a beteges fán tenyésznek. De bizonyos esetekre nézve be van bizonyítva, hogy a gomba idézi elő a kórt, hogy a F. teljesen ép fákat is megtámad s lassankint elpusztít. Ilyen a taplógomba sok faja. Micéliuma a fa testében élődik, a kéreg bizonyos helyein kibujik, s gyümölcsöt fejleszt. A F. micéliumfonalai mind a fasejtek és edények belsejében, mind pedig a sejt falában töméntelen számmal fejlődnek, s ezeket minden irányban átlyukgatják. Ennek folytán a fasejtek fala lassanként feloldódik s a fa szilárdsága meg a sulya fogy, végre szétporladozni kezd. Ha ilyenkor a fasejtek fala s maga a fa is vörösbarna lesz, a tüneményt vörös rothadásnak v. revesedésnek mondjuk; ha pedig a rotható fa szine világos fehéres szinü, Fehér revesedés a neve. Gyakran vén fák szenvednek benne, de már 10-15 esztendősön is tapasztalták. A F. pusztítása a fa tövénél, v. gyökerénél kezdődik s a gyökér rothadása és elhalása a fa elszáradását vonja maga után, ha a tövön és belül reves fát előbb a vihar le nem törte volna. A fa romlása az inficiált gyökértől felfelé halad. Az egészséges sárgásfehér fában legelőször szennyes lila helyek támadnak,ezek azután egészen elhalaványodnak, azután pedig hirtelen barnás sárgák v. világos sárgák lesznek. A lazább fa alapszinén fehér, gyakran feketén szegélyezett foltok lépnek fel, melyeket egészen a F. szövete alkot. Az ilyen fa nedves állapotban szivacshoz hasonló, szárazon térfogatának felére v. 1/3 részére töpörödik össze, s egészen könnyü.Végre a fa bomlása kifelé annyira megy, hogy a fa fehérjében csak keskeny ép rész marad vagy a rothadás a kéregre is kiterjed. Erre közönségesen terpentin szivárog ki a fából, ami a belső vörös rothadásnak biztos ismertető jele. A fagomba az erdőben a gyökér meg a talaj révén a szomszéd fára is átszármazik, s az erdőben üres hely támad. A továbbterjedés meggátolására a beteg fát meglehetős széles árokkal kell körülvonni. A Polyporus sulphureus Fr. a lombos fák (a tölgy, füz, nyárfa, diófa, körte- és cseresznyefa) vörös revesedésének okozója. Itt a fa eleinte husszinü, később világos vörösbarna lesz, azután számtalan s egymásra derékszög alatt álló, radiális és tangenciális repedések támadnak rajta, melyeket fehér gombamassza tölt ki, aztán mint a porhanyó tőzeg szétdörzsölhető s a fa odvas lesz. A P. betulinus Fr. hasonló bajt okoz a nyirfán. A P. ignarius Fr. ellenben a tölgy, bükk, füz, nyárfa, valamint a gyümölcsfák fehér revesedését okozza.
Gartn. (növ), l. Pohánka.
(ol. fagotto, franc. Basson). Jávorfából készült mély terjedelmü fuvóhangszer, melynek közepén kettős csőösszetétel van, hogy a sok hangnyilást a játszó könnyebben kezelhesse. Fuvókája s hangnyilási beosztása hasonló az Oboáéhoz, csakhogy meg van hosszabbítva S betü alakjára formált rézfuvókával. Hangterjedelme a kontra-B-től a kétszer vonalzott c-ig, sőt néha az es-ig is terjed,
Voltaképen nem egyéb, mint az Oboának a basszusa. A fa fuvóhangszerek családjában fontos szerepet játszik, mert azok csoportjánál a legmélyebb alszólam szerepét képviseli. Katonai zenekaroknál a kontra-F. is divatban van, mely a rendesnél egy nyolcaddal mélyebb terjedelemmel bir. Zöngejelzése basszuskulcs szerint történik általában, de a magasabb hangfekvésben a tenorkulcs is rendelkezésére áll. Sokféle hangszinezet létesítésére alkalmas. Felső hangjai nem éppen gyöngédek, de a középfekvésben kitartott hangjai intenzivek s bizonyos előkelő szinezetüek. Staccatói igen alkalmasak komikus hatások felidézésére. Kezelése nem jár nagy nehézséggel, s azért gyors futamokra is alkalmas. Ujabb időban a Quart-Fagot is divatba jött, mely egy negyeddel mélyebb terjedelemmel bir, mint a rendes F. Első feltalálója Afranio kanonikus volt Ferrarában a XV. század vége felé. De azóta folyton tökéletesbült. Egyike azon hangszereknek, mely a zenekarokban leghamarább nyert polgárjogot, s általános elterjedést. Hosszusága 5-6 láb között váltakozik, és szabad s zárkákkal ellátott hangnyilásai összesen 18-ra rugnak, melyek segítségével a skálarendszer összes kromatikus zöngéit képes megérzékíteni. Nevét az olasz fagotto-tól nyerte, mely fanyalábot jelent, minthogy szétszedhető s részei igy egy csomóban fanyalábhoz hasonlítanak.
(növ.), az elágazás, rügyezés v. más ok következtében a faréteg elemeinek szabálytalan összekuszálódása. V. ö. Csomoros fa.
(növ.), l. Csomoros fa.
ujabb időben szokásba jött eljárás, mellyel különféle célokat akarnak elérni. Gőzölés vagy folyó vizben áztatás által a fának tápláló nedvei és anyagai részben kioldódnak, részben átalakulnak, minek következménye az, hogy a fa méretváltozásai csökkennek, a fa helytállóbb lesz, nem aszik és nem dagad oly nagy mértékben mint gőzölés vagy lugozás nélkül. Szembetünő az, hogy a fa természetes szinét sötétebbre változtatja, ami némely fa alkalmazásánál, p. bükkfánál és a diófa fehérjénél (szijacs) nagy előny. A gőzőlésnek v. vizben való főzésnek azonban a fánál még más nagy fontosságu következményei is vannak. A fa hajlékonysága ugyanis viztartalmával és hőmérsékletével növekszik és igy a F. a Thonetbutorok készitésénél és a kerékgyártásban nélkülözhetetlen müveletté vált.
(ejtsd: fagé) Emil, francia irodalomtörténész, szül. La Roche-sur-Yonban 1847 dec. 17. Eleinte a larochellei, majd a bordeauxi liceumban tanított; később Párisba nevezték ki. A Revue des deux Mondes-ban kifejtett kritikai munkásságával hiressé tette nevét; a Le Soleil cimü dramaturgiai lapot is szerkesztette. 1890 óta a párisi Faculté des lettres-én a poétika tanára. Müvei: La tragédie française au XVI-me siecle, 1555-1600 (1883); De Aurelii Prudentii Clementis carminibus lyricis (Bordeaux 1883); Les grands maîtres du XVII-e siecle (1885); Notes sur le theatre contemporain (1889-90); Dix-huitieme siecle, études littéraires (1890). Irt azonkivül több irodalomtörténeti tankönyvet és számos egyéb kisebb munkát. A Revue Bleue-ben ő az Irodalom rovat vezetője.
L. (növ.), l. Bükk.