Fagykár

a fagy által növényeken okozott kár. Van tavaszi, őszi és téli fagy. Legveszedelmesebb a tavaszi, mely rendesen május havában, a vegetáció kezdetén fagyasztja el a fakadó virágrügyeket, a nedvdus fiatal levélkéket és friss hajtásokat. Néha az uj, fiatal nyálkás faréteg is elfagy. Az őszi fagyok akkor okoznak kárt, ha lombfáinkat még lombozatukban érik s igy még a nedvdus hajtásokat fagyasztják el. A téli fagyok főkép a másodlagos hajtásokat, a behegedési sejtszöveteket s a parenchymás szövetrészeket, sőt olykor a héj, háncs- és kambium-részeket is elfagyasztják; a korán beálló téli fagy pedig a még teljesen meg nem fásodott idei hajtásokat teszi tönkre. Lombfáink közül legérzékenyebbek: dió, kőris, bükk, gesztenye, tölgyek és juharok; a fenyők közül legtöbbet szenved a jegenyefenyő, kevesebbet az erdei fekete és vörös fenyő.

Fagylalt

gyümölcsiz, cukor és tejfel keveréke, melyet jéggel körülvett ónozott pléhszelencében forgatás közben vajszerü anyaggá fagyasztanak. A szelencéket jól záró fedéllel kell ellátni, nehogy fagyasztás közben jég jusson az anyaghoz, mely a F. izére kellemetlenül hatna. Hüsítő eledelül használják, de gyakran betegeknek is rendelik. Sokféle fajtáját készítik, ilyen p. az ananász-, csokoládé-, mogyoró-, kávé-, citrom- stb. fagylalt.

Fagymeresztés

v. fagy okozta merevedettség (növ.), alacsony hőfok okozta mozdulatlansága olyan növényeknek, amelyek különböen önállóan szoktak mozogni. L. Mozgástünemények.

Fagyos

(eszt.), ellentéte a tüzesnek, minden szenvedélyt, érzelmet és képzelmet nélkülöző stilus; az ily fagyos költőnél, még ha szóvirágok is fakadnak nála, ezek csak jégvirágok lesznek.

Fagyos szentek

A nép Pongrác, Szervác, Bonifác napokat (máj. 12., 13., 14.), azonkivül Orbán napját, máj. 25., a F. nevén szokta elnevezni. Hősülyedések az év más szakában is fordulnak elő és a májusi fagyokat bizonyára azért méltátták különös figyelemre, mert ilyenkor a zsenge növényzet a fagy okozta káros hatást legjobban megsinyli. Nem valószinü, hogy e fagyok éppen a fentemlített napokhoz ragaszkodjanak; keletkezésök okait inkább a május havi meteorologiai viszonyokban kell keresni, melyekre nézve jellemző az, hogy a légnyomás május hóban északnyugati Európában erősen növekedik és délkeleti Európában - hazánkban és a Balkán félszigeten - erősen csökken. Ez okból Francia-, Németországban, Ausztriában és hazánk nyugati részén az ÉÉK-i szelek a levegő lehülését idézik elő. Ennyi általánosságban is következtethető a légnyomás május havi eloszlásából. E jelenséggel számos meteorologus foglalkozott, igy Dove, ki azonban annak okait a meteorologia akkori állása mellett kideríteni nem tudta, továbbá 1881. Assmann és még behatóbban 1882. Bezold. Bezold szerint a fagyos szentek idejekor ÉNy-i Európában légnyomási maximum szokott fellépni és azzal egyidejüleg keleten, illetve délkeleten alacsony a légnyomás és a légnyomási minimum közepe Magyarország, hol az Alföldön ez időtájban nagy pozitiv hőmérsékleti eltérések mutatkoznak. E miatt Bezold a F.-et született magyaroknak mondja, amit Bebber olyképpen módosított, hogy azok inkább Svédországból áramlik be Közép-Európába. A fagyos szentek jelenségével nálunk részletesen foglalkozott Hegyfoky Kabos, kinek A május havi meteorologiai viszonyok Magyarországon cimü munkája 1886. jelent meg a Természettudományi társulat megbizásából.

Fagyökerüfü

(növ.), a. m. gyujtovány, l. o.

Fagyöngy

(fai gyöngy, lép, növ., Viscum Tourn.), a róla nevezett család apró élősködő bokra, ismételten ketté ágazó gallyakkal, egyszerü levelekkel és özvegy virágokkal, amelyek a hajtások végén vagy tövén állanak és egy- sőt hárommagvu bogyóvá fejlődnek ki. Vagy 30 faja ismeretes az óvilágnak melegebb és mérsékelt vidékein. Nálunk a fehér F. (V. album L.) 30 sőt 90 cm. magasságu bokra bőrnemü hosszukás örökzöld tompavégü levelekkel, 3-5 virágu zöldessárga kétlaku virágzatával és fehér bogyójával ismeretes. Körülbelül 30-féle fán tenyészik, de a tölgyön nagy ritkaság, ezen a Loranthus pótolja. Főgyökere a kéreg belső szövetében terül el s ebből a fába ereszti szivógyökerecskéit (l. Élősködő). Leggyakrabban alma-, körtefán és fésüs fenyőn vagy hársfán találni (l. az ábrát).

[ÁBRA] Egy almafa-gally darabja, melyen a fagyöngy élősködik.

Bogyójából meg a szárából madárlépet főznek. A léprigó és más madár ganéjával szórja el a F. magvait. Lombját a szarvasmarha, kecske, juh nagyon kedveli. A F. árt a fának, ha sok van rajta, mert a táplálékat elszivja. A meglepett ágat tehát le kell metszeni, de nem közel a F. tövéhez, mert a szivógyökerei a fakérgében szétterjednek s uj növény is lehet belőlök. A tölgyön élő ritka fagyöngyöt a régi orvosok Viscum quercinum-nak v. druida-gyöngynek nevezték és mint specifikumot epilepszia ellen használták.

Fagyöngyfélék

(növ., Loranthaceae), a leples kétsziküek családja, de helyesen a szabadszirmuak alosztályába lehet sorolni, mert leplők gyakorta többsoros. A külső sort azonban csak apró fogacskák vagy némileg kiálló szél alkotja, a belső ellenben 4-8 metszetü v. ennyi levelü, sok tropikus fajé nagy és szépszinü. A himek száma a belső sor lepeltagjaival egyező, szabad, vagy a lepellel összeforrad (a fagyöngy); a pete a magzat falával összeforrad. Fákon élősködő zöld cserjék gyakran villásan ágaznak el. Mintegy 500 fajából a mérsékelt tartományokban kevés nő, a legtöbb pompás virágaival a tropikus erdők disze. A fagyöngy meg a fanyüg v. gyöngyös madárlép bogyóiból a madárlépet főzik. Szivó gyökereikkel a meglepett fát elerőtlenítik, s nagyon elszaporodva, az egészet elpusztitják. Ide tartozik az Arceuthobium is. L. Élősködő.

Fagypont

az a hőmérséklet, melynél egy anyag szilárd és cseppfolyó részei egymásmellett meglehetnek anélkül, hogy egymás halmazállapotát megváltoztatnák. A viz fagypontja Celsius- és Reaumur-féle hőmérőkön 0-sal, a Fahrenheit-félén 32° -kal van jelölve. L.Halmazállapot.

Fagyrák

a fáknak az a betegsége, mely a héj sebein származó, u. n. behegedési szövetek s a fiatalabb ágak tövén levő parenchymában gazdag rétegek megfagyása folytán keletkezik. Ez a betegség csak bizonyos időközökben terjed s a farész nemcsak mögötte, hanem sokszor a bélig megbarnul, sőt a fa természetes szinének megváltozását a bomlás anyagai felszivódása következtében fölötte és alatta is észre lehet venni.


Kezdőlap

˙