(jellegtelen) azon állat, mely nem tartozik valamely határozottabb fajtához. F. állatok a keresztezésnél (l. o.) keletkeznek és leggyakrabban a lónál és kutyánál fordulnak elő; a lónál azért, mert a tenyésztők most többnyire angol v. arabs vérü ménekkel kereszteznek, a kutyánál pedig, mert nem ellenőrzik a párzását.
(növ.) a. m. sárga viola, l. Viola.
felső-egyiptomi kerület (mudirija) a Nilustól Ny-ra, Baharieh és Farahfrah oázisokat is beleszámítva 1277 km2 művelés alatt álló területtel, (1882) 234591 lak. (1 km2-re 184). F. összenyomott köralaku mélyedés, melyet minden oldalról magaslatok fognak körül s amelyet csak a Libiai-hegyláncot áttörő El-Lahun hegyszoros, ahol a Bahr Juszef foly keresztül, köt össze a Nilussal. E-on a magaslatok meredekek, egyebütt szelid lejtőjüek. F. három különböző magasságu részből áll; a K-i 8 m. magas, a Nilusnak legközelebb eső része fölött; a második, az É-i és Ny-i amannál 7 méterrel mélyebben fekszik; e két részt számos, a Bahr Juszefet tápláló kis csatorna öntözi. A harmadik részt, a nyugatit, az 50 km. hosszu, 7-8 km. széles és mintegy 10 m. mély Birket el-Kerun nevü tó foglalja el. A föld alluvium, amely mésztuffán nyugszik. É-i és Ny-i része a legtermékenyebb; rizs, buza, rozs, len, durra, továbbá indigó, rózsa, datolyapálma, olajfa a főtermékek; a pamut és cukornád még nem adnak bő termést. A házi állatok közül a legtöbb a juh, kevesebb a ló és a teve. Az ipar elég virágzó; különösen sálokat, közönséges posztót, pamutkelméket és keresett rózsaolajat készítenek. Fővárosát, Medinet-el-Fajumot vasut köti össze a Nilus völgyével. F. archeologiai szempontból is igen érdekes. A XII. dinasztiából való XIII. Amenemha király ugyanis a keleti magasabb részt hatalmas, nagy, mintegy 50 km. hosszu töltésekkel, amelyeknek nyomai máig is láthatók, vétette körül, amelyben a Bahr Juszef utján a Nilus fölösleges vizét összegyüjtötték, hogy azután, különösen ha a Nilus áradása nem volt kielégítő, részint a F. alacsonyabb részeit, részint annak környékét, egészen Memfiszig öntözhessék. Ez óriási viztartót Mveretnek, Moerisnek, kopt nyelven flomnak (a. m. tenger, innen a F. név) nevezték. A Moeris-tó K-i szélénél valamivel alantabb épült a hires labirint és ettől csak csekély távolság választotta el Krokodilopoliszt, amelyeknek romjai máig is megmaradtak. Fayum-ban találták 1877-78. azt a hires papirusz-oklevél-gyüjteményt, mely jelenleg Rainer főherceg birtokában van. V. ö. Goldziher cikkét a Budap. Szemlében, 1894 april; Linant de Bellefonds, Mémoire sur le lac Moeris (Alexandria 1843); Brown, The Fajum and Lake Moeris (1892).
l. Darvinizmus, Elfajulás és Származási elmélet.
(növ., korcsfaj, hibrid, elegyfaj, basztard, fattyunövény, planta hybrida), olyan termék, amely egy génusz két más fajának nemi egyesüléséből, vagyis kölcsönös termékenyítéséből származik. A folyamatot fajvegyülésnek v. keresztezésnek (hybridatio), a keresztező fajokat pedig törzsfajoknak v. szülőknek nevezzük. Külön faj csak akkor termékenyíthet egy másikat, ha mind a kettő közelről rokon. Az ilyenek csiráiból származó növény a szülők közt mintegy középalak s rajta a szülők bélyegei megoszlanak s majd az egyik, majd a másik bélyege a szembeötlőbb. Két faj keresztezéséből támadt ilyen vegyülék a természetben nem ritka, különösen szüleik közelében. A hibridokat eleinte a szülők neve összetételéből alkotott szavakkal jelölték, s pedig előre tevén azét a szülőét (melyet apának is gondoltak), amelynek termetéhez a hibrid inkább közeledik. Minthogy a hibrid eredet vagy valamelyik szülő nem mindig bizonyos, s viszont több hibrid növényt egyszerü névvel jelöltek már, mielőtt hibrid eredetét észrevették volna (M. remotum, Verbascum rubiginosum, melyet azóta V. nigro-, orientali-, ma austriaco-phoeniceumnak neveznek); ezért a hibridet ma a többi faj módjára egyszerü névvel jelöljük, utána betürendben és zárójelben, a szorzás jelével összekapcsolt biztos vagy gyanított szülőket, p. Verbascum Haynaldianum Borb. (super - glabratum X phoeniceum) vagy Quercus Csatói Borb. (Qu. subrobur X sessiliflora) a közelebbi rokonságot szuper-, a távolabbit szub- szócskával jelölvén.
F. leginkább a virágzó növények közt gyakori. A kriptogámok közt csak akkor lehet F.-re gondolni, ha ivarszervük van s igy a keresztezés lehetséges, de köztük mégis csak kevés a bizonyos F., p. a fukuszok, mohok, zsurlók és páfrányok között (Aspidium remotum A. Br.) A F. magva ugy keletkezik, hogy egyik faj virágporát a szél, bogár vagy akár maga az ember (valami késfélén) a másik faj bibéjére viszi. Az utóbbi esetben a himgömböt, még fölrepedése előtt, kell himporától megfosztani, mintegy herélni. Mesterséges termékenyítést főleg a kertészek szoktak végezni, s mesterséges F. főleg a kerti virágok között gyakori (kankalin, Azalea, Pelargonium, georgina, Matthiola). A kertész ezen az uton számos hasznos vagy kerti disznövényt nevel, amely máskép nem képződött volna. Két hibridálódható A és B faj közül akár az egyik, akár a másik lehet az apa, vagy viszont az anya. A F. sexualitása gyengébb, gyakran magtalan marad. Himjük külsőleg gyakran tökéletes, de a himpor satnya, vagy a him általában maga is tökéletlen lehet, a teljes virágokban pedig szirmokba alakult. A termőben a pete szintén tökéletlen, tehát a termékenyítés teljesen lehetetlen, v. ha megesett volna is, a csira teljes kifejlődése előtt tönkre jut. Magról tehát nehezen szaporodnak. Leginkább rügyről, indáról, tarackról v. dugványról szokás szaporítani, vagy ezekről maguktól is gyarapodnak (Inula, Epilobium).
(növ., Impatiens L., kisasszony papucsa), a nenyuljhozzám-félék (Balsamineae) füve, a Balsamina Tourn, génusszal egyesítve 225, mások szerint 100 faja Európa, Ázsia, Afrika és Észak-Amerika tájain nő. Erdeinkben, különösen a bükkösek patakja mentén az I. nolitangere L. (hozzám ne nyulj, engem ne bánts, üvegszáru fü) terem. Szára üres, átlátszó, gyenge, törékeny, dagadt izü, 03-06 m. magas, levele hosszas, tojásdad, gyökere egynyári. Virága sárga, lecsüngő, sarkantyus, papucs alaku, a torkában pirossal pettyegetett. Tokgyümölcse becőnemü s gyenge érintésre is rugalmasan felpattan, összezsugorodik és a magvait szétszórja. Ezt akarja különböző neve is jelenteni. Levelét régebben orvosságnak használták, füvével a gyapjut sárgára lehet festeni. Az I. parviflora DC. kisebbvirágu, Mongolországból származik, kerti földdel Európában, hazánkban is terjed. Lehet, az előbbi faj is igy csempésződött be Európa flórájába. V. ö. Borbás cikkét: A növények vándorlása és Budapest flórájának vendégei (Pótfüzetek a Term. tud. Közlönyhöz 1891).
(állat), általában véve az állatok fiatal nemzedéke.
(növ.), tavaszkor a fák fakadása, a rügyek kibontakozása; használjuk innovatio (meg- v. kiujulás, kihajtás) értelemben is.
l. Pustula.
l. Kátrány.