a természet személyesítésén alapszik. Az egész természetet szellemekkel népesíté be a primitiv ember képzete, mely a fáknak is nemcsak emberi érzést, hangot tulajdonít, de alakjukban is olykor természetfeletti erőt és az istenség jelenségét véli észrevenni. E képzelet ősi időkben kétségenkivül azon hitben nyilvánult, hogy a növény, a fa az emberhez hasonló, emberi érzéssel felruházott lény. Midőn későbbi időkben a primitiv képzethez némi botanikai fogalom is járult, e hit is megváltoztatta alakját: a fa magában véve nem volt többé emberi érzéssel biró lény, hanem valamelyik emberi léleknek tartózkodási helye, annak külső alakja, ruhája, vagy pedig valamelyik elkárhozott emberi vagy isteni lény székhelye. Végül egy harmadik képzetcsoport a fát démonnak tartja, mely a fával együtt születik s azzal együtt meghal, rendesen a fában lakik, mely neki ugyszólva testét képezi, de gyakran a fán kivül is emberi vagy állati alakban is megjelenik. A görögök és rómaiak mitologiája nemcsak az erdőket és berkeket, hanem egyes fákat is természetfölötti, csodás lényekkel népesített be. A driadok, nimfák, a hamatriadák, Zeus leányai a fákkal éltek, a fákkal haltak meg. Rómában tilos volt élő fát kivágni, nehogy ezáltal a fában élő isteni lény veszítse az életét. A máltai félsziget, a Tonga-sziget benszülöttei a fák lelkeit imádják. A szenegambiai négerek a fák hosszuhaju szellemeihez fohászkodnak; Bulgária, Macedonia szlávjai még manapság is egyházi szertartások kiséretében engesztelik meg a fák lelkeit. A szerb, mielőtt levágná a tölgyfát, melyet számos nép szentnek tart, leölt állat vérével áldozik, hogy megengesztelje vakmerőségeért a fa szellemét. Számos nép, igy a velünk rokon mordvaiak is, az istenségnek hozott áldozataik egyes részeit fákra aggatják, vallásos szertartásaikat szent fák alatt hajtják végre. Manapság p. a torjai Büdös-höz zarándokoló beteg székely öntudatlanul is még mindig áldoz, midőn a közellevő fák valamelyikére ruhadarabot akaszt azon hitben, hogy ezzel megmenekszik betegségétől. A régi áldozatok manapság csontvázakká váltak, melyeket a magyar nép nemcsak karókra, hanem élőfák tetejére is rak. Csikmegyében akárhány helyt ló- vagy juhkoponyát huznak a kerítés karóira vagy raknak hegyek és fák tetejére, hogy a nyájat ne bántsák a ragadozó állatok; Háromszéken pedig ezelőtt lókoponyát raktak a faluhoz legközelebb eső hegyre vagy fára, ha a vidéken marhavész uralkodott. Számos betegségnél a nép a beteg használta gyógyszereket élőfára akasztja. Hideglelésben szenvedő magyar paraszt napfelkelte előtt megráz egy élőfát, mondván: «Jó napot fa! vendéget hoztam neked, a hideglelést; terád hagyom». Ha a gyermek nem akar nőni és általában beteges, egy élőfát vágnak ki és azt ugy hasítják ketté, hogy koronája felé még összefügg, a felhasított végét egy cölöppel kifeszítik és az igy támadt nyiláson keresztül huzzák a gyermeket. Ez az eljárás számos nép előtt ismeretes. Különös gyógyerőt főleg az oly élőfának tulajdonítanak, mely oly nyilással bir, mely két külön fa egybenövéséből keletkezik. Ezen néphiedelmek a pogánykor fakultuszának utolsó maradványai, melyeket az óvilágot átalakitó kereszténység nem birt még egészen elfeledtetni. Valamint az erdők sürüjében épített kolostorok a pogány áldozó helyeket akarták helyettesíteni, ugy a fák árnyában felállított szentek szobrai, a fákhoz feszített megváltó, az isten anyjának élőfára szegezett képei a nép kedélyvilágát akarták eltéríteni a fák kultuszától, mellyel az a maig is divó népszokás is összefügg, hogy sok népnél az ujszülött-gyermek számára egy fát ültetnek.
(Certhiidae, famászók, fatetü madarak), az éneklő verébalkatuak (Oscines) rendjének, vékonycsőrüek (Subulirostres) csoportjába tartozó madárcsalád. Hosszu, kissé hajlott, igen vékony és hegyes csőrrel s hegyes, rövid nyelvvel. Farktollai rövidek, merevek, melyek segélyével ügyesen tolja magát a fatörzsön felfelé. Csüdje rövid, a külső ujjak hosszabbak, mint a belsők és erős, hajlott karmokkal ellátottak. Egyenként, vagy párosával élnek az erdőkben és kertekben, harkályok módjára kusznak, kopácsolnak a fákon és keresik a kérgen, a kéreg alatt tartózkodó rovarokból, rovartojásokból álló eledelüket. Igen hasznos madarak. 12 nembe sorolt 50 faja ismeretes, kivévén az etiopiai és neotropiai állatregiokat, mindenütt találhatók. Hazánkban 3 faj él: a közönséges F. (Certhia familiaris L.), háta sötétszürke, sárga és fehér gyöngyfoltokkal, szeme alatt fehér sáv található, hasa fehér, farka világosbarna, a szárnytollak közepén átvonuló fehér szalaggal. Felső kávája fekete, az alsó vörösesbarna; lába vörösesszürke. Nagysága 13 cm.; szárnyhossza 6 cm.; farkhossza 5,5 cm. Egész Európában, Elő- és É.-Ázsiában, É.-Amerikában, É.-Afrikában található; fenyvesekben és kertekben egyenként él. Nem költözik, hanem cinegékkel, harkályokkal és más madarakkal kóborol, gyakran az egyik helyről a másikra. Üres fákban fészkel, márc. és jun.-ban 8-9 barnán pettyezett fehér tojást tojik, melyeket a him és nőstény közösen költenek ki. Fogságban elpusztul. Az alpesi F. (Trichodroma muraria L.) felül hamuszürke, begye nyáron palafekete, télen fehéres, szárnyai és farktollai palaszürkék, a szárnytakaró tollak külső vitorlája kárminpiros. 16 cm. nagy, szárnyhossza 9 cm.; farkhossza 6 cm. Dél-Európa hegyes vidékein él, különösen az alpesek régi falművei közt. Hazánkból több helyről (Budapest, Árva, Torockó, Szepes stb.) ismeretes. A kék F. (Sitta caesia L.) háta szürkéskék, szeme alatt fekete sávval, hasa a D.-európai példányoknál rozsdasárga, északi európai példányoknál pedig fehér; torka fehér, 16 cm. nagy, szárnyhossza 8 cm.; farkhossza 4 cm. Egész Európában honos, olyan tölgyfa-erdőkben szeret leginkább tartózkodni, melyben fenyők is vannak. Vándor madár. Rovarokból, famagvakból él. Fészkének bejáratát sárszerü anyaggal tapasztja be.
természetes vagy mesterséges kövekből kötőanyaggal vagy anélkül bizonyos vastagságban és magasságban megépített szerkezet, mely terhet hord vagy valamit körülzár. Vannak 1. rendeltetésük és helyzetük szerint a) körítő falak, melyek egy födött avagy födetlen tért zárnak körül; az első esetben homlokfalak v. főfalak, ha az épületet az utca vagy udvar felől határolják, (utcai és udvari homlokfalak) oldalfalak v. szomszédos falak, ha az épületet a szomszéd felől zárják el, végre oromfalak (l. Tüzfalak). A 2. esetben, ha t. i. födetlen tért zárnak körül, kerítésfalak. b) közép- v anyafalak, melyek két épülettraktus között vannak; nálunk ezekben huzzák a kéményeket és szellőző csöveket. c) választó- v. közfalak, melyek terhet nem hordanak, hanemcsak az egyes szobákat választják el egymástól; d) közös falak, ha két szomszédháznak egy közös oldalfala van, mely egyenlő birtoka mindkét tulajdonosnak; ilyen fal különösen Franciaországban szokásos (mur mitoyen); e) alapfalak (l. o.), melyek az egész épületterhét hordják; f) szék- v. térdfal, a homlokfalak magasítása a padlás gerendasorán fölül; g) tüz- vagy oromfal, az épület szomszédos fala a padlás magasságában (a nyeregtető oromfala), vagy hosszabb padlásokban bizonyos távolságokban emelt választófal, hogy a tüz elharapódzásának könnyebben gátat lehessen vetni. 2. Szerkezeti módjuk szerint: a) teli fal (rakfal), melyben semmi nyilás sincs; b) áttört fal, ajtó-, ablaknyilásokkal; c) lebegőfal, mely alul iveken v. oszlopokon nyugszik; d) üreges fal, ha a fal testében üres szigetelő közöket hagyunk v. a falat lyukasztott téglákból szerkesztjük; e) burkoló fal, kevésbbé jó minőségü anyagból készült falnak jobb minőségüvel (rendesen kővel) való burkolása; f) száraz fal, kötőszer nélkül készült fal. 3. Anyagok szerint: a) terméskőfal, b) faragott kőfal, c) téglafal, d) vegyes fal terméskőből, mely bizonyos magasságokban 2-4 téglaréteggel szintezve lesz, e) vályogfal, f) favázasfal, g) vert- v. Pisée-fal. 4. Külső alakjuk szerint függőleges, rézsutos (partfalak), hengeralaku, kupalaku, csorbázott stb. falak.
A falak vastagságát az építő anyag minősége, a rajta nyugvó teher, a traktus mélység és az emeletmagasság határozzák meg. Hosszu és magában álló falakat hellyel-közzel pillérekkel erősítünk meg; épületeken a belső közfalak a reájuk fektetett falkötővasakkal egyetemben eléggé megkötik a nagyon hosszu homlokfalat is. Terméskőfalakat nem igen készítünk 50 cm.-en alul; épületek kőfalai 0,45 - 0,50 - 0,80 m. vastagok; szabadon álló téglafalak vastagsága a fal magasságának 1/12 - 1/10-ed része. Lakóházak falainak minimális vastagságát nagyobb városokban külön építésügyi szabályzatok határozzák meg. Igy Budapest székes főváros legutóbbi (1893) építésügyi szabályzata a közönséges méretü lakóházak téglából készült falainak vastagságát a következőleg irja elő: Több emeletes épületnél a legfelső emelet homlokfalának vastagsága legalább is 11/2 téglahossz, vagyis vakolattal együtt 0,48 m.; vasgerendás födémeknél minden alsóbb emeletsor homlokfala 8 cm.-rel, a pincesor homlokfala 16 cm.-rel vastagabb. Az anyafalak vastagsága - ha benne kémények vannak - a legfelső emeleten legalább is 2 téglahossz (0,64 m.), alul emeletenként, vagy legalább is kétemeletenként 16 cm.-rel vastagabb. Ha vasgerendás boltozott födémek helyett csapos gerenda födémeket alkalmazunk, a falak lefelé emeletenként 16 cm.-rel vastagodnak. Választófalak 0,16 - 0,32 m. vastagok, tüzfalak és székfalak, ha mögöttük faváz van. 0,16 m., különben pedig 0,32-0,48 m. vastagok. A vegyes falak a tisztán téglából épült falaknál legalább is fél téglányival vastagabbak. A falazat szerkezetéről és annak történelmi fejlődéséről l. Kőkötések és Téglakötések.
(arab, lat. augurium omen) a. m. a jövőnek mindenféle véletlen jelekből történő előrelátása, és az ember elhatározásának ily előjeleken induló irányítása. A F.-nak egy kedvelt neme a sortes librorum, mely abból áll, hogy valamely tekintélyes vagy szent könyvnek egy kibökött v. egyéb véletlen által előkerülő helyének tartalmából merít az ember elhatározásaira utmutatást; ezt isztikhárá-nak is nevezik. A fálra sok vidéken vesszőket, kavicsokat stb. használnak. A pogány arabok nyilakat használtak a sors kitudására. V. ö. Wellhausen, Reste arabischen Heidenthums (Berlin 1887).
az olaszoknál divatos kifejezés, oly kisebb dallamokkal, ariettákkal szemben, melyek e két szótagos refrainnel végződnek. Állítólag Clementi volt az első, ki Utmutatás a zongorajátékhoz cimü művében legelőször honosította meg e kisebb válfajt a zeneirodalomban.
(ejtsd: faléz), járási székhely Calvados francia départementban, 34 km.-nyire Caentől, az Ante partján vasut mellett, (1891) 8313 lak., számos szövőszékkel, fehérítőkkel, pamutfonókkal, posztógyártással és mechánikai műhellyel. Augusztus havában Guibray nevü külvárosban minden évben hires ló- és öszvérvásárokat és lóversenyeket tartanak. Érdekesek benne egy (XI. és XII. sz.-ból való) erősség romjai, egy XV. sz.-ból való nagy torony és más erődítmény-maradványok; három középkori templom, az 1127. alapított apátság maradványai és az 1851. felállított lovas szobra Hódító Vilmosnak. A középkor elején alapított várost a XI. sz.-ban tetemesen megnagyobbította I. Rikhárd, 1027. benne szül. Hódító Vilmos, ki szülővárosát tetemesen szépítette és megnagyobbította. 1419. az angolok elfoglalták, de 1450. ismét elvesztették.
arabból átvett persa szó, eredeti jelentése égboltozat, menny. Persiában igy hivják azt a karót vagy rudat, melyhez talpraveréskor a bünös lábait kötik. Ez egy 7-8 láb hosszu rud, mely két végén vagy csak a közepén a kötél befogadására át van furva. A büntetés alkalmával a földre hanyatt fektetett bünös lábait a rudhoz erősítve a magasba emelik és hosszu hajlékony vesszőkkel a jól kifeszített talpakra vernek. Ez a legelterjedettebb fenyíték Iránban. A hanyag iskolásgyerektől a rablógyilkosig mindenkit ezzel büntetnek. Megesik olykor, hogy a sah parancsára kormányzók és más főhivatalnokok is megkapják a F.-ot. Ezt ott nem tartják lealázónak. Az elpáholt ember csak azt mondja: botot ettem (csúb khurden) s egy cseppet sem szégyenli magát. Mint nélkülözhetetlen házi eszközt előkelő egyének készentartják a vesszőkkel együtt.
(gör.) a. m. kopaszság.
(Phalanstere. Ez a neve azon közös épületnek, mely Fourier Károly (l. o.) rendszere szerint a Phalange tagjait összefoglalá. E közös épület akkép van építve, hogy a nagy gazdaságnak minden előnyt nyujtson, amellett azonban kerülje mindazokat a hátrányokat, melyek annyi embernek együttlakásából és a különféle foglalkozások egyesítéséből származnak. Hosszukás, három emeletes az, nagy udvarokkal, melynek közepén vannak elhelyezve a közös gyülés-, étkezőtermek, tantermek, könyvtár, szinház és a zajtalan műhelyek; az egyik szárnyban vannak a zajos foglalkozások, a kovácsok, ácsok, lakatosok műhelyei, egy másikban a gyermekszobák és idegen látogatók szobái, az egész házban pedig elszórva a magánlakások különböző nagyságban, különböző jobb és kevésbbé jó berendezéssel, melyek az egyes családtagoknak szükségletök, izlésök és vagyonosságuk szerint kibéreltetnek; az egész épület hosszában az első emeleten van egy fedett, füthető folyosó a közlekedés megkönnyítésére; közelben vannak az istállók, magtárak, raktárak, kertek, kocsik, a mezők; konyha, pince, vizvezeték, fütés, világitás közös, ugy hogy a különböző munkák elvégzése épp ugy, mint a szükségletek kielégítése a lehető legolcsóbban és legjobban törtéhessék. Ilyen lesz a Phalangeban az ember lakása mostani undorító viskói helyett; A F. Fourier szerint vetélkedni fog a tenore gyönyörü épületével.
(gör.) a. m. tag, sor, eredetileg a görögöknél a nehéz gyalogság bármely zárt csatarendjének neve. A lakedemoniai (spártai) F., melyből a görögöknél a F. későbbi formái fejlődtek ki, a spártaiak népéletének volt jellemző képviselője. Hat morából állott (a polemarkosz vezérlete alatt), mely 4 lochoszra oszlott (a lochagosz vezérlete alatt); a lochosz ismét 2 pentakosztiából (a pentakostarkosz vezetése alatt), ez meg 2 enemotiából (az enetomarkosz vezérlete alatt) állott. Az első morát nemesség, a többi ötöt a komáknak (kerületek) megfelelőleg polgárság alkotta. Eleinte 6, később 8 harcos képezett egy állást. II. Fülöp utánozta ezt a F.-t; nála 16, olykor 32 harcos képezett egy zömök hadállást. A csapat neve lochosz volt, 4 lochosz (64 katona) egy tetrarkiát, 4 tetrarka (256 katona) egy szintagmát, 4 szintagma (1024 katona) egy kiliarkiát, 4 kiliarkia (4096 katona) egy falangarkiát, illetőleg taxist tett ki. Ezeknek a sztrategos palangarkosz volt a parancsnokuk. Fülöp F.-a négy ilyen taxisból állott. Nagy Sándornak 6 F.-a volt, melyek mindegyike 3000. Makedonia különböző tartományaiból táborozott harcosból állott. Vezetőik a taxiaharcosok és sztrategák voltak.