a szentirásban a régi egyiptomi királyok neve. Josephus szerint királyt jelent, ujabb egyiptologusok az egyiptomi per'a szóból származtatják, a mely magas, nagy házat jelent. A szentirás minden egyiptomi királyt igy nevez és néha melléje teszi a király tulajdonnevét is, p. Far'ô Nechô: Necho; Par'a Chofra': Apries. Hogy az egyptomi királyok, különösen II. Ramses az ország keleti részén nomád életet folytató sémi törzseket épitkezéseknél nehéz munkára kényszerítették, kitünik a föliratokból, de hogy a bibliai elbeszéléseknek az izraeliták egyiptomi tartózkodásáról milyen történeti események képezik alapját, eddig előttünk ismeretlen.
Tiltott hazardjáték a francia 52 lapos kártyával. Játszák egy bankárral szemben tetszésszerinti számban. Játék kezdete előtt az asztalra kiraknak 13 kártyát, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10. pub. dáma és királyt lappal felfelé. Egy más, teljes játszma kártyát a bankár megkever, a játszók egyikével megemeltet, s felhivja a játszókat, hogy tétjeiket a kirakott kártyákra helyezzék reá, ami megtörténvén, a kezei közt levő csomóból maga elébe tesz két kártyát, jobbra és balra, a jobb oldalon levő kártya jelzi a vesztést, a baloldalon levő a nyerést; a bankár a jobboldalon levő téteket behuzza, a baloldalon levőhöz hozzá adja a nyert összeget. Most ismét kezdetét veszi a tétel, s majd a két kártya felvetése s ez igy megy tovább az utolsó kártyáig, mely nem nyer, az utolsó előtti azonban még veszít, ha a két felvágott kártya egy és ugyanazon értékü, tegyük fel két király, ez esetben a királyon levő tét felét a bankár nyeri, s azt azonnal behuzhatja. Az egyes téteket a csomó kártya teljes kijátszásáig vissza nem lehet huzni, csakis egy más lapra tehető át a bankár beleegyezésével; a nyert összeget ott lehet hagyni parolira tovább is tetszés szerinti osztásig. A tétek minimuma előre megállapítandó, a maximuma pedig lehet a bank erejéig. A bank 2 vagy 3-szorosával meg lehet retirálni, de egy megkezdett kártyacsomag teljes kijátszása után csak, közben nem.
(növ., eperfüge, ádámfüge, egyiptomi füge, Ficus Sycomorus. L.), 12-16 m. magas fa, Keleten, Palesztinában és Afrikában Abessziniáig és Szenegambiáig. Levele csaknem szivalaku, örökzöld. Nedves földön, különösen vizek mellett terem. Gyümölcse apró, 2-3 cm. hosszu, sátorozón áll együtt, körtealaku, szennyesfehér, zölden csikolt; lándsás, halavány-piros pikkelyek borítják, különben füszeres, jóizü és kedvelik.
(állat), l. Ichneumon.
(csatorna), l. Quarnero.
István György Imre, m. k. főbányatanácsos és orsz. képviselő, szül. Nyiregyházán 1837 aug. 15. Édesanyjának vezetése mellett igen gondos nevelésben részesült; az elemi iskolákat és az algimnáziumot Nyiregyházán, középiskolai tanulmányait az eperjesi ág. evangélkus kolegiumban fejezte be. A selmecbányai bányászati és erdészeti akadémián a bányászati és kohászati tanfolyamot 1854-1858. jelesen végezte el. Ezután mint bányagyakornokot Csehországba, Przibramba küldték a honnét azonban már 1859 tavaszán, előbb ideiglenes, nemsokára rá végleges minőségben a selmecbányai akadémián fennállott matematikai és mechanikai tanszék tanársegédévé, 1866. docenssé, 1867. pedig a nevezett tanszék megüresedése után arra rendes tanárrá nevezték ki. 1872. bányatanácsos lett, és előbbi tanszékét az ujonnan szervezett gépészeti tanszékkel cserélte fel; ugyanazon évben a tanári kar aligazgatónak választotta meg 1876-1892. a m. k. bányászati és erdészeti akadémia igazgatója volt; ekkor a selmecbányai választó kerülettől egyhangulag országos képviselővé választatván, hivatalos állásától 33 és félévi szolgálat után megvált és nyugalomba vonult. 1889. a király főbányatanácsosi cimmel, 1892. pedig a harmadosztályu vaskoronarendddel tüntette ki. F.-nak nagy érdemei vannak a bányászat és a vele rokon ágak fejlesztése körül. Többekkel együtt tevékeny részt vett abban az 1861. kezdeményezett mozgalomban, mely az erdészet megmagyarosítását tüzte ki célul; az Erdészeti Lapok alapitásában és szerkesztésében is része volt. 1867. a miniszterium megbizásából Wagner Károly akad. tanárral tervet dolgozott ki az elhanyagolt erdészeti szakoktatás állapotának javítására, mely terv mindjárt életbe is lépett. 1871. felterjesztette a bányászati akadémia szakoktatás reformjának minden részletében kifejtett tervezetét, amelyet szintén elfogadtak s 1872. életbe léptettek. Mint akad. igazgató főtörekvését az akadémia emelésére s a tanári kar helyzetének javítására irányozta. Járt külföldön is, meglátogatta Európa nevezetesebb ipartelepeit. Nagy tevékenységet fejtett ki a szakirodalom terén; számos értekezése jelent meg az Erdészeti Lapokban és a Bányászati és Kohászati Lapok-ban, mely utóbbinak 1881-92. szerkesztője is volt. Az 1885-iki orsz. kiállitáson a biráló-bizottság (jury) tagja volt, s elnöke a XXIV. (gépészeti) csoport első osztályának; ő irta meg a hivatalos jelentésnek eme csoportra vonatkozó részét. Sokat dolgozott együtt tanártársával dr. Schenk Istvánnal. Már a hetvenes években együtt szerkesztettek egy világitógázt fejlesztő készüléket, mely még ma is az ilyen készülékek legjobbjai közé tartozik. E készülékkel sikerült az akadémia laboratoriumait a nélkülözhetetlen világító gázzal (Selmecen akkor nem lévén széngáz) ellátni; azután ugy az országban, valamint a külföldön is több ily világító készülék nyert alkalmazást. Midőn 1883. az akadémiai helyiségek kibővítésének kérdése a megoldás stádiumába lépett, ismét együtt foglalkoztak a nyerendő uj helyiségek célszerü megvilágításának kérdésével, s a francia Gaston Planté-féle eszméből kiindulva, egészen önállóan jutottak az akkumulátorok azon szerkezetéhez, mely Európa összes államaiban, valamint az észak-amerikai Egyesült-Államokban is szabadalmat nyert, s a Farbaky-Schenk-féle akkumulátor elnevezés alatt ismeretes. Az elektromos akkumulátorokról irt (1885) közös munkájukat a magyar tud. akadémia a Marczibányi-féle kisebb dijjal jutalmazta.
az állat farának középvonalában a két csipő között kiálló búb.Ha a F. nagyon kiáll, ormósnak nevezik a fart, s ezt nem szeretik; ilyen fara van p. a magyar marhának. A gyorsan fejlődő fajtáknak nincs F.-juk, mert egész faruk deszkaszerüen lapos.
l. Bohózat.
a gyalupadokon a hátsó csavaros satu, megkülönböztetésül az előlsőtől, melyet mellső csavarnak mondunk.
(állat), 1. a madártest törzsének hátsó vége, mely a 4-6. csigolya összeforradásából alakult farcsikcsontot s a farkcsikmirigyet (l. o.) tartalmazza, s amely a farktollakat viseli; a madárpecsenyén a farcsikot püspökfalat népies elnevezéssel jelölik; 2. a rövid farku emlősöknek p. a bornak v. az embernek elsatnyult farka.