(Fureedpore), 1. kerület Bengália, brit-indiai kormányzóság Daka nevü tartományában, az alsó Gangesz K-i partja mentén, 5871 km2 területtel, (1881) 1.631,734, nagyobbára mohammedánus, É-on pedig hindu lakossal. Miként a Gangesz-delta egyéb vidékei, sik és mocsáros és számos természetes csatorna szeli át; D-i részében különösen sok a mocsár, amelyek közt sok soha sem szárad ki: ennek dacára sok rizst, jutét, pamutot, cukornádat, indigót és olajos növényeket terem. - 2. Az ugyanily nevü kerület fővárosa, 61 km.-nyire Dakatól, a Mara Padma partján, 10,263, felében hindu, felében mohammedánus lak.
farincukor, a kevésbbé tiszta melászból készült cukor, mely porrá őrölve jut a kereskedésbe (l. Cukor).
1. János Mária, a kölni viz (eau de Cologne) feltalálója, szül. Santa Maria Maggioreban (Olaszország) 1685., megh. Kölnben 1766. Kölnben 1709. telepedett le. Az üzlet még mai napig is egyenes leszármazottai birtokában van. Ma 48 ilynemü gyár van Kölnben, melyek közül 36 a F. nevet viseli. A különböző cégek gyakran perlekedtek egymással ama kérés eldöntése érdekében, melyiknek gyártmányát illeti meg a «valódi» jelző. Sőt azt is megpróbálták, hogy valami de Feminis Pált szerepeltettek feltaláló gyanánt, ki a készités titkát 1690. Milánóból Kölnbe hozta és itt a vizet Eau admirable név alatt árusította volna el; F. János Antal (zur Stadt Mailand) lenne a titok örököse. Be van bizonyítva azonban, hogy a de Feminis név 1709 előtt egyáltalában nem fordult elő Kölnben.
2. F. Szalvátor, olasz novella- és regényiró, szül. Sorsoban, Szardiniában 1846 jan. 10. Páviában és Turinban jogot tanult, és mihelyt 1868. letette az ügyvédi szigorlatot, elment Milanóba, hogy egészen az irodalomnak szentelje magát. Már a következő évben megjelent első regénye: Due amori (Két szerelem), mellyel azonban, épp ugy mint a három következővel (Un segreto, Fiamma vagabonda és Romanzo di un vedovo) nem aratott sikert. Annál nagyobb feltünést keltett 1873-ban megjelent Tesoro di Donnina-jával, melyben először jut érvényre költői egyéniségének egyik legjelentősebb vonása: sajátságos humora, mely a Dickensére emlékeztet, csakhogy keserüség nélküli, derültebb. Ettől fogva sikert sikerre ért el, és rövid idő mulva nemcsak az olasz közönség egyik legkedveltebb irója lett, hanem számos méltatóra talált a külföldön is, ahol majdnem valamennyi munkáját lefordították. Meseszövés dolgában nem mindig szerencsés, de annál kedvesebb elbeszélési hangja, annál kiválóbb jellemfestés dolgában. Nem feszeget nagy problémákat, hanem leginkább a családi élet világából meríti egysszerü, poétikus történeteit, melyeket kedves közvetlenséggel és bizonyos szentimentális gyöngédséggel tud elbeszélni. Legértékesebb alkotása Signor Io-ja (Én ur), mely az emberi önzésnek valóságos kis epopeája. Ehhez méltán sorakozik Mio figlio-ja, egy kilenc önálló elbeszélésből álló ciklus, melyben humora a leghatásosabban nyilatkozik. Nevezetesek még Amora bendato-ja, Amore ha cent' occhi-ja, Piu forte della Morte-ja; Pe' Vegli occhi della gloria-ja stb. F. ezelőtt három évvel Budapesten is járt s akkor az irói körben fel is olvasta Mio fuglio-jának egy-két részét. Nyelvünkre ebből a munkából csak Az én diák fiam van lefordítva (Radó Antaltól a Főv. Lap.-ban); azonkivül megjelent a Két szerelem (ford. Nyitray az Olcsó Könyvtár-ban); Amore bendato (Vak szerelem cimmel a Főv. L.-ban); Piu forte della Morte (Tóth Bélától a Bud. Hirlapban).
Prosper, olasz jogtudós, szül. 1544. Rómában, megh. u. o. 1614. Pádovai jogtanár, utóbb pápai prokurátor fiskális. Nevezetes műve: Praxis et Theorica crminalis.
Pál, olasz festő, szül. Veronában 1525., megh. u. o. 1606. Giolfino és Badile tanítványa, utóbb Parmegianino, végre Paolo Veronese hatása alatt állott. Élénk képzelet, merész rajz, harmonikus, meleg szinezés jellemzik festményeit. Freskóképei közül különösen kitünőek a veronai St. Nazaro e Celso templomban és a Ponte Navi ut egyik házának homlokzatán levő festményei. Meleg, aranyos szinü olajfestményeinek nagy része a veronai képtárban van.
olasz zenészek neve. 1. Még keresztnevét sem tudjuk annak a hegedüművésznek, akinek La follia c. dalára Corelli és Vivaldi irtak változatokat; csak azt tudhatni, hogy a maga korában nagy volt a hire; beutazta Európát, dán nemes lett, I. György angol király kitüntette, 1685. Hannoverában volt hangversenymester. - 2. Unokaöccse, akinek eredeti neve Broschi Károly, nagynevü énekes, a legünnepeltebbek egyike. Szül. Nápolyben 1705 jan. 24., meghalt Bolognában 1782 jul. 15. Régi nemes család sarja, szép hangjáért zsenge korában megcsonkították. Virtuóz énekével mesterének, Porporának, Eumene címü operájában már 1722. bámulatos sikert aratott, de még 1727. is tanult versenytársától Bernacchitól, sőt VI. Károly császár tanácsára a bensőséges, drámai éneket is tökéletesen elsajátította. Többször énekelt Bécsben; Porpora biztatására Londonba ment 1734., ahol az ő rendkivüli diadalai fölöslegessé tették a másik operavállalatot, melyet akkor Händel vezetett, ki e miatt tért át egészen az oratóriumszerzéshez. A dusgazdaggá lett F. 1736. Spanyolországba ment s miután V. Fülöp királyt énekével kigyógyította, kiegyelt, befolyásos emberévé lett, sőt VI. Ferdinánd politikájában is része volt; csak III. Károly trónraléptével, 1759. tért hazájába. - 3. F. József, dalműszerző, szül. Estében 1769 máj. 7, megh. Triesztben 1836 dec. 12. A nápolyi konzervatóriumon tanult; 7 évig Turinban, 1819 óta Triesztben volt szinházi és templomi karnagy. 44 dalművet irt, Cimarosa könnyen folyó modorában.
(Great-, ejtsd: ferringdn), város Berks angol grófságban, 48 km.-nyire Readingtől, a White Horse völgyében vasut mellett, (1891) 5703 lak., komlótermeléssel, sertés- és sonka-kereskedéssel.
l. Garatbetegség.
1. Domonkos, olasz politikus, F. Lajos Károlynak fia, szül. Montescudoban (Romagna) 1834 jul. 2. 16 éves korában atyja magával vitte Torinoba, ahol a katonai iskolába adta. Ennek végeztével F. hadnagy lett és 1859. felvitte a kapitányságig. Ugyanebben az évben az osztrákok ellen harcolt, 1860. Ancona és Gaëta ostromában vett részt, 1866. pedig Cosenza tábornok hadtestében a törzskar főnöke lett. Ez állásáról a Petitti tábornokkal való pörpatvar miatt lemondott s nyugalomba vonult. Ezentul kizárólag a politikának élt. Több izben a képviselőház elnökévé választatott. 1884. leköszönt, mikor a király 1866. szenátorrá, 1887. pedig a szenátus elnökévé nevezte ki, mely méltóságot jelenleg is betölti.
2. F. Lajos Károly, olasz államférfiu és iró, szül. Russiban (Romagna) 1812 okt. 22., megh. Genova melletti birtokán, 1866 aug. 1. Bolognában orvosnak képezte ki magát és azután Ravennában működött. Mivel hive volt az Olaszország egyesítésén fáradozó pártnak, a rendőrség 1841. az Egyházi-Államból kiutasította. Erre Franciaországba, majd Piemontba költözött, de az 1846. kihirdetett közbocsánat alapján visszatért hazájába és igazgatója lett az osimoi kórháznak. Midőn IX. Pius szabadelvü reformjait életbe léptette, P. 1847. helyettes államtitkár lett Recchi belügyminiszter alatt, azután képviselőnek választatott Faenzában és végre Rossi által az egészség- és börtönügy élére állíttatott. Rossi megöletése után lemondott állásáról és Firenzébe költözött; Rómának a franciák által történt bevétele és a köztársaság leveretése után azonban visszatért Rómába, csakhogy a most kormányon levő reakcionárius párt számkivetésre itélte. Erre ujból Piemontba költözött, hol történelmi tanulmányokat folytatott és a La Frusta c. élclapot szerkesztette. Munkái közül nevezendők: Storia della stato romana dall' anno 1814 al 1850 (Firenze 4 köt. 1850) és a Botta művének folytatásául irt: Storia d'Italia dall' anno 1814 al 1850 (Milano 2 köt.). Politikai lapokba is irt és mint az alkotmányos monarkia egyik lelkes előharcosa, rövid idő alatt oly népszerüségre tett szert, hogy 1850. a közoktatásügyi miniszteri tárcát nyerte el, melyről azonban 9 hónap mulva lemondott, amidőn a közegészségügyi tanácsnak lett tagja. Képviselői mandátumát megtartotta és az Il Piemonte c. uj lapot indította meg, melyben Cavour gróf programmját hirdette. Az 1859. osztrák háboru küszöbén a piemonti kormány Párma és Modenába küldte rendkivüli hatalommal, hogy a felkelést szervezze és a Piemonttal való egyesítést előkészítse. Feladatának teljesen megfelelt; az idegen fejedelmek uralma mindenütt vérontás nélkül omlott össze; 1860. pedig mint Emilia lakói által kikiáltott diktátor, teljes rendben eszközölte e tartománynak bekebelezését az uj olasz királyságba. 1860 jul. 21. belügyminiszter lett a Cavour-kabinetben, tárcájától azonban Cavour elhunyta után (1861 jun.) megvált. Midőn a Ratazzi-minisztérium 1862 dec. megbukott, F.-t bizta meg Viktor Emánuel az uj kabinet alakításával. Politikájában föltétlenül Cavour gróf szellemi örökösének s hü tanítványának vallotta magát. A fiatal királyság megszilárdítása érdekében kifejtett szakadatlan munka és gond azonban annyira megingatták F. egészségét, hogy 1863 márc. idegbajba esett, melynek három év mulva (mint gyógyíthatatlan elmebeteg) áldozatul esett. A parlament hála s elimserése jeléül 200,000 frankot s azonfelül nagy évi nyugdíjat szavazott meg (1863) a nagy érdemü olasz hazafinak, Ravennában pedig 1878. szobrot emeltek tiszteletére.
(aram. prisim, ujhéb. prusim a. m. különválók, tartózkodók), zsidó felekezet, mely valószinüleg nem sokára a jeruzsálemi második templom épitése után keletkezett; később a lábra kapott görög befolyás elleni küzdelemben erősbödött s végre a makkabeus fejedelmek alatt politikai jelentőségre vergődött. Törekedett a zsidó vallásos életnek szilárdítására s továbbfejlesztésére. Egyrészt azon volt, hogy az átörökölt régi törvényeket és gyakorlatokat fentartsa, a szentirás s a hagyományok sajátszerü magyarázata által részletesen körülirja, vagy uj szabványokkal megtoldja és különféle, gyakran aprólékos intézkedések által a hanyatlástól megóvja; másrészt pedig módosította, vagy épenséggel feladta a megváltozott viszonyok által tarthatatlanná vált törvényeket és szokásokat s uj elemeket fogadott be a vallásos felfogás keretébe. Tehát voltaképen a haladás eszméjét képviselte; a régit s meglevőt kiépítette, illetve módosította majd szigorubb, majd enyhébb értelemben, mire nézve gyakran voltak nézetkülönbségek saját kebelében, sőt az egyes iskoláikban (Hillel és Sámmáj, l. o.), eltérő irányok is. Eljárásuk ellenhatást szült, mely a szadduceusoknál (l. o.) nyilvánult, kik még abban a tekintetben is ellenlábasaik voltak, hogy az arisztokraciát képviselték, mig a F.-ok a nagy tömegnek voltak vezetői, melyre tulhajtott jámborságuk, kivált pedig törvénytudásuk által, mint a kiválóbb iskolák vezetői és tanitói és mint a törvényszékek elnökei v. tagjai, nagy befolyással voltak. A vallásos szertartások szigoru gyakorlata gyakran arra vezette őket, hogy külsőségekben látták a vallás főtartalmát s jámborságuk, mellyel tüntettek, nem ritkán vált álszentességgé és képmutatássá, mit kivált az evangéliumok keményen ostoroznak, s a talmud, mely hétféle F.-t különböztet meg, csak a «szeretetből (t. i. istenhez) valókat» magasztalja, a többit pedig kárhoztatja. A szadduceusokéval többnyire homlokegyenest ellenkező főbb tanaik a következők. Az embernek akaratszabadsága csak a gondviselés végzetének határain belül nyilvánulhat; sorsát isten intézi, erényei, tudománya és jó cselekvései, mint szabad akaratának kifolyásai és szerzeményei, az ő érdemének tudandók be. Jutalmát és büntetését ugy a földön, mint a mennyben veszi az ember; az előbbin tapasztalt aránytalanságok vagy igazságtalanságok az utóbbiban nyerik kiegyenlítésöket. A lélek halhatatlan; létezik földöntuli élet s lesz «jövendőbeli világ», melyben a jámborok lelkei tiszta testekkel egyesülve, uj életet fognak folytatni a földön. Léteznek jó és rossz angyalok s egyéb földöntuli lények. A F.-ok e tanai, valamint a szentirásnak általuk befogadott sajátszerü magyarázata döntő befolyással lettek a zsidóság későbbi fejlődésére. L. még Szadduceusok.