(növ., gégevirágfélék, Aristolochiaceae), kétszikü, mintegy 24 fajt számláló növénycsalád a serpentáriák rendjében. Füvek, kórók v. iszalag-cserjék, szines hármastagu lepellel, 6-36, olykor anyahimes porzóval, külső 4-6 levélből alakuló termővel és számos maggal. Virágja pároséltü, s majd ferde, kétoldalas (farkasalmanemüek, Aristolochiaae), majd csillagszerü (Asarinae és Bragantiae). V. ö. Duchartres, Monographie, De Candolle «Prodromus», 15 köt. Szép virágjokról és orvosi erejökről ismeretesek.
(növ.), l. Békabogyó és Farkasfü.
(növ.), Benkő szerint (Magy. Könyvház I. 362. l.) a Daphne Mezereum neve, l. Farkashárs.
(növ.), az Atropa Belladonna; l. Nadragulya.
1. nagyközség Nyitra vmegye vágsellyei j.-ában, (1891) 4819 magy. lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. F. (Farkasdin), nagyközség Torontál vmegye antalfalvi j.-ában, (1891) 2014 szerb lakossal.
(Neumarkt), kisközség Vas vármegye szent-gotthárdi j.-ában, (1891) 1182 német lakossal.
(bulimia), az éhség érzetének fokozott volta. A F. lehet élettani s kórtani is; az első alakhoz tartozik p. a serdülő kor nagyétüsége, s ebben az esetben a szervezet erős alkatának jele, vagy hosszabban tartott betegség, leginkább a tifusz után áll be, ilyenkor igen jó jóslatu. Kóros F. előfordul nehány idegbetegségnél s legkifejezettebb alakban a cukorvizellésnél. A F.-nek éppen nem okvetetlen következése az elhizás, mert a gyomor és belek ilyenkor nem használják ki teljesen a táplálékokat, vagy pedig a szervezet a kórfolyamat miatt nagyon sokat fogyaszt. A kóros F. gyakran gyomorhuruttal jár, ez azonban csak következménye a sok evésnek. A F.-nél a főtünet a fokozott éhségérzet, mig az egyszerü polifágia csupán sok evést, fokozott éhségérzet nélkül jelent; az utóbbi rossz szokásból is eredhet, de elbutult, elmebajos embereknél is előfordul. L. még Bulimia.
azokat nevezik igy, kiknél a test hátsó vége a rendes határon tul megnyult és állati fark módjára kiáll a farr fölött. Az ó-korban általános volt az a vélemény, hogy vannak F., még pedig nemcsak egyes egyéneknek, hanem egész népségeknek tulajdonítottak farkat. Farkkal biróknak gondolták az indiai kalisztriabelieket, belső Afrika némely népeit, három hátsó-indiai és egy Sziciliától nyugotra levő sziget lakóit. A középkorban készségesen elhitték e csodatörténeteket, amelyek átmentek a természettudományi irodalomra. Ujabb utazók is említenek F.-et; látták a farkukat, de nem közelről s igy nem vették észre,hogy az a ruházathoz tartozik. Hogy egész népségek farkkal volnának ellátva, az mesebeszéd. Mindazonáltal csakugyan találtak Jáván, Borneon, Ceramón, Timozon farkkal ellátott egyes embereket, még pedig leggyakrabban oly törzseknél, melyeket mások a szigetek belsejébe szorítottak vissza, és a törzsön belül való folytonos egybekelésre kényszerítették, minélfogva e torzképződményt endogamiá-val lehet magyarázni. Ily jelenségek azonban minden népfajnál előfordulnak, és a farknak ugy külső megjelenésére, mint anatomiai szerkezetére nézve nagy különbségeket mutatnak.
község Belovár-Kőrös vármegye belovári j.-ában, (1891) 599 horvát-szerb lak.; mint politikai községnek 5500 lakosa van (közte 15 magyar).
(Farksdorf, Farkasovce), kisközség Szepes vmegye tátrai j.-ában, (1891) 252 tót és német lak., szeszgyárral.