kisközség Vas vmegye felső-őri j.-ában, (1891)1642 német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
v. ebfog a lónál, sertésnél, kutyánál stb. az agyar s alsó zápfog között egyesével álló fog, mely csak egyszer jelenik meg, s nem váltatik ki. A lónál a ferdén álló és a szomszédos lágy részeket surló zápfogakat F. fogaknak mondják, a foghus által takart vagy igen megnőtt agyart a kocsisok kihuzzák, mert balhitből ártalmasnak tartják.
(növ.), farkasölőfü, farkasbab, ebrontófü, erdei vad uborka, méregfü, tetürontófü, tetvesfü. Melius Juhász Péter szerint a. m. sisakvirág (l. o.); F. tul a Dunán az Euphorbia Cyparissias L. neve; l. Kutyatej.
oly testi büntetés, melynél a kezeket a csuklónál összekötik, a térdeket pedig az összekötött karok közé felhuzzák, alájuk és a karok fölé egy botot oly formán helyeznek el, hogy a kezeket lehetetlen a térdek fölé emelni.
v. farkasbors, borsoska, boroszlán, eredetileg borostyán (növ., Daphne L., Homéros babérja), a róla nevezett családnak csipős izü, mérges cserjéje, jól kifejlődöt, nagyon szivós és rostos hársszövettel. Levele épszélü, virága hosszu szövü, leples, 8 szinü, gyümölcse bogyó, 36 (hazánkban 6) faja Ázsia meg Európa mérsékelt vidékein terem. A D. Cneorum L. (rozmarinlevelü F.) csinos apró, télizöld bokor, Európa közép és D-i részének hegyein, hazánkban inkább nyugat felé meg a Nyirség homokján terem. Szára hosszan heverő, levele hosszas lapát-alaku. Piros jóillatu virágait bokrétába kötik. Levele meg a bogyója hánytató és hashajtó. A D. Gnidium L. a Földközi-tenger-mellék lakosa, levele szálas lándsás, egynyári, virága fehér v. pirosas, fürtös s a levél tövéből ered. Kérgét a D. Mezereumé helyett használják, száraz bogyója Furginkörner néven drasztikus hatásu és hánytató. A D. laureola L. (babérlevelü F.) alacsony cserje, nálunk leginkább a Bakonyban, különben Európa közép és D-i részén, Kis-Ázsiában meg az Azórokon nő. Levele elliptikus lapátalaku, örökzöld. Fürtje a levél tövéből ered, csüngő, 4-5 virágu, virága zöldessárga. Kertben is diszlik, havasi növénycsoportok közé is ültetik, télre be kell fedni. Kérgét ugy használják, mint a következőét. A D. Mezereum L. (csipős F., tetüfa, l. a Mérges-növények II. tábláján) 0,50-1,25 cm. magas cserje, tavaszkor lombfakadás előtt virágzik, virága rózsaszin, jóillatu, de azután bódító szagu, levele lándsás, egynyári, ékalakuan keskenyedő. Hegyi erdőkben nem ritka. Kérgében daphnin nevezetü indifferens keserü glikozid képződik, nagyon égető csipős izü. Ettől az egész növény, a virágok kivételével, dörzsölve kellemetlen szagu, a bőrön hólyagot huz s bensőleg nagyon csipős mérges. A F.-kéreg bevéve méreg, hányást, a belső részeken gyuladást, sőt halált is okoz. Régebben szifilis, köszvény, rheuma, fogfájás ellen, továbbá flastromba és kenőcsökbe használták. Sárgafesték, piros bogyóiból (bacca coccognidii, cocca seu grana gnidii v. chamaeleae, piper germanicum) pedig vörös festék lesz, melyet a festők kedvelnek, a szibériai nép pedig az arcát pirosítja vele; ez előtt ez is officinális volt. Korai virágzása kedveért kertbe is ültetik. A japáni D. odora Thunb. fénylő, tojásdad, kihegyezett levelekkel, fehér v. piros nagyon illatos virágokkal, üvegházban diszlik. A nepali D. cannabina Lour. és D. lagetta Sw. (Lagetta lintearia Lam.) háncsrostjaiból N.-Indiában a becses nepali irópapir készül, sőt a benszülöttek takarót, kötelet, szövetet, ostort is fonnak belőle, azért gyolcsfának is hivják. L. Királyvirág.
(növ., Thymelaeaceae seu Daphnoideae, boroszlánfélék), kétszikü növénycsalád, cserjék v. félcserjék, néha egynyári füvek, hosszu szivós hársrostokkal. Levelök egyszerü, épszélü. Virágjok leples, gyakran pároséltü, a lepel rendesen szines, többé-kevésbbé csöves, a széle 4 tagu, a himje 4 v. 8, a magrejtő belső, egy csüngő petéje van. Mintegy 300 faja többnyire a mérsékelt, részint a forró tartományok lakosa. Mindegyik faja csipős, részben maró mérges növény, de szép és jó illatu virágáért kertbe is ültetik.
(növ., Thymelinae), kétszikü növényrend. Virágleple csöves és többnyire szines, örvei 2-4 taguak, himje 1 v. 2 körben 4 v. 8 perigyn. Gyümölcse belső magrejtőből alakul, egymagu, Pálhátlan levelü fák. Ide tartoznak a poteáceák, az ezüsfa, meg a farkashársfélék.
(Farkasin), kisközség Pozsony vmegye nagyszombati j.-ában, (1891) 811 lak., F.-ben köttetett az ugynevezett Farkashidi konvenció.
(állat, fattyuköröm), némely kutya hátsó lábán az ujjak fölött figyegő elsatnyult ujj, mely jól kifejlődött karmot visel.
vészkiáltás, melyről az 1439. török hadjárat történetirói emlékeznek meg. Midőn ugyanis Albert király seregével a mondott évben a török ellen vonult, a ragályos betegségek által megtizedelt és különben is fegyelmezetlen had egy része, különösen a megyei zászlóaljak, ama hirre, hogy Murád szultán már átkelt a Dunán és immár közeleg, rémülettől megszállva s farkast kiáltva, gyáván szétfutottak. Az ország szerencséjére a szultán Szendrő alá és azután Boszniába fordult. E sajátságos szokás megmagyarázására némelyek (igy Horváth Mihály is, II. 553.) Kálmán király 1099. évi, oroszországi hadjáratára utalnak, midőn Kálmán a kunok ellen táborozott. Ellenfele, Mirkod kun vezér, a csata előestéjén farkasok ordításából győzedelmet jósolt magának, és csakugyan diadalt aratott Kálmán hadán. V. ö. Teleki, A Hunyadiak kora. I. 143.