(ejtsd: farkv'r) György, angol vigjátékiró, szül. Londonderryben 1678. megh. 1707 april havában. Miután a dublini kollégiumban tanult, szinésszé lett, azután szinműiróvá, majd belépett a hadseregbe mint hadnagy, azonban tiszti rangját az akkori szokások szerint eladta. Vigjátékai: Lova and a bottle (1698); The constant couple (1700); Sir Harry Wildair (1701); The recruiting officer (1706), Beaux' stratagem (1707) stb., melyek szinpadi hatással bővelkednek, de gyakran sikamlósak is. Művei (Works), melyekben versek, levelek és essayk is foglaltatnak, 1772. jelentek meg tizedik kiadásban; drámai munkái pedig 1849 (London).
az angolok birtokában levő kis szigetcsoport az Indiai-oceánban, a D. sz. 10° és 11° közt, mintegy 300 km.-nyire Madagaszkar É-i végétől A legnagyobb Joao de Nova, nehány száz lak.
(ejtsd: ferregőt), Dávid Glasgow, az északamerikai Egyesült-Államok tengernagyja, szül. Campbell's Station-ban (Knoxville közelében, Tennessee-ben) 1801 jul. 5., meghalt Portsmouthben, New Hampshire államában 1870 aug. 14. F. spanyol ősöktől származott s már mint 9 éves gyermek lépett a tengerészeti szolgálatba; tizenhárom éves korában (1814) pedig már részt vett az angolok ellen viselt hadjáratban. A Valparaiso mellett vivott szerencsétlen tengeri ütközetben az angolok elfogták és csak becsületszóra bocsátották szabadon. Tanulmányainak kiegészítése után, 1821. megint belépett a tengerészeti szolgálatba; részt vett a nyugatindiai kalózok ellen indított expedicióban s 1838 óta két nagyobb hadinaszádot vezényelt. A polgárháboru kitörésekor (1861) a szecesszionisták (federalisták) mindent elkövettek, hogy a maguk részére megnyerjék. F. azonban hü maradt Lincoln zászlajához, kinek megbizásából 1862. az Unió hajóhadát hadilábra helyezte, mellyel azután a déli államok partvidékeit ostromzár alá fogta, majd pedig a Misszisszippi torkolatánál emelt erődök ellenállása dacára, a folyóba hatolt. Miután ezt a feladatot megoldotta, fölkereste az ellenséges flottát, melyet 1862 ápr.24. teljesen tönkre tett. Csak most indulhatott New-Orleans felé, ahol a várost védelmező ágyukat elhallgattatta és ezáltal lehetségessé tette, hogy Butler tábornok szárazföldön is ostrom alá foghassa a várost, mely azután nemsokára megadta magát. Innen F. tovább hajózott észak felé s miután Davis C. H. kis hajóhadával egyesült, Vicksburg ellen intézett támadást, mely ugyan nem sikerült. A kongresszus a rettenthetlen férfiunak, bátor és sikeres működéseért, 1862 jul. 11. a haza nevében köszönetet szavazott s ellentengernaggyá nevezte ki. És most vitte véghez F. legnevezetesebb s legvakmerőbb hadi tettét. 1864 aug. 5. behatolt 9 csavargőzössel, 10 ágyunaszáddal s 8 páncélos hajóval - összesen 231 ágyuval és 4000 emberrel - az erődök heves ágyuzása dacára a mobile-i kikötőbe, mely - a hadi történetben majdnem páratlan - tettében még az ellenséges torpedók sem birták feltartóztatni. E hőstettéért 1864. altengernaggyá, 1866-ban pedig tengernaggyá nevezték ki s az Egyesült-Államok összes tengeri haderejének élére állították. Midőn F. 1867-ben tekintélyes hajóraj élén, Európa legjelentékenyebb kikötőinek látogatására indult, mindenütt a legnagyobb kitüntetéssel, mondhatni lelkesedéssel fogadták. Utazásából 1868. ősszel tért vissza. Két évvel később váratlanul elhalt. A kongreszus óriási szobrot állított Washingtonban emlékének. V. ö. Loyal F., Life and letters of David Glasgow F. (New-York 1880); Mahan A. F., Admiral F. (London 1893); Reményi Antal, New Orleans bevétele (Budapesti Szemle 1893).
brit-indiai kerület és város, l. Farrukhabad.
(ejtsd: farr) János József Frigyes Adolf, francia hadügyminiszter, szül. Valenceban 1816 máj. 5., megh. Párisban 1887 márc. 25. Előbb a műegyetemet végezte, majd a hadmérnöki karba lépett be, hol 1839. hadnagy, 1843. kapitány és 1868. ezredes lett. Miután 1858. a Rómát megszálló hadtest kötelékében egy műszaki csapat felett parancsnokolt, 1868. Arrasban, majd Lilleben az erődítvények igazgatója lett. 1870. dandárnokká nevezték ki s az északi hadsereg szervezését bizták rá; ez állásában a szerencsétlen amiensi csatában is vezérelt. Később vezérkari főnökké s az algiri műszaki csapatok főparancsnokává léptették elő. 1875. hadosztályparancsnokká s az erődítési bizottság tagjává nevezték ki, s egyuttal a partvédelem főfelügyeletével is megbizták. Mac Mahon visszalépése után, Gambetta befolyása révén, a 14-ik hadtest parancsnoka s nemsokára, 1879 végén, hadügyminiszter lett. Kérlelhetetlen szigorral lépett fel a köztársasággal nem rokonszenvező tisztek ellen s több célszerü törvényt alkotott. Mindemellett, mivel a tuniszi expedició szervezése közben hibásan intézkedett s a kamarában kevés ügyességgel védelmezte magát, 1881. állásától meg kellett válnia.
1. disztriktus a brit ÉNy-i tartományok Agra diviziójában, 4519 km2 területtel, (1881) 907,608 lak. Indigo, cukorád és burgonya a főtermékek. 2. Az ugyanily nevü disztriktus fővárosa a Gangesz és Ramganga összefolyásánál, (1891) 78,180 lak., akiknek nagyobb része hindu, kisebb része mohammedánus. A tiszta, széles utcákból álló városnak élénk a kereskedelme, különösen a Gangesz mentén. Vele összeköttetésben áll Fatihgarh (l. o.) nevü angol katonai állomás, sátor- és tüzérfelszerelések készítésével.
Abul haszan Ali, Mahmud-szultán egyik nevesebb udvari költője. Unszurinak, a költők akkori királyának tanítványa; az ő közbenjárása folytán jutott be az udvarhoz Firduszi. Szeisztánból származott és 1037. meghalt. Verseit a nagy arab költő, Mutanabbihoz szeretik hasonlítani tisztelői. Divánjának kézirata az East India House könyvtárában található Lononban. Egyes versei a persa költői szemelvények (tezkereh) mutatványai közt gyakran előfordulnak. F. irta az első persa munkát a versirásról.
szarvasmarhák rühességének egyik gyakori alakja, melynél a betegség székhelye a farok töve és ennek közvetlen környezete, honnan azonban a bántalom a hátra, sőt a törzs egyéb részeire, a nyakra és a combok felső felületére is átterjedhet. Okozója a Dermatophagus bovis, ritkábban a Dermatocoptes communis. Kezelését illetőleg l. Rühösség.
(a német fasen, faseln a. m. mesélni, pajkosságot üzni, szóból eredve), a vigság azon időszakát jelzi, mely a husvéti nagybőjtöt megelőzi. A F.-ot rendesen az u. n. epifania-ünneptől, azaz jan. 6-ától hamvazó szerdáig számítják; Velencében már István-napján (dec. 26.), Spanyolországban pedig Sebestyén-napkor (jan. 20.) kezdődik a F.; Rómában csakis a hamvazó szerdát megelőző 11 napot mondják F.-nak illetve karneval-nak (az olasz: carne-vale a. m. hus, isten veled! szólamból származtatva, vagy a középlatinból: carne levamen a. m. hustól való tartózkodás). Sok helyen a hamvazó szerdát megelőző héten tartják a voltaképeni F.-ot, mely minálunk hushagyó kedden (l. o.) éri el befejező tetőpontját. A F. hazája Olaszország, ahol ez a régi római Saturnália ünnepekből származott, melyeket a keresztény egyház nem birt a nép tudatából elenyésztetni s ennélfogva kényszerítve volt ezen régi pogánykorbeli ünnepekre keresztény szinezetet ruházni. Manapság is az olasz, különösen a velencei F. vagy karneval utolsó hete a leghiresebb népünnepek közé tartozik. Hajdanta nemcsak álarcos felvonulásokat tartottak, virágot és gipszből vagy cukorból készült folyócskákat (confetti) dobáltak a járó-kelőkre, hanem a velencei karnevál még állatviadalairól, valamint a rómia lóversenyeiről volt hires. Párisban a boeuf gras-t (kövés ökör) álarcosok vezetik körül a városban s ezzel fejezik be a F. ünnepét. Spanyolországban, különösen Madridban, Sevillában és Cadizban rendkivüli fényes álarcos felvonulások divatoznak. Németországban F. utolsó napján az u. n. hajószekeret (carrus navalis-t, mely szóból sokan a karneval kifejezést is származtatják) vezették körül a helységekben, ezzel az ujra megnyilt hajózási időszakot jelezve. A Németországban is divatozó álarcos felvonulásokról és az ezekkel összekötött pajkosságokról elnevezték a hushagyó keddet bolondok keddjének (Narrenfest). A német reformátorok majdnem végkép elnyomták ezen népünnepeket s csak századunk elején kezdték egyes német városokban külön e célra alapított F.-i egyesületek a régi ünnepeket ujra feléleszteni, ugy hogy p. az acheni és különösen a düsseldorfi F. nagy hirnek örvend. V. ö. Fahne, Der Karneval (Köln 1853); Reinsberg-Düringsfeld, Das festliche Jahr (Lipcse 1863).
zsirban sült, édes, kelt tészta élesztő, cukor tej (v. tejfel), tojás, finom liszt és vajból, mely vegyüléket a megkelés után gyengéden kis ujjnyi vastagra kinyujtva, és pogácsaszurkálóval kiszurva, másodszori kelésnek vetnek alá. Ezután két fánk közé egy kevés gyümölcsizt, leginkább barackizt tesznek, gyengén egymáshoz nyomják és forró zsirban csukott lyuk fölött zsemlyeszinüre sütik. meleg helyen itatós papirral borított szitára teszik, s ha az egész adag kész, csinosan tálalva, vaniliás cukorral meghintve, feladják. A sikerült fánk egyik főkelléke a körületét képező fehér szegély.