János, német-spanyol iró, szül. Remscheid rajnavidéki porosz helységben 1839 máj. 3. és előbb Bonban, Heidelbergben s Münchenben, utóbb Párisban és Berlinben tanult jogot és román nyelvészetet. Már 1862. bejárta Olasz-, 1864. Spanyolországot. Ez utazás gyümölcsei: Don Manuel Juan Diana egy vigjátékának (Rezept gegen Schwiegermütter) átdolgozása s önálló költeményei: Ein spanishcer Romanzenstrauss (1866), Klänge aus Andalusien (1866), Die Wunder Sevilla's (1867) és Immortellen aus Toledo (1869). Másodízben 1869-ben utazta be Spanyolországot s irta önálló és fordított költeményekből álló művét: Das Buch meiner spanischen Freunde (1870, 2 köt.). Most spanyol nyelven adott ki két munkát: Pasionarias de un Aleman-Espanol (1872, az oberammergaui előadásokról) és La Walhalla las glorias de Alemania (1872-87, 6 köt., jeles németek élet- és jellemrajzai). Harmadizben 1879. járt Spanyolországban és képviselte 1881. Németországot a Calderon-ünnepélyen (ezt megirta: Calderon in Spanien, 1881). A spanyol költészet számos ujabbkori termékének fordításán kivül említendők meg: Die zwölf Alfonsos von Castilien( 1866, a spanyol történet költői rajza) és Catalanische Troubadoure er Gegenwart. Főérdeme, hogy az ujabbkori spanyol irodalmat fordításokban és tanulmányokban ismertette Németországban és egyuttal a spanyolokkal közvetítette a német irodalom ismeretét. Ez érdemeiért a spanyol tudós társaságok megválasztották tagjukká és Sevilla városa diszpolgárává, a spanyol kormány pedig rendekkel tüntette ki.
(lat.), 1. a törvénynapok (dies F.), vagyis a törvénykezésre és egyéb fórumi ténykedésekre kitüzött napok a régi Rómában; velök ellentétben dies nefasti voltak azon napok, amelyeken, mint a közöröm és közgyász napjain, minden pereskedés és nyilvános tárgyalás tilos volt. - 2. Átvitt értelemben a naptár (kalendarium), mint a törvénynapok jegyzéke, melyben a törvénykezés napjait az F, a tiltott napokat az N kezdőbetü jelezte s amelyet a pontifexek szerkesztettek s irattárukban őriztek (a Regia nevü fórumi épületben). Gnadus Flavius aedilis curulis Kr. e. 304-ben függesztette ki először nyilvánosan a fórumon a törvénynapok jegyzékét. Benne az ünnepek, vásárok, játékok és égi jelenségek is rendesen jelezve voltak. 3. A naptár függelékei: az évi főtisztviselők (dictator, censorok, consulok és equitum magisterek), papi testületek és a diadalmenettel ünnepelt hősök jegyzékei (F. magistratuum, consulares, sacerdotales, triumphales), az év nevezetesebb eseményei (annales) stb.; valamennyi igen becses történelmi forrás, melyeknek kőbe vésett töredékeit, amennyire a XVI. és a jelen század ásatási összegyüjthették, a római kapitóliumon őrzik (azért F. Capitolini a nevök), s Mommsen kiadásában, a Corpus Inscriptionum Latinarum I. kötetében jelentek meg (Berlin 1863). Majdnem teljesen ép a F. Maffeiani (igy nevezték első birtokosáról), öt hónapot ölel fel a F. Praenestiani (jan.-apr. dec.; Paenesteben, a mai Palestrinában találták 1770-ben), hármat a F. Vaticani (marc. apr. aug.) stb. Két teljes naptár: Philocalus Kalendáriuma a Kr. u. IV. sz.-ból és a Sylvius-féle keresztény átdolgozás. 4. Ovidius elbeszélő tankölteménye a naptár ünnepeiről, ez ünnepek mitologiai eredetéről, az égi tüneményekről, stb. Csak az első hat hónap (jan.-jun.) készült el ugyanannyi könyvben. V. ö. Boor: Die F. censorii (Berlin 1873). Kaufmann: Die Fasten der spätern Kaiserzeit. (Götting. 1874.) Wehrmann: Die F. praetorii. (Berlin, 1875).
(latin) a. m. undor, csömör, utálat, megvetés; fastidiosus, utálatos.
(lat.), a Lahnmenti Limburgi város évkönyvei v. krónikája, melyet Wolhagen-i Elhen Tileman jegyző szerkesztett. 1377 óta dolgozott e munkán, mely egészen 1398-ig foglalja magában Limburg történetét. Utóbb Emmel György és Ádám, azután Mechtel János folytatták a munkát (egészen 1612-ig). A krónika valóságos tárháza a népies mondáknak, szokásoknak s népdaloknak és ezért a kulturtörténészek szemében igen becses kutfő. Kiadta ujabban Wyss. a Mon. German. Hist. Deutsche Chroniken c. osztályában. 4. köt. 1883. V. ö. Wyss, Die L. Chronik untersucht. 1875.
olasz zenei előadási szó, a. m. diszesen, ünnepélyesen.
Radolf frank gróf leánya, ki 783. Nagy Károly császár harmadik neje lett s neki két gyermeket (Theoderádát és Hildrudot) szült. Uralomra vágyásával és gőgjével oly gyülöletessé tette magát mostoha fia, Pippin szemében, hogy ez más frank nagyokkal Nagy Károly ellen fellázadt. Az összeesküvést azonban felfedezték és Pippint kolostorba zárták. F. 794 aug. 10. halt meg.
(lat.) a. m. pompás, pompázó.
(növ.), l. Bélsugár és Farészlet.
(Fesza), város Farzisztán persa tartományban, 150 km.-nyire Siraztól, a Presztaf egy mellékvizénél, mintegy 15,000 lak. A falakkal kerített, termékeny vidéken épült és különösen a XIII. sz.-ban virágzó város még most is készít hires arannyal beszegett és selyemkelméket.
(növ.), l. Szakállzuzmó.