Jól lángoló száraz fából hasogatott szilánkok, melyeket szövétnekké kötnek össze s az erőn éjjel járva világításra használnak.
(lat., a fatum többese), valamely ember sorsa, továbbá maguk a sors istennői (párkák) is. Innen fatális, végzetteljes, a sorstól elrendelt, szerencsétlen, kedvezőtlen; fatalizmus, az a hit, hogy az ember saját akarata mitsem változtathat a sorson, hanem hogy az egyeseknek sorsa változhatlanul előre meg van határozva (különösen a mohammedánok hite, mellyel rokon Kálvinnak tana a predesztinációról); fatalista, a fatalizmus hive.
oláh lány. A magyarban először tudtunkra Orczynál fordul elő: «A ficsur fátáját vezeti kezénél». (Az oláh fata a latin fetus, foetus nőnemü alakja).
(lat.) a. m. felebbezési határidők; fatalisoknak, végzeteseknek nevezik azért, mert a határidő elmulasztása az elkésetten beadott felebbezésnek visszautasítását vonja maga után.
sors, végzet. Homályos érzésből eredt azon fölfogás, miszerint a világon történő minden esemény megváltozhatatlanul előre el van rendelve, el van végezve, s bármit cselekedjünk ellene, az mégis mulhatatlanul bekövetkezik. A sorsba, fátumba vetett hit ősrégi képzet, mely nagyon el volt terjedve. A görögök a fátum alatt valamely sötét, félelmetes hatalmat értettek, amelynek még maguk az istenek is alá vannak vetve. A F. mint világfelfogás azt hirdeti, hogy maga az a szükségesség is, mely szerint minden a világon végbemegy, csak önkény és szeszély eredménye, tehát nem szükséges. - Fatalista, a F. hive, a végzetben hivő.
l. Délibáb.
(növ.), l. Tapló.
Régebben p. a mult sz.-ban még szokás volt az erdőgazdasági üzemtervben (l. o.) kisebb v. nagyobb, a rendes évi vágásoktól megkimélendő erdőterületet jelölni ki, melynek fatömege, a F., avval a rendeltetéssel birt, hogy akkor, ha az évi vágásokra osztott, illetve a rendes évi fatermés szolgáltatására szánt területek egyikén v. másikán, valami elemi csapás vagy más előre nem látható véletlenség következtében a fatömeg egy része megsemmisíttetnék, a helyett a F. vétessék a szükséges mértékig igénybe. Éppugy ennek kellett volna kisegítőül szolgálni akkor is, ha nehány évig esetleg nagyobb fatömegre volna szüksség, mint a mennyi az üzemtervben kijelölt területről kikerülhet. A fennebb megjelölt rendellenesség orvoslására ezen kivül még sok, a gyakorlatban be nem vált javaslat lett ajánlva. Ma a F. eszméje már tulhaladott álláspont. E helyett az erdőrendező ugy segít magán, hogy az egyik vágássorozatban hiányzó fatömeget lehetőleg a többiekből, v. vágásra kevésbbé érett állabokból pótolja, de a fokozott használat által előálló élőfakészleti hiányt később megtakarítások által állítja helyre. Ugyanez történik akkor is, ha a vágás forduló (turnusforda) ideje, a forda ideiglenesen leszállíttatik, de ennek megfelelően az évi vágások megnagyobbíttatnak, később, p. 20 év mulva, a forda ujra felemeltetik. Ezt azonban csak akkor lehet minden további pótlás szüksége nélkül megtenni, ha a fordát eredetileg 10-20 évvel hosszabbra tette az erőrendező a megengedhető minimumnál.
(bánya). A bányamivelésnél felhasznált famennyisége főképen azért növekedik évről-évre, mert a fa nem tart soká, a bányában gyorsan elkorhad, és törékeny lesz. Ez okból régóta igyekeznek a bányászok a felhasználható fát oly módon készíteni elő, hogy a korhadásnak hosszabb ideig ellentállhason. E törekvéseknek azonban mindeddig kevés sikerük volt; többféle módot kisérlettek meg, de még eddig nem találtak a bányamivelés számára alkalmatos olcsó és biztos szert. Valamennyi kisérletnél azon igyekeznek, hogy a fa nedvét eltávolítván, helyette más folyadékkal telítsék meg a fa likacsait. A fa nedveit kifőzéssel és gőzzel távolítják el, a telitésre pedig különféle folyadékokat használnak. 1. Konyhasóval telített fa igen sokáig eltart, de csak akkor, ha a bánya száraz. 2. Kénbárium, cinkklorid, cinkgálic, rézgálic, vasgálic, cinkklorid és póris vegyüléke mind igen drága és nem teljesen biztos; kénesőszublimát nagyon költséges. 3. Ujabb időben jó eredményeket nyertek, különösen Angolországban, a kreozotálással, mely abban áll, hogy a fát a kátrány lepároltatásánál nyert karbolsavtartalmu antiszeptikus olajokkal telítik, melyek a fa sejtjeiben levő fehérjével vegyülnek és hideg állapotban megkeményedvén, a fa likacsait elzárják. Az ily módon telített fák igen jól ellentállanak a korhadásnak, csak az a kár, hogy éppen olyan szagot terjesztenek, mint az égő kőszén, és ez okból olyan kőszénbányákban, melyekben a szén apraja hajlandó önmagától meggyulni, nem alkalmazhatók.
l. Erdőmivelés.