egy arab dinasztia neve, mely származását Fátimára (l. o.), Mohammed próféta leányára vezette vissza és a prófétától való egyenes leszármazása cimén igényelte a kalifaságot. A siita felekezetnek Iszmá'ilijja nevü ágában gyökereznek, melynek hivei Iszmá'ilt, Ali és Fatima hetedunokáját és ennek ivadékait mondják a legitim kalifaság jogos birtokosainak. A IX. sz. vége felé e felekezet egy titkos ügyvivője, Abu Abdalláh Haszan egy mekkai bucsu alkamával nehány Mekkába zarándokolt északafrikai berbert nyert meg az iszmá'ilita felekezet tanainak. 893. ő maga is megjelent Afrikában és ügyes aknamunkájának sikerült valami Obeidalláhnak, kit Iszmáil ivadékának állított, számos hiveket toborozni, kinek segítségével a Kairuvánban (a mai Tunisz közelében) sékelő Aghlabidák uralmát 909. megdöntötte és helyükbe Obeidalláht helyezte a trónra. Ez csakhamar Észak-Afrika tágasabb területeire (Tripolis, Fesz) terjeszti ki uralmát és Siciliát is az általa alapított uj hatalomnak alávetette. Dédunokája Al-Mu'izz (969-970) Egyiptomot is hatalmába ejté; hadvezére Dsauhar, ki e hódítást vezette, kairó megalapítója, amely város válik ezentul a F. székvárosává. Innen Palesztina és Sziria meghódítását tüzik ki célul. Már Al-Mu'izz fiának, Nizárnak (975-996) sikerült Sziria nagy részét hatalmába ejtenie. Nizár halála után 11 éves fia, Al-Hákim következik a F. trónján, egy kegyetlen érzületü ifju, ki miután vezire, Arghuván gyámsága alól felszabadult, önállóságát mindenféle esztelen rendelet kibocsátására használta fel. 1017. az istenség inkarnációjának hirdette magát (l. Drúzok) és alattvalóitól isteni imádást követelt. 1021. (valószinüleg gyilkosság által) rejtélyes módon eltünt. Hivei tagadták halálát; a kalifa-isten az idők beteljesedése után, igy hitték, ismét megjelenik a földön. Utódai alatt a F. hatalma mindinkább elgyengül. Sziriában, Palesztinában és Afrikában csakhamar már csak névleg uralkodnak, 1099. a keresztesek hódítják el a birodalom nagy részét. Egyiptomban is, melyben még legtovább birták a fatimida kalifák uralmukat fentartani, mindinkább hatalmaskodó hadvezérek és vezirek ragadják magukhoz az uralmat. Al-Ádhid-dal (1160-1171) a F. dinasztiája megszünik; fiának, Dávudnak nem sikerült már a Fátima ivadékainak trónjára ülni. Már Al-Ádhid idejében is a kurd származásu Szaláh-ad-din (Szaladin) gyakorolta a tényleges hatalmat, ő alapítja meg az Ejjubidák (l. o.) uralkodó családját, kik állajogi tekintetben is a F. siita tanai megtagadva, névleg az ortodox iszlámtól egyedül jogosokul elismert bagdádi kalifák fenhatósága alá helyezik magukat, forma szerint ezek nevében és a tőlük nyert felhatalmazás alapján uralkodnak. V. ö. Wüstenfeld Ferdinánd, Geschichte der Fatimiden-Chalifen (Göttinga 1881).
(ang. Fatehpore), 1. disztrikuts a birt-indiai ÉNy-i tartományok Allahabad diviziójában, 4108 km2 területtel, (1881) 683,745 lak. A Dsumna és Gangesz közt fekvő, óriási kerthez hasonló vidéken bőven terem cukornád, indigó, indiai mák, buza stb. 2. Az ugyanily nevü disztriktus fővárosa 115 km.-nyire Allahabadtól, vasut mellett, 21,328 hindu és mohammedánus lak., a vidék termékeivel üzött élénk kereskedéssel.
város a brit-indiai ÉNy-i tartományok Agra diviziójában, a Banganga balpartján emelkedő magaslatokon, 6880 lak. E várost egykoron (1560-84) Akbar, Szelim Siszti, muzulmán szentnek kedvéért a mongol birodalom fővárosává tette és gyönyörü épületekkel ékesítette. Szelim halála után azonban székhelyévé Agrát választotta. F.-ben a város rövid dicsőségéről még tanuságot tesznek a császári palota. Szelim mauzoleuma ésa Pands mahai, 5 egymás fölött álló kolonnádból alakított piramis.
a fa dereka és annak folytatása a csúcsig. A gyakorlatban néha csak a vastagabb részt értik alatta a fő ágakig. L. Famérés és Dendrométer.
(növ.), botanikailag határozatlan kifejezés, mert a F. nem a gyökér meg a szár határa, hanem az a rész v. hely, ahol a fa a földből kibujik, tehát a gyökér meg a faderék határvonala.
a Kárpátoknak két jelentékeny hegyláncolata Magyarország ÉNy-i részében. 1. Kis-F., az a hegyláncolat, mely Fehér és Fekete Árva összefolyásától kezdve először az Árva és Varinka, azután egyfelől a Vág, másfelől a Turóc és Nyitra völgyei közt ÉK-ről DNy-ra huzódik s a galgóci hegyekkel végződik. Ezen hegység, mely a Kárpátok leghosszabb láncolatai közé tartozik, ÉK-DNy-i irányban minegy 160 km.-nyire nyulik, szélessége 10 és 40 km. közt változik. A hegység földrajzi tagozódásánál fogva több szakaszra oszlik, melyek geologiailag is különválnak. Legészakibb tagja a Fehér és Egyesült Árva kanyargásától befogott s Ny-felé a zazrivai mély völgyig terjedő, többnyire lapos hegyhátakból álló s 1345-ig emelkedő Árvai Magura (l. o.). A zazrivai völgyön tul a hegység hirtelen magasabbra emelkedik s az eddiginél zordabb s szaggatottabb jelleget vesz fel; ez a szakasza, mely a zazrivai völgy, a Varinka és a Vág völgyei közt terül szét, a tulajdonképeni Kis-Fátra vagy Kriván-Fátra csoportja. Főgerince a Vág folyóval párhuzamosan ÉK-ről DNy-ra csap s közvetetlenül a zazrivai völgy felett a vadregényes és szaggatott Roszudecben 1606 m.-ig emelkedik. Innen a gyalogfenyővel s havasi legelővel borított alpesi jellegü széles gerinc nagyobb kanyargásokkal DNy-felé csak s egymást követik jelentékeny csúcsai, minők a Stoh (1608 m.), a Kleb (1644 m.), a Kis-Kriván (1711 m.) mint az egész Kis-F. legmagasabb csúcsa, a Fátra-Kriván (1669 m.) és a Szuchy (1468 m.), melyen tul a magasság gyorsan gyökken s a hegység a Vág sztrecsnói szorosnál hirtelen véget ér. A meglehetős széles gerinc É- és D-felé rövid s meredek erdős ágakkal ereszkedik, melyek közé keskeny s mély völgyek vágódnak be. Helyenként óriási sziklacsoportok fordulnak elő, ezek közül legnevezetesebb a Vrátna (l. o.) nagyszerü sziklaszorosa Tyerhovától délre, a Roszudec és Szuchy sziklaképződményei stb. Nevezetes a D-i oldalon a Vágra nyiló suttói völgy 40 m. magas vizesése s a felette levő Mózes-forrás. Természeti szépségekben e hegység igen gazdag s a Kis-Krivánról nyiló kilátás a legszebbek közé tartozik az országban. A hegységen keresztül csak nehezen járható turista-utak vezetnek, s csak a Magyar Turista-Egyesület fennállása óta keresik fel e vidéket sürübben a turisták. Geologiai alkata igen bonyolult; főtömege gránit, de É-on nagyobb kiterjedésben lép fel a dolomit (Roszudec), mészkő (Vrátna völgye), eocén márga és homokkő. A regényes sztrecsnói szoroson tul, mely a Kis-F.-t ketté hasítja, a hegységnek több, egymástól jól elkülönített tagja következik; első sorban a Rajcsanka és Turóc völgyei közt a Veterna-hola vagy Rajeci havasok (l. o.) egységes jellemü, hosszura nyuló, rövid águ csoportja a Mincsol (1364 m.) és Klak heggyel (1353 m.). E csoport gránitalapra támaszkodó kristályos palákból áll s igy geologiai szerkezetét illetőleg a Vág-jobbparti Kis-F.-val egy. A facskói hágón tul Ny-felé a Strazsó (l. o.) csoportja (1214 m.) következik, mely leginkább juraképletekből áll: ettől É-ra a Manin és Szulyói (l. o.) hegycsoport (891 m.), a páratlan szépségü Maninhasadékkal és a Szulyói völggyel; a Kis-Magura (1162 m.) a Nyitra és Bellanka völgyei közt; a gránit, gnájsz és kristályos palákból felépült Rókosz (1010 m.) az utóbbitól Ny-felé (leginkább kréta és eocén képletekből), végül az Inovec (l. o.) csoportja (1042 m.) Trecséntől D-re, melynek utolsó ágai Galgócnál vesznek a lapályba.
2. Nagy-F., a Vág völgyétől kezdve egyfelől Turóc és Nyitra, másfelől a Revuca és Garam völgye közt mintegy 130 kméter hosszuságban és 30-40 km. szélességben terül el s délfelé a nyitrai Zobor heggyel ér véget. Északi részei gránitból állanak, D-i részei hatalmas mészkőhegységet alkotnak. Legészakibb a Vág, Revuca és Turóc völgyeitől határolt része, a tulajdonképeni Nagy-F., mely a lubochnai völgy által egymástól elválasztott két párhuzamos hegyláncból áll; a Ny-iban a Vág kralováni szorosa mellett emelkedő Kopa (1181 m.), továbbá a Klak (1395 m.), Jarabina (1314 m.), Stefanova (1295 m.) és Javorina (1330 m.), a K-iben a Tlusztahora (1211 m.), Siprum (1463 m.), Smrkovica (1488 m.) és Rakitor (1568 m.) ormaival. A két hegylánc az 1533 m. magas Ploskában egyesül s innen a főgerinc 1400-1500 m. magaságban D-felé csap, a legnagyobb magasságát a Pusztalőja (1586 m.), Osztredok és Krizsna (1575 m.) csúcsaiban érve el. Ettől d-re hirtelen hanyatlik a stubnya-hermaneci hágó (891 m.) felé, mely a körmöcbányai hegycsoporttól (l. o.) választja el, mig K-felé a Krizsnához csatlakozó Sturec hágó (1010 m.) álasztja az Alacson-Tátra hegységtől. A Nagy-F. ágait leginkább erdők borítják, de a legmagasabb gerincek kiterjedt havasi legelők. Oldalágai keskenyek és meredekek, völgyei jobban vannak népesítve mint a Kriván-Fátra hegységei. A Nagy-F. többi tagjai a Landlovai völgyön tul emelkedő Ptácsnik (1346 m.) csoportja (l. o.), a Tribecs hegycsoport (l. o.), a Zobor hegység (587 m.) és a Körmöcbányai hegycsoport (l. o.).
hegy, l. Fátra.
japonica (növ.), l. Aralia.
János, olasz festő, szül. Livornoban 1825 szeptember 28. A firenzei akadémián tanult, amelynek 1877 óta tanára. Főkép csataképeket festett, melyek drámai élénkségükkel és természetességükkel tünnek ki. Legnevezetesebb festménye: A magentai csata (1859; a firenzei képtárban). Egyéb képei: Csata Madonna della Scoperta mellett (1868; a livornói képcsarnokban); Lovasok harca (Montebello mellett; A 49. ezred Custozzánál (Rómában a nemzeti képtárban); Amadeo herceg megsebesülése Custozzánál (1870, Milanoban). Genreképei közül nevezetesebbek: Kalászszedő nők (aranyérmet nyert); Lóvásár Terracinában; Lóvásár a római Piazza della Trinita téren.
a nem törvényes házasságból született gyermek, tágabb értelemben korcs, embertani és állattani értelemben, l. Bastard; - F.-csecs, l. Csecs; F.-csülök, l. Mancs; - F.-fajd, l. Fajdfélék; - F.-galléna, l. Szfalerit; - F.-gránát, l. Turmalin; - F.-növények, l. Fajvegyülék; - F.-ón, l. Cink; - F.-réz a. m. nikol (l. o.), - F. arany- és ezüstfüst, l. Fémfüstverés.