Károly, cigány-zenész, ki főleg a 60-70-es években élte dicsőségének fénykorát. Szül. Nagy-Károlyban 1830., megh. 1882. Kezdetben a Bunkó Antal zenekarának volt tagja, melyben már mint fiatal kisbőgős magára vonta a közfigyelmet. Későbben mindinkább tökéletesítvén magát e hangszeren, mint magán gordonkász járta az országot Simonffy Kálmánnal és Pecsenyánszky (Palotási) Jánossal, kiknek dalait gordonkára átirva, azokkal mindenfelé nagy feltünést keltett. A 60-as években egy izben Mosonyi Mihályt, a nagy magyar zeneköltőt annyira elragadta játékával, hogy Magyar Tanulmányok c. nagybecsü művének egyik mintadarabját F. modorában elnevezéssel jelölte meg.
(növ.), Brassai és Kovács szerint a Lloydia Salisb. csinos havasi füvecske neve (l. o.), a növénymorfologiában a. m. mohsapka, l. Mohák.
(állat, Hemerobiidae), a recés szárnyuak rendjébe a Platipterák csoportjába tartozó rovarcsalád. Csápjaik vékonyak és hosszuak, szemeik gyöngyszerüek, fátyolszerü szárnyaik egyenlők és finoman recézettek, álcáik a hangyalesőkéhez hasonlók. Körülbelül 30 faja ismeretes, melyek közül hazánkban mintegy 14 faj él. Nevezetesebbek: Chrysopa perla L., gyenge alkotásu rovarka, gyöngyszerü szemekkel - innét a neve is - hosszu és széles szárnyai gyengébbek a legfinomabb gazenál, teljesen átlátszók, kékeszöld szinüek, feje sárgás, lábai barnák. Hossza 11 mm., a mellső szárny hossza 13-15 mm. Északi- és Közép-Európában él, májustól szeptemberig röpköd utak szélein, kertekben és erdőkben. Hosszu nyelü petéit a fák és cserjék leveleire erősíti. Álcája fahéjszinü, citromsárga hátsávval, alul sárgásfehér, gyéren szőrös. Levéltetvekkel táplálkozik, amiért is hasznosnak mondható, 14 nap mulva gömbszerü gubóba bábozza be magát, melyből az állat 3 hét muva kél ki. Évenként több nemzedéke él, a legutolsó áttelel. Hemerobius elegans Steph., feketebarna, mellső szárnyai barnák számos fehér folttal és fekete erekkel, hátsó szárnyai szürkések barna erekkel. 4 mm. hosszu, mellsőszárny hossza 4-5 mm. Egész Európában nyári hónapokban árnyas, bokros helyeken mindenütt igen közönséges.
(eszt.), a művészi irály az a neme, mely a kényes vagy fájdalmas dolgokat és hangulatokat nem teljes szinökben és világosságukban mondja el, hanem művésziesen elfedi, hogy a hallgató és néző csak sejtve és összevetve, kiegészítve tudjon meg mindent.
(növ., dercefü, gipszfü, Gysophila L.) a szegfüfékék génusza, a Bánffyát is ide számítva, mintegy 57 fajjal Európában és Ázsiában (hazánkban 7-8 faj). Nagyon ágas füvek; levelök szálas v. szálas-lándsás. A G. paniculata L. pusztai, ördögszekér-termetü növény. Hazánk dombos vidékein és homokos mezőin gyakori. Szép, apró fehér virágai vékony nyélen nagyon csinosak, egy-egy csomó egész fátyolszerü, azért bokrétába, sőt még előkelő virágkereskedésbe is gyakran szedik és árulják. Németországban a G. elegans-szal M. Bieb. kertbe ültetik. A magyar és orosz pusztákon az őszi vihar tövestől kitépi v. tövénél elszakítja s ördögszekér módra üzi. A G. arenaira W. et Kit. szintén hazai; gyökerét mint a G. altissimá-ét mosáshoz lehet használni. A G. struthium L. (spanyol, levantei v. egyiptomi szappangyökér) tőkéje hüvelyknyi vastag, 1/3 m. hosszu, saponin-tartalmu. Ezt a mai alkáliás szappan feltalálása előtt már jóval régebben mosásra, nevezetesen a gyapju tisztítására használták (radix saponariae, Aegyptiacae v. Hispanicae). Most selyemárukat és sált tisztítanak vele.
(franc., ejtsd: fobúr) a. m. külső város.
(ejtsd: fós borel) Lajos, francia dipl. ügynök, szül. Neuchatelben, 1768 ápril 12., megh. 1829 szept. 4. A francia forradalom idején az emigrált Bourbonok zsoldjába szegődött, kiknek nevében könyvkereskedő szinében több köztársasági tábornokkal, igy Pichegru-vel is titkon alkudozásokat folytatott. A direktorium egy izben elfogatta, de azután megint szabadlábra helyezte. Midőn pedig F. Barras-t iparkodott a Bourbonok pártjának megnyerni, Franciaországból kiutasították. Ezóta a külföldön támogatta XVIII. Lajos érdekeit, a miért I. Napoleon haragját vonta magára. Csak a császár bukása után tért vissza (a szövetségesek nyomában) Párisba, ahol mellesleg a porosz királytól, illetve Lardenberg minisztertől is huzott zsoldot. Utóbb porosz konzul volt Neuchatel-ban. Élte alkonyán nyomorral kellett küzdenie és ekkor X. Károly évi dijat utalványozott számára. Emlékiratait (Mémoirs) kiadta Beauchamp (Páris 1828-29. 4 köt.).
(ejtsd: fosé), 1. Gyula, német nemzetgazdasági iró, szül. Berlinben 1820 jun. 13., megh. Rómában 1878 jun. 12. 1847-56. a stettini Ostseezeitung-ot szerkesztette szabad kereskedelmi irányban, majd a berlini Abenpost s később Londonban a Morning Star vezetését vette át. Ez utóbbi minőségében Cobden (l. o.) titkárává is lett. 1861. tért vissza Berlinbe, ahol a Vierteljahrschrift für Volkswirtschaft etc. cimü folyóiratot alapította Braun Károllyal (l. o.); az u. n. «berlini iskola» vezetője s mint ilyen, tiszta individualista és szabad kereskedelmi elveket vall, a miért, különösen a szocialisták, sokat támadták. Irodalmi munkásságának sulypontja az előbb említett folyóiratban megjelent cikkeire esik, mig könyvalakban megjelent munkái közül az ismertebbek: Die Vereinigung von Sparkasse u. Hypothekenbank etc. (1845); Der allgemeine Fragebogen betreffend das Eisenbahnkoncessionswesen (1873); Vergleichende Kulturbilder aus den 4 europ. Millionenstädten (1877). Végül nehány utleirása említendő.
2. F. Leo Leonard József, francia gazdasági politikus, született Limogesban 1804 szeptember 8-án, megh. Marseilleben 1854 dec. 14. 1830 után adta magát a politikára s cikkeket és értekezéseket irt napilapokba és folyóiratok számára. 1837. a német Zollverein mintájára s annak ellensulyozásául egy Union du Midi (Déli vámszövetség) tervével lépett föl. 1846. képviselővé választatott, majd az 1848. alkotmányozó gyülésben a «nemzeti műhelyek» létesítése mellett foglalt állást. (L. Blanc Lajos). 1848 dec. 20-án a közmunka-, s később a belügyminiszteri tárcát vette át, melyeket 1849 májusig viselt. 1851. ujból belügyminiszterséget vállalt s több, különösen építészeti reformot vitt keresztül, az 1852. decemberi államcsiny után azonban visszautasította a szenatusba való kinevezésést és a magán életbe vonult vissza. Munkái: L'Union du Midi (1842); Recherches sur l'or et sur l'argent etc. (1843); De l'industrie manufacturiere. Etudes sur l'Angleterre (1845. 2. köt.); Du droit du travail (1848); Du systeme de L. Blanc; De l'impô sur le revenue stb. Mindezek mellett nagy része volt a Crédit Foncier megalapításánál.
(ejtsd: foszinyi), Szavoja vidéke a felső Arve mellett, a mai Haute-Savoie Bonneville arrondissementja; nevét egy X. és XI. századbeli erősségről kapta, amelynek romjai a Genfből Chamounixba vezető uton maig is láthatók. F. Európának legmagasabban fekvő vidéke, amennyiben itt emelkedik a Mont Blanc. Az 1980 km2 területü vidéken az állattenyésztés a lakosság főfoglalkozása. Az 1815-iki bécsi kongresszus F.-t, valamint Chablaist Svájchoz csatolta, de későbben Szavojához került, amely 1859. átengedte Franciaországnak.
Col de la F. (ejtsd: fószij), 1323 méter magas hágó a francia Jurában; a Dôle és Mont-Colomby közt; rajta vezet Genfből és a Pays de Gexből a legrövidebb ut Les Rousses francia határvároshoz.