1. József, német festő, szül. Kölnben 1813., megh. Düsseldorfban 1875. Düsseldorfban és Párisban képezte ki magát. Első nagyobb műve Sámsont és Delilát ábrázolta (1840). Nagy tetszést keltettek annak idején az elberfeldi városházán festett freskóképei (A germán nép ősi története), de utóbb abbahagyta a monumentális festészetet, végre pedig kizárólag genreképeket festett. Ismertebb képei: Thisbe, Rómeó és Julia, Margit a börtönben stb.
2. F. Károly Sándor, francia tábornok és katonai iró, született Pains-Jean-Piedde-Port-ban (Alsó-Pirénées). Pondicherryben nevelkedett, hol atyja tengerészeti kapitány vala. 18 éves korában a st. cyri katonai iskolába lépett, honnan 1847. a törzskarhoz hadnaggyá nevezték ki. Miután egy ideig a Pireneusok geografiai felvételével foglalkozott, Afrikába került, 1854. pedig mint Bosquet tábornok hadsegéde résztvett a krimi hadjáratban. 1864. egy lovas század parancsnoka s 1870. alezredes lett a rajnai hadseregben. 1868-69. különböző küldetésekben Németországban volt, hol különösen a porosz katonai viszonyokat tanulmányozta, és ezután a hadügyminisztériumban a törzskari iroda szervezésével bizták meg. 1870-71. Bazaine hadosztályában szolgált s Metzben hadi fogságba került. 1879. szolgálaton kivüli minőségben államtanácsos lett, 1883. pedig hadosztály-parancsnok Grenobleban. 1890. a nantesi hadtestnek lett parancsnoka. 1892. pedig nyugalomba vonult. Művei: Souvenirs de la guerre de Crimée (1867); Etude sur la guerre en Allemagne en 1866 (1867); Etude sur les opérations militaires en Boheme en 1866 (1867); De la loi militaire (1870); Journal d'un officier de l'armée du Rhin (Brüsszel 1871); Projet d'organisation et de mobilisation de l'armée française a propos d'un ordre inédit de mobilisation de l'armée prussienne (1873).
3. F. Tivadar Sedgwick, é-amerikai iró és diplomata, szül. New-Yorkban 1807 febr. 10. Eleinte ügyvédeskedett, mint a New-York Mirror szerkesztője lett; több költeményt és novellát irt, 1837-53. követségi titkár volt Berlinben, 1853-1861. miniszteri ügyvivő Bernben. Azóta Berlinben és Muskauban élt. Művei: Dreams and reviers of a quiet man (1832); The minute-book (1833); Norman Leslie (1835; a régi New-Yorkból való történet, mely a szinpadon is nagy sikert aratott); Sidney Clifon (1849); Countes Ida (1840); Shakespeare in France (1893); Views of christianity (1856); History of Switzerland (1860); Great outlines of geography (3. kiad., 1869); First steps in geography (1873) stb.
az Azorokban a centralis csoport (Pico, Flores és Corvo) legnyugotibb fekvésü és legfontosabb szigete; Picotól 6 km.-es csatorna választja el; területe: 180 km2, lakóinak száma (1881) 26,480. Miként a többi Azorok, F. magas fekvésü, vulkáni sziget; legmagasabb hegyén, a Caldeiron (1021 m.) egészen kerek, nagy és mély krátertó van; a Pico de Fogo (566 m.) 1672. lávájával a sziget nagy részét elpusztította. A főbb termékek a gabonanamüek, édes batáta, igname és a déli gyümölcsök. Vizben és erdőkben szükölködik; az esővizet ciszternákban gyüjtik össze. Az állettenyésztés virágzó, főképen a juh-, kecske-, szarvasmarha- és sertéstenyésztés. Az ipar leginkább szalmafonással foglalkozik. Floressel és Corvoval együtt egy közigazgatási területet alkot; ennek, valamint a szigetnek fővárosa Horta, a keleti parton, az Azorok legjobb kikötője, (1878) 7446 lak.; nagyobb helysége még Cedros, a gabonatermő vidék középpontja.
(ejtsd: fajansz), város Var francia départementban, 26 km.-nyire Draguignantól, a Bianç melett, (1891) 1702 lak. Francia földön alkalmasint ezen városban vert gyökeret a fayencekészítés.
l. Faience.
László, a büntetőjog rendkivüli tanára a budapesti egyetemen, szül. Kecskeméten 1842. Jogi tanulmányait Budapesten végezte, 1870. doktor, 1874. ügyvéd, 1873. a bünvádi eljárás magántanára lett; 1866-ban a rendkivüli tanári cim adományoztatott neki. Főbb munkái: Bünvádi eljárásunk reformjához (Budapest, 1884); Bünvádi eljárás a törvényszékek előtt (U. o. 1885); A magyar bünvádi eljárás mai érvényében (U. o. 1887, második bőv. kiadás); Bünügyi esetek, szemináriumi használatra (1891. 2. bőv. kiad.); A Pribil-esethez (U. o. 1888); Büntetési rendszerünk reformja (három füz., 1889-92); Tanulmányok a büntetőjog és a bünvádi eljárás köréből (Bpest 1894); s több dolgozat a Jogtudományi Közlönyben, melyen 1880 óta F. szerkeszt. 1870-1880-ig a Magyar Themis szerkesztője volt. Mint a Magyar Jogászegyesület titkára az egyesület füzetes vállalatát is szerkeszti. Gyorsirási tankönyveket és lapokat is szerkesztett. V. ö. Szinnyei, Magyar irók.
(ejtsd. fejett), több county az É.-amerikai Egyesült-Államokban. 1. Alabamában, 2300 km2 területtel, 12,850 lakossal; székhelye: Fayetteville. 2. Georgiában, 780 km2 területtel, 9540 lak., Fayetteville székh. 3. Illinoisban, 1650 km2 területtel, 19,693 lak.; székhelye: Vandalia. 4. Indiánában, 450 km2 területtel, 10,494 lak.; székhelye: Connersville. 5. Jowában, 2072 km2 területtel, 16,929 lakossal; székhelye: West-Union. 6. Kentuckyben, 780 km2 területtel, 26,656 lak.; székhelye: Lexington. 7. Ohióban, 1070 km2 területtel, 17,170 lakossal; székhelye: Washington. 8. Pennsylvániában, 2070 km2 területtel, 43,284 lak.; székhelye: Uniontown. 9. Tennesseeben, 1400 km2 területtel, 16,155 lak.; székhelye: Somerville. 10. Texasban, 2720 km2 területtel, 16,863 lak.; székhelye: La Grange. 11. Nyugati Virginiában. 1990 km2 területtel, 6647 lak.; székhelye: Fayetteville.
(ejtsd: fejettvill), Cumberland county székhelye É.-Karolina É.-amerikai államban, 100 km.-nyire Raleightől, a Cape-Fear partján, vasuti csomópont, (1890) 4222 lak., terpentinolaj-tisztítással. Nagy arzenálját a konfederáltak a rabszolgaháboruban megsemmisítették. Környékén nagy erdők terülnek el.
család, bethlenfalvi. Ősei a XII. században vándoroltak be hazánkba, még pedig az alsó-ausztriai Zaibelsdorf-ból és az u. n. Tizlándsások Bethlenfalva (Szepes vm.) községben telepedtek meg, hol különösen bányászattal foglalkoztak. A XVI. sz. másik felében Thurzó Elek kir. helytartóval együtt F. Péter oly ügyesen intézte a bányák müvelését, hogy a réz cimen titkon külföldre szállított nyers arany után Thurzó E. roppantul meggazdagodott s hálából unokáját, Ilonát F. Péterhez adta nőül. Ugyanezt a Pétert Murány várának és uradalmának felügyelőjévé nevezte ki I. Ferdinánd. 1564. Péter Bethlenfalva községet kapta adományul és ezóta a család a zaibelsdorfi előnév elhagyásával kizárólag a bethlenfalvi előnévvel élt.
F. Péter, az említett Péter dédunokája azonfelül a pallosjogot is megkapta, és 1657. Augsburgi János nevü szolgáját, kitől Krisztina leányának gyermeke született, lefejeztette. 1669. F. Péter részt vett a Wesselényi-féle összeeküvésben, és I. Rákócy Ferenc felhivására fegyvert is fogott, e felkelés leveretése után azonban a fiatal Thököly Imrével Erdélybe bujdosott, hol Apaffival és Telekivel barátságot kötött. Ezentul Péter nemcsak mint Thököly nevelője, hanem mint kuruc hadvezér és diplomata is szerepelt. 1676. megvédelmezte Hadad várát, a Wesselényiek ősi fészkét a császáriak ellen. 1677. Absolon Dániellel Lengyelországban járt a francia követnél, segélyt eszközlendő;. 1675 óta pedig mindenképen arra törekedett, hogy Thököly legyen a bujdosók vezére, ami 1678. meg is történt. F. most már urát hol az erdélyi udvarnál, hol Varsóban szolgálta diplomáciai ügyekben. Erre vallanak levelei és jegyzékei, melyek a francia külügyminisztérium levéltárában őrzött Hongrie c. 7 kötetes gyüjteményének tetemes részét képezik. 1682. részt vett Kassa ostromában és aug. 14. testvéröccse, F. Ferenc vezérelte az egyik hadoszlopot. Kassa bevétele után F. lett a vár kapitánya és parancsnoka, és nemsokára kitünt, hogy Thököly jobb kezekre nem bizhatta a Felvidék kulcsát. F. tántoríthatatlanul hü maradt urához akkor is, midőn ezt balsors érte, és csak a várbeli őrség lázadása miatt adta fel végre Kassát. De azután is megmaradt kurucnak. 1683. tavaszán Thököly parancsára Drinápolyig ment elébe a Bécs ostromlására megindult Kara Musztafa nagyvezérnek. F. jelen volt Thököly és a nagyvezir személyes találkozásán is, melyről mint szemtanu érdekes jelentést irt. Még Kara Musztafa kudarca és Thököly ujabb kegyvesztése sem ingatták meg F.-t hüségében. Hősiesen védelmezte Kassa várát Caprara császári tábornokkal szemben mindaddig, mig Caprara csellel élve, Ottlyk György, a labanccá lett kuruc által az őrséget fel nem bujtatta. A kitörő zendülésnek engedve. 1685 okt. 25. átadta a várat, kikötve a város lakóinak személy- és vagyonbiztonságát, valamint az őrség fegyveres elvonulását. Ő maga pedig sárosmegyei birtokára vonult vissza. 1687 ápr. Caraffa F.-t is elfogatta és Eperjesen megkinoztatta, sőt ki is végezteti, ha a nádor és főnemesség küldöttsége Lipót királytól a vértörvényszék megszüntetését ki nem eszközli. F. tehát életét megmentette, de azért mégis öt évet kellett sinlődnie a kassai börtönben. (A kivégeztetett Féja Dávid kassai biró sógora volt.) Utoljára találkozunk az agg F.-lel, midőn II. Rákócy Ferenc ifju nejével sárosmegyei birtokára jött; akkor tagja volt annak a küldöttségnek, mely Rákócyt üdvözölte, ki őt még gyermekkorából, Thököly táborából ismerte. Ezentul megtörten csak övéinek élt s 1710. hunyt el. V. ö. Angyal Dávid, Thök. I. életrajza; Kiss György, A kuruc király. Budapesti Hirlap, 1892. aug. 31.
zenész család, melynek tagjai a következők: F. György, szül. Bonyhádon (Tolna vm.) 1801., megh. Budapesten 1875 szept. 15. A pozsonyi zeneiskolában tanult, 1882. a pesti ág. egyház orgonázójává és énektanárává választották s ez állásában 50 évig működött, reformálva az egyházi éneklést és énektanítást. Ő honosította meg a karéneklést a zsinagógákban. Fia: F. Frigyes, szül. Budapesten 1837., megh. u. o. 1879. Az első zenei oktatást atyjától nyerte, aztán Bécsben, Czerny Károlynál tanult; visszatérve Pestre, számos hangversenyben működött közre s Volkmann Róbert és Mosonyi Mihály alatt az összhangzattant és zeneszerzést tanulmányozta. 1876. a nemzeti zeneiskola tanára lett, és itt működött haláláig. Lelkes pártolója, művelője volt a magyar zenének, a daloskörügynek s több zeneművet, főleg sikerült magyar ábrándokat irt. Fia: F. Frigyes (ifjabb), szül. N.-Csalomján (Hont vm.) 1862. Kezdetben nagyatyja és atyja oktatták a zenében; aztán az orsz. zeneakadémiába került, hol Ábrányi Kornél, Gobbi Henrik, Nikolics Sándor és Köszler János voltak tanárai. Befejezvén tanulásait, 1884. u. o. a zongora-osztály segédtanára, később pedig rendes tanára lett. Jelenleg is itt működik.
l. Fajum.