l. Fazekasáru.
iparos, ki a fazékasárut (l. o.) dolgozza fel. Magyarországon legujabbi statisztikai adatok szerint 6531 F. van. Ezek között 4136 önálló iparos, 1644 segéd, 751 tanonc.
Mihály, költő és botanikus, szül. Debrecenben 1766 jan. 6., mehg. u. o. 1828 febr. 23.; szülővárosában tanult, hol a felsőbb iskolákban a nagynevü Hatvani István, Varjas és Sinai voltak többek közt tanárai, kikkel azonban összezördülvén, 1782. felcsapott lovas katonának és pedig közlegénynek s a rajnai harcokban résztvevén, csakhamar hadnagyi rangot nyert. De már 1796. megvált a katonaságtól s hazajött szülővárosába, hol mezei gazdálkodással foglalkozott s a városi és kollégiumi pénztárakat kezelte, feleségül véve a hires orvos Veszprémi István leányát. E mellett különösen kedvelte a botanikát s verselést. A füvészetben sógorai, Földi János és Diószegi Sámuel (l. o.) buzdították s az utóbbival együtt dolgozta ki Magyar Füvészkönyvét (Debrecen 1807). Követte ezt az Orvosi Füvészkönyv, mint amannak gyakorlati része (1813). A debreceni tudományos körnek előkelő tagja s az ottani nyelvizlésnek és szokásnak buzgó hive; a Kazinczy Ferenccel folytatott nyelvujítási perben a debreceni iskolát képviselte s Fábián Gábor szerint a Mondolatban is része volt, bár különben a nagy ujítóval barátságos levelezést folytatott. Költői művei közt leghiresebb a Ludas Matyi eredeti magyar rege hexameterekben, négy levonásban, melyben Ludas Matyi háromszor veri vissza a dölyfös Döbrögin a rajta elkövetett első levonást s megbotozást. E mulatságos költeményt 1815. adta ki, hely kitétele nélkül s mely azután igen sok kiadásban ismétlődött, a magyar nép kedvelt olvasmánya lett s ma is elsőrendü a ponyvairodalom cikkei közt. Az 1815-iki első kiadás igen ritka. A költeményt még 1804. irta, de mivel az a kényes izlésü Kazinczy tetszését meg nem nyerte, csak 1815. adta ki először, átdolgozott s javított alakban. Későbben 1817. neve kezdőbetüivel s négy fametszettel jelent meg s azontul Budán 1831-ben harmadik s még több számos kiadásban többféle helyeken. A munka jövedelmét, mely nagy kelendőségnek örvendett, tüzkárosultak segélyezésére fordította. Balogh István szinész gyakran adott szindarabot csinált belőle; melyből ismét Tatár Péter vette Ludas Matyi élete s kalandjai cimü, ponyvára készült átdolgozását. Összes verseit Lovász Imre szedte össze s adta ki Pesten 1836. 1826. Csillagórát is készített, «melyből, aki a jelesebb álló csillagokat ismeri, az esztendő minden tiszta éjjelén s annak minden részében megtudhatja, hágy óra van Debrecenben». Ismeretlen verseit Mátray Lajos adta ki Fazekas élete és munkái cimü művében (Debrecen 1888), melyben több idegen néven ismert költeményt is neki tulajdonít. Levelei Kazinczy levelezései 3-ik köt. s a Delejtüben s Figyelőben jelentek meg.
[ÁBRA] Fazekaskemence.
durva, vasoxidos agyagból készített, likacsos agyagáru, melyet könnyen olvadó, átlátszó ólommázzal vonnak be (főzőedények, tálak, korsók), de mázatlanul is használják, p. a virágcserepet, kantát stb. A fazekas-agyag lehet közönséges, vasoxidos, meszes agyag, mely rendszerint képlékeny, és melyen a máz igen jól tart; de ez az agyag nem tüzálló és a belőle készített edények főzésre nem alkalmasak, miért belőle csak korsókat, tálakat stb. készítenek, ezért a magyar fazekas tálföldnek is mondja. A fözőedényeket pedig mészmentes, vasoxidos, de még jobban tüzálló agyagból készítik, mely finom homokot is tartalmaz. A kövér agyahoz szükség szerint még homokot kevernek, vagy gyakran a kövérebb agyagot homokos, sovány agyaggal keverik össze. A fazekas az agyagot vagy csak beáztatja és tiporja, ha pedig kavicsos, meg is szüri. Az agyagot ekkor sok vizzel felhigítja, és miután a kavics és a durva homok leülepedett, az iszapos folyadékot téglákkal kirakott gödörbe bocsátja, hol a felesleges viz a földbe szivárog és részben elpárolog. Az edények a megsürüsödött gyurható agyag-keverékből szabad kézzel a fazekaskorongon készülnek (lásd Fazekaskorong). A száraz tárgyakat égetik és azután a máziszappal leöntik, mely alkalomkor a likacsos cserép a vizet felszivja és a benne feliszapolt mázanyag egyformán rakódik le az edény felületén. A mázolt edényeket másodszor rakják a kemencébe és addig égetik, mig a máz fényesen meg nem olvad.
A fazekaskemence (l. ábra) rendszerint hosszukás kamrából áll (A), melybe az árut elhelyezik. B a tüzhely, a áttört fal, mely szétoszlatja a lángot. A kémény alatti ajtónál berakják az árut. Az erdélyi fazekasok az ugynevezett katlant használják, ez köralaku fal, melybe az edényeket kupszerüen rakják be és cseréppel befödik. A közönséges fazekasmáz 1 sr. quarc- és 2-3 sr. ólomglétből készül, mely anyagokat a mázörlőn vizzel finomra őrlik. Keményebb mázhoz esetleg kevés agyagot és krétát is tesznek. A puha fazekasmáz nem áll ellent az erősebb savaknak,s mivel előfordulhat, hogy az ecetes eledelek ólmot oldanak a mázból, ólommentes mázakat is készítettek, de ezeket mindeddig általánosan nem alkalmazzák. Oly F.-t, melyből 4%-os ecetsav főzéskor ólmot old fel, a forgalomba hozni tilos. Szines fazekasmázt nyernek, ha a fehér mázhoz szmáltot (kék), rézoxidot (zöld), antimón-kéneget (sárga), vasoxidot (sárgásbarna-vörös), barna-követ (barna) stb. kevernek. A F.-t vagy többféle szines mázzal v. engobbal (l. o.) festik v. diszítik. A szines mázakkal készít a fazekas márványos edényeket akképen, hogy egyszerre többféle szines mázt önt az edényre és ezeket egymásba hagyja folyni, vagy ráfestheti a szines mázakat a festőkannával, v. pedig ecsettel. Utóbbi esetben a körvonalakat gyakran be is karcolják, p. az erdélyi fazekasok. Mivel a fazekasáru rendszerint durva és sárga-vörös szinü, a finomabb edényeket engobokkal vonják be (l. Engobe). Az engobe finomabb, fehér vagy szines agyagkeverék, mellyel a fazekas a nyers, megszikkadt edényeket leönti és égetés után csak mázolja. Ha két vagy több féle engobot öntenek a cserépre, márványos vagy pettyes edényeket nyernek. Az angobbal bevont tárgyakba a diszítményt be is karcolhatják v. bevéshetik (znaimi edény, erdélyi sgraffitós edény). A bekarcolt rajzokkal ellátott edényre még szines engobokkal festhetnek, akképen, hogy a karcolás által körvonalozott rekeszeket szines engobokkal kitöltik (svájci majolika). Durvább diszítményeket a festőkannával készítenek. A festőkanna egy kis agyagedény, melynek kifolyó csövébe tollszárat tesznek. A megfestendő edényt a korongra helyezve forgatják és ez alatt a kannából a festékiszapot rá hagyják folyni. Ilyképen a fazekas sávos diszítményeket állíthat elő; többszinü sávot egymás mellé rakhat, vagy ha a kannát mozgatja, hullámos sávokat is rajzolhat. L. Magyar fazekasáruk.
[ÁBRA] 1. ábra. Fazekaskorong.
[ÁBRA] 2-5. ábra. Agyagedény alakítása a fazekaskorongon.
[ÁBRA] 6. ábra. Sablontartó (bak).
[ÁBRA] 7. és 8. ábra. Agyagedény formálása a gipszmintában.
[ÁBRA] 9. ábra. Mekánikai korong.
[ÁBRA] 10. ábra. Öblös edények formálására való mekánikai korong.
[ÁBRA] 11. ábra. Öblös edény formálása a mekánikai korongon.
[ÁBRA] 12. ábra. Ovális agyagedények formálására való mekánikai korong.
A. F. (l. 1. ábra) egy álló tengely a), melynek felső végére a korongfej b), alul pedig a nagy lendítő korong c) van ráerősítve, melyet a munkás lábával taszít. A munkás a gyorsan forgó korongra a készítendő tárgyhoz szükséges agyagmennyiséget teszi és mindkét kézzel a korong közepére szorítja. Ezután két hüvelykujját az agyagkup közepébe nyomja, miáltal ür keletkezik és elkészül a tárgy feneke. A vastag agyagfalat belül balkezével, kivülből jobb kezével nyomogatva, felhuzza az edény falát (2-5. ábra), mialatt a korong mindig forog. Munkaközben, hogy az agyag a kézhez ne ragadjon, hig iszappal megnedvesíti a tárgy felületét és végre simítja a fakéssel (háromszöggel). Mivel az agyag minden nyomásnak enged, a munkás bármi alakot adhat az edénynek. A korongozott tárgyat végre dróttal levágja a korongfejről. A megszikkadt edényre csak utólag ragasztják hig agyagiszappal a külön készített füleket. A finomabb agyagárukat, hogy egyformák is legyenek, gipszmintákban formálják. A likacsos gipszmintában, mely magába szivja a vizet, megkeményedik gyorsan az agyag, összehuzódik és az edény leválik a mintáról. Lapos, egyszerü tárgyak mintája egy darabból áll, öblös tárgyak mintája pedig két vagy több darabból is, melyeket az u. n. köpönyeg tart össze. Egyszerü tárgyakat, p. tányért akként készítenek, hogy agyaglepényeket vágnak, a tányérmintát a korongra teszik és a lepényt szivaccsal rányomják. A tényér külső, azaz alsó felületét fából vagy sárgarézből készített sablonnal alakítják. Hogy a tányér mind egyforma vastag legyen, a sablont az u. n. bakra erősítik (6. ábra) és előzetesen ugy állítják be, hogy a sablontartó leszorítván, a kellő falvastagság meglegyen. Mélyebb edényeket és öblös tárgyakat akképen készítenek, hogy vastagfalu edényt szabadkézzel korongoznak, a gipszmintába teszik és szivaccsal annak falához nyomják, a megfelelő sablonnal pedig formálják az edény belső felületét (7. és 8. ábra). Jobban berendezett gyárakban a korongot mekánikai erővel hajtják. A 9. ábra mekánikai korong, melynek forgatását a munkás tetszőlegesen szabályozhatja. B tengelyen fel- és letolható a H korong, melyet a K emelőrudra erősített ellensuly S, a G szijkorong által hajtott D dörzskorong közepére emel. Ebben az állásban a munkakorong nem forog. A munkás megindítja a munkakorongot azáltal, hogy lábával M-re lép, és minél lejebb huzza a H korongot, annál gyorsabban forog a munkakorong. Igen mély edényeket és öblös edényeket a közönséges bakkal felszerelt mekánikai korongon nem készíthetnek. E célra szolgál a 10. ábra alatti korong. K a korongfej, melyre a gipszmintát helyezik. Felette a sablontartó C, R rudhoz erősítve, melyet S ellensuly tart. Mély edényeket akképen formál a munkás, hogy R ruddal a sablont függőlegesen lenyomja. Ha ugyanazzal a készülékkel öblös edényeket készítenek, a sablontartót előzetesen M körül forgatván, a munkakorong tengelyéhez excentrikusan állítják be (11. ábra) x állásában a sablon betolható a minta belsejébe, mely azután kifelé fordítva, y állásban formálja az edényt, és visszafelé fordítva, megint kihuzható. A fogó F csavarral a sablontartó rudjához a készítendő edény mélységének megfelelően ugy állítható be, hogy a chablont csak a kellő mélységig lehet lehuzni. Ovális edények formálására szerkesztették a 12. ábra alatti korongot. A korongfej d g szánkához van erősítve, mely b korongon ide-ode csuszhat. A szánkához két fémrud a a van erősítve, mely a munkaasztalhoz csavarható C gyürüvel érintkezik. Ha a gyürü a korong tengelyéhez centrikusan van beállítva, a szánka nem mozoghat, és a korongfej körben jár, de ha a gyürüt, mely B résben eltolható, a tengelyhez excentrikusan állítják be, akkor a korongfej forgatás közben ide-oda menvén, ovális mozgást végez. A formált tárgyakat szikkadt állapotukban még leesztergályozzák, kisimítják és végre felszerelik, azaz a füleket, kiöntő csöveket stb., melyek külön készülnek, hig agyagpéppel ráragasztják. Diszesebb s nagyobb tárgyak, szüknyilásu vázák stb. két vagy több darabból is vannak összeillesztve. A külön készített részeket u. n. bőrkeménységü állapotukban agyagiszappal ragasztják össze. Ilyen tárgyakat, melyeknek szük nyilásán keresztül a munkás kezével már nem nyulhat be, különben önteni is lehet. L. Öntött agyagedények.
1. Ó-F., kisközség Arad vmegye világosi j.-ában, (1891) 814 oláh lak. - 2. Uj-F., kisközség u. o., (1891) 1145 magyar lakossal, kik jelentékeny selyem-termelést üznek.
kisközség Gömör vármegye rimaszombati j.-ban, (1891) 830 lak., kik téglagyártást üznek.
zöldesszürke szinü, klorittal, néha szerpentinnel is kevert steatit, melyből puhasága, könnyü feldolgozása és tüzállósága miatt fazekakat, kályhalapokat, csöveket stb. készítenek. L. Steatit.
(portugál, ejtsd: faszénda; spany. hacienda), mezei birtok, különösen Braziliában; F. real, királyi birtok, államkincs; fazendeiro, valamely F. birtokosa.
Khán, persa költő, született a SVIII. század vége felé, meghalt 1852-ben. Khoszrev herceggel Pétervárra ment. Később, mint kegyvesztett Tifliszbe költözött. Különösen gunyversei érdemelnek figyelmet.