(gör.), általában jelenti valamely tünemény külömböző stádiumát. - F. a csillagászatban a hold és bolygók fényváltoztatása, amint azt a Nap, Föld és Höld vagy bolygó kölcsönös állása maga után vonja. Aszerint amint mi a Földön a Hold- vagy bolygóknak a Nap felé fordított, tehát megvilágított és igy fénylő oldalát egészen v. csak részben v. épen nem látjuk, a Holdat, illetve bolygókat is nagy korong v. sarló alakjában, v. épen nem látjuk. Legszembetünőbbek a F.-ok a Holdnál (l. Hold). A Merkus és Vénusz F.-ait már csak messzelátóval észlelhetjük, a Vénuszét aránylag gyengébb messzelátóval is már megláthatni. E két bolygó legnagyobb fényessége azonban nem esik össze a teljes korong F.-ával, hanem a sarló-alakuval, a Naptól való távolság különbsége folytán, Marsnál már sokkal csekélyebb a fázis, a megvilágított rész az átmérő 7/8 részére terjed. Általában F.-nak ugyanazon tünemény egymást követő részeit nevezzük; a fizikában p. a rezgés F.-ról szólunk.
K-i Szudán néger tartománya Szennártól D-re, Abissziniától Ny-ra, a 10. és 11. sz. fok között, a Kék Nilus mellett. Hegyek és erdők takarják. Az esős évszak áprilisban kezdődik és 5 hónapig tart. Termékei gummi, kitünő méz, tamariszkus, arany; az elefántok száma már nagyon gyér. Lakói a fundsok, akiknek fővárosa volt F., most pedig Famaka, megerősített falu a Kék Nilus jobb partján, 1821. az egyiptomi expedició ismertette meg először, amelynek kiséretében volt Cailliaud. Azelőtt Szennár egyiptomi mudirságnak volt része. V. ö. Marno, Reisen in d. aegypt. Aequatorial-Provinz 1878.
kiálló kő vagy fa élénk, pillérek, gerendák stb. éleinek letomplítása. A letompított él két végén valamely kisebb faragványos átmenettel ismét az éles élbe megy át, amint azt az ábra néhány példában mutatja.
[ÁBRA] Fázolás.
1. Henrik, svájci történetiró, szül. Bernben 1842 jan. 31. F. Jakab elnök unokaöccse. 1855 óta a genfi katonai levéltr igazgatója. Művei: Geneve sous la domination romaine. La Saint Barthélemy et Geneve. James Fazy, La Constitution de Geneve.
2. F. Jakab József, svájci államférfi és publicista, szül. Genfben 1796 máj. 12. francia emigráns családból, megh. u. o. 1878 nov. 5. Franciaországban nevelkedett s ifju korában a szabadelvü ellenzékhez csatlakozva, mint hirlapiró tevékeny részt vett a párt küzdelmeiben. 1830. ő is aláirta a francia hirlapirók tiltakozását a juliusi rendeletek ellen, s miután sajtóvétség miatt több izben fogságot szenvedett, 1883. visszatért szülővárosába, hol már évekkel azelőtt megalapította volt a Journal de Genee c. lapot. Most egy uj lap, a Revue de Geneve élére állva, a radikális párt vezetője lett s az 1846-iki felkelés után, mint az ideiglenes kormány feje, résztvett az 1847/48-iki nemzetgyülésben, melyen a kétkamarás rendszer és egy uj svájci szövetség-alkotmány elfogadását vitte keresztül. 1846. kezdve mint a genfi kormány feje, sok érdemet szerzett az erődítmények lebontása s fényes középületek emelése által; az ő működésének tulajdonítható, hogy a szigoru ó-kálvinista város modern, kozmopolitikus szint öltött magára. Azonban nem éppen kifogástalan magánélete s diktátori hatalma lassanként elégületlenséget keltett, s 1861., valamint 1863. a választások alkalmával megbukott. Ezentul befolyása jóformán megszünt. Hirlapjain, politikai és nemzetgazdasági értekezésein kivül még a következő műveket irta: La mort de Lévrier (tragédia, Genf 1826); Précis de l'histoire de Genee (u. o. két köt. (1838-40); Cours de législation constitutionelle (u. o. 1874). Életrajzát megirta unokaöccse, F. Henrik (Genf 1887).
v. Fbr., az állatok nevei után Fabricius Keresztély János nevének rövidítése, l. Fabricius.
(olasz. fa maggiore, franc. fa majeur; ang. f. major). A b-kkel lejebbített s előjegyzett skálák elseje, mert a C. normál-skála természetes hangjai közül csak egyet a h-t kell lejebbíteni, hogy aztán a F.-től kiinduló hangsor egyenlő legyen a C-vel. Egymásutánja tehát a következő: f, g. á, h, c, d, é, f. Előjegyzése egy b-vel történik, violinkulcsban a harmadik s basszuskulcsban a második vonalra helyezve.
a ferrum kémiai jele, l. Vas.
megrövidítése a folyó év kifejezésnek.
Károly, olasz archeologus, szül. Pignában, Nizza mellett 1753 jun. 4., megh. Rómában 1836 márc. 17. Tanulmányait Nizzában és Rómában végezte, ez utóbbi helyen pappá szentelték és tudorrá avatták. 1798. politikába keveredvén, kénytelen volt a Rómába vonuló franciák elől Firenzébe menekülni. Visszatérte után (1799) a nápolyiak fogták el, mint jakobinust, de ártatlansága kiderülvén, hamar visszanyerte szabadságát. Chigi herczeg könyvtárának őre és commissario delle antichita lett. Mint ilyen az archeologiai ásatásokat vezette, melyeknek eredményét számos, kiváló műértésről tanuskodó iratokban tette közzé. Jogi és politikai művein kivül megemlítendők: Miscellanea filologica critica e antiquaria; L'integrita del Panteone di Marco Agrippa; Conclusioni per l'integrita del Panteone di fasti consolari; Rammenti di fasti consolari; Descrizione di Roma e dei contorni con vedute stb.
l. Cape-Fear.