(ejtsd: fekan), város és kereskedelmi kikötő Seine Inférieure francia départementban, a La Manche partján, a F. folyó torkolatánál vasut mellett, (1891) 13,577 lak., halbesózókkal, olajtisztitókkal, szeszfinomítással (F.-i benediktinus), vasmacska-, hajó- és hajókötél- és bőrgyártással, pamutfonókkal, malmokkal, hidrografiai iskolával, nyilvános könyvtárral (14,000 kötet), látogatott tengeri fürdővel; jelentékeny hering- és tőkehalhalászattal (Franciaországben e tekintetben az első helyet foglalja el). A régies külsejü város legjelentékenyebb épületei: a XII. században alapított apátsági Notre-Dame templom, amelynek 130 m. magas érdekes tornya van, a szt. István templom a renaissance idejéből és a La Canadá-nak nevezett gallus v. római tábor romjai. A 100 m. magas Fagnet-fok sziklafalaitól és hosszu molóktól védett kikötő könnyen hozzáférhető; az élénk forgalomnak főtárgyai a bevitelnél: szén és fa, a kivitelnél: borok és likőrök. F. (Fiscannum) fontosságát a középkorban egy hatalmas apátságnak köszönhette, amelyet 660. sz. Waneng egy, a legenda szerint Krisztus vérének nehány cseppjét tartalmazó kis palack föltalálása következtében alapított. A nagyszámu bucsujáróktól látogatott várost a normandiai jelentékeny várossá emelték. V. ö. Fallue Léon: Hist. de la ville et de l'abbaye de F. 1840. és Michel Joaachim, Notice sur le port de F. 1865.
Gusztáv Tivadar, német fizikus és filozofus. Szül. Gorss-Sährchenben (Niederlausitz) 1801 ápr. 19., meghalt Lipcsében 1887 nov. 17. Evangelikus lelkész fia volt. Tanulmányait a drezdai orvos-kirurgiai akadémián és a lipcsei egyetemen végezte. Orvosi tanulmányok mellett még filozofiával, természettudományokkal és matematikával is foglalkozott. A fizika rendkivüli és Brandes halála után rendes tanára volt a lipcsei egyetemen. 1839. sulyos szembetegségbe esett, melyből csak 1843. gyógyult ki. Ezután a természetfilozofia és antropologia tanára volt ugyanott. Erre vonatkozó vizsgálatai «Massbestimmungen über die galvanische Kette» cim alatt jelentek meg. Szerinte az elektromos áramnak háromféle ellenállása van: a szilárd, a folyékony testeké és az átmeneti ellenállás. Az áram ereje a vezetőben az áram irányára merőleges keresztmetszetében egyenlő; függetlenül a metszet nagyságától és alkotásától. Az elektromotorikus erőben vagy a vezetési ellenállásban végbemenő változás a vezető minden részére kihat. Ha az egy keresztmetszeten átömlő elektromosság összege minden metszetben egyenlő, akkor az intenzitásnak nagyobb metszeteknél kisebbnek kell lennie, mint kisebbeknél, F. a kontakt-teoria szigoru hive volt. Sok kisérletet tett az áramló elektromosságra nézve. Javította a Bohnenberger-féle elektroszkopot és megvizsgálta az elektromágnes teherbiró képességének föltételeit. Számos fizikai értekezést irt, melyek a Schweiger-féle és a Poggendorff-féle évkönyvekben jelentek meg. Azonkivül fordította Biot fizikai és Thénard kémiai tankönyvét. Kiadta a Repertorium der neuen Entdeckungen in der Chemie (1830-33), Repertorium der Experimentalphysik (1832), Hauslexikon (1837-38) c. gyüjteményes műveket. Dr. Mises álnév alatt számos humorisztikus cikket adott ki Stapelia mixta c. alatt, továbbá: Beweis dass der Mond aus Jodine bestehe, Vergleichende Anatomie der Engel, Das Büchlein von Leben nach dem Tode, Schutzmittel für die Cholera, Vier Paradoxa. Természetfilozofiai művei a következők: Über das höchste Gut, nanna, oder über das Seelenleben der Pflanzen, Zendavesta, oder über ide Dinge des Himmels und des Jenseits, Über die Seelenfrage. Különös fontossággal birnak a pszihofizikára vonatkozó művei: Elemente de Psychophysik, melyben a pszihikai és fizikai jelenségek viszonyait matematikailag meghatározni iparkodik. Ide tartozik továbbá In Sachen der Psychophysik, Revision d. Hauptpunkte der Psychophysik. Azonkivül még kiadta: Physikallsche u. philosphische Atomenlehre. Terjedelmes életrajzát Kuntze Gusztáv, Theodor Fechner (Mises) Ein deutsches Gelehrtenleben (Leipzig 1892) c. alatt irta meg.
49 km. hosszu baloldali mellékfolyója az Illnek, a Vogezekben a Wissort-hegyen ered és Gemartól K-re torkollik.
Albert Károly, angol-francia szinész, született Bellevilleben 1824 okt. 23-án, meghalt Quakertownban (Philadelphia) 1879 aug. 5. Mint szobrásznövendék lépett a szinészi pályára, ahol már 20 éves korában figyelemreméltó sikereket ért el. Párisból rövid időre Berlinbe szerződött, csakhamar azonban visszatért Párisba s az elsőrangu szinházak tagjává, 1857. végre az Odeon-szinház igazgatójává lett. Itt nem tudott megmaradni sokáig. 1861. Londonba költözött, hol a Liceum-szinházban, mint a Shakespearei hősszerepek kitünő alakítója, az igazgatóság tagjává lőn. 1870. átvitorlázott Amerikába, melynek minden nevezetesebb városában nagy sikerrel lépett föl nyolc egymásutáni évben. Kedvelt szerepe volt: Hamlet és Othello.
(lat.) a. m. csinálta, rajzolta; festők és metszők szokták e szót műveikre, nevük elé jegyezni.
Gusztáv, német festő és litografus, szül. Kottbutban 1820., a berlini akadémián képezte ki magát és rendkivül hü és tökéletes technikáju kőrajzokat készített Meyerheim, Richter Gusztáv, Gallait, Begas, Mastersteig, Magnus, Knaus, Ritter Henrik stb. festményei után. Sok olaj-, pasztell-, akvarell- és arcképet is festett. 1869 óta a berlini akadémia tagja.
l. Fecskefélék.
diszítmény, melyet a román stilus alkalmaz párkányokban és párkányok alatt. (l. 1. ábra), F.-kötés, fák, vasak és kövek összekötésénél fordul elő; általában véve hornyos és eresztékes kötés, csakhogy a horonynak feneke szélesebb mint a szája és igy a két összekötendő darabot csak oldalvást lehet egymásba tolni. Az ácsmunka F.-kötéseit l. Rovás és Rálapolás, a vasmunka F.-kötéseit az 1. és 2. ábra mutatja.
[ÁBRA] 1. ábra. Fecskefark-diszítmény. 2. ábra. Fecskefarkalaku kötés.
[ÁBRA] 3. ábra. Fecskefarkalaku kötés.
(Papilio machaon L.), a pikkelyes szárnyuak rendjébe, a nappali lepkék csoportjába és az Equitidák családjába tartozó lepkefaj. Sárga szárnyai fekete erekkel, foltokkal és szalagokkal diszítettek. A hátsó szárnyon található fekete övben egy sor sárga és kék folt van, mely a belső szélen, a fark előtt narancsvörös foltban végződik. Hazánkon kivül előjön egész Európában, a Himalaja vidékén és Japánban. Szárnyak szélessége 8 cm. Röpül május-, julius-szeptemberig. Rendesen kertekben, utak szélén, erdőtlen dobmokon található. Zöldszinü, bársonyfekete, vöröspettyes gyürüs hernyója hátul vékonyodó és különböző köményfélén, kapron, sárgarépán stb. él. Bábja elől 2 rövid csúccsal bir, és övalaku szállal egy ághoz erősített. Évenként két nemzedék van, a második áttelel.
(ném. Schwalbenschwanz), oly - hátul el nem zárt - sánc, amely négy védővonal által képeztetett: a két középső AB és BC öbölszerüen 100° -120° szöget képez, a két külső AE és CD pedig az előbbeniekkel kiszökő szögeket alkotnak és hátrafelé konvergensen irányíttatnak. Ha az AE és CD védővonalak párhuzamosak, akkor a sáncot egyszerü harapófogós műnek nevezik.
Fecskefélék
(Hirundinidae, a verébalkatuak rendjébe, az éneklők alrendjébe és a hasadtcsőrüek csoportjába tartozó madárcsalád. Többnyire kis, szélesmellü, rövidnyaku és laposfejü madarak, melyeknek csőre lapított, háromszögletü, egészen a szem aljáig hasadt, igen kitágítható és igy különösen alkalmas a levegőben repülő rovarok megfogására. A csőr tövén oldalt találhatók a kerek orrlyukak. Szárnyaiban az evezőtollak igen hosszuak, a mi világosan elárulja, hogy kitünő és bámulatos kitartásu ropülők. Egy házi fecske óránként 75 km.-nyi utat is képes megtenni. Csak 9 elsőrendü evezőtollal bir, melyek közül az első a leghosszabb. Farka közepe mintegy ki van csipve, azaz villás. tollas lábai gyengék, 4 ujjuak, hosszu karmos ujjaival ügyetlenül jár, ellenben jól tud kapaszkodni. 9 nemből mintegy 90 faj ismeretes, melyek az egész földön, kivévén Ausztráliát, el vannak terjedve. Hazánkból 3 faj ismeretes. Igen hasznos madarak, az embernek a kártékony rovarok pusztítása által nagy hasznot hajtanak. A levegőben nyilsebesen röpülve fogják a legnagyobb ügyességgel a különböző rovarokat. Hasznosságuknál fogva egyes fajait mint igazi házi barátot szeretjük és véteknek tartjuk akár őt, akár fészkét bántani. Vándormadarak. A mérsékelt égövi fecskék Afrikában vedlenek. Földből, sárból, melyet nyálukkal tapasztanak össze, építenek mesteri fészket, vagy pedig a földbe lyukat ásnak. Tojásuk fehér v. vörösen pontozott. Fészeklakók. Spanyol- és Olaszországban ezrenként fogják és husát eszik.
Ide tartoznak: a házi fecske (Hirundo urbica, Chelidon urbica Boie). Karcsu testét sima, fényes toll fedi. Háta acélkék, hasa, begye és farktöve fehér vagy kissé vörhenyes. Farka egyszinü, fekete, 14 cm. nagy, farkhossza 7 cm., szárnyhossza 10 cm. Europában, Szibériában és É.-Afrikában él. Csicsereg. A házi fecske nálunk a tavasznak egyik legbiztosabb hirnöke. Amint tavasszal melegebb vidékekről megérkezik, azonnal nagy gonddal és műérzékkel a házakban jól védett helyeken - többnyire az ereszek alatt - gömbalaku fészket készít, melynek anyagát agyagból vagy sárból mindkét szülő apródonként hordja és a szájából vett nyállal ragasztja össze. A fészekbe oldalt kis kerek nyilás vezet és belseje tollal és pehellyel van puhára kirakva. 5-6 hófehér tojást rak, melyeket 13 nap alatt csak a nőstény költ ki. Ami alatt a nőstény ül, azalatt a him hord neki ennivalót. A gyámolatlan, csupasz kicsinyeket a szülők a legnagyobb gonddal és szeretettel ápolják és táplálják. Évenként kétszer is költ. Ősszel, szeptember hóban, rendesen a kisasszony napja körül (szept. 8.) a fecskék csoportosulni kezdenek és kisebb-nagyobb csapatokban elhagynak bennünket, hogy melegebb vidékekre - Déleurópán át - Afrikába költözködjenek. Nevezetes, hogy tavasszal mindegyik pár ugyanazon helyre tér vissza, ahol az előbbi évben fészkelt. Bennük tehát nemcsak a müösztön, hanem még az emlékező tehetség is nagy mértékben ki van fejlődve. - A parti fecske (H. riparia, Cotile riparia L.). Háta szürkésbarna, hasa fehér, mellén világos szürke szalaggal, csőre lapos, finom heggyel. Szárnyainak hegye a farkon tulesik. Farka egyszinü, nem foltos. Nagysága 13 cm.; szárnyhossza 10 cm., farkhossza 5 cm. Európában, Szibériában, É.-Afrikában a magas partu vizek mellett társasan él és vagy itt készítik sorban kis, igen csinos fészkeiket, vagy pedig a vizek közelében található kis homokgödrökben is fészkelnek. Évenként többnyire csak egyszer költenek. A nőstény egyszerre 5-6 hófehér tojást rak. A vizek felett ige alacsonyan röpül. Hazánkban ritkább, mint az előbbi faj. - Füsti fecske (Hir. rustica L.). Háta acélkék, homloka, torka vörösbarna, hasa vörösesfehér. Orrlyukai kicsinyek és részben hártyával fedvék. Hosszuujju lábai csupaszok. Villás farkában a kormánytollak szuronyalakuak, a két középsőn kivül a többi rendesen fehéren foltos. Nagysága 18 cm., szárnyhossza 12 cm., farkhossza 9 cm. Leggyorsabban repülő fecskefaj; az óvilágot lakja. Ápriltól októberig hazánkban is található, télre Dél-Afrikába és a Szundaszigetekre vonul. Fészkét 8 nap alatt készíti és leginkább csűrökre, istállók gerendáira rakja. Bemenete fölül van. Az ilyen fészket azután több éven át használja, amennyiben tavasszal kijavitja. A nőstény májusban 4-4 fehér, szürke-barnán pettyezett tojást rak, melyeket 12, illetőleg kedvezőtlen viszonyok közt 17 nap alatt költ ki. Másodszor augusztusban költ. - A szikla-fecske (H. rupestris Boie) háta barnaszürke, hasa piszkosfehér, középső kormánytollait kivévén, farka fehéren pettyes. D.-Európa, Ázsia és Afrika sziklás hegyei közt él. Fészkét a sziklák közé tetőirányos repedésekbe, mélyedésekbe rakja. 15 cm. nagy. A fecskéknek az ó-korban körülbelül ugyanoly mitologiai jelentésük volt, mint a kakuknak, amennyiben tavasszal áldást, télen nagy szerencsétlenséget hoztak.