Pio, olasz szobrász, szül. Viterbóba 1815., megh. Firenzében 1892 jan. 1. 1830-ig ötvös volt, majd a rézmetszésre adta magát és Bécsben a művészeti akadémiát látogatta. Bécsből hazatért Firenzébe, szemeinek gyöngesége miatt a rézmetszést abbanhagyta és a szobrászatot kezdte művelni, eleinte a firenzei akadémián, utóbb Rómában. 1846. visszatért Firenzébe, ahol állandóan letelepedett. II. Lipót megbizásából az Uffizi-palota loggiái számára elkészítette Niccolograve Pisano és A. Cisalpina szobrait, utóbb Pia dei Tolomei és Nello della Pietro féléletnagyságu csoportját. 1852. Swoff orosz tábornok számra a tábornok elhunyt leánya és az őt ég felé vezető angyal életnagyságu csoportját, 1856. Torrigiano P. marchese emlékszobrát családja kertjében. Piemont és Toscaa egyesülésének ünnepére készült a Toscana kulturáját jelképező, az életnagyságot meghaladó női alak (1860); 1861. a Szeretetet tápláló remény; A lelket támogató szeretet; Ámor, Jupiter és a föld ura: A szent költészet (a veronai községi muzeumban). Leghiresebb műve a Polyxena elrablását ábrázoló csoport, Pyrrhos, Polyxena és Hekabe alakjával a Loggia dei Lanziban Firenzében (márványból készült 1860-1865).
Moench (növ.), a Valerianeák füve, két fajjal a mediterrán vidéken. A F. Cornucopi e Vahl. Európa D-i és Afrika É-i részének sajátságos, a bőség szarvára emlékeztető füve.
József Horodencsuk, kis-orosz költő, szül. Bukovinában tehetős paraszt családból 1834., megh. Csernovicban 1888 jan. 11. Osztrák katonatiszt volt, majd 1867-72. kerületi tanfelügyelő, később pedig a Bukovina c. kis-orosz ujság szerkesztője Csernovicban. Eleinte németül irt, majd anyanyelvén. Munkái: Poezii (költemények, Lemberg és Kolomea 1862-67, 3 köt.); Poviszti (elbeszélések, Kijev 1876).
Andrejevics Pál, orosz festő, született Szt.-Pétervárott 1811., megh. u. o. 1852. Kezdetben katonáskodott, de már katonatiszt korában látogatni kezdte a szt.-pétervári művészeti akadémiát. Mint festő eleinte csataképekkel foglalkozott, de aztán Krilov (l. o.) meseköltő hatása alatt a genre-ra adta magát; mint ilyen első szakított az addig uralkodott klasszicizmussal s a művészetbe népéleti motivumokat vitt be. Művei: Az első rendjel; A válogatós menyasszony; Az őrnagy mint kérő; Az özvegy stb., nagy befolyást gyakoroltak az orosz képzőművészet fejlesztésére.
(olasz. guazzo, franc. gouache), mindaz, mely a vizfestékkel és a lazurfestékkel ellentétben nem áttetsző, az alapot, amelyet vele befestünk, egészen elfödi és mellyel egymás fölé több réteget is festhetünk anélkül, hogy a fölső réteg az alsóval összekeverednék. A F. enyvvel, tojásfehérével, mézgával, mézzel stb. van higítva, ennélfogva sürübb állományu és jobban tapad, mint a vizfesték. Anyaguk természetes állapotban levő vagy mesterséges uton állőállított ásványfesték, amelyeket aszerint amint világosabb vagy sötétebb szinre van szükségünk, több v. kevesebb fehér ólomfestékkel keverünk, igy a rózsaszin 8 rész ólomfehérből és 1 rész kárminből áll elő, stb. A F.-t még vizzel is lehet higítani. Igy használták a középkorban a kéziratokat diszítő miniaturképek festésénél. Mostanában a legyezőket is kelméből, papirból vagy fából készült kisebb tárgyakan diszítő festményeket szokás F.-kel előállítani. Fogyatkozása, hogy könnyen lehámlik és a levegőn megbarnul.
2 m2 nagyságu, erős zsinegből, 3-5 cm. szemekben kötött háló, melyet rókák és tengeri nyulak fogására használnak. A rókalyukak kijárását befedjük egy-egy ily, a négy szegletén ólomsullyal (50-50 gr.) ellátott hálóval s vagy tacskóval, vagy füstöléssel üzzük ki a rókát. A menekülő állat a hálóba bonyolódik s elfogható. A tengeri nyulat a vadászmenyéttel kergetik igy a fedőhálóba.
fedő-lemez, külső falaknak, mint szomszédos és kerítés falaknak, kéményeknek, lépcsőoldal-falaknak, falazott pilléreknek stb. leborítására alkalmazott takaró lemezek, rendesen keményebb fajtáju kőből. Körülbelől 8-16 cm. vastagok, alul egy kis vizvetővel, oldallapjukon profillal vagy anélkül.
(növ.), aprós, pikkelynemü levéképlet, gyengébb növényrészt szokott takarni. Ide számítjuk a rügytakarókat meg a hegye-leveleket, vagyis a murvákat, melyek tövéből a virágzat ágai v. pedig a virágai erednek. A hegye-levél jelenléte vagy hiánya (keresztesek), tökéletesebb v. tökéletlenebb kifejlődése bizonyos növénycsaládot, növénynemet (ernyősek) v. virágzatot jellemezni szokott. Ahol a rendes levelek jól kifejlődnek, ott az allevél többnyire visszamarad; ha ellenben a zöld levél nincs, p. a sáppadt televénylakókon (Orobanche, az arankán is), a pikkelyek uralkodnak.
házak fedésére alkalmas agyagpala, mely szürke, fekete vagy vörös szinben található. Nálunk Pozsony mellett a Mária-völgyben bányásznak igen jó F.-t. Angliából valók a legjobbak, van továbbá Csehországban, a Rajna völgyében (St. Goar), a Thüringi erdőben (Lechstein), a Harzban (Goslar) stb.
két réteg között az, melyik a másik fölött van, annak a fedő-rétege, mert az alatta levőt fedi. A F. alatt levő réteg, annak a fekvő rétege. Korra nézve a F. fiatalabb az alatta levő fekvő rétegnél. A bányászok rossz magyarsággal a F.-t fedünek is mondják, a fekvő réteget pedig fekünek.