a fegyelemnek (l. o.) oly megsértése, melynek megtorlása nem büntető, hanem fegyelmi utra tartozik, l. Fegyelmi eljárás.
életfogytiglani vagy több-kevesebb ideig tartó szabadságvesztésre itélt büntettesek helytelenül képezett, közforgalomban levő neve. (L. Fegyház). - F.-csapatok, némely államok hadseregeiban az állandóan rossz viseletü embereket, hogy a jó viseletüekre rossz befolyást ne gyakorolhassanak, e célra fegyenccsapatokba helyezik át, amelyeknél a fegyelem sokkal szigorubb és a fegyelmi fenyítékek sokkal sulyosabbak, mint a többi csapatoknál és ahol a fegyenckatonákat folytonosan nehéz munkákkal foglalkoztatják. - F.-ipar, l. Fegyházi ipar.
kisközség Hunyad vmegye puji j.-ában, (1891) 508 oláh lakossal; cseppkőbarlangja van.
A magy. btkv.-ben büntettekre megállapított legsulyosabb szabadságvesztési büntetési nem. Lehet életfogytiglani v. határozott időtartamu. Az utóbbinak legrövidebb tartama 2 év, leghosszabb tartama 15 év. Országos fegyintézetekben hajtatik végre. A törvény által megállapított tartalma: 1. Munkakényszer, mely a börtönre itélteknél annyiban szigorubb, amennyiben a fegyenc az igazgatóság által kijelölt munkára szorítandó, a börtönre itélt (rab) ellenben az illető börtönre megállapított munkanemek között szabadon választhat. Az az egész különbség csak illuzórius. A raboknak választási joga a dolog természeténél fogva szük körre van szorítva, a fegyencet pedig az igazgató is csak oly munkára fogja alkalmazni, amely hajlamainak s képességeinek legjobban megfelel. 2. A magánelzárás, és pedig olykép, hogy a három évnél rövidebb időre elitéltek büntetésük tartamának 1/3-ad része alatt, a hosszabb időre elitéltek pedig egy évig éjjel és nappal, azontul csak éjjel magánelzárásban tartandók. A teljes magánelzárás rendszerint a büntetés megkezdésekor s mindenesetre a büntetési idő első felében hajtandó végre. 3. A fegyencek naponkint csak egy órát (a börtönre itéltek két órát) szabad levegőn tölthetnek, mely idő csak orvosi vélemény alapján, az igazgató által egy órával meghosszabbítható; magánelzárás nem alkalmazható, s illetve félbeszakítandó, ha a fegyencnek testi v. szellemi épségét közvetlenül veszélyezteti. Ha a bünös aggkoránál vagy testi gyengeségénél fogva a fegyházbüntetés egyáltalán tulságosan sulyosnak mutatkoznék, határozott tartamu fegyház helyett börtön (l. o.) állapítandó meg. Ebben az esetben azonban a börtönbüntetés tartama a fegyház legmagasabb mértékéig, vagyis 15 évig felemlhető.
Az ujabb büntetőrendszer alapelve, hogy a hosszabb szabadságvesztésre itélt rabokat és fegyenceket hasznos munkával kell foglalkoztatni és e réven azokat jobb utra terelni. Ennek következtében legalább egy évi szabadságvesztésre itéltek rendesen valamely mesterséget tanulnak fogságuk ideje alatt és pedig rendesen kosárfonást, szabóságot, lábbeli-ipart, könyvkötészetet, asztalosságot és lakatosságot. Franciaországban fősulyt a mezőgazdasági foglalkoztatásra fektetnek. Nálunk azonban kizárólag ipari foglalkozás van gyakorlatban, mely némely fogházban igen nagy mérveket ölt. Illaván a fegyházban nagy asztalos-árugyár van, Nagy-Enyeden hajlított-butorgyár, Galgócon és Szamosujváron szövőgyár kizárólag rabmunkásokkal. A fegyháziparnak részben káros behatása van a kézműiparra, mert rendszerint annak okoz nagy versenyt. Innen van, hogy az iparos-osztály állandóan panaszt emel ellene. 1883 jan. 8., 12. és 29. a volt földmivlés-, ipar- és keresk.-, valamint igazságügyi miniszterium kiküldöttei s néhány külső szakértő részvételével az «országos háziipar és iparoktatási bizottság» megállapította a fegyházipar alapelveit s terjedelmét, mely megállapodások azóta irányadók e téren. Ezen szaktanácskozmány főbb határozatai a következők: A fegyházipar különösen félkészítmények előállítására, esetleg pedig oly cikkek készítésére szorítkozzék, amelyek hazánkban eddig egyáltalában nem készíttetnek, vagy a hazai szükségletet ki nem elégítik, vagy a külföld számára termelnek; továbbá, hogy az igazságügyi kormányzat felszerlési szükségleteinek fedezésén kivül a fogházak a müves iparágak gyakorlásától zárkózzanak el; a háziipar köréből azon foglalkozási ágak müvelendők, melyek a helyi vagy legközelebbi vidék hasonló irányu minkásságának versenyt nem okoznak; a letartóztatottak közül azok, kik iparosok voltak, lehetőleg saját iparágukban foglalkoztatnadók; minden elitélt lehetőleg egy teljes iparágat tanuljon meg, végül kimondta az értekezlet, hogy a fogházak készítményeinek értékesítésénél a helyi vagy legközelebbi iparnak verseny ne okoztassék. A fegyencek készítményei értékének egy része az illetőké, kik azt szabadságra helyezésük alkalmával kikapják, nagyobb része az államkincstáré. A fegyházipar terjedelméről 1872 óta vannak adatok. E szerint befolyt rabmunkából:
Ez idő szerint a hazai fegyházak- és fogházakban 26-féle ipari foglalkozás van gyakorlatban.
l. Országos letartóztatási intézetek.
fogalmát a törvény nem nem határozza. Az uralkodó nézet szerint F. alat nemcsak a tulajdonképeni technikai értelemben vett F.-ek, vagyis azok az eszközök értendők, melyeknek egyenes célja a támadás v. védelem s melyek erre a célra alkalmasak is, hanem mindazok az ütő-, szuró-, vágó-eszközök, amelyek támadásra s testi sértés okozására alkalmasak. A F. a btkv.-ben több esetben mint a büncselekmény elkövetésének eszköze szerepel. Igy p. ha a hatóság elleni erőszakot (163. §.) fegyveres csoport, v. valaki egyedül, de fegyveresen követte el; ha a hatósági közegek elleni erőszak (165. §.) elkövetése alkalmával a tettes fel volt fegyverkezve; ha a tolvaj a lopás elkövetése alkalmával fegyvert viselt, habár azt sem nem használta, sem nem mutatta (337. §.); ha a magánlaksértés fegyveresen hajtatott végre (331. §). L. Fegyverek.
a fényzési adókhoz számíttatik. Behozatott nálunk az 1875. XXI. t.-cikk által; ez 1883. hatályon kivül helyeztetvén, helyébe lépett az 1883: XXIII. t.-c. Ezen törvény szerint fegyveradót fizet mindenki a birtokában levő, vadászaton használható lőfegyverek után; ugyszintén azon fegyverek után, melyek családtagjai, vadászcselédjei, a vadak gondozására és erdőterületek őrzésére alkalmazott cselédjei, valamint mező-, szőllő-, vagy erdőgazdaságban alkalmazott csőszök, pásztorok és erdőkerülők birtokában van használatában vannak. A fegyveradó alól kimentetnek: a) közintézetekben, nyilvános gyüjteményekben, közhatóságoknál őrzött fegyverek; b) emlék- v. családi ereklyeként tartott fegyverek; c) magánosok oly fegyvergyüjteményei, melyekben már használaton kivül levő régi szerkezetü fegyverek vannak; d) a kizárólag céllövészetre használt fegyverek; e) a csendőröknek, az állami rendőröknek, törvényhatósági, városi, állandóan alkalmazott községi rendőröknek, fegyőröknek, pénzügyőröknek fegyverei; f) a felesketett erdőtiszteknek és a kir. erdőfelügyelőségi személyeknek szolgálati használatra rendelt fegyverei; g) az erdőőröknek fegyverei; h) a hajóshadsereg és honvédség tisztjeinek és legénységének vadászatra nem használt fegyverei; i) puskaműveseknél és lőfegyverárusoknál eladásra szánt fegyverek. A fegyveradó egyévi összege tesz egy frtot minden drb egycsövü, két frtot minden drb kétcsövü puska után. A fegyveradó egész összegben fizetendő akkor is, ha az adóköteles egyén évközben jutott az adó alá eső fegyver birtokába. Az adóév aug. elsején kezdődik. L. még Adó.
(ném. Waffenehre), azt követeli, hogy a csapat, seregrész v. hadsereg a megvédésre bizott állami érdekek fegyverrel való megóvását addig meg ne szüntesse, amig csak a lehetőség, ha nem is a valószinüség arra megvan, hogy a küzdelem folytatása által az állam érdekei, ha nem is teljesen, de legalább részben meg legyenek óvhatók. A F. legmagasztosabb példáit a római köztársaság hadtörténelmében találjuk; a római világbirodalom alapját megvető légióknál p. elv volt, hogy vesztett csata után soha sem kell békét kötni, és hogy erdőített helynek a parancsnoka az erődítések átadása végett az ostromlóval soha, semmiféle körülmények között se bocsátkozzék alkudozásokba.
elve alatt a büntetőjogban a vádnak és védelemnek jogegyenlőségét értik.