elnevezés alatt Heidenhain kezdeményezése óta azokat a szájnyálmirigyeket értik az élettanban, melyek maguk fehérjedúsak és higan folyó fehérjét, sókatés diastatikus erjesztőanyagot is tartalmazó váladékot választanak el. Ilyen mirigy az ember és mindannyi emlős állat fültőmirigye, állalatti mirigye és a száj s orr nyálkahártya-mirigyeinek egy része.
(albuminuria). Rendes körülmények között a vizelet fehérjét nem tartalmaz, a hugyutak számos megbetegedése mellett azonban fehérjét lehet kimutatni a vizeletben. Ilyen betegségek első sorban azok, amelyek genyedtség elválasztással vannak egybekötve, mint a kankó, a hólyaghurut, a vesemedence-gyuladás. Hasonlóképpen tartalmaz fehérjét a véres vizelet is. Tulajdonkép azonban a F. alatt a veséből eredőt értjük. Ennek oka lehet a vese vérkerigésének némi megváltozása, mint p. lázas betegségeknél, szivbajoknál, továbbá a vese gyulladása, amidőn e különböző alaku gyuladások terméke a vizelethez csatlakozva azt fehérjetartalmúvá teszi. A F. magában csak kórtünet, nem önálló betegség s csak a beteg többi szerveinek s a vizelet többi alkotórészeinek pontos egybevetése által lehet eldönteni a baj igazi alapokát. A fehérje a vér serumából származik s majd csak nyomokban van jelen, majd 0,1-0,5 százalékot, sőt még többet is tesz ki. Az ilyen vizelet külső sajátságai nem jellegzők, sőt az a körülmény is, hogy rendesen erősen habzik s a habot hosszasabban megtartja, nem vehető biztos jelnek, mert ez időnkint albuminmentes vizeletnél is előfordul. Kimutatása a fehérjének a vizeletben különféle próbákkal történik, amelyek közt leghasználatosabbak: a főzési próba (kémlőcsőben főzve a vizeletet s ahhoz óvatosan kevés sósavat adva), a salétromsav próba (midőn a vizelet alá töltjük a savat) s a ferrociankaliumos próba (ecetsavval megsavanyított vizelethez adva oldatát); mindhárom esetben fehér szinü csapadék keletkezése jelzi a fehérjét. Ezen próbák kivitele azonban szakavatott kezekben ad csak biztos eredményt, mert különben félreértésre vezethet. A F. gyógyitása az alapbaj kezelésével vág össze, magát a F.-t mint tünetet alig vagy vagyunk képesek befolyásolni. Régebben az ilyen betegeknek nem akartak albumindus táplálékot adni, nehogy ezáltal a F.-t fokozzák, minthogy azonban a F. csak annyiból káros a szervezetre, amennyiben az alapbaj által már ugyis meggyengített betegtől még elvon albumint, ma már ezen nézet el van hagyva s inkább a fehérjeveszteség pótlását kivánjuk előmozdítani.
1. országos lelencház és gyermekvédő-egyesület Bpesten, az 1885. évben alakult főleg Tabódy József, cs. és kir. kamarás, jelenleg az egyesület egyik másodelnökének fáradozásai folytán. Elnökei: özv. gr. Károlyi Alajosné és Teleki Géza gr. Védnöknője: Stefánia özv. trónörökösné, ki az egyesület érdekeit lelkes buzgalommal karolja föl. A F. a gyermekmentés és védelem ügyét felkarolja és azt országosan szervezni iparkodik. Ezek szerint szegény beteg gyermekeket ingyen gyógyít, ezeket a rendes táplálékkal ingyen ellátja és e célból gyermekkórházakat állít fel; szegény szülőnőket, mig munkaképesekké nem válnak, ellát, gyermekük elhelyezésénél anyagi segélyezés utján is közreműködik és az elhelyezett gyermekek felett felügyeletet gyakorol; az egyesület által ápolt szegény szülőnőket, ha erre alkalmasak, dajkául elhelyezi. Szegény, teherben lévő nőknek, terhességök utolsó hetében anyagi segélyt nyujt. Felveszi és felneveli a 0-14 éves lelenceket, elhagyott törvényes és törvénytelen és elzüllésnek kitett gyermekeket és e célból felállít szeretet- és lelencházakat; huzamosabb vagy rövidebb ellátás és nevelés végett a rendőrség indokolt előterjesztsére, anyagi erejéhez képest, oltalmába veszi a toloncházba került gyermekeket. Tagjainak száma a központban (alapító, pártoló és rendes tag) 873, a vidéken az 1500-at tulhaladja. A vagyonmérleg 36,990 frt 80 kr., a bevétel 14,805 frt 15 frt mutat ki. Az egyesületnek 16 fiókja van. - 2. F. egyesület, a beteg katonatisztek ápolására és segélyezésére alapított jótékonysági egyesület, Bécsben 1881. alapították. Az 1892. megjel. Jahrbuch szerint 19 fiókja van.
l. Granulit.
l. Kőrös.
v. fehérlevél (carte blanche), ürlap, mely csak a kiállító aláirásával van ellátva, abból a célból, hogy a megállapodás szerinti jogügylet később reávezettessék. F. kiállítása természetesen nagy bizalmat tételez fel, mert a birtokos abban a helyzetben van, hogy azt megállapodás ellenére is kitöltheti, s igy oly kötelezettség bizonyitására használhatja fel, amelyet a kiállító el nem vállalt s elvállalni nem akart. A F. a forgalomban gyakran nélkülözhetetlen, s jelesül akkor, midőn kiállításakor az elvállalt kötelezettség minősége v. terjedelme még meg nem határozható, mert valamely jövendőbeli eseménytől függ. A bizalommal való visszaélés (abus de confiance) büntetőjogi megtorlás alá esik. A magyar btkv. mint okirathamisítást bünteti annak cselekményét, aki másnak aláirásával ellátott valamely kitöltetlen iratot az aláiró beleegyezése nélkül, v. tudva létrejött megállapodás ellenére tölt ki, ha az ekként kitöltött iratot az aláiró ellen valamely jog v. kötelezettség létesítésének v. megváltoztatásának bizonyítására használja.
l. Bádog.
Az a felfogás, melyet a régi magyarok a fehér szinhez füztek (l. Fehér és fekete), a F.-nak különös jelentőséget kölcsönzött. Akit kiváló ajándékkal akartak kitüntetni, annak F.-vat adtak s az isteneknek bemutatott nagy áldozatok alkalmával, melyekről Anonymus oly sokszor beszél, szintén F.-vat öltek le. «More paganismo - mondja Anonymus (cap. 16) - occiso equo pinguissimo magnum atdamas fecerunt». A Márk-féle krónika is erre céloz, midőn Vatháról irja (Cars. II. cap. 47), hogy pogány szokás szerint megborotválva fejét s háromágu üstököt eresztve a démonoknak áldozott és lóhust kezdett enni. (Illius Vathe omnes populi libau erunt Le demoniis et ceperunt comedere equinas pulpas.) Legközelebbi nyelvrokonainkknál, a voguloknál szintén el van terjedve a lóáldozat. «A véráldozat legkedveltebb tárgya a ló, különösen a fehérszőrü - mondja Munkácsi B. (A vogulok pogány ősvallása. Ethnographia. 1893. 39. l.). Ez állatot az északi vogulok csak nagy fáradsággal és költséggel szerezhetik meg az Ural innenső oldaláról, vagy az Ob vidékéről, miért is vele aránylag ritkábban és csak fontos események alkalmával kedveskednek az isteneknek».
A honfoglaláskori mondák mindegyik gyüjteményében, ugy Anonymusnál, mint a Márk-féle krónikában megtaláljuk azt a mondát, hogy a magyarok fehér lóért szerezték meg az országot, csakhogy az egyik változat Salán bolgár fejedelemnek, a másik Zuatapolugnak nevezi azt a dunamelléki uralkodót, akinek őseink a fehér lovat küldték, amelyért egy korsó Dunavizet s egy kosár földet, a Márk-féle változat szerint ezenkivül még egy csomó füvet is kértek viszonzásul s Árpád mindegyik változat szerint ugy tekintette az általa küldött ajándék elfogadását s a föld és a viz átadását, hogy ezzel az országot megvásárolta s a tulajdonjog a régebbi birtokosról ő reá szállt. A monda két változatának eltérései az említetteken kivül a következők: Anonymus szerint Árpád követei Ound és Ketel vezérek voltak, Márk szerint Kund fia Kusid; Árpád ajándéka 12 fehér lóból, 12 tevéből, 12 kun gyermekből, 12 orosz leányból, 12 hermelin- s 12 nyusztbőrből és 12 aranyos palástból állt. Márk szerint pedig egy fehér lóból, aranyos fékből s aranyos nyeregből. - Kétséget sem szenved, hogy e mondát nem lehet történeti valóságnak venni, de viszont nagy hiba volna teljesen a mesék közé sorozni. Minden arra mutat, hogy valami ősrégi jogszokásnak az emléke rejlik benne, mely a meghódolásra való felszólításnak s aföld átadásának jelképes szertartását képezte.
Magyar mesehős, akinek kalandjai a népmese-kincs egyik legelterjedtebb témája köréhez tartoznak. E téma alapváza Köhler Reinhold szavaival élve az, hogy «egy (csodálatos erejü és többnyire természetellenes, vagy természetfölötti származásu) ifju, miután három királyleányt (rendesen földalatti) fogságukból kimentett, hütlen testvérei vagy társai árulása következtében egy ideig lenn maradt az alvilágban, de onnan utóbb (csodálatos módon) a föld szinére visszakerülvén, árulóit leálcázza s a kiszabadított királylányok közül a legifjabbat feleségül kapja». Az e tárgyat variáló magyar mesékben a hős anyja majd kanca (Arany L. 14. sz.: Fehérlófia; Nyelvőr II, 70: Lófi Jankó), maj juh (Erdélyi, Népd. és mond. III. 17. sz.: Juhász Palkó; Nyelvőr VII, 37: A vörös juhocska; Pintér 1. sz.: Juhaci Péter), majd pedig tehén (Kálmány, Szeged népe II, 1. sz.: Tehénfiu, szép, vitéz Jankó). Baszk, román, germán, szláv, sémi, kaukázusi és indiai mesékben ellenben az apja medve (ezért szláv mesékben rendesen Medve Jankó is a neve). Ismét másutt csak a szoptatós dajka kancaló vagy kancaszamár. Tehén fia a Siddhi-Kür hindu eredetü kalmük meséjének a Massang-ja is. Rokon tárgyu finn mesékben Tapiotar erdei istennő az anyja, akinek alakjában azonban alighanem szintén a medve rejlik eredetileg. Olyan mesék is akadnak e téma körében, amelyekben a hős tojásból kel ki, vagy az apja vasból kovácsolja magának az óriási erejü fiut. Babszemből születik az egészen analog mesehős egy palóc mesénkben (Istvánffy, 2. sz.), amelynek egy vele párhuzamos török mesével történt egybevetése alkalmából a F. témájának összes alakultait részletesen tárgyaltam az Ethnographia I. köt. 227. és 364. lapjain.
(magnesiat) igy nevezik a közéletben a megnéziumkarbonátot (l. o.).