(pénzeken), az érmek elő és hátlapjának népies neve, mely a német Kopf és Münz elnevezések után készült. Társas-játékok (tekedobás stb.) alkalmával a versenyző pártok vezetői, a társak megválasztásának és a játék elkezdésének elsőségét egy pénzdarabra bizzák, annak elő- vagy hátlapját választva maguknak. A pénzdarabot feldobják s amint az, elő- vagy hátlapjával felül esik a földre, aszerint alakul a társaság és kezdődik a játék. Az eredeti német Kopf és Münz elnevezések I. Ferenc korából származnak, akinek 1812. évi rézkrajcárain van egyik oldalon az uralkodó feje, a másikon e körirat: Scheidemünze der Wiener Währung.
l. Kalapácsok.
az emulsio rossz magyar neve, l. Emulsio.
l. Anárkia.
(lat. Caput), nagyobb irásművek könnyebb áttekinthetőség céljából való fölosztásánál egy rész; az ily részt is el szokták látni cimekkel.
fából faragott oszlop, melyet különösen a kálvinistáknál a sirhoz emlékjelül állítanak. F. továbbá a faragószéknek az a része, mellyel a megmunkálandó fatárgyat leszorítják.
(kefalalgia), a leggyakrabban előjövő megbetegedés, mely az esetek többségében más bántalmak egyik kisérő tünetét képezi. Mint önálló bántalom igen gyakori a féloldali fejfájás (hemikrania, migraine), mely a fej féloldalát lepi el. Bár férfiaknál sem ritka, tulnyomólag mégis nőknél észlelhető. Előidézőjeként említtetnek: ülő életmód, szellemi tulerőltetés, kedélyi izgalmak, emésztési zavarok stb. Nőknél gyakran jelentkezik a havi baj alkalmával. A F. rohamokban lép fel, mit néha bizonyos jelenségek megelőznek. A legtöbb beteg a roham alatt felette érzékeny a külső benyomások iránt. A rohammentes időszakban, az alapbántalomtól eltekintve, teljesen jól érezhetik magukat. Szokásos hüdéses és görcsös féloldali F.-t megkülönböztetni. Előbbinél a pupilla szükült, a fejfél a megfelelő oldalon piros és melegebb, utóbbinál a megfelelő pupilla tágult és az illető arcfél halvány és hüvös. A féloldali F. rendesen idült lefolyásu. A magasabb korban, nőknél főleg a havibaj elmaradása után, a rohamok gyérülnek és gyakran teljesen elmaradnak. Ahol a F. mint más bántalom kisérője van jelen, a kezelésnek az alapbetegség (székrekedés, emésztészavarok, szifilis, agydaganat, vérszegénység, hiszteria, a szem alkalmazkodási megerőltetése stb.) ellen kell irányulni. Féloldali F.-nál néha a készülő roham antipirin, szalicilsavas natron, fenacetin, coffeinum stb. adagolása által megelőzhető. A hüdéses féloldai F.-nál ergotint, a görcsösnél amilnitritet (zsebkendőre cseppentve) vagy nitroglicerint kisérlettek meg. Jó hatásuak néha a bromkáli, a különböző arzenkészítmények, a villamos kezelés. Mindezek mellett az idegrendszer edzése ajánlatos.
l. Falsetto.
roncsoló (roncsoló orrhurut, rosszindulatu fejbetegség, hurutos láz), a szarvasmarháknak heveny lázas betegsége, mely különösen alacsony, sötét és rosszul szellőzött istállókban álló álatokon szokott szórványosan előfordulni. Valószinü, hogy fertőzés okozza, de ennek körülményei eddig még ismeretlenek. Leggyakoribb tavasszal, kevésbé nyáron, mig télen igen ritka. Többnyire csak fiatalabb, de egy évnél mégis idősebb állatok betegszenek meg, ökrök inkább, mint tehenek. A betegség nem ragad át egészségesekre és egyszeri kiállása nem teszi immunisság az állatot későbbi fertőzéssel szemben. Tünetek: Hirtelen fellépő és egészen 42° -ig emelkedő láz remegéssel és nagy elesettséggel, majd a szemek- és az orrnak sulyos gyuladása. Az idegen tünetek a bántalom egész lefolyása alatt előtérben állnak, némelykor kezdetben feltünő izgatottság vagy görcsök is észlelhetők, többnyire azonban a betegek egészen eltompultak, inogva állnak lábaikon, feküdve fejüket a földre fektetik, nem esznek és nem kérődzenek. A szemekből bőven folyik a köny, majd a genyedtség, a szemhéjjak párnaszerüen megdagadnak, a kötőhártyák élénk vörösek, a szaruhártya tejfehér szinüvé válik, mögötte pedig sokszor sárga izzadmány rakódik le. Az orr nyálkahártyája kipirosodik, megduzzad, majd felületén szürke lemezes felrakodások keletkeznek, egyidejüleg a bő orrfolyás szennyes szinüvé és büzössé, a lélekzés pedig szuszogóvá válik. A gyuladásnak a homloköblökre való átterjedése következtében a szarvak sokszor meglazulnak és a szarvcsapokról le is válnak. Ritka esetekben a száj nyálkahártyáján is képződnek lemezes felrakodások, azonkivül pedig bélhurut jelei is észlelhetők. A tünetek fokozatos sulyosbodása közben az egészen kimerült betegek végre elhullnak. A halálozási százalék 50-60%, sőt több is lehet. Javulás esetén is hetekig tart az üdülés és különben sem szokott a gyógyulás teljes lenni, mert sokszor vakság, orr és bélhurut vagy egyébb utóbántalmak maradnak vissza. A betegek kezelése lehelyesebben a fejre alkalmazott erélyes hideg borogatásokban, a szemek és az orr tisztántartásában és fertőtlenítő szerekkel való mosogatásában, továbbá az emésztés lehető javításában áll; esetleg a szarvak lefürészelése és a homloküregek helyi kezelése is szükségessé válhatik. A betegség ellen okszerüen az istállók kellő szellőztetésével és tisztántartásával, kóresetek fellépése esetén pedig alapos fertőtlenítéssel és az egészségesek áthelyezésével védekezhetni.
(musculi capitis) vannak a koponyán, arcon és állkapcson, az utóbbiakat a háromosztatu ideg, amazokat az arcideg látja el mozgató rostokkal. A fej- és arcizmok halványvörös szinüek, laposak, mindjárt a bőralatti zsirszövetben feküsznek; szomszédaik ellenében kevés az önállóságuk s egymással az izomnyalábok utján függnek össze.
A) Koponya-izmok. A homlokon, a nyakszirten és a fül körül fekvő lapos izmok inai a koponya boltozatot fedő inas hártyával, az u. n. fejsisakkal (galea aponeurotica cranii) függenek össze s azt előre vagy hátra huzzák, vele együtt a fej bőrét is mozgatva. 1. A homlokizom (m. frontalis) nyalábjai a szemgödör feletti szélen a szemöldökiven erednek, s felmennek egész a homlokdombig, ahol megvékonyodva domboru széllel a fejsisakhoz tapadnak. Belső nyalábjai az orr gyökerére folytatódnak (m. procerus Santorini). A homlok bőrét ivalaku harántredőkbe vonja és a fejsisakot előre huzza. 2. A nyakszirtizom (m. occipitalis) a felső nyakszirti vonalon ered és a fejsisakhoz tapad, négyoldalu egyenközény alaku.
B) Arcizmok. Feladatuk az arc nyilásait (pillarész, száj, orrnyilás) huzni vagy szükíteni és menyitni. Ahol az izomnyalábok a bőrhöz tapadnak, ott gödrök vagy barázdák keletkeznek. 1. A száj körizma v. záró izma (m. sphincter oris) övalakban füzi körül az ajkakban a szájrést, s felületes nyalábjai összefonódnak a szájréshez minden oldalról sugáralakban vonuló arcizmokkal; mélyebb rétegétől 4 kis nyaláb megy a metszőfogak fogmedri darabjaihoz (u. n. Cooper-féle metsző-izmok). 2. A szájzuglevonó (m. depressor anguli oris) és az alajklevonó izom (m. depressor labii inf.), valamint 3. az állemelő izom (m. levatormenti) alulról felfelé az alajkhoz mennek. 4. A szájzugemelő (m. levator anguli ovis és 5. a felajkemelő izom (m. levator labbi superioris) ugyanugy mennek a felső-ajkhoz felülről lefelé, s ezt amazokkal ellenkező irányban mozgatják. 6. A járomizom (m. zygomaticus), a pofacsonttól a szájzugba megy; tágítja a szájrést. 7. Az orrnak össze- és leszorító saját izma van (m. compressor narium et depressor alae nasi). 8. A szempilláknak körizma (m. sphincter oculi) vékony és lapos izomból áll a szempillákon és a szemgödör szélein, szemgödöri része fenn összefügg a homlokizommal s tőle a szemöldökfeletti iven erősebb nyalábok vonulnak oldalfelé (u. n. szemöldökredő izom; m. corrugutor supercilii). 9. A pofa-izom (m. buccinator) a felső és alsó állkapocs közötti hézagot zárja; nyalábjai a szájrésnél a körizommal függenek össze. A szájzugot oldalfelé huzza és a pofákat a fogakhoz szorítja. A felsorolt izomok tágítják vagy szükítik a száj-, szem- és orrnyilást. Azonkivül az arcjátékra (mimika) van lényeges befolyásuk. Az arcjáték egyéni változatosságának oka az arcizmok különféle fejlettségében és végződésük finomabb viszonyainak eltérésében van. Nevetéskor v. siráskor minden embernél ugyanazon izmok működnek, s mégis szerfeletti a változat a finomabb árnyalatokban. Minden arcjátékra a szem játéka is jelentékeny befolyásu és az állkapcsot mozgató izmok működése. Az arcizmok játékát az akarattal befolyásolhatjuk ugyan, de nem miden ember egyformán, inkább a szinészek, mint mások.
C) Az állkapocs izmai. 1. A rágó-izom (m. masseter) hosszukás, négyoldalu, vastag s erős izom a járomív és állkapocs szöglete között, emeli az állkapcsot. 2. A halántékizom (m. temporalis) felső széle a koponya oldalán a félköridomu halántékvonalon ered, konvergáló nyalábjai az állkapocs hallóorr nyujtványához tapdnak; a nyitott állkapocs izfejét az izgumóról az izárokba visszahuzza. 3. A belső röpizom (m. pterygoideus int.), négyoldalu, az állkapocs ágának belső felszinén van, a röpnyujtványtól megy az állkapocsszöglet belső felszinéhez; az állkapcsot emeli és előre huzza. 4. A külső röpizom (m. pterygoideus ext.) a röpcsonttól az állkapocs nyakához megy, nyalábjai vizszintesen feküsznek, az állkapcsot az izárokjából előrefelé huzza. Felváltott működésénél az egyik vagy a másik oldalon jönnek létre az őrlő-mozgások.