és fejszalagok (l. az ábrákat). A fejizület (articulatio capitis) a nyakszirtcsont és a két felső nyakcsigolya között van. 1. A nyakszirtcsont bütykei az első nyakcsigolya (atlasz) oldaltömegein létező sajka-idomu izületi árkokon nyugosznak s köztük bő tokszalagok vannak, a hézagot pedig az atlasz elülső és hátulsó ive, valamint az öreglik körzete között a borított szalagok töltik meg. 2. Az 1-ső és 2-ik nyakcsigolya között 3 izület van: az epistropheus (2-ik nyakcsigolya) fognyujtványa izesül az atlasz elülső ivével, az utóbbinak oldalsó alsó izlapjai pedig izesülnek az epistropheus testén levő megfelelő izlapokkal.
[ÁBRA] Fejizületek.
Az utóbbiak oldalfelé lejtősek, az őket egyesítő tokszalag igen bő. Az epistropheus fognyujtványának az atlaszhoz való rögzítésére egy erős keresztszalag szolgál, melynek harántszára (lig. transversum dentis) a fognyujtvány nyakát ivalakban megkerüli, az atlasz egyik oldaltömegétől a másikig terjedve; ezen harántszalag közepétől fel- és lefelé is elmegy egy-egy mellékszár, a felső az öreglik elülső körzetéhez tapad, az alsó az epistropheus testének hátolsó felszinén végződik. A felsoroltakon kivül még kétféle szalag van a szóban levő izületeken, u. m. a fognyujtvány függesztő szalaga (lig. suspensorium dentis) a fognyujtvány csúcsától az öreglik elülső széléhez megy.
[ÁBRA] Fejizületek.
A szárnyas szalagok (lig. alaria s. Manchartii), a fognyujtvány csúcsának oldalaitól eredve, majdnem vizszintesen oldalfelé haladnak és a nyakszirtcsont bütykének belső felszinére tapadnak, igen erősek, ugy hogy igen nagy erőszak behatására, p. akasztásnál sem szakadnak meg. Mindezen szalagokat a gerinc-csatorna felé egy széles szalagcsik (lig. latum epistrophei) takarja.
A fejizületekben mennek végbe a fej mozgásai, de azokhoz a nyaki gerincoszlop mozgásai is hozzájárulnak. A első izületben (fej és atlasz között) létesül a fejnek előre és hátrahajlítása, az alsó izületben (atlasz és epistropheus között) történik a fej forgatása a függőleges tengelye körül, nyugalmi állásban az arc egyenesen előfelé néz; ebből kiindulva a felső izületben a hajlítás és feszítés (u. n. igen-jel) összesen 45° -ban végezhető. A két felső nyakcsigolya között a függőleges forgatás összesen 80-90° -ban megy végbe.
(bány.), az ércek előkészítése végett porrá tört zuzóérc lisztjét és iszapját széreken dolgozzák fel; a szérek felső részén leülepedett és szinércporban legdusabb készlet a F., mely gazdagabb zuzóércek feldolgozásánál azonnal beváltható; szegényebb ércek F.-e azonban még többször átbocsátandó a széren, hogy a beváltásra érdemes legyen.
l. Koszosság.
(halászat), a fenékhorog elsülyesztésére szolgáló kő.
a fogaskerekek fogai körül huzható legnagyobb kör, mely a fogak fején halad keresztül, l. Fogaskerék.
az ácsmunkában rövidebb támaszok, melyek valamely szelement vagy gerendát az azt alátámasztó oszloppal összekötik, l. Hónaljfák.
(állat), a lágytestüek (Mollusca, puhatestüek, puhányok) egyik osztályára (Cephalopoda) rosszul képzett müszó, helyesebben a lábasfejü kifejezés. L. o.
(halászat), az állóbárka macskáját a sárkányhoz kötő lánc.
változó szélességü léc, mellyel szélesebb fából készült lapokat, p. rajztáblát, iskolatáblát stb. a bütükön beszegik. A F.-et eresztvénnyel és enyvezéssel kötik össze a lappal. Ezt a műveletet az asztalos megfejelésnek nevezi.
az állattanban az alakbeli változásoknak azon, majd egyszerübb, majd bonyolódottabb sorozata, melyet az állat keletkezésétől, azaz a peteállapottól az ivarérettségig, azaz életének a szaporodásra alkalmas szakáig átél. - F.-tan (ontogenia, embryologia) az állattannak azon része, mely az állatok kifejlődésével foglalkozik. Az állategyének kifejlődésén kivül az ujabb tudomány az állatfajok és a különböző rendszertani csoportok kifejlődésével is foglalkozik, a F.-tannak ezen része a törzsfejlődéstannak (phylogenia) neveztetik. L. Darvinizmus, Embriologia, Származáselmélet, Szaporodás, Állat és Állattan. - F. a botanikában, l. Alaktan.