1. nagyközség Békés vmegye szeghalmi j.-ban, (1891) 1332 házzal és 7737 magyar lak. (közte 662 róm. kat., 6701 ev. ref., 297 izrael.); van vasuti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Lakói földműveléssel, állattenyésztéssel és kereskedéssel foglalkoznak. Termékeny határa 20,461 ha. Kiss K., A füzes-gy.-i egyház története (Kecskemét 1878). - 2. F., kisközség Hont vármegye báti j.-ban, (1891) 1084 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Jenő, tkp. nevén Jámbor Mátyás. Ifjuságát homály fedi. 1848. részt vett a szabadságharcban, melynek leveretése után az osztrákok elfogták és egy huszár-ezredbe sorozták. Az ezreddel azután F. Olaszországba került, Mantovába. 1852 végén Klapka és Mazzini felkelést szerveztek, hogy Mantovát kézre kerítsék és ekkor F. a várőrség keblében összeesküvőket toborzott. A felkelés 1853 elején csakugyan kitört, de mivel a cseh-ezredek hűk maradtak a császári zászlóhoz, kudarcra vezetett. F.-t magát elfogták és agyonlőtték. V. ö. De Castro, I processio di Mantova e il 6. febraio 1853. (Milano 1892).
(Szinty-Pétru), kisközség Szolnok-Doboka vmegye csákigorbói j.-ban, (1891) 1061 oláh lak.
magyar papirmérték = 10 iv, levélpapirnál 5 iv.
l. Fűz és Fűzfafélék.
vagy fűzfába oltott (növ.), álalában hitványabb fajta fanyar-alma, mely állítólag fűzfába oltva terem.
(növ., Salicineae v. Salicaceae), a barkások rendjébe tartozó növénycsalád, fák v. cserjék, váltakozó egyszerü levelekkel, hamar lehulló két pálhával. Virágjok kétlaki, s mindenkor barkás. A barka az oldalágacskák csúcsán fejlődik. A barkás hajtás leveles v. levéltelen, vagyis csak a barkát viseli. A barka fedőlevelei pikkelynemüek, hártyásak, hosszabb vagy rövidebb idő mulva lehullnak s a fedetlen virágok a tövükből nőnek. A F.-nek t. i. kehely v. szirom alkotta virágtakarójok nincs. A himes barkák pikkelyei sárgák vagy pirosak tövében 1-24 him van. A magrejtő faláról két sorban számtalan pete csüng. A gyümölcs apró, barkásan álló tokocska, éréskor a tetején kétfelé reped, két foga csiga módjára hátragörbül, midőn az apró és gyapotos magvak a tokocskából kiszóródnak. A fűz és nyárfák környékét fehér pehely lepi el, mely nem más, mint a magvak szőre. A F. génusza, a nyárfa meg a fűzfa mintegy 200 fajjal a mérsékelt és hideg földövön, különösen az É-i féltekén. Említésre méltó, hogy a F. a földsark, valamint a havasok csúcsa felé is eltörpülnek, a talaj füvén heverve szétmásznak, sőt egészen fűnemü fűz is van. (Salix herbacea L.). A kréta- meg a harmadkorszakból mind a nyárfának, mind a fűzfának számos ásatag levélnyomása maradt fenn. V. ö. Andersson, Salicineae, De Candolle Prodromusának 16. kötetében; Wimmer, Salices Europeae (Boroszló 1866).
(növ.), a Boletus v. Trametes suaveolens L., kalapja párnaalaku, meglehetős puha paranemü fehér, molyhos. Meglehetős erős ánizsszagu, a fűzfák törzsén nő, régen fungus salicis néven tüdőbetegség ellen officinalis volt. Némelyek a stereum purpureumot Pers. is F.-nak mondják.
(állat), l. Fonólepkék.
(növ., Amentiferae v. Iseoideae) a platánusfélék meg a füzfafélék összefoglalása, melyek egyrekeszü, belső magrejtőjök folytán más barkás fától eltérnek.