l. Tőzsde.
a gabonakereskedelem uzsoraszerü vámja, tehát ama törekvése, különösen a piac tökéletlen ellátása mellett a gabona árát mesterségesen felszöktetni és a fogyasztókat kizsákmányolni. Különösen a régibb időben számos panasz hallatszott a G. végett és gyakran a bekövetkezett drágaságokat is uzsorás törekvéseknek tulajdonították. Ennek következménye volt nemrégen a gabonakereskedők üldözése, büntetése, a gabonakereskedés szabályozása, mi még inkább emelte az árakat és sujtotta a fogyasztókat. A gabonakereskedelem ujkori szervezése mellett a gabonauzsora, amennyiben létezett volna, mindinkább eltünt és legfeljebb a kiskereskedelemben a termelők tudatlansága, szorult helyzete vagy könnyelmüsége következtében kivételesen mutatkozik.
A gabonafélékben az üszöggombák által okozott betegségek neveztetnek G.-nek. Jellegzi e betegségeket az, hogy ott, ahol az üszöggombák szaporodó sejtjei, a spórák keletkeznek, a gabona szövetei egészen szétroncsolódnak, s helyöket feketeszáraz vagy zsiros tapintatu por alakjában a spórák foglalják el. A gazdák háromféle G.-t különböztetnek meg: 1. a kőüszköt, mely még büdös vagy zsiros üszögnek is neveznek; 2. a porüszköt; 3. a szárüszköt.
[ÁBRA] 1. ábra. Buzaüszög. 2. ábra. Buzaporüszög.
A kőüszög a buzát támadja meg leginkább, s tesz benne nagy károkat, a rozsot ritkábban; a rozson hazánkban mindeddig csak Nógrád vmegyében, Csésztve községben találtak nagyobb mértékben. A kőüszög a magvakat teszi egészen tönkre. A gabona érése idejében a kőüszkös kalász épnek látszik s csupán az feltünő rajta, hogy mig az egészséges kalászok lekonyulnak, addig az előbbiek egyenesen állnak, s hogy szinök kékes-zöld még akkor, midőn az egészséges kalászok sárgulnak.
Megvizsgálva a kőüszkös kalászokat, azokban a buza- vagy rozsszemekhez hasonló, csak kissé rövidebb és teltebb szemeket találni, melyeket ha ujjaink között szétmorzsolunk, azokból zsiros, fekete, büdös por morzsolódik ki. A kőüszög tehát csupán a buzaszem héját hagyta épen, a csirát és az endospermet teljesen tönkretette. (Az 1. ábra kőüszkös buzakalászt ábrázol, melynek polyvái közül a kőüszkös szemek kikandikálnak). A buza kőüszkét két, csupán a górcső alatt megkülönböztethető gomba okozza, az egyik a Tilletia laevis Kühn, melynek spórái simák, a másik a Tilletia Tritici Wtr., melynek spórái bibircsesek; hazánkban az előbbi gyakoribb. A rozs kőüszkét a Tilletia secalis Kühn okozza. A porüszög a buzát, az árpát és a zabot egyaránt megtámadja, de legtöbb kárt az utóbbiakban okoz. Ez a kalászt, illetve a bugát egészen tönkre teszi, kivéve a kalászok orsóit és a buga elágazásait. A virágok helyét fekete por foglalja el, mely csakhamar elszóródik, elporzik, innét az üszög neve. (A 2. ábra porüszkös buzakalászt, a 3. ábra zabbugát ábrázol). Ujabban két amerikai mikologus, Kellermann és Swingle, a zabon is két porüszög-gombát (melyek csak górcső alatt ismerhetők fel) különböztetnek meg; az egyiknek spórái bibircsesek (Ustilago Avenae Jens.), a másiké simák (U. Avenae var. laevis). A szárüszköt a rozs speciális betegségének tekintik, mert Európában eddig a gabonafélék közül csakis a rozson észlelték, Ausztráliában azonban a buzán is jelentkezik.
[ÁBRA] 3. ábra. Zabporüszög.
A szárüszög hosszu, barna sávokat okoz a rozs levelein, főleg a levélhüvelyeken, mely barna sávokat a levél felbőre által takart üszögspórák alkotják; később a levél felbőre felreped, s az üszögspórák mint fekete por borítják a még zöld rozs levélzetét. Ha a szárüszög erőteljesen támadja meg a rozsot, ugy támadása a kalászra is kihat, mely ilyenkor tönkre megy. Oka a szárüszögnek az Urocystis occulta Rabh. nevü gomba.
Legnagyobb kárt okoz a gazdának a buza-kőüszög, mely néha oly mértékben támadja meg a buzát, hogy az hasznavehetetlen. Cséplés alkalmával a kőüszkös buzaszemek szétmorzsoltatnak, s a spórák eloszolva, rátapadnak az egészséges szemekre is, különösen a buzaszemek hegyén levő szőrözetbe akadva meg, befeketítve ezt. Az olyan buza, melynek szőrözete üszögtől fekete, üszkös hegyünek (Spitzbrandig) neveztetik s a börzei forgalomból ki van zárva, mert a belőle készült liszt mérgező. A kőüszög főleg az üszkös mag elvetésével terjed s ellene könnyen és biztosan lehet védekezni. A védekezés abban áll, hogy a magot elvetés előtt 1/2%-os rézgálicoldatban 10-14 órán át csávázzuk (áztatjuk) vagy legalább is az ilyen oldatban jól megmossuk. A csávázott magot csak akkor lehet elvetni géppel, ha az már megszáradt, s a vetésnél tekintetbe kell venni, hogy a mag a csávázásnál megdagadt (dagadt még akkor is, mikor már száraz tapintatu) s igy belőle több vetendő, mint a csávázatlanból; végül figyelembe kell azt is venni, hogy csávázásnál a buza vagy rozs magjának néhány percentje csirázóképességét elveszti, s igy ennyivel is több vetendő. A porüszög terjedhet szintén a maggal is, de főleg az által terjed, hogy a spórák, ha megértek, szétszóratnak a talajra: éppen ezért a porüszög ellen a védekezés nem olyan biztos, mint a kőüszög ellen, habár a csávázás az üszkös kalászok számát a porüszögnél is csökkenti. A porüszög legkárosabb az árpában, kivált ha ez sörárpának termesztetik, s a gyakorlatban a porüszög ellen mást, mint az árpát nem is szoktak csávázni. Az árpaszem a rézgálic-csávával szemben sokkal érzékenyebb, mint a buza vagy a rozs, azért a rézgáliccsáva hatását enyhítendő, a már csávázott árpát tanácsos mésztejbe bemártani körülbelől 5 percnyi ideig; a mésztej készítéséhez 1 hektoliter vizben 6 kg. égetett mész oltandó. Jensen az árpa porüszke ellen azt ajánlja, hogy az árpaszem, miután 4 órán át közönséges vizben állott, 5 perce 52,8 C° meleg vizbe helyezendő. Ez az eljárás a magvak csirázóképességét nem támadja meg, és éppen annyit használ, mint a rézgálic-csáva. Csak az a baj, hogy Jensen eljárása a praxisban nehezen alkalmazható, mert ha a viz hőmérséklete kisebb, ugy nem öli el a porüszög spórákat, ha nagyobb (56 C°), akkor meg az árpa csirázóképessége még többet szenved, mint a csávázásnál. A szárüszög ellen biztos védekezés nincsen.
[ÁBRA] 4. ábra. Csupasz árpaporüszög.
l. Gabonatörvények.
l. Magtári zsizsik.
Az őrlés kétféle módon történt az őskorban, u. m. vagy álló, vagy forgatható őrlőkövek segélyével. Az előbbi mód a korábbi s ez abban állott, hogy a mozdulatlan, kissé kivájt őrlőkő lapjára öntött gabonát kézzel megmarkolható zuzókővel törték össze olyanformán, mint ahogy ma szokás mozsárban törni a mákot stb. E megmarkoható köveket hivják a régészetben gabonazuzónak.
(héb. Gábriel, a. m. Istennek hőse), angyalnak neve, amelyről először Dániel könyvében van említés téve. A talmud persa befolyás alatt nagy szerepet tulajdonít neki; a mohammedánoknál, akiknél Dsibrîl nevet visel, a kinyilatkoztatás közvetítőjének tekintik. A művészetben mint isten hirnökét, kezében liliomszálat tartva ábrázolják.
1. (Gabriel ille Hungarus) hires magyar költő Mátyás király idejében. Róla az egykoru Arnoldus de Bavaria értesít Liber singularis de arte poetica cimü munkájának előszavában (Kln 1492), azt irván, hogy e Gábor oly szerencsével készíti született nyelvén, honfitársai gyönyörüségére a legválasztékosabb dalokat és versezeteket, hogy hir szerint ama felséges Mátyás is, a magyarok nagy tudományu királya, szabad óráiban gyakran szokott rajtok vidulni; egyébként Gábor abban fáradozik, hogy urának erényeit és hadait latin és magyar nyelven megénekelje. Amint látható, G. tanult humanista volt, s epikus énekeivel aligha a hegedősök naiv módjához csatlakozott, hanem alkalmasint a krónikák valószerüségét követte. Különben verseiből semmi sem maradt fenn. Az idézet latinul olvasható Szinnyeinél, Magyar Irók III. 921., latinul és magyarul Toldy Költészettörténetében, 93. l.
2. G. Áron, az 1848-49. szabadságharc hőse, székely katonacsaládból született Berecken 1810 körül, elesett 1849 jul. 2. Már mint gyermek nagy előszeretetet mutatott a szerszámok készítése iránt, örökké rajzolt, furt, faragott. Mint katona Gyulafehérvárott szolgált a tüzérségnél, hol minden idejét a szakkönyvek tanulmányozására fordította. Sikerült is neki - kis mintákban - ágyukat és lövegeket előállítani. Hazakerülve, mint nyugalmazott altiszt békén élt, mig a nemzetiségi mozgalom egész Erdélyt fel nem kavarta. 1848 novemberben már egész Erdély elveszett a magyar ügyre nézve. Még csak Háromszék nem hódolt meg. Sepsi-Szt.-Györgyre nov. 28-ra gyülést hivtak össze, hogy Puchner cs. kir. kormányzó proklamációjára, melyben a székelységet a császári kormányhoz való állásra szólította fel, választ adjanak. A gyülésen nem hiányzott ugyan az akarat az ellenállásra, de a nép nagyon le vol hangolva az eddigi kudarcok miatt, melyeknek okát abban látták, «hogy nincs ágyu, nincs munició». G. már október óta egy kovácsműhelyben öntött két hatfontos vaságyut és akkor éppen azok felszerelésén dolgozott. Elképzelhetni, milyen volt a meglepetés, midőn a főtisztek lehangoló beszéde után egy báránybőr ködmenes, füstös arcu atyafi, két ember vállára támaszkodva fölemelkedett és kigy kiáltott: «Van ágyu, van puskapor, még csak egy koppintás hiányzik az ágyu mozdonyán. Pénzre nincs szükség, mindenki lássa el magát élelemmel.» Mindjárt három tábort alkottak, és G. ágyuját más másnap a hidvégi csatában felszentelték. Ott győztek, még a Barcaságba is betörtek és több csatában leverték Heydte tábornokot. A székelység fegyverben állott, midőn Bem megérkezése uj fordulatot hozott létre a hadviselésben. 1849. G. még 60 ágyut öntött. Sok csatában vett részt és mint őrnagy esett el a kökösi hid és Uzon közt. 1893 jul. 31. emléktábláját leplezték le az eresztevényi temetőben. V. ö. Vasárnapi Ujság 1893-34. sz.
(ejtsd: gaborió) Emil, francia regényiró, szül. Saujonban 1835 nov. 9., megh. Párisban 1873 szept. 28 Irói hirnevét humorisztikus rajzokkal szerezte; ilyenek: Les cotillons célebres (1760); Les comédiennes adorées (1863); Le 13. hussards (1861); Les gens de bureau (1863) stb. Különösen tetszettek érdekfeszítő, többnyire bünügyi regényei, melyek közül felemlítendők: L'affaire Lerouge (1866); Le dossier No. 113 (1867); Le crime d'Orcival (1867); Monsieur Lecoq (1869); Les esclaves de Paris (1869); La vie infunale (1870); La clique dorée (1871); La corde au dou (1873); L'argent des autres (1874) és La dégringolade (1876; illusztrálva 1885). Magyarul megjelent: Páris rabjai, Lecoq ur, A 113. számu percsomó, A bukfenc, Szerelem és boszu, Más pénzén cimü regényeket ford. Mártonffy Frigyes; A Legouge-ügy, fordít. Gortvay Bertalan (Bpest 1875); Párisi jómadarak, ford. Till Mihály (Bpest 1875); A mások pénze, ford. Zichy Camilla (Bpest 1875); Lecoq ur Orcivalban (Bpest 1871); Egy uri társaság (Bpest 1871).
nagyközség bihar vm. berettyó-ujfalui j.-ban, (1891) 1621 magyar lak. A G.i apátság Szt. Mihály főangyal tiszteletére az első Árpádok idejében, talán a Káta-nemzetség egy gábor nevü tagjának bőkezüségéből keletkezett. 1212-18. ismeretes első apátja Gohem. A kolostor utolsó okleveles nyoma 1405. való, midőn Gáborján leányágon a Domoszlay, Szécsy és Héderváry család osztályos jószága lett. Az apátság épületeinek helyét a váncsodi és szentpéterszegi határok összeszögelésénél ma is Földvárnak hijja a nép. V. ö. Bunyitay, Váradi püspökség, II. 367-370.