szláv nyelven Radomir, bolgár cár. Atyja, Samu cár halála (1014 szept. 15.) után lépett a bolgár trónra és alig néhány hónapig uralkodott. Ugyanis Baziliosz Bulgaroktonosz bizanci császár, aki negyven éven keresztül Samu cár ellen harcolt volt, Samu halála után mindjárt megtámadta G. cárt és körülvette Moglena nevü várát. Az ostromnál G. cár unokatestvére, a görögbarát Vladisláv János által megöletett (1015 máj.). Gyilkosa lett utódja a bolgár trónon.
község Horvát-Szlavonországban, Szerém vm. vukovári j.-ban, (1891) 713 horvát-szerb és magyar lakossal; mint politikai községnek 5195 lakosa van (közte 1489 magyar).
Mihály, trapezuszi hires családból származó görög hadvezér volt. Mánuel görög császár egy sereg élén 1165. őt küldte IV. István magyar pártkirály segítéségére. Zimonyt azonban nem sikerült fölmentenie III. István ostroma alól; IV. István a várban hirtelen meghalt (1165 ápr. 11.), mire a magy. és görög őrség megadta magát. Ekkor maga Mánuel ment Zimony ellen s azt Gergely ispántól visszavette s a Szerémséget G. kormányára bizta. 1166. elején azonban Dénes ispán Zimonyig kergette.
l. Ferry de Bellemare.
Ráfáel, másként: Tüzes Gábor, olasz barát és Budavár visszafoglalásának egyik hőse. Nizza vidékén született és belépett a ferencrendiek szerzetébe. Midőn hire járt, hogy a bécsi udvar 1686. Budavárát akarja visszafoglalni a töröktől, engedélyt kért előljáróitól és I. Lipót királytól, hogy az általa feltalált, el nem oltható tüzanyaggal az ostromban részt vehessen. Azután Bécsbe indult, hol 1683 jul. elején laboratoriumát hajóra rakta. Mihelyt ez Budára érkezett, azonnal hozzáfogott a munkához. Jul. 26. a bajor választó-fejedelemtől rendelkezésére bocsátott 40 közkatonával a Gellérthegy felé épített facölöpökre vetette tüzét, mely az egész cölöpsort lángba borította és elhamvasztotta. Azóta Tüzes Gábornak hivták a táborban (valódi nevét Thaly Kálmán derítette ki a Századokban, 1882). A király hálából 1687. a budavári tüzérség főnökévé nevezte ki a derék barátot, melynek segedelmét különben a szabadságharc további lefolyásában is kikérték. Zichy István kérelmére elment Csókakő és Palota alá és e várak elfoglalásában is közreműködött. Alkalmasint Székesfehérvár visszavivásában is volt része. Halálának éve ismeretlen.
olasz zeneszerzők neve. G. András, de Canareio előnévvel a velencei Canareggio városrésztől, melyben szül. 1510., megh. u. o. 1586. Willaert Adorjántól tanult; 1536. a szt. Márk-templom énekese, 1566. másodorgonása lett. Szerzeményei. Sacrae cantiones, misék, számos madrigal, Psalmi poenitentiales stb. hamar hiressé lettek. Orgonatanítványai közül hirneves mesterekké lettek: Hassler Leo, Sweelinck János Péter s 2. unokaöccse G. János, született Velencében 1557., megh. u. o. 1612 (V. 1613?) aug. 12. Művei motettek, madrigálok. Ecclesiasticae cantiones (4-6 szól. 1589), Symphoniae sacrae (6-19 sz.) 2 köt., motettek, szonáták. Nagynevü lett tanítványai közül Schütz Henrik. A Canti concerti, Intonazioni d'organo, Ricercari per l'organo c. gyüjtemények mind a két G. műveit tartalmazzák. G. Domokos (del Violencello előnéven is említik), szül. Bolognában 1640 körül, megh. u. o. 1690 körül. Jeles gordonkás volt, 9 dalművet irt s egy Cantate a voce solá-t (1691). Vexillum pacis cimü motett-gyüjteményt (megj. 1695), s Balletti, gighe, correnti e sarabande a duo violini e violoncello.
szük utcákból álló város Bolgárországban, Szevlijevo kerületben, a Jantra mindkét partján 8216 lak., bőrgyártással, kendő, zsinór, kés és bőrárukészítéssel; reálgimnáziummal. Közelében egy római castellum maradványai láthatók. 1798-ban török csapatok egészen fölégették.
l. Gabon.
(növ.), l. Camwood.
(ejtsd: gasár) Lajos Prosper, belga történetiró, szül. Párisban 1800 márc. 12., meghalt Brüsszelben 1885 dec. 24. 1830. a belga állami levéltár őre lett, továbbá tagja a belga és francia akadémiának. Főbb érdeme, hogy az ujabb németalföldi (belga) történetet levéltári alapon felderítette és sok oklevélgyüjteményt adott ki. Fontosabb munkái: Correspondance de Philippe II. sur les affaires des Pays-Bas (Brüsszel 1848-59, 4 köt.); Corr. de Guillaume le Taciturne (1847-58, 6. köt.); Retraite et morte de Charles V. (1854-55, 3 köt.). Ebben a műben, az Escorial-ban őrzött oklevelek nyomán cáfolta meg azt az állítást, mintha V. Károly mint jámbor barát, kolostorban fejezte volna be életét. Relations des troubles de Gand sous Charles (1846); Don Carlos et Philipp II. (2. kiad. 1867); Correspendance de Marguerite d'Autriche, duchessé de Parme avec Philipp II. (1867-81, 3 köt.); La Belgique sous Philipp V. (1868); Histoire politique et diplomatique de Pierre Paul Rubens (1877). Tiszteletbeli tagja volt a magyar történeti tásulatnak.