nagyközség Bács-Bodrog vármegye zombori j.-ban, (1891) 2603 német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
1. erdélyi püspök, nagy érdemet szerzett azzal, hogy 1241 után Lőrinc vajdát mindenképen segítette a tatárjárás nyomoruságainak eltüntetésében.
2. G. András, ref. lelkész és iró, szül. Ipoly-Pásztón (Hont vmegye), hol atyja lelkész völt, 1764 jun. 11., megh. Alsó-Vadásziban 1828. Tanult Sárospatakon, félévet pedig a jenai egyetemen töltött, honnan a gönci egyház hivta meg lelkészül, majd (1811) az alsó-vadászii egyház karának egyik kedvelt énekszerzője volt, s a reformátusok énekeskönyvében levő 180, 187, 193 és 218. dicséreteknek ő volt a szerzője. Önálló munkái: Szomoru, de mégis örvendetes utazás (Lőcse 1792); Burghaim a maga gyermeki körében. Uj együttvaló beszélgetések a természeti és az emberi életre tartozó némely dolgokról, a gyermekek kedvéért irta Mundt G. W. (Kassa 1802).
3. G. Domokos, kat. hittudós, szül. 1786., megh. 1845 jan. 8. Az ember figyelmének legfontosabb tárgyai c. kéziratot hagyott hátra. Egyéb munkái: Pascal gondolatai fordítása; Az igazság és szeretet felelete.
4. G. Imre, reform. püspök, született Alsó-Lindván 1596., megh. Veszprémben 1655. Tanulását a Kultság György tanító vezetése alatt álló lindvai iskolában kezdette Debrecenben, majd külföldi egyetemeken folytatta; 1624. veszprémi lelkésszé választatott; itt az ő buzgólkodása folytán építettek a reformátusok egy diszes templomot a várban (1627-29), melyet azonban tőlük 1710., majd véglegesen 1716. elvettek. A veszprémi egyházmegyének előbb helyettes, 1631 után rendes esperesévé, 1649. pedig a dunántuli reform. egyházkerület püspökévé választatott meg s mint ilyen eszélyével és erélyével sokat tett a kerületében volt egyházaknak, különösen a pápainak felvirágoztatására.
5. G. István, az előbbinek fia, ref. lelkész és a dunántuli ref. egyházkerület hetedik püspöke, szül. Veszprémben 1621., megh. ugyanott 1668. Tanulmányait elvégezvén, az akkor, sőt még a XVII. sz. végén is főiskolai rangban levő veszprémi ref. főiskolában atyja helyére választatott lelkésszé 1655., később szeniori, 1663-tól haláláig a püspöki tisztet is viselte.
6. G. János (hilibi), biró, politikus, szül. Kis-Magyaron (Pozsony vm.), megh. Budapesten 1891 febr. 11. Az erdélyi királyi tábla ülnöke, később a kir. kuria rendes tagja volt. 1836 óta az erdélyi országgyüléseken, az unio kimondása után a magyar képviselőházban szerepelt. Mint publicista is működött, részint jogi, részint gazdasági cikkeivel.
7. G. László (hilibi Gaál), jogi iró, szül. 1767., megh. 1848 jul. 9. Eleinte kir. ügyigazgató és kincstári tanácsos volt, 1835. erdélyi főkormányszéki tanácsossá nevezték ki, 1838. a szebeni országgyülésen a számvevő hivatal elnöke lett. 1847. nyugalomba vonult. Három jogi munkát irt. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
8. G. Péter, Wallenstein lovas vezére, a gyulai Gaálok nagy katonai családjából. G. fiatal korában adóügyi biztos Horvátországban, majd Esterházy Miklós udvari kapitánya, ki 1623. és 1624. Bethlen Gáborhoz küldte mint megbizottját. 1624-től Komáromban császári alezredes. Ő kezdte meg Babindali Andrással együtt az ugynevezett horvát, de voltakép magyar karabélyosok, mai szóval draganyosok toborzását Wallenstein számára, 1626 márc. csehországi Égerben volt az ezred, melynek kiváló része volt abban, hogy Wallenstein ápr. 25. a dessaui hidfőnél vivott nagy ütközetben megverte Mansfeldet. Majd Tilly alatt vett részt a dán királlyal Braunschweigban, Lutter am Barenberge mellett végbement csatában. 1626 szept. elején halt meg, áldozatául esvén az Észak-Németországban nagy mérvben dühöngő pestisnek. Téved tehát Hallwich, Wallenstein korának legalaposabb ismerője, midőn Wallenstein's Ende c. munkájában (I., 89.) egy 1633. szerepelt Gall nevi kapitánynál kérdésbe teszi, hogy tán ez volt G.? Ezredét Hrasztovaczky Lukács, Zrinyi György horvát karabélyos ezredének alezredese kapta meg Wallensteintól. G. ezredének részletes történetét megirta Ballagi Aladár: Wallenstein horvát karabélyosai c. munkájában, 92-113. l.
9. G. Sándor (csik-szent-györgyi), l. Gaal (4).
10. G. szent, l. Gallus.
(galla, spany.), valószinüleg az arab halj (a. m. ékszer) szóból; eredetileg Spanyolországban az etiquette-szabályok szigoruan előirta udvari öltözetet nevezték igy. Ma általában a. m. ünnepi, diszruha; en grand Gala a. m. en grande tenue, tehát annyit jelent, mint diszes, ünnepi öltözetben. A katonaságnál a tábornoknak, valamint a gárdacsaptoknak a szolgálati diszöltönyökön kivül G.-öltözetük is van.
1. kisközség Fogaras vmegye fogarasi j.-ban, (1891) 1014 oláh lak. - 2. G. (Heeresdorf), kisközség Beszterce-Naszód vármegye besenyői j.-ban, (1891) 965 oláh lakossal; hajdan jelentékeny szász község volt; szép csúcsíves temploma 1489. épült.
(Galat c ), Covurlui romániai kerület fővárosa a Szeret és Prut torkolata közt, a halban gazdag Bratis tónál és vasut mellett, (1889) 59,143 osztrák alattvaló. G. a székhelye egy püspöknek, egy felsőbb biróságnak, a 3. hadtest parancsnokságának, az európai Duna-bizottságnak és 12, a többi közt egy osztrák-magyar konzulátusnak. Van 24 temploma, 2 zsinagógája, hajógyára, nagy dokkjai, gimnáziuma, kereskedelmi és inasiskolája, sörgyára, több gőzmalma, gyertya- és szappangyára, gőzfürészmalma, több könyvsajtója és litográfiai intézete. A Duna árterületében, egy halom alján fekvő, igen élénk ó város, amelyet magas rakodópart védelmez az áradás ellen; szük és szabálytalan utcákból áll, meglehetősen el van hanyagolva és részben még kövezetlen. A halmon épült uj város azonban már európaiasabb külsejü; néhány szép nyilvános kert is ékesíti. G. a dunamenti piacok egyik legnagyobbika; a romániai nyerstermékeket és a nyugateurópai iparcikkeket főképen itt cserélik ki. Kikötőjébe, amely 1883-ig szabad kikötő volt, 1889-ben 1149 tengeri hajó (694,206 tonna) és 2663 folyami hajó (400,125 tonna) érkezett; a kikötőt pedig elhagyta 725,452 tonna tartalmu tengeri és 393,835 tonna tartalmu folyami hajó. 1891. a bevitel értéke volt 941/2 millió fémiparcikkekre 113/4 millió frank (Románia összes bevitelének 211/2%-a), amiből 29 millió esett a szövőiparcikkekre, 20 millió fémiparcikkekre, 113/4 millió a gyarmatárukra, 53/4 millió olajokra és zsirokra; a kivitel értéke volt 291/2 millió frank (a kiviteli kereskedelem 101/2%-a) ebből esett 25 millió a gabonanemüekre, 13/4 millió tölgy- és fenyőfára, 3/4 millió az italokra és 1/3 millió állatokra. Konstantinápollyal, Odesszával, Hamburggal, Angolországgal és a dunaparti helyekkel rendes hajóösszeköttetésben áll. 1891 óta G.-tól Foksaniig erdősor vonul el. G. közelében van Vadn Unguruku (Magyar-Rév) nevü helység, hol 893. a magyarok Simon bolgár fejedelem ellen átkeltek a Dunán. G.-ot 1789 máj. 1-én az oroszok elfoglalták, de ugyanazon év augusztus 18. Geiszmar vezérök a törököktől ugyanitt vereséget szenvedett. 1791 aug. 11. itt kötötték meg a béke-preliminárékat Oroszország és a posta. 1828 máj. 10. az oroszok megverték a törököket. 1853. az oroszok, 1855. az osztrákok szállották meg a várost és 1857-ig megszállva is tartották. Az 1877-78-iki háboruban egy orosz hadcsapat a jun. 21. és 22-ike közti éjjelen a Dunán itt kelt át bolgár földre.
l. Galaták.
az európai Duna-bizottságban képviselt hatalmak meghatalmazottjai közt 1865 nov. 2. létrejött szerződés, mely az 1856-iki párisi szerződés folytán létesített és létesítendő összes munkálatokat és intézeteket a semlegesség oltalma alá helyezi, fentartja az európai bizottság megbizatását, szabályozza a hajózást, folyamrendészetet és szervezi a hajózásra vonatkozó adminisztrációt. L. Duna.
(halászat), égetett cserépből készült s az öreghálóra avagy gyolomra alkalmazott suly.
l. Ganajturó bogarak.
(gör.-lat.) a. m. tejszerző vagy tejhajtó szerek.