l. Galsuintha.
az Aranyszarv É-i oldalán fekvő városrésze Konstantinápolynak (l. o.).
a gall (kelta) népek, főleg a kis-ázsiai Galaciában letelepedett keltáknak a görögöknél használatos neve. Lakóhelyük a III. sz.-tól kezdve Frigia, Likaonia, Kappadócia, Pontusz, Bitinia és Paflagonia közt terül el. A görögökkel való összevegyülésük igen nagy volt s azért «gallograeci» néven is előkerülnek. K. e. 278 között I. Nikomedes bitiniai király zsoldjában harcoltak s ez időtől megkezdték azon nagyszabásu kalandos hadmeneteiket, melyek említett országuk elfoglalására vezettek. Már I. Antiochos Soter kénytelen volt Sziria biztosítása végett harcolni velök s egy csatában le is verte őket. Appianus szerint ekkor vette föl a «Soter» (megszabadító) nevet. Egy ujabb csatában őt verték le a galaták, kikre csak K. e. 235. jött nagy csapás, mikor Bitinia és Pergamon egyesült királyai legyőzték őket. De erejük mégsem tört meg s Antiochos oldalán még Rómával is szembeszálltak, mignem K. e. 189-ben Manlius Volso leverte őket. Az efezusi béke meghagyta ugyan függetlenséüket, de minden külharctól tiltotta őket. Mitridates oldalán is szerencsét próbáltak K. e. 84., de Rómával nem boldogulhattak. Dejotarus a polgárháboruban Pompejus pártján állott s e segélyért 65. fejedelemmé lett. Caesar azonban éppen Pompejus pártolása miatt megfosztá a fejedelemségtől. Amintas alatt ujra éledt Galacia, de rövid időre, mert K. e. 24. már provinciává lett; I. Theodosius alatt prima és secundára (másként salutaris) oszlott. A galaták közt három törzset különböztetünk meg: a tolisztobogi (főhelyük Pesszinusz), a tektoszági (főhelyök Ankíra) és a trokmi (főhelyük Tavia) törzseket. Galacia négy részre, tetrarkiára oszlott. Az említett városokon kivül ismert még Gordion. Ankíra egy ideig, Amintas alatt az egész ország fővárosa volt. Folyók: Szangariusz (ma Szakaria) és Halisz (ma Kizil Irmak). 53 körül fölvették a kereszténységet. Ez időben már teljesen birták a görög nyelvet, de ősi nyelvöket még Szt. Jeromos korában (IV. sz.) is beszélték. V. ö. Contzen Leopold, Die Wanderungen der Kelten (Lipcse 1891,209-269. l.).
Pál apostol a Paflagonia, Pontusz, Kappadokia, Bitinia és Frigia által határolt kisázsiai földterület őspogány lakóit első izben második térítői utja alkalmával látogatta meg s közöttük több helyütt gyülekezeteket alapított. Ezek között azonban zsidóskodó tévtanítók üzelmei folytán evangéliomellenes irányzat kezdett elterjedni, melynek meggátlása végett az apostol Efézusból 56 vagy 57 táján irta ezt a rendkivül fontos levelét, melyben apostoli küldetésének védelmét és a Krisztusban való szabadság hittételét adta elő. E levél igazeredetüségét a bibliai kritika osztatlan véleménnyel elismeri.
Konstantinápolyban a nagy perai uton egy nagyobbszabásu épület, melyben régebben a rendőrség volt. Ma a császári liceum van benne elhelyezve, innen a neve is: G. mektebi, a galata-szeráji iskola. Maga a szó galatai palotát jelent.
(lat. Galatéa), 1. a csendes, fénylő tenger személyesítése, Néreus és Doris leánya, kit különösen Sziciliában tiszteltek, mint áldáshozó nimfát. A monda szerint, melyet Philoxenos óta számos görög és latin költő feldolgozott, a durva Polyphémos szerelmével üldözi, ő azonban Faunus és Symaithis fiáért, a szép Akisért lángol, kit Polyphémos e miatt sziklával agyonütött, Galateia pedig ezután folyóvá változtatott. Egy másik változat szerint viszonozza Polyphémos szerelmét, sőt a tengert is odahagyja érte és Galast, vagy Galatést szüli neki. A képzőművészet különösen ez utóbbi változatot kedvelte, igy találjuk ábrázolva Pompejiben több s a Palatinuson egy ujabban felfedezett falfestményen. V. ö. Szendrey, A képzőművészet remekei. Budapest (1883). - 2. Eurytios leánya, a phaistosi Lampros neje, kinek leányát az ő kértére Létó fiuvá változtatta. V. ö. Roscher, Lex. der griech. u. röm. Myth. (Lipcse 1884); Holland, De Polyphemo et Galateia (Lipcse, Stud. 7. évf.); Jahn, Arch. Beiträge (Berlin 1847); Preller, Griech. Myth. (Berlin 1875).
város Lecce olasz tartományban, 20 km.-nyire Leccetől, vasut mellett, (1881) 9880 lak., olaj- és borkereskedéssel. Szt. Katalinról elnevezett templomában látható Orsini Balzo siremléke.
község Lecce olasz tartományban, 18 km.-nyire Gallipolitól, vasut mellett, (1881) 6198 lak.
(gör.), a tejut.
(Galaxeidion), város Ftiotisz és Fokisz görög kerület (nomosz) Parnasszisz járásában (eparkia), 17 km.-nyire Szalonától, a Korintuszi-öböl É-i partján, a Pleisztosz patak torkolatánál, (1889) 4594 lak., jó kikötővel, hajóépítéssel. 1821. a törökök lerombolták.