Servius Sulpicius G., római császár, előkelő patricius családból született Kr. e. 5-ben és Augustus házával is rokonságba jutott. Legelőször Aquitania helytartójává lett, azután konzul Kr. u. 33-ban, 39-41-ig helytartó a Felső-Rajnánál, résztvett Claudius britanniaia vállaltában és ismételten prokonzul volt Afrikában (45-46). Vitéz, szigoru katonának, pontos és takarékos tisztviselőnek ismerték. 60-tól fogva Spanyolország tarracói provinciáját kormányozta s rendkivüli tekintély és gazdagság állott rendelkezésére. A császári testőrhad Rómában G.-t császárnak kiáltotta ki, Nero pedig a szenátustól halálra itélve, menekülés közben öngyilkossá lett (68 jun. 9.). G. csak okt. elején érkezett Rómába. Kegyetlenül büntetett, de annál szükebben és részrehajlóbban mérte a jutalmat katonáinak. Voltak üdvös intézkedései, de hitvány kegyeltjei lerontották minden hitelét s ellenségeit csak szaporította. emberei megválasztásában nagyon csalódott. Aulus Vitelliust fölemelte s az elégületlen rajnai légiók megfékezésére küldötte, de a hálátlan csakhamar önmagát kiáltatta ki császárnak. A feddhetetlen Piso Licinianust jól szemelte ki és adoptálta utódjává, de ezzel meg az ugyanarra számító Salvius Ottót, a tömeg pazar kegyeltjét bőszítette maga ellen, aki a testőröket a maga részére nyerte és G.-t Pisoval együtt fölkoncoltatta (69 jan. 15). Életét megirték Plutachos és Suetonius. Remek mellszobrát a kapitoliumi muzeum őrzi Rómában.
Persiában termő ferula-fajtának (valószinüleg a ferula galbaniflua és ferula rubricaulis Boiss.-nak) a növényből magából kiizzadó s azután beszáradt tejnedve. Mézgás gyanta, mely eleinte folyékony és fehér, de később megsárgul. Borsónyi vagy mogyorónyi nagyságban jut a kereskedésbe, barnás-sárga és zöldes szürke darabokkal keverve, melyeknek sajátságos kellemetlen szaguk és csipős keserü izük van. Régebben görcsellenes szerül, továbbá a lélekző- és a nemzőszervek krónikus bajai ellen, vagy pedig hószámhajtó szerül adták. Ma csak a bőrizgató hatása van értékesítve az emplastr. oxycroceumban, l. Ferula.
(állat), l. Fénylőmadarak.
1. Alsó-G., kisközség Alsó-Fehér vmegye magyar-igeni j.-ban, (1891) 1218 oláh lak. A báró Kemény-család ősi fészke. - 2. Felső-G., kisközség u. o., (1891) 970 oláh lak.
(lat.), a régi rómaiak bőrsisakja (az ércsisak a. m. cassis), gyakran tarajos (cristata) vagy forgós, sörényes (iubata). - A középkorban a tornyoknak csucsos sátortetőjét - a toronysisakot - is röviden G.-nak nevezték. - G. a botanikában, l. Sisakvirág.
(ném. Galeasse, olasz. galeazza, ang. galeasse), a középkornak legnagyobb hadihajója, hasonló berendezéssel mint a gálya (l. o.) ennél azonban nagyobb és magasabb párkányu. A G., melyet Velencében a XVI. sz.-ban kezdtek építeni, csaknem egy harmadrésszel volt hosszabb és magasabb mint a gálya, de aránylag keskenyebb. 28-31 evező hajtotta oldalankint, melynek mindegyikét 7-8 ember kezelte. Az azonkivül három árboccal és rajta latinvitorlákkal felszerelt hajó (csupán a spanyol G.-knak volt keresztvitorlafájok is) 70 ágyut hordott és a könnyebb kormányzás végett a rendes kormánylapáton kivül még egy hosszu, a tatrészről hátranyuló kormány-evezővel is el volt látva. G.-nak hivják most az északi nemzetiségek, mind dánok, hollandok, svédek kisebb hajóit egy nagyobb és egy kisebb árboccal, melyek ágvitorlákat hordanak, néha azonban sudár vitorlafával is birnak.
Tourn. (növ.), l. Kecskere.
1. Kristóf Bernát, münsteri püspök, szül. Bispinkben, Vesztfáliában, 1600 okt. 15., megh. 1678 szept. 19. Tanulmányait a münsteri jezsuita kollégiumban, majd a kölni, mainci, louvaini és bordeaux-i egyetemeken bevégezvén, a politikai pályán viselt többrendbeli hivatalt s végül 1650 nov. 14. münsteri püspökké neveztetett ki. Enyhítette az akkor duló éhinséget, előmozdította a kereskedelmet s megszabadította az országot az ott lakott idegen hadseregektől. De csakhamar kellemetlen bonyodalmakba elegyedett Münster lakosságával, kik Hollandiához fordulván ellene, 25,000 holland forintot kaptak, hogy haddal megtámadhassák őt. G. azonban 1200 lovas katonát nyervén segítségül a császártól, 1660. hódolatra kényszerítete a münsterieket s szigoru eszközökkel tartotta fenn uralmát. 1664-ben a badeni őrgróffal együtt a rajnai szövetség katonai ügyeinek igazgatójává neveztetvén ki, saját csapatai legnagyobb részével a törökök elleni háboru szinterére vonult. Viszatérvén innen, Angolországgal lépett szövetségre Németalföld ellen, de a háboru csakhamar véget ért; XIV. Lajos 1666-ban békeszövetséget eszközölt ki, mely a püspök minden javainak visszaadását biztosította. De csakhamar ujabb torzsalkodás keletkezett közte és Németalföld között, s Franciaországgal szövetkezve, ismét háborut indított azon ország ellen. Turenne francia hadvezérrel együtt eleinte több győzelmet vivott ki, de Koevorden ostrománál a vihar annyira tönkre tette seregét, hogy 1674. készséggel kötött békét, melyben megigérte, hogy egyszersmindenkorra lemond Németalföld megtámadásáról. A következő évben szint változtatott s Franciaország ellen lépett szövetségre a császárral. Dánia királyával és a brandenburgi választófejedelemmel meg a Svédország elleni háboruban vevén részt, a brémai hercegséget és több más helyet csatolt saját birtokaihoz. 1678. tetemes Frizországgal vivott háboruba keveredett. G. családja egyik legrégibb család Vesztfáliában, hol grófi rangra is emelkedett.
2. G. Fülöp, l. Lange.
3. G., orvos, l. Galenus.
(ejtsd: gelline), Jo Daviess county székhelye Illinois É.-amerikai államban, a G. v. Fever jobb partján, vasut mellett, (1890) 5635 lak., ólom- és rézbányászattal. Alapíttatásától, 1826-1860-ig 366,000 tonna ólmot szolgáltatott mintegy 160 millió frank értékben. Bányászata azóta hanyatlott.
neve alatt egy keresztségismétlő vallásfelekezetecske értendő. A hollandiai keresztségismétlők vagy mennoniták (l. Anabaptisták) az egyházfegyelem gyakorlására nézve még Menno életében két pártra, a durvák és finomak pártjára szakadtak; a durvapárt hivei, a «waterländerek» tulszigoru erkölcsi és fegyelmi szabályok helyett enyhébbeket alkalmaztak, jelesen az ő általuk kimondott egyházi átok az illetőt csak egyházi tekintetben sujtotta, de polgáriban nem. Ezen párt az arminiusi (l. o.) vita következtében ismét két részre szakadt, az egyik az eleveelrendelési tan illetőleg Arminius felé hajlott; ezt vezéréről Galenus de Haenről galénista, vagy mivel templomaikon jelvényül bárányt alkalmaztak, lammista néven, a másikat szigoruan Kálvin-nézetü vezéréről Apostol Sámuelről apostoli, vagy az általuk jelvényül használt napról sonnista néven nevezték. Amazok semmiféle hitvalláshoz nem kötötték magukat, s minthogy papnöveldét is alapítottak (1737), lassanként többségre emelkedtek, 1800. pedig a sonnisták, saját hitelveikről lemondva, velök egyesültek, valamint egyesültek ezekkel idővel a kollegiánsok (l. o.) is. A finomak pártja is később több pártra szakadt. A flamingok (l. o.) ortodox kálvinisták; a frízek pártja az egyházi átok alkalmazásánál a családi köteléket nem érinti; a németek pártja (Holstein-, Danzig-, Elzászban) a szigoruságot csak az erkölcsök tisztaságában és a fényüzés kerülésében tartja fenn.