János Nicasio, spanyol költő, szül. Zamorában 1777 dec. 14., megh. Madridban 1853 jan. 9. Költeményei közül az Oda á Buenos Ayres (1807) válik ki, mely Buenos Ayres-nek az angolok ellen való vitéz védekezését zengi; Elegia al Dos de Marjo (1808) c. költeményében a spanyol népnek a franciák ellen 1808 máj. 2. kitört felkelését dicsőíti. Költeményeit a spanyol akadémia adta ki (1856, megvannak a Biblioteca de autorne espaoles 67 kötetében is).
(ejtsd: gallyegos), Rio de los G., Puerto Gallegonál széles öböl alakban az Atlanti-oceánba torkoló folyója Patagoniának; több forrásfolyóból keletkezik és csak akkor van bőven vize, midőn az Andokon a hó olvad.
(pirogallol-ftalein) C20H10O7. A ftaleinek (l. o.) közé tartozó szénvegyület. Pirogallol és ftalsav anhidridből készül. Vörösbarna kristálykákból áll. Borszeszben vörös szinnel, kálilugban kék szinnel oldódik.
(lat. Gallaeci, régebben Callaici, spany. Gallegos), Spanyolország északnyugati népének ókori neve. Területök Galloecia (a mai Galicia), a Durius (Duero) és a tenger között; a régiek előtt ónjáról és sajátos drágakövéről (gemma Galaica), maga a nép pedig mint Hispania legbarbárabb törzse volt ismeretes. Különbséget tettek a Gallaeci Bracarenses és Lucenses között; azoknak fővárosa Bracara Augusta volt (most Braga), ezeké Lucus Augusti (most Lugo). Területöket a Minius folyó (Minho) választotta el.
Kolovrat faluhoz tartozó fürdőhely Krajnában, Littai kerületi kapitányságban, 13 km.-nyire Littairól; ismeretes forró levegőjü barlangjáról, amiért is krajnai Monsummanonak is hivják.
Antal, olasz iró, született Pármában 1810 nov. 4. Diák korában politikai dolgok miatt elfogták s csak az 1831-iki forradalomban nyerte vissza szabadságát, a forradalom leveretése után pedig számkivettetett és ennek folytán bejárta Franciaországot, északi Afrikát, az Egyesült-Államokat stb. Mazzini pártja azzal bizta meg, hogy ölje meg Károly Albert szárdiniai királyt, de ő azt nem mervén megtenni, pártfelei még jobban üldözték, mint a kormány. 1838. Londonban telepedett meg, hol az University Collegeben az olasz irodalmat tanította. 1848. visszament Olaszországba s résztvett a piemonti polit. mozgalmakban, 1849. azonban már megint Londonban volt. Cavour 1854. visszahivta őt Olaszországba s két évig tagja volt a szárdiniai parlamentnek. De mikor History of Piemont c. munkája megjelent (London 1855), melyben Mazzini üzelmeit s a tervezett királygyilkolást is megirta, olyan kellemetlenségeket okozott magának, hogy mandátumát le kellett tennie s 1856. ujra Londonba mennie. 1858-ban megint Olaszországba ment s tagja volt a parlamentenek és tudósítója a Timesnak. Később Walesben, Llandogoban élt. Munkái - melyeket részben Mariotti L. álnév alatt adott ki - következők: Oltremonte ed oltremare. Canti di un pellegrino (London 1844); The Blackgown's papers (u. o. 1846); Italy pass and present (u. o. 1846); A che ne siamo? Pensieri d'un Italiano d'oltremonte (1849); Scenes from Italian life (London 1850); Italy in 1848 (u. o. 1851); A historical memoir of Fra Dolcino and his times (u. o. 1858); Castellamonte, an autobiographical sketch (u. o. 1856); Country lif in Piemont (London 1858); Manuale dell' elettore, Ricordi per le prossime elezioni (Siena 1861); The invasion of Denmark (London 1864); Italy revisited (u. o. 1874); Two years of the eastern question (u. o. 1877); The pope and the king (u. o. 1878); Episodes of my second life (1884); L'Italia presente e futura (Firenze 1886).
(franc. cravate), az öltözéken felül viselt külömböző anyagokból készült ruhadarab. Van ing-, köpeny-, kabát-, mellény-G. - G. (involuerum) a botanikában a hegye-levelek összege, melyek valamely virágzatot, főleg a gömbvirágzatot v. az ernyő alját körben, v. nagyon összeszorított spiralis vonalban, körülfogják; az ernyőcskék alatt gallérkának (involucellum) mondjuk, l. még Ernyő.
gallos (latin eredetü), régi iróinknál a. m. gubacs.
János György Ágost, német történetiró, szül. Altenburgban 1750 aug. 19-én, megh. Gothában 1828 márc. 25-én. 1783-1819-ig mint tanár működött a gothai gimnáziumban, 1816-ban pedig a herceg udvari történetiróvá nevezte ki. Számos történelmi munkát irt, de ma már ezek mind elévültek. A professzori szórakozottságnak valóságos mintaképe volt s komikus katedrai bölcsességeit utóbb egyik tanítványa (Parthey) Gallettiana cim alatt kiadta (Berlin 1867).
(lat., Gallus nevü folyóról), Kybele papjai, akik ezen istennő kultuszával együtt Frigiából származtak át Görögországba és Itáliába, ahova keleties rajongó istentiszteleti cselekményeiket is átültették; azonban orgiájok mindig csak külföldi maradt, melyben római nem vett részt. Nők is voltak köztük, akikkel együtt tarka ruhákban bódító lármával járták be az utcákat, hogy istennőjük számára kolduljanak; e körjáratuk közben a férfiak tagcsonkításokat is végeztek, azért tréfásan Galláknak is nevezték őket. Fejök neve archigallus volt.