XVI. századbeli magyar emlékekben drágakő-féle diszítmény neve, talán kaméa. (V. ö. Nyelvtört. szótár.)
több nevezetes régi zsidó törvénytudó neve a Kr. u. I-V. sz.-ban. 1. G., a misnában az «regebbik] melléknévvel, a hires Hillel (l. o.) unokája s a zsidók legmagasabb törvényszékének, a szinedriumnak elnöke (megh. 88 körül), valószinüleg azonos az ujszövetségben említett hasonnevü farizeus törvénytudóval, ki Pál apostol tanítója volt (Apost, cselekedetei 22, 5) és mérsékelt fellépése által (u. o. 5. 34-40 szerint) megmentette az apostolok életét. - 2. G., ennek unokája, mint nászi (héber fejedelem, a rómaiaknál: patriárka) a Jamniában (Fábnében) fennálló nagy iskolának és törvényszéknek állt az élén (megh. 118 körül). - 3-5. G. ugyanazt az állást töltötték be mindinkább csökkenő tekintéllyel. Az 5. vagy utolsó G. halálával a patriárkátus (425 körül) végkép megszünt.
Zsigmond, közgazdasági iró, szül. Kolozsvárt 1829. Tanulmányait u. o. végezte. 1848. részt vett a szabadságharcban; a fegyverletétel után büntetésből besorozták az osztrák hadseregbe s 1850-ig Olaszországban volt. Hazakerülvén, 1851. a kolozsvári keresk. és iparkamara szolgálatába lépett; 1854 óta titkára s mint ilyen a magyarországi kereskedelmi és iparkamarák legrégibb titkára. E minőségben részt vett az erdélyi részeknek csaknem összes nagyobb közgazdasági mozgalmai- és alkotásaiban, vasutépítési és hitelintézeti ügyek irányításában, nemkülönben az ipari és kereskedelmi szakoktatás ujjászervezési munkálataiban. Különös tevékenységet fejtett ki a román vámháboru kitörése alkalmával 1886., az érdekeikben sértett erdélyrészi iparosok védelme tekintetében. Előbb dolgozótársa a Hon és Külföld, majd a győri Hazánk-nak, 1848-ban szerkesztőségi tagja az Ellenzék-nek; később szerkesztője a Hetilap c. közgazdasági, majd Korunk cimü politikai lapnak.
(növ.), l. Fodorka.
nagyközség Somogy vmegye lengyeltóti j.-ban, (1891) 2575 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
(állat), rovarokban és madarakban élődő atkák (l. o.).
Gottlieb, természetbuvár és teologus, szül. Kőszegen 172., megh. Sopronban 1841 febr. 14. Külföldi egyetemi pályafutása és több évig tartó morális működése után 1803. soproni ev. lelkész s később esperes lett és ezt az állását megtartotta haláláig. Önálló művei: Kurzer Unterricht in der Erdbeschreibung für Kinder (5 kiadást ért s magyarul is megjelent); Erinnerungen aus Lichtenbergs Vorlesungen über Erzlebens Anfangsgründe der Naturlehre (Bécs és Trieszt 1808-14, 5 köt.); Erinnerungen aus Lichtenbergs Vorlesungen über physik. Geographie, nebst einem Anhang über barometr. Höhenmessung (Bécs 1818). Ezeken kivül G. több földrajzi, természettudományi és teologiai cikket irt külföldi lapokba, valamint Ench és Gruber enciklopédiájába. S maradt egy terjedelmes kézirata, mely Sopron monografiáját tárgyalja német nyelven.
1. Bertalan, olasz bibliográfus és biográfus, szül. Bassanoban 1766 máj. 16., megh. Velencében 1841 máj. 3. Eleinte könyvnyomtató volt Remondini grófnál; ennek halála után Padovában könyvkereskedést nyitott s később a velencei Marciana helyettes könyvtárnoka lett. Művei: Serie dei testi di lingua usati a stampa nel vocabolario della Crusca (Bassano 1805, 4 kiad., Velence 1839); Elogi d' illustri Italiani (u. o. 1829); Vita di Dante Allighieri (u. o. 1825); Serie degli scritti impressi nel dialetto Veneziano (u. o. 1832); Bibliografia delle novelle italiene in prosa (2 kiad., Firenze 1835); Catalogo delle piů importanti editioni etc. della Divina Commedia (Padova 1833) stb. V. ö. Neymayr, Memoria di G. (Velence 1848).
2. G. Péter gróf, olasz filhellén, szül. Ravennában 1801., megh. Daraban 1825 végén. A Byronnal való viszonyáról ismeretes Guiccioli grófnő testvére; elkisérte Byront Görögországba, ápolta őt betegsége alatt és magával hozta holttestét Londonba. Majd Fabvier ezredes alatt Görögországban harcolt, de nemsokára a háboru fáradalmainak esett áldozatul. Műve: A narrative of Lord Byron's last journey to Greece (London 1825).
az orgonahangszerre voantkozó elnevezések, melynél a szükebb méretü labiálsipok az ő jobbról s balról való bevágásaikkal adják a vonós hangszerekéhez hasonló, de élesebb szinezetü hangokat, melyek aztán általában G.-nak neveztetnek. Maga a név a mult században igen kedvelt s elterjedt Viola di Gamba hangszertől ered, melyet térdhegedünek is neveztek s a mai Viola és Cello között foglalt helyet. A mai orgonaépítészet minden olyan regisztert G.-nak nevez, mely valamely vonóshangszert utánoz.
khinai ütőhangszer s egyszersmind neve ama hangjátéknak, melyek a khinai, indiai s indo-khinai zenekörökben divatozik, ércből vagy fából készülnek. Ilyenek főleg az érckeverékü Gender, Tam-tam s Gong hangszerek, melyek együtthangzása - utleirások szerint - nem is éppen kellemetlen.