szankszrit neve a Gangesz (l. o.) folyónak.
Brit-Kelet-Indiában, l. Hardvar.
Lőrinc, XIV. Kelemen pápa családi neve, l. Kelemen.
(ejtsd: gánzs), város Hérault francia départementban, a Cevennes-hegység egyik szép völgyében, a Hérault balpartján, vasut mellett, (1891) 4552 lak., pamutfonással, selyemgombolyítókkal és fonókkal, keztyükészítéssel; a selyemharisnyakészítés, elvesztette jelentőségét. G., a régi Aganticum, 1751. márkizát volt.
(Ganga), K.-India nagy, a hinduknak szentelt folyója. Forrásai a Himalaja Ny-i részében vannak. Három forrásfolyóból keletkezik: a Bagiratiból, a Dsanaviból és az Alaknandából. A Bagirati, amelyet a hinduk a főágnak tartanak, a Szt. Patrick (6930 m.), a Szt. Georges (6886 m.) és a Pyramide (6500 m.) hatalmas hegycsúcsok közt fekvő glecser Ny-i végéből, az é. sz. 30° 54´ és a fekvő glecser Ny-i végéből, az é. sz. 30° 54´ és a párisi k. h. 76° 47´ alatt, 4200 m. magasban ered, ÉNy-nak folyik, Bairagatnál fölveszi a Kidarmath É-i oldaláról, az é. sz. 30° 55´ alatt eredő és nálánál hosszabb és vizben is bővebb Dsanavit, Szukinál a Kidarnathon áttör, DNy-nak és azután csakhamar DK-nek kanyarodik, fölveszi a Dsalkart és a Bilangot, 593 m. magasban Deoprajagnál pedig a Kidarnath és Niti D-i lejtőjén fakadó és vizben gazdagabb Alaknandát. Utját innen tul G. néven folytatja; számos kanyarulatban áttör a Dehra-Dunon, fölveszi a Niart és Szusvát, és végre Hardvarnál, a hires hindu bucsujáróhelynél leér a sikságra. Hardvarnál jobb oldalról ágazik ki a G.-csatorna, amely átszeli a Doabot, 18 250 km2 terület öntözésére szolgál és Kanpurnál ujra egyesül a főfolyóval. A G. Hardvartól kezdve meglassítja folyását. Farakabadnál fölveszi balról a Ramgangát és valamivel lejebb a kali Nadit, Allahabadnál (jobbról) a hatalmas Dsummát, amelynek tiszta vize a G. zöld hullámaiban, nagy tömege dacára csakhamar elvész. K-i folyásában a G. mindkét oldaláról még számos nagy folyóval bővül, ilyenek: a Gumti, a Karamanasszát, a hinduk Styxét, a Gográt, a Szont, a Gandakot, a Csota-Gandakot, a Kamlait és Panart. Ez utóbbinak fölvétele után, miután Mongir és Radsmahal hegyeit megkerülte, a kanyargós és számtalan szigettel teleszórt nagy folyó hirtelen D-nek kanyarodik, Radsmahaltól 65 km.-nyire megkezdi alkotni deltáját, amely a földünkön a legnagyobb. A legfelső ág, amelyet K-felé kibocsát, a Dsellingi, ezt követi csakhamar a Bagirati, amelyek 200 km.-nyi távolságban Naddianál Hugli néven ujra egyesülnek és igy szakadnak a tengerbe, mig a főfolyó Padma néven DK-felé tovább folytatja az utját. Ekkor is még számos mellékfolyót vesz föl, mint a Kankait, a Mahanadit, a Parnababit, Atrit, Tisztát stb. Pabna alatt, Goalandánál a G. egyesül a Dsennai vagyis Dsamunával, az alsó Brahmaputra egyik főágával. Innen tul a G. és Brahmaputra számos ága ugy összefonódik, hogy egymástól alig különböztethető meg. A szokás azonban a G. folytatásának azon főágát tekinti, amely a nagy, Dekhan-Sahbazpur nevü szigettől Ny-ra torkollik a Bengáliai-öbölbe. A G. deltája, amelyet a tenger mellett fekvő részében Szanderbandnak hivnak, azon iszapból képződött, amelyet e nagy folyó a Himalájából és a Hindosztani alföldről hoz le magával, keresztül-kasul van szelve a különböző folyamágaktól és csatornáktól; ezek minduntalan megváltoztatják medröket és ezen változásoknak már nem egy virágzó város köszönheti teljes rombadőlését. E deltában a viz és szárazföld örökös küzdelemben vannak egymással; itt van az ázsiai kolerának is a hazája. A G. folyó hossza egyenes vonalban mintegy 2000, kanyarodásait is beleszámítva több mint 3000 km. Rendes áradásai április vége felé vagy május elején kezdődnek; juliusban érik el a legnagyobb magasságukat; a viz állás ekkor már 10 m.-rel magasabb a rendesnél, deltájában pedig 150 km. szélessé lesz. Augusztustól novemberik tart az apadás. Vizkörnyéke: 932 000 km2. A G. medencéje a hindu nemzet igazi bölcsője, kulturájának gócpontja; itt, az igazi Ariavartaban (az ariák földjén) érte el legnagyobb hatalmát; az annak emlékeit hirdető városok, Delhi, Agra, Kanpur, Allahabad, Benaresz stb. szintén itt épültek. Vizét a hinduk máig is szentnek tartják, amely az összes bünöket lemossa s annak, aki belőle halála előtt iszik v. akinek hamvai beléje jutnak, az örök boldogságot biztosítja. Ezért vizével kereskedést üznek; aki teheti, partjaihoz jő meghalni, ezért járnak hozzája ezrével bucsujáratban és ezért szokták volt a hinduk halottaikat beléje dobni. A britek ez utóbbi szokást szigoruan eltiltották, de azért most is nagy azoknak száma, akik hült tetemeiket a G. partjain égettetik el és hamvaikat annak vizébe szóratják. A hindu hagyomány szerint a G. Siva fején fakadt és Bagiratha király bünbánókérelmei folytán az égen, földön és alvilágon átfolyt. A hinduk fiatal nő alakjában ábrázolják, aki egyik kezében lotosz-virágot tart.
1. Ágost, német vadász, szül. Bayerdiessenben 1827 április 27. 1882 óta miniszteri tanácsos és a bajor vadászügyigazgatás technikai vezetője. Művei: Der praktische Holzrechner (3. kiadás, Augsburg 1883); Denkschrift über den forstl. Unterricht in Bayern (München 1877) Das Forstgesetz für das Königreich Bayern nebst Vollzugsvorschriften (Augsburg 1880); Das forstliche Versuchswesen (u. o. 1881. és 1884).
2. G. Lajos Albert, német iró, G. Ágost fia, szül. Kaufbeurenben 1855 julius 7. Eleinte gépészettel foglalkozott, azután Münchenben, Berlinben filozofiát és irodalomtörténetet tanult s 1881. a bécsi Ring-szinház dramaturgja lett. Ennek leégése óta (1881 dec.), mint iró él Bécsben s 1886 óta a Wiener Tagblatt c. lap tárcarovatának szerkesztője. Művei: Johann Fischart und seine Verdeutschung des Rabelais (München 1881); több Heine-modorban irt költemény Vom Stamme Asra (Bréma 1879, 2. kiadás Bunte Zeit cim alatt, Stuttgart 1883); Heimkehr (u. o. 1883) cimmel; Der Herrgottschnitzer von Ammergau (Neuert Jánossal együtt, Augsburg 1880, 6. kiad. 1887); Der Prozesshansl (Stuttgart 1881, 3. kiad. 1884); Der Zweite Schatz (u. o. 1882); Der Geigenmacher von Mittenwald (u. o. 1884); több dráma: Der Anfang vom Ende (1881); Wege des Herzens (1882); Die Hochzeit von Valeny (Stuttgart 1889); több a belföldi életet festő elbeszélés: Der Jäger v. Fall (u. o. 1883); Bergluft (u. o. 1883); Almer und Jägerleut (u. o. 1885); Der Edelweisskönig (u. o. 1886, 2 kötet); Oberland (u. o. 1887); Der unfried (u. o. 1888); több novella: Aus Heimat und Fremde cimmel (u. o. 1884); Die Sünden der Väter (regény, u. o. 1885, 2 kötet); Es war cimmel (modern mesék, u. o. 1890) stb.
város Palermo sziciliai tartományban, 40 km.-nyire Cefalutól, a Pollinanak egyik jobbparti kis mellékvizénél, (1881) 12 021 lak., déligyümölcs- és szőllőtermeléssel.
Celesztin, sz. Benedekrendü szerzetes, bécsi biboros-érsek, szül. Thanstettenben (F.-Ausztria) 1817 aug. 20., megh. 1889 dec. 14. 1847. hittanár a kremsmünsteri főgimnáziumban és konviktusi felügyelő. 1876. u. o. apát, 1877. az urakházának tagja. 1881. bécsi érsek, 1884. biboros.
(gör.), gömb v. tojásalaku, simafelületü, feszes daganatok a kézizület v. a lábizület közelében, melyek vagy az izületek üregével, v. ritkábban az inak hüvelyével állanak összeköttetésben s diónyi, galambtojásnyira megnőhetnek. Keletkezésük szerint az izület tokszalagjának vagy az inhüvelynek tömlőszerü kitüremkedései, melyekben besürüsödött izületi folyadék, azaz a nyerstojás fehérjéhez hasonló sárgás, nyulós folyadék van. Kifejlődésük után közlekedésük az izület üregével megszünik, mert lefüződnek s szabadon vannak az izület hajlító vagy feszítő felszinén a kéztő közelében az inak között, melyek közé néha eltünhetnek s bizonyos kéztartás mellett ujra előtünnek. Fájdalmat nem okoznak, nem veszedelmesek, csupán nagyságuk által lehetnek a kézmozgásoknál alkalmatlanok. Gyógyításuk abban áll, hogy a bőr alatt megrepesztetnek ujjal szétnyomatás vagy erős ráütés által, midőn tartalmuk a szomszédos kötőszövetbe szétömlik s onnan felszivatván, eltünik. Ha nem sikerülne megrepeszteni, bőr alatt szétmetszetnek s nyomókötéssel láttatnak el. Legsikeresebb azok kiirtása oly módon, mint más daganatoknál végeztetik, azaz kellő antiszeptikus, illetve aszeptikus eljárás mellett. - g. mint idegcsomók, l. Dúc.
(Gangutri), a hinduk hires bucsujáró helye Garvalban, a Bagirati jobb partján, 3137 m. magasban. A folyó itt egy barlangból tör elő; a hinduk ezt tartják a Gangesz forrásának és ezért itteni vizével élénk kereskedést üznek.