l. Természetes organikus festőanyagok.
(lat. grossus), a XII. sz. óta vastag pénzdarabot jelentett, melyet legelőször Csehországban vertek s értéke ott a márka egy hatvanadrésze volt, vagyis a mai értékük szerint 77 fillér. Később általában igy nevezték az apró ezüst pénzeket, Mária-, angyal, fehér stb. G. elnevezéssel. Magyarországon (1858-ig), valamint Ausztriában és Németországban az akkor fennállott forint egy huszad része volt, vagyis két váltó krajcár; Lengyelországban = 1/10 lengyel forint; Oroszországban = 1/50 rubal; északi Németországban = 2/24, később (1876-ig) = 7/50 tallér 12 (ezüst g.) vagy 10 (uj g.) fillérrel; az uj német márka pénzláb szerint mindkettő = 10 fillér. 1858. után is megmaradt Magyarországon a G. elnevezés a nép között, 2 u. n. uj krajcárt, vagyis a forintnak 1/50 részét nevezték G.-nak. (L. még Érmek.). - A G. sok magyar szólásban és közmondásban előfordul. Letette a garast a. m. rajta a szólás sora. Nincs egy garas ára esze. Mit garason vehetsz, ne adj azért sok tallért. Jobb a sürü garas, mint a ritka forint. Egy garas éles, két garas fényes stb.
1. Illés, szerb államférfiu, szül. Garasa faluban a kragujeváció kerületben 1812 jan. 28., megh. 1874 jun. 22. Régi és tekintélyes szerb család tagja, a Karagyorgyevics család hive volt és e miatt, mert részt vett az Obrenovicsok elleni mozgalomban, Szerbiát 1839. el kellett hagynia, 1842. visszatért és 1844. az ez alatt trónra jutott Karagyorgyevics Sándor belügyminiszternek nevezte ki. Kiváló érdemei vannak a közoktatás szervezése körül. 1852. az államtanács elnöke lett. A keleti háboru alkalmával Szerbia szigoru semlegességét megőrizte. 1858. Karagyorgyevics Sándor bukása alkalmával neki is vissza kellett vonulnia. 1862. Obrenovics Mihály fejedelem kegyébe fogadta és miniszterelnöknek nevezte ki, mig 1867 nov. 15. a nemzeti párt uralomra jutásával ismét vissza kellett vonulnia. Nemzete ujabbkori történetének egyik legtiszteletreméltóbb alakja volt. V. ö. Kossuth és Ruttkayné levelei G.-hoz 1849-50. (Budapesti Hirlap 1893 máj. 8.).
2. G. Milutin, az előbbinak fia, szül. Belgrádban 1843 febr. 22. A politechnikumot Párisban, a katonai iskolát Metzben végezte és mint tiszta a szerb hadseregbe lépett; 1868. Obrenovics Mihály meggyilkoltatása után a magánéletbe vonult és atyja vezetése alatt államtudományi tanulmányokkal foglalkozott. 1874. a szkupstinába választatván, szónoki tehetsége és politikai ügyessége által csakhamar a haladópárt vezérévé küzdötte fel magát; az 1876-ki török háboruban mint tüzérőrnagy kitüntetéssel vett részt és nehezen megsebesült. 1880 okt. 31. Risztics bukása után belügyminiszter lett a Pirocsanac-féle kabinetben és ezzel együtt 1883. visszavonult; de már 1884 okt. G. nyert megbizatást kormányalakításra, s az uj G.-féle minisztériumban az elnökségen kivül a külügyi és pénzügyi tárcát tartotta meg; 1887 jun. 13. visszalépett, de megmaradt a haladópárt egyik vezérének. Nevezetes az az ingerült levélváltása 1891. Milán királlyal (akkor már Takova gróf), melyben Milán azzal vádolja, hogy soha se volt őszinte hive az Obrenovicsoknak, s ő inspirálta Natália királynét és titkon támogatta helytelen magaviseletében, melynek eredménye a királyi pár elválása lett. 1893. kibékült Milán királlyal, 1894 jan. vonakodott kabinetet alakítani, máj. 23. pedig párisi szerb követtő nevezték ki.
(Stein, Stenna), nagyközség Nagy-Küküllő vármegye kőhalmi j.-ban, (1891) 1304 oláh és német lak.
v. felöntő G. Malmokban a kőjáratokon, hengerszékeken s egyáltalában az aprítógépeken levő csonkagula alaku tölcsér, melybe az őrlendő vagy felaprítandó terméket öntik. A G.-ból a felöntő készülék, illetőleg a táplálószerkezet vezeti a terméke az őrlőkövek, hengerek vagy felaprítást végző egyéb szerkezetek közé. Innen felönteni a garatra, annyi mint jócskán inni, becsipni.
G. (torok), a szájüregnek folytatását hátrafelé képezi. A száj felnyitása és a nyelv lenyomása közben jól látható az inyvitorla és nyelvcsapocska által képzett párkány, mely a G. elülső fala és melytől két oldalt a mandolák foglalnak helyet, a hátsó fala pedig maga a gerincoszlop; az oldalsó falak lágyképletek által képeztetnek, melyek mint kulisszák lépnek befelé, hogy a falatot lenyomják az ételcsőbe (bárzsing), de egyszersmind a gégének is előcsarnokát képezi, melyet minden nyeléskor a hátrahúzódó nyelvgyök és azonkivül egy szelep, a gégefedő zár el; ugyanekkor az inyvitorla hátraszorul a gerincoszlopra, ugy hogy étel és ital sem a gégébe, sem felfelé az orrüregbe nem jut. A garataüreg felfelé, mint merev üreg a koponya alapjáig terjed (orrgaratüreg), melybe a két orrüreg nyilik, ezek mögött pedig mindkét oldalt a fülkürt (tuba Eustachii). A G. legtetején pedig mirigyes szövet foglal helyet, melynek gyermekeknél gyakori burjánzása orrdugulásban, dunnyogó beszédben nyilatkozik és fülbajokat is okoz.
(ejtsd: gará), 1. Domonkos József gróf, francia államférfi és iró, szül. Ustaritzban, Baxonne mellett, 1749., megh. Urdainsban, Ustaritz mellett 1833 dec. 9. Bordeauxi ügyvéd volt, majd hirlapiró lett Párisban. 1789. tagja volt az alkotmányozó nemzetgyűlésnek. 1792 okt. 12. Danton utóda volt az igazságügyminiszteriumban; ő tudatta XIV. Lajossal a halálos ítéletet. 1783 márc. mint belügyminiszter közreműködött a girondisták megbuktatásában. Miután előbb 9-ik Thermidor után rövid ideig közoktatásügyi miniszter volt, 1794. az École normaleban a bölcselet tanára, 1795. az Institut tagja és 1796. a vének tanácsának tagja lett. Bonapartehoz csatlakozott, gróf és szenátor lett, de aztán dicsőítő beszédeket tartott Wellington és I. Sándor császár felett, amiért kitörülték az Institut tagjainak sorából, és csak a juliusi forradalom (1830) után vették fel ujból a morál- és politikai tudományok akadémiájába. Művei: Mémoires sur la révolution (Páris 1795, uj kiad. 1862); Mémoires sur la vie de M. Suard (u. o. 1820, 2 köt.).
2. G. János Péter, francia tenorénekes, G. Domokos József unokaöccse, szül. Ustaritzban 1764 ápr. 25., megh. Párizsban 1823 márc. 1. 1793-1794. körutat tett Németországban hangversenyeket tartva, majd a Feydeau-szinházhoz szerződtették, 1795. pedig a konzervatorium első énektanára lett. Románcokat is irt, melyek közül nehány igen kedvelt lett, p. Bélisaire, Les ménestrel és Je t'aime tant.
A garat vagy önállóan, vagy pedig más betegségekkel kapcsolatosan, másodlagosan többféleképen betegedhetik meg. A garat heveny hurutja többnyire általános hurutos állapot mellett lép fel; az idült hurut makacs baj melynek igen sok oka lehet (dohányzás, iszákosság, idült nátha stb.). Gyakori a mandulák heveny, gennyes (tüszős) lobja, nemkülönben azon lob, mely tályogképződéssel jár. A croup és difteriánál a garat első sorban betegszik meg. Üszkösen meglobosodhatik a garat a vörhenynél. A heveny fertőző bajoknál, mint a kanyaró és vörhenynél, a garat megbetegedése a legelső és jellegzetes tünet, mely a kiütés jelentkezése előtt is már lehetségessé teszi a kórismét. Vörhenynél a garat pirja egyenletes, egynemü, kanyarónál foltos. Fontosak a garat idült betegségei közül a mandula tultengése (az azzal járó idült hurut), mely nehéz légzéssel, fuldoklással, rossz hallással stb. párosulhat. Különösen görvélyes egyéneknél gyakori az orrgaratüreg eldugaszolása ugynevezett adenoid képletekkel. Alkati betegségek közül különösen a szifilisz az, melynél a 2-ik időszakban a garatba fekélyeket találunk. Tüdőbetegeknél a garat vérszegénysége feltünő; gümös fekélyek azonban a garatban ritkák, de ha jelen vannak, nagy kinokat okoznak a betegnek, különösen étkezésnél. Savakkal, vagy maró lugokkal stb. történt mérgezéseknél a garatban is majdnem mindenkori kiterjedt roncsolást látunk. Garatmögötti tályog, l. Tályog.
(ejtsd. -valya) Giovita, olasz rézmetsző, szül. Paviában 1790 márc. 18., megh. Firenzében 1835 ápr. 27. Anderloni és Longhi tanítványa 1833. a firenzei akadémián a rézmetszés tanára lett. legkitünőbb metszetei: Herodiás, Luini (1813); Szent család, Ráfáel (1817); Madonna della Sedia, Ráfáel (1823); Madonna Jézussal és ker. Jánossal, Vincenzo da San Gimignano; Dávid, Góliát fejével, Guercino; Hágár a pusztában, Baroccio (1823); Szt. Magdolna, Dolce (1832) nyomán.
-család, a XIV. és XV. sz. legelőkelőbb családjainak egyike. A Dorosma nemzetségből eredt. Nevét a valkómegyei Gara (ma Gorján, Verőce megye) helységtől nyerte, mint János fia István, IV. Béla második fiának, Béla hercegnek fegyverhordozója kapott urától 1269 ápr. Birtokaik 12 vármegyében feküdtek. 1330. osztoztak meg először István fiai Pál országbiró előtt. E család tagjai részint előkelő hivatalok viselése, részint személyes vitézség, leggyakrabban mindkettő által szolgálták hazájok ügyét. Itt-ott ugyan felhangzik a félreismerésből eredő kárhoztatás hangja, de a történelem tulságos dinasztikus érzelmeiken kivül, ha ugyan ez hibául róható föl neki, nem talál bennök gáncsolni valót.
1. G. Dezső, Pál fia. 1412. a királyné főlovászmestere; hol egyedül, hol G. Lászlóval együtt, mint macsói bán szerepel, 1432. másodizben viselte e méltóságot 1437-ig s ez idő alatt egyszersmind Szerém, Valkó, Bodrog, Liptó és Baranya vmegyék főispánja, szintén Lászlóval együtt. Szilágyi Mihály kormányzó leánya, Annak volt felesége, s e házasságukból született a Bánfi G.-ak elseje, János.
2. G. János, veszprémi püspök, G. Pál (Kozol) és Nekcsei Koos fia, 1347 március 7-én választott ugyanezen év juliusában pedig megerősített veszprémi püspök. A nápolyi hadjáratot befejező békekötésnél Wolfhardt Ulrik, Mosony-, Vas- és sopronmegyék főispánjával együtt közvetítő szerepet vitt. 1351 okt. 11. evégből nagykörü felhatalmazást nyer a királytól. Először a pápával Avignonban alkudoztak, s miután ott célt értek, Sziciliába vonultak (1352 febr.), hogy a magyar hadak által megszállt helyeket átadják a pápai biztosoknak. Ezek után a szentszék oltalma alatt jöttek hazafelé. Azonban Lajos királyunknak nem volt inyére, hogy követei Sziciliát kiengedték a magyarok kezéből, más követeket küldött tehát, hogy azok János és társa felhatalmazását megtámadva, Sziciliát visszakérjék. A pápa kérelmére azonban szava megmásításától elállott, s utóbb a pápa és a sziciliai király engesztelő kéréseire egy harmadik követség által János és Ulrik békepontjait végleg elfogadta. 1357 márc. még veszprémi püspök. Tévedés őt a XV. sz. végén G. János, kalocsai érsekkel egynek tartani. Ez érsek nem is származott a Garayak családjából, hanem Szepesy Jakab országbiró fia volt.
3. G. János (IV.), bán, I. Miklós fia, II. Miklós fivére. 1386. a diakovári merénylet évében még gyermek volt, ekkor a lázadók fogságába esik, de innen később kiszabadult. Bátyja, Miklós oldalán fejtett ki vitézséget hazája, királya javára. A délvidéki fölkelők ellen folytatott harcokban mindenütt Miklós mellett vitézkedett, Dobor vára megvételénél, Kis-Nikápolynál. A nagy-nikápolyi vereség után 1396. nem követte Zsimondott bujdosásában, hanem ennek parancsára hazajött, hogy hirül hozza, hogy Zsigmond király életben van, s hogy az ország ügyeinek vezetésében itthon segédkezet nyujtson. 1401. Zsigmond kiváltására bátyja őt ad6ta kezesül a főuraknak. 1414., mig Zsigmond a konstanci zsinaton a császárság ügyeivel bajlódott, János, mint az Ozorai (Uszora) kerület bánja, Maróthy Jánossal és Csupor Pállal együtt támadta meg Hervoja bosnyák bánt. A szerencsétlen kimenetelü ütközetben ő is fogságba került, de megszabadult. Dalmát- és Horvátország bánja bátyjával együtt lett, 1427. Mikolay Mihály és fiágának elhunytával összes birtokait János kapta. 1435 márc. 13. már nem volt az élők közt, erkölcstelen életü felesége, Hedvig, Szemovit maszóvi herceg leánya megmérgezte. - 4. G. Jób, László nádor fia, 1474. Maróthy Mátyással macsói bán volt. Benne 1482 előtt kihalt a G.-ak nádori ága.
5. G. László, nádor, II. G. Miklós és Cilley Anna fia. 1419., 1425. években Dezsővel macsói bán volt, Dezső nélkül 1432-től fordult elő e hivatalban, s a következő 15 év alatt 12 évben fordul elő neve, mint macsói bánnak, egyedül v. társbánnal. 1438. liptói főispán, 1439. a királyné visegrádi és liptói várának kapitánya. Ez utóbbi hivatalok kétségtelenül már Albert királynak László iránt érzett hálájáról tesznek tanuságot, mihez Erzsébet királyné atyafiságos érzelmei is hozzájárultak. Albertnek ugyanis, mikor hazánkba érkezett, mindját rokonaival, testvéreivel együtt bemutatta hódolatát s a kezdett nehézségeiben sokszor segítségére volt. Albert halála után az 1440. országgyülésen G. ajánlotta első sorban Erzsébetnek, hogy I. Ulászlóhoz nőül menjen. Hogy a koronát ő játszotta volna Erzsébet kezére (mert koronaőr volt), nincs igazolva; az országgyülésen is csak gondatlansága miatt büntette meg őt I. Ulászló azzal, hogy jun. 10. néhány napra három főur őrizetére bizta. Ezután Visegrád várát is kénytelen volt átadni. Nem csoda, hogy - a büszkeségében sértett főur - Budáról mint I. Ulászló ellensége távozott, zászlót bontott s a dunántuli megyék királyi javait kezdte pusztítgatni. De Hunyadi János, Szörényi bánban hatalmas ellenfélre akadt s ez őt Bátaszék mellett megverte, ugy hogy G. futásban keresett menedéket. 1441. G. adta a gyermek Lászlót a koronával együtt Frigyes kezébe. Erzsébet halála, bár I. Ulászlóval végleges megállapodásra jutottak volt, ezek után nagy veszteség volt Garayra, mert Ulászló részéről semmi jót sem remélhetett. 1445. eredménytelenül kezdte meg az alkudozást Frigyessel a gyermek László és a korona kiadása ügyében. 1447 szept. 14. nádor lett. 1449. Brankovics György, rác deszpota és Hunyadi János közt a békét ő állította helyre. 1452. a Bécsbe László fogadására küldött főurak között volt. 1457 márc. 17. Hunyady László elfogatásánál és halálra itélésénél ő is tevőleges szerepet vitt. László halála után, még az 1458 jan. országgyügylés előtt alkudozni kezdett Szilágyi Mihállyal, ki ki is békült vele, de azért Garay tartózkodással viselkedett vele szemben, alattomban áskálódott tervei ellen, mignem 1458 dec. elvesztvén nádorságát, 1459 jan. nyiltan lépett fel Mátyás ellen, Németujvárban gyülést tartott Mátyás megbuktatására. De Mátyás tapintatos nyájassága egészen kibékítette; már 1459. közepén visszanyerte a nádorságot is. 1460. életének vége szakadt. Felesége, Tescheni Alexandria volt; házasságukból Jób, Miklós, János nevü fiai és két leánya született.
6. G. Miklós (I.), nádor, G. András és Neunai László leányának fia. Ifju korától kezdve előkelő hivatalokat viselt, nagy ügyességre valló megbizásokat teljesített. 1355-75. közepéig macsói bán volt és baranyai főispán. 1369. Lajos király két sereget vezetett László, oláh vajda ellen, ki fellázadt volt. A király seregét G. vezette diadalra, ki a sereget az oláhok sürü nyilazása közt mellvédőkkel biró hajókon átszállította a Dunán, mire az oláhok megfutamodtak; I. Lajos pedig behatolt a szörényi bánságba. 1372. baranyi főispán; 1375. a bánságot a nádori hivatallal cserélte fel, s egyuttal pozsonyi főispán lőn. Lajos uralkodásának ez utolsó hat évében a nagy király sikereinek ő is munkás részese volt. Nádori máltóságát Lajos halála után is megtartja s az ezután következő nőuralom alatt még nagyobb hivatás jutott osztályrészéül: Nagy Lajos államát fentartani. Ez minden erőfeszítés mellett sem sikerült neki. Nem akadályozta utjában az, hogy erélyét félremagyarázták, de, ha az anyakirályné makacssága nem állott volna előtte, bizonyára több sikert ért volna el. Mikor azt látta, hogy fáradozásai nem hozzák meg a várt gyümölcsöt, erőszakhoz akar nyulni, 1384. fegyverre szólítja a nemességet. Zsigmondnak házasságát Mária királynővel kezdettől fogva ellenezte, mert az ifju hercegtől sem sok jót várt hazája számára. A déli vidékek állásfoglalása Durazzói Károly mellett a nőuralom ellen okozott legtöbb gondot neki. Kis Károly trónrajutása 1385 dec. 31. a nőuralmat megbuktatta s a bukott párt vezérférfiai, köztük Garay hivatalaikat vesztették. Természetes ennélfogva, hogy Kis Károly megsemmisítésére tört s hogy Erzsébet gyakran tanácskozott Miklóssal, s e tanácskozások volt eredménye az 1386 febr. 7-iki merénylet. E napon, szerdán délután Miklós nagy kisérettel a királyi palotába ment azon ürügy alatt, hogy bucsut vesz a királynéktól s a Szerémségbe megy leánya lakodalmára. Hosszas értekezés után Erzsébet magához hivatja Károlyt s a levélolvasás közben Garay intésére támadta meg Forgách Balázs pincemester csákányával Kis Károlyt, s az ő katonái állottak őrt az ajtókban. Február 8. Mária visszaállítja a régi kormányrendszert, G. rövid 38 nap mulva visszanyeri nádorságát. 1836 jun. második felében Máriát és Erzsébetet a lázongó délvidék felé kiséri, hogy a G-ak ősi fészkéből, Garából békésen vessenek véget az elégületlenségnek. Már G.-hoz közeledtek, mikor a Károly halálhirére felbőszült Horváthy János, a tengermelléki bán és Palisnay, ornáiai perjel dandárja utólérte őket. Miklós védelmére kelt a királynénak, elszánt viaskodáshoz fogva, leszállt lováról és a királynők kocsijához támaszkodva, kardjával védte urnőit. A nyilakat, mik testébe furódtak, mint a nádat tördelte testébe, hogy kezeit a kardforgatásban ne akadályozzák. Ekkép vitézül ellenállott, mig egy horvát katona a kocsi alól lábáról le nem rántotta. Ekkor a királynők szeme láttára lefejezték, 1386 szept. második felében. Fejét Durazzói Károly özvegyének küldötték el Nápolyba. Egy leánya és két fia maradt hátra, Miklós, a későbbi nádor és János.
7. G. Miklós (II). nádor, G. Miklós, nádor fia. 1387-1390-ig macsói bán, 1388. egyszersmind Verőcemegye főispánja; 1386. Mária és Erzsébet királynéknak imént előadott védelmében ő is ott volt, de a Horváthyak kezéből szerencsésen megszabadult. 1387. kezdve Zsigmond királynak az ország nyugalmának helyreállításában jobb keze volt. A délvidék lázadóinak főereje ellen őt küldte Zsigmond. Seregével a Temesköz felé indult, hol Dánfy László és Mihályt Jánky Lászlóval együtt megveri. Innen a Dunán át Szerém felé haladt, hol Horváthy János bán sergét szétszórja, őt magát Cserögitől Ujlakig üzte. Ujlak várát, hogy Horváthy menedéket kereset, elfoglalta, s végre Pozsega várában őt csakugyan körülzárolta, a várat megvivta és Horváthynak csak azon feltétel alatt igérte meg szabadonbocsátását, ha a kiránynékat kiadja. Diaovárt, Kasvárt is kiragadta a lázadók kezéből. Horváthy János időközben megszökött fogságából s Boszniába menekült Tvartkóhoz, ki neki és Miklós által egyre szorongatott hiveinak pártját fogja. Innen gyakran támadják meg Valkómegyét, de Miklós ennek is végére járt, rájok támadt, sokat fogságba ejtett közülök. 1389. Zsigmond Lázár knéz ellen indult Szerbiába, ki a pártütők pártfogójával szövetséget kötött; csatára azonban nem került a dolog, mert Miklós, ki Lázárnak veje volt, békésen vetett véget a köztük felmerült ellenségeskedésnek, 1389., mig Lázár Murad szultánnal Rigómezőnél harcolt, Miklós üzte ki Horváthyt a macsói kerületekből. 1393. Dobor várát, a fölkelők egyik főfészkét Miklós és öccse, János vitézsége kerítette vissza a királynak, s annak parancsára fel is égette. Dalmáciát is Miklós foglalta vissza a bosnyákoktól, s jutalmául annak a Tótországnak vezetésével Zsigmond őt és öccsét bizta meg; 1401-ig bánjai voltak e két tartománynak. A lázadók teljes leverése után Miklós volt az, ki a király haragját mérsékelte a büntetésben. 1395 Miklós ott volt Zsigmond oldalán Kis-Nikápoly ostrománál Bajazid szultán ellen. Innen visszajövet a hadsereget utjában zavaró oláhokat ugrasztotta széjjel. 1396 szept. ott volt Nagy-Nikápolynál, s innen Zsigmondot konstantinápolyi szégyenletes bujdosásában is követi, mig Dalmát- és Horvátországon keresztül vissza nem térnek hazánkba Miklós erőfeszítése ültette vissza Zsigmondot trónjába, mikor 1401. egyes főurak fogságba ejtették; kezesül János öccsét és fiát, Miklóst adva. 1402 szept. hónapban már nádor volt. 1410. Zsigmond mint római császár a keresztesek és Ulászló, lengyel király közt fenforgó zavarokat G. által akarta lecsillapítani, s hogy az alkudozások nem vezettek eredményre, annak éppen nem ő volt az oka. 1411-12. Ulászló és Zsigmond alkudozásainál a békekötésénél is vezérszerep jutott G.-nak. A Dalmáciát háborgató velenceiek ellen indított hadjáratban is ott volt G., egyes várak visszavételénél erősen ragyogtatta vitézségét, s midőn a nyugati egyházszakadás ügye a békét kivánta, ápr. 28. a velencei békénél szintén közreműködik. 141 nov. 8. Aachenben volt Zsigmond neje Borbála koronázásánál. Innen Konstancába kisérte Zsigmondot, hol ez egyházi ügyekben többnyire G. tanácsát követte. 1416. Zsigmondnak a francia, aragoniai és angol királyokhoz vezető utját Miklós egyengette. 1417 jun. már itthon érvényesíté tudományát s buzgalmát az ország kormányzásában. Hüséges szolgálatait a hivatalokban való emelésen kivül fekvő birtokok adományozásával jutalmazta Zsigmond király. Igy 1397. Curzola szigetét, 1406 aug. 1. egész Liptó vmegyét kapta. Sőt még a cseh és francia királyok is elismeréssel voltak G. érdemei iránt: Vencel, római császár és cseh király 1402. Miklós birtokait a római császárság pártfogásáról biztosította; IV. Károly, francia király 1415. Garay Miklós cimerében a sisakot koronával bővíti, s e cimerjavítást 1416. Zsigmond is megerősíté. Első felesége Lázár, szerb fejedelem leánya volt, második Cilley Anna, a királynénak nővére. E második nejétől született két fia: Miklós és László, a későbbi nádor. A nádorságot 1433 november végéig - valószinüleg haláláig - viselte.
8. G. Pál (Kozol), macsói bán. István fia. 1301., midőn Róbert Károly III. Endre halála után hazánkba jött, Pál pozsegai várnagy volt; a Száva folyónál eléje sietett Károlynak és őt urául ismerte el, várába fogadta, s hiven megvédte azt Károly számára. 1304. Károlyt Csehországba követte Vencel ellen, s ott Leányvárnál vitéz harcolás közben három fogát kiütötték. 1312-28-ig macsói bán volt s egyszersmind Szerém, Valkó és Bodrog vármegyék főispánja. 1322. a királyné tárnokmestere, 1336. egyszersmind udvarbirája, 1348. már nem viselte e hivatalát. Felesége, az Aba nemzetségbeli Nekcsei Demeter tárnokmester elsőszülött leánya Koos volt; házasságukból három fiuk született: István, Pál és János, a későbbi veszprémi püspök.
1. Alajos, költő, G. János testvéröccse, szül. Szegszárdon Tolna vm. 1818 dec. 24., megh. Duna-Szekcsőn 1886 jan. 18. Az elemi iskolát Szegszárdon járta, a gimnáziumot Pécsett (de a II. osztályt Kecskeméten). Belépett a pécsi növendékpapok közé s 1842. kezdve harmadfélévig Nádasdon, majd Mágocson segédlelkészkedett, 1841. plébános lett Mocsoládon, 1850. Lovászhetényben, 1855. Kis-Székelyben. 1860. Pestre tette át lakását, hol a Szt. István- és Szt. László-társulatnál titkár és könyvtárnok volt, s az előbbi társulattól kiadott Szentek Élete szerkesztésében buzgó részt vett. 1864. ismét visszatért a lelkipásztori hivatalba, szobotnoki plébános lett, 1867-től a pécsi püspöki tanítóképző intézetben volt hely. hitoktató és tanár, mig végre 1870. d.-szekcsői plébánossá nevezték ki s ezen hivatalában halt meg. Bátyja példájára kezdett verselni a 30-as évek közepétől számos verse jelent meg a szépirodalmi lapokban; általában szorgalmas, bár nem nagyon jelentékeny munkásságot fejtett ki. Nevezetesebb önálló munkái: Dalhangok a kat. egyház őstörténete s szokásaiból (Szegszárd 1852); Falusi élet. Népies elbeszélések. Képek a közéletből (Pest 1856, két köt.); Betulia hölgye, hősköltemény hat énekben (1860); Temetési gyászénekek a szokásos egyházi imák és szent szertartásokkal (többekkel együtt, 1860); Szent László magyar király tisztelete (1863); Hazafias egyházi szónoklatok (1878 és 1879); A pécsi székesegyház érdekében (Szegszárd 1882). Összes szépirodalmi műveit 10 kötetre tervezve 1867. Pécset indította meg, de e sorozat az első kötettel megszünt. Szerkesztette 1861-63-ig a Magyar Egyházi szónok cimü folyóiratot. Mint költő egy ideig bizonyos kedveltségnek örvendett, de nem lévén eredetibb tehetsége, hamar elfelejtették. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók; Babics J., Kath. vallásos költészetünk.
2. G. János, költő, szül. Szegszárdon Tolna vármegye 1812 okt. 10., megh. pesten 1853 nov. 5. Nemes származásu atyja, János köztiszteletben álló kereskedő volt; anyja, Valter Zsuzsánna, a városi főbiró leánya, emelkedett lelkü nő volt. Sok, de nagy gonddal nevelték fel számos gyermeköket. János az elemi iskolát és az első latin osztály szülővárosában végezte, a gimnáziumot a pécsi cisztercitáknál, hol magántanítással gondoskodott saját ellátásáról. A korán verseli ifjura nagy hatást tett Vörösmarty Zalánja és a Kisfaludy Sándor Himfyje. Már a VI. oszt. befejeztével nyomtatásban is kiadta egy zsengéjét Emlékáldozat cimmel. Bölcsészetre Pestre ment s ott az egyetemen végezte a felsőbb tanulmányokat. Előbb orvosnövendék volt, de csakhamar irodalmi és bölcsészeti tanulmányokra adta magát, olvasott magyar és német költőket és esztétikai műveket, buzgón látogatta az egyetemi könyvtárt, hallgatta Horvát Istvánt s a magyar nyelv rendszeres ismeretében gyarapodott. A Zalán hatása alatt egy eposzi koncepcióval foglalkozott s 1833. megirta Csatár cimü hőskölteményi rajzolatát 9 képben (megjelent 1834.), mely a magyar hexameteres patetikus epikának elgyöngült bucsuhangja volt. Egyetemi tanulmányai végzetével az irói pályára szánta magát; segédszerkesztő lett 1833. a Mátray (Rotkrepf) Gábor Regélő s Honművész c. lapjainál, ott élénk tollával csakhamar megkedvelteté magát s tisztességes fizetéshez jutott. Egyaránt irt verset, novellát, tárcát, utirajzot, történeti cikket, ujdonságot, szinbirálatot, rejtvényt és egyéb apróságot. Később (1935-36) a Bajza Aurórája is közölt tőle verseket. A költészettől azonban meglehetősen elvonta a kenyérkereset, s a napisajtó szolgálatában, s egyéb irodalmi szükségleteket ellátásában (ismertető cikkek, fordítások) kellett szétforgácsolni erejét. A 30-as évek drámai mozgalmai őt is magukkal ragadták. Miután pár francia szindarabot lefordított, 1835. Csáb c. 5 felv. szomorujátékával az akadémiai jutalomért versenyzett, de csak dicséret nyert. E darabját 1836 jan. 19. Budán Jós ige c. alatt adták először mérsékelt hatással; későbbi cime Árbóc lett. Vajda Péterrel, Galla Józseffel, Szigligeti Edével, Tóth Lőrinccel együtt 1835-ben a «a pesti drámai egyesület»-et alakította eredeti szinművek szerzésére, s e szövetség irodalmi vállalatának («Magyar tört. szinművek») II. kötetében jelent meg az Árbóc 1837. Ez évben a Mátray lapjától a Munkácsy Rajzolatok c. lapjához ment át, szerkesztette a Hajnal c. zsebkönyvet 1837-re és 1838-ra. Ebben adta ki Ország Ilona tört. szomorujátékát 3 felv. Az utolsó khán c. 5 felv. szomorujátékával pedig az akadémia drámai jutalmára pályázott, s ismét dicséretet nyert. Később drámái: Bátori Erzsébet, tört. dráma 5 felv., melyet a nemzeti szinházban 1840 aug. 28. adtak először s változtatásokkal szept. 5. és 6. (megj. Buda 1840); Az utolsó magyar khán, mely szintén pályázott és dicséretet nyert; utolsó drámája Borbála királyné kegyence 1844-ből. Igazi sikert e téren nem tudott elérni. A francia romantikus irány hive, de erősebb drámai élet nélkül, s a Vörösmarty szavaló dikciójával. Azalatt felzendültek liráján az első szerelmi ciklus könnyed érzelmes versei. 1836. nősült, de nejét félév mulva elveszté; a következő évben másodszor is házasodott, s a boldog családi élet uj indítékokkal frissíté fel költészetét. Második nősülése előtt azonban jövője biztosítása végett elhagyta a hanyatló Rajzolatokat, s elfogadván a pozsonyi Hirnök meghivását, 1837 végén Pozsonyba költözött. Politikai véleménykülönbség miatt másfélév mulva megvált e laptól, családostól visszajött Pestre, itt a Jelenkor munkatársa volt 1844-ig, dolgozott amellett az Athenaeumba, a Budapesti Árvizkönyvbe, a Nagy Ignác szinműtárában (Bátori Erzsébet) a Nemzeti Almanachba, szerkesztette az Emlény-t 1841-1843-ra, s a Kliegl-könyvet 2 köt. 1842. Ez évben indította meg a Regélő, Pesti Divatlapot, melyet 1844 közepén Vahot Imre vett át tőle. Ezalatt lirai költeményei és hazafias irányversei az ország legnépszerübb költői közé emelték. Az akadémia 1839 nov. 23. lev. tagjául, a Kisfaludy-társaság pedig 1843 jan. 22-én tagjául választá, itt Toldy F. vezette be, s ő székfoglalókép «Lirai költésünk késő kifejlésének okairól» értekezett. E társaságon azután is egész szeretetével csüggött; az 1843-iki közgyülésen a «Troubadour» c. balladát olvasta fel, a következő évin «A magyar irók és irodalom Pesten ötven év előtt és most» cimü előadását; a nemzeti szinházban 1845 febr. 6-án Kisfaludy K. emlékére rendezett diszelőadásra irta «A magyar szinköltészet apotheozisa» c. előjátékot, az 1847-iki közgyülésen Vajda Péter fölött tartott emlékbeszédet, azonkívül részt vett és nyert a társaság pályázatain. 1845 jan. 28. segédtitkára lett a Kisfaludy társaságnak s e minőségében megmaradt, mig a szabadságharc idején a társaság működése meg nem szünt.
Irói pályája ezalatt egyre emelkedőben volt. Széchenyi szelleme ihlette liráját, mely a negyvenes években oly élénken pezsgő nemzeti élet minden érverését visszhangozta. A közélet minden figyelemreméltó eseménye, minden kiválóbb alakja, minden eszméje s érzése melegen hangolta őt, s a közhangulatot könnyen foglalta tetszetős verseibe. Hazafias iránykölteményei országszerte felvillanyzó hatást tettek s a politikai és nemzeti céloknak hathatós emelői voltak. Erős fajszeretete a nemzet jövőjébe vetett optimisztikus bizalommal párosul. Első lirai gyüjteménye: G. J. versei Budán 1843. jelentek meg. Az akadémia 1844 dec. 24-iki nagygyülésén a nagyjutalom felével, 100 arannyal koszoruzta e kötetet. A természet, szerelem, család és a haza szolgáltak e csinos költemények indítékaiul, melyek a könnyen hangolódás jeleit viselik magukon, s nem ritkán emlékeztetnek Vörösmarty és a német lira hangjaira. Következtek ezután: Tollrajzok, (1846. 3 köt., I. Novellák, népmondák és legendák. II. Genreképek, elmefuttatások és komolyak. III. Tájrajzok és utiképek); Frangepán Kristófné (pályanyertes költői beszély, Pest 1846) és a Bosnyák Zsófia koszoruzott legenda a Költői Pályaművek közt (1847); Az Árpádok történeti balladák s mondákban (1847. 2. kiad. 1848); Ujabb versei 1840-1847., kiadta a magy. irodalomterjesztő-társulat (melynek G. 1847. jegyzője lett), 1848. Lirai tehetsége mellett teljes mértékben kifejlett elbeszélői talentuma is. A hexameteres epikától maga is elbucsuzott a Csatárral, a nagy eposzt mintegy apróra váltva, balladákban, költői elbeszélésekben s emellett modern versformákban énekelte meg a magyar történet és mondavilág majd minden mozzanatát. A tárgyakat csak kevéssé alakította, s a költői feldolgozás nála inkább a hazafias szellemü, könnyü, tetszetős megverselésben állt. Hiresek voltak balládái, melyek némelyike (Kont) kiválóan a kor szivéhez szólt. E balladák műfajilag nem mutatnak ugyan szembetünő haladást Vörösmarty után, sokban éreztetik a német Uhland és néhány magyar költő hatását, tragikus megoldással ritkán végződnek, a drámai elemnél erősebb bennük a szónoki hang, s az elbeszélés kényelmes, itt-ott érzelmes módja uralkodik bennök; de nagyrészt sikerült költői elbeszélések, s G. Arany előtt a legtermékenyebb és népszerübb költő volt e nemben. Nem kevésbé tetszettek az Árpádok hazafias szinezetü történeti képei és többi történelmi tárgyu költeményei. Komoly költői elbeszélései (Bosnyák Zsófia), s a humorosak közül: Az obsitos, legjelesebb alkotásai közé tartoznak. Általán nagyobb költői beszélyei, legendái nem erős alkattal, hanem élénk elbeszélésükkel, gazdag költői nyelvökkel és részlet-szépségeikkel válnak ki. Mint epikus a divatból kiment hexameter helyett a modernebb nibelingi versformát hozta be és használta történeti költeményei legnagyobb részében.
Az ünnepelt költő azonban oly szerény viszonyok közt élt, hogy 1845 jul. 1. dijnoki állást kellett vállalnia az egyetemi könyvtárnál. Sorsa jobbra látszott fordulni 1848., mikor a magyar kormány a pesti egyetemre a magyar nyelv tanárává nevezte ki, azonban ez állása a bekövetkezett változások miatt veszendőbe ment. Windischgrätznek Pestre bevonulásakor G. nem menekült, de Buda tavaszi ostromakor, Pest bombázása elől Fóthra vonult családjával, onnan azonban csakhamar visszatért. A nemzeti bukás után hazafias költeményeiért őt is kérdőre vonták, de némi kellemetlenségek után megszabadult. Ettől fogva szüntelenül nélkülözésekkel küzdött; nyomorát tisztelőinek segedelme enyhíté, majd az egyetemnél könyvtártiszti állást nyert 1850 jan. Azonban folytonosan betegeskedett, ez év nyarán az egri fürdőket is használta, szemevilága is folytonosan gyöngült. Mégis befejezhette Szent-László c. nagy tört. költeményét, melyet élte főművének tekintette s kiadhatta Egerben 1851-52. 2 köt. (2. kiad. Pest 1854, és harmadik 1865). A mult iránti rajongó kegyelet nyilatkozik e költemény könnyü folyásu zengzetes verseiben is; a szent király élettörténetét atyjától kezdve utódjáig időrendben beszéli el, egység a műben nincs, de részleteiben sok költői szépség van s a magyar hajdankor lelkes rajzai széles körben hatottak. G. azonban mindjobban közeledett sirjához, betegsége sulyosbodott, 1852 elején látását is elvesztél, sőt szellemi mozgékonyságának jó részét is, s hosszas sinylődés után szélhüdésben halt mag. Porai a kerepesi temetőben nyugosznak. Özvegye és árvái számára nemzeti adakozásból mintegy 10 ezer forint gyült össze. Az akadémiában Tóth Lőrinc mondott fölötte emlékbeszédet 1854 máj. 8. Összes költeményeit 1855. barátja, Ney Ferenc adta ki, ennél teljesebb az 1860. megjelent második kiadás 4 rétben; legteljesebb azonban a Méhner-féle uj kiadás: Garay János összes munkái. Sajtó alá rendezte, jegyzetekkel és életrajzzal kisérte Ferency József (Budapest 1886. Öt kötet, arcképpel). versei közül Kertbeny egy gyüjteményt németre fordítva 1885. adott ki: Dichtungen aus dem Ung. überschr. (2 kiad., Bécs 1856).