(franc. garde) a. m. testőrség és némely hadseregben, mint p. a németben és oroszban, az egész birodalom ujoncai közül kiválogatott emberekből összeállított egész seregrészek (hadosztály, hadtest), melyek békében közönségesen a székesfővárosokban vannak helyőrségen, háboruban azonban éppen ugy alkalmaztatnak, mint bármely más seregrész.
l. Guardafui.
Izland régi neve; igy nevezték a svéd Gardar után, aki a IX. sz.-ban a szigetet körülhajózta.
(Lago di Garda, lacus Benacus), Olaszország legnagyobb hegyi tava; 69 m. magasságban, É-i vége Tirolhoz tartozik, a többi Olaszországhoz; K-i partja Verona, a Ny-i Brescia tartománynak része. Hossza 55, szélessége 5-18 km., területe 300 km2, legnagyobb mélysége 295 m. Felső része keskeny és magas fogják körül, K-en a Monte Baldo, Ny-on a Bresciai Alpok. A Sasso di Manerbatól és a San Vigilio-foktól D-re a hegyek elmaradnak; a partok (Riviera) mellett citrom-, füge-, mandula-, eper-, olajfákkal-, nyaralókkal-, kastélyokkal- és falvakkal takart dombok láthatók, amelyek azután a Pó-lapályban enyésznek el. A gyönyörü képekben változatos tópartnak legszebb részei a tóba benyuló San Vigilio-fok, a keskeny Sermione (Sirmio, peninsularum insularumque ocellus) földnyelv, a melyen Catullus házának romjai máig is láthatók, az illatozó citromos kertek közt Saló, a melynél a Monte S. Bartolommeoról különösen szép kilátás nyilik és Gargnano. Egyéb helységek még a tiroli parton Riva (l. o.), Gardone-Riviera nagyon védett helyen, téli klimatikus gyógyhely és Desenzano (l. o.) Peschiera várral; Gada, amelyről a tó a nevét kapta és Malcesine, N. Károlynak ujabban restaurált kastélyával. Kisebb szigetek: az Isola di S. Biagio, a di Garda, Trimelone. A tóba csak kisebb vizek folynak; ilyenek a Sarca, Ponale, Toscolano; lefolyása a Mincio (l. o.). A G. vize a megvilágítás szerint sötétzöld és azurkék között váltakozik; felülete ritkán csöndes; különösen délutánonkint háborog; apaesano (hegyiszél) és az ora (D-i szél) zavarják meg nyugalmát. Halakban, különösen a déli része gazdag. Rendes gőzhajójáratok közlekednek Rivából Desenzanóba és Peschieraba. V. ö. Stöckl H., Drei Wochen am G.-See (Teschen 1892); Königer, Gardoue-Riviera (3. kiadás 1894).
(franc., ejtsd: gardöda) a. m. nőőrző, azaz idősb. kire a fiatal nők kiséretét bizzák.
(franc., ejtsd. gard dé szó) a. m. nagy pecsétőr.
(franc., ejtsd: gard dü kor). A XV. sz.-tól a mult sz. végéig a francia királynak lovastestőrcsapatát nevezték G.-nak; ezt utánozták a XVII. sz. végén Poroszországban, ahol idővel annyire megszaporították, hogy most 5 Escadront képező 10 századból álló ezred; az 1. századnak a császár a tulajdonosa (Chef) s ezt nevezik: Leibkompanie-nak.
La (ejtsd. gardfrenej), község Var francia départementban, 11 km.-nyire Grimaudtól, a Maures nevü hegységben, (1891) 2092 lak. nagy dugógyárakkal (800 munkás) és ólombányászattal. Mellette egy magaslaton állott a mórok Fraxinetum erőssége, ahonnan csaknem egy századig, 973-ig tartották megszállva a környéket.
(Gardeleben), járási székhely Magdeburg porosz kerületben, 45 km.-nyire Magdeburgtól, a Milde és vasut mellett, (1890) 7340 lak., vasöntővel, vászon- és pamutszövéssel, sörgyártással és komlókereskedéssel. A közeli G.-i pusztán I. Lajos őrgróf 1343. legyőzte braunschweigi Ottót.
(franc., ejtsd: gard möbl), eredetileg nagyobb szekrény, majd később szoba v. a szobák sorozata, melyekben uralkodók és amateurök gobelinjeiket, butoraikat stb. tartották. Jelenleg különösen a párisi G.-t hivják e néven, mely a francia uralkodók legszebb régi butorainak, tapisszeriáinak stb. muzeuma.