község Pavia olasz tartományban, 13 kilom.-nyire Mortarától, a Ticino-csatorna és vasut mellett, (1881) 5556 lak., sajtkereskedéssel.
az ugyanily nevü járás székhelye Felső-Bajorország kerületben, 12 km.-nyire a tiroli határtól, vasut mellett, igen szép hegyi vidéken, (1890) 1887 lak. Mint klimatikus gyógyhelyet és nyaralót sokan fölkeresik. É-ra tőle Werdenfels erősségnek romjai vannak.
a könyvnyomdászatban a könyvek szedéséhez leginkább használt betünemet nevezik igy; nagysága 10 pont Didot szerint. Néhol, mint p. Németországban, corpus-nak is hivják. L. Betünemek.
(állat, Crangon Tab.), a tizlábu rákok Carididae családjába tartozó tengeri ráknem, melynek egyik faja a Cr. vulgaris Tab., az északi tenger partjain rengeteg tömegben él s husát eszik. Nagyobb fajai a forróégöv alatti tengereket lakják.
Rikádr, angol iró, szül. Lichfieldben 1835 febr. 27. Mint a British Museum hivatalnoka rendezte az 1857 óta a muzeumhoz került munkákat, 1875. a nyomtatványok kusztosza, 1890. könyvtárnok (keeper of printed books) lett. Munkái: Philological essays (atyja munkáinak kiadása London 1859); anonyme: Primula, a book of lyrics (költemények, 1858); Io in Egypt (1859); különösen a Poems from the German (1862) révén lett ismeretes; további munkái: Idylls and epigrams chiefly prun the Greek anthology (1869); Iphigenia in Delphi (1890) s egy kötet elbeszélés: The twilight of the Gods (1889) stb. Irt kritika-biográfiai cikkeket a tudományos folyóiratokba, az Encyclopaedia Brittanica-ba s a Dictionary of national biography-ba stb.
(franc.) a. m. a szükséges kellékekkel vagy diszítménnyel ellátott; szobákról: butorozott, innen chambre garni, hôtel garni.
volt ürmérték Lengyelországban, = 4 lit., Krakkóban 3,8 lit.
(ejtsd: garnyé), 1. Francis, francia utazó, szül. Etienneben 1839 jul. 25., megh. Tonkingban 1873 dec. 21. 1860-62. résztvett a khinai és kokinkhinai hadjáratban, azután Lagrée expediciójában, mely a Mékong hajózható voltát vizsgálta meg. Langrée halála után (1868 márc. 12.) G. vezette tovább az expediciót, mely a legnevezetesebbek közé tartozik. 1870-71. résztvett Páris védelmében és Volyage d'exploration en Indo-Chine c. nagy utleirásán dolgozott, mely 1873. jelent meg. Azután Khinában járt (Voyage dans la Chine centrál, megjelent a párisi földrajzi társaság Buletinjében 1874) és 1873-ban kormánya Tonkingba küldte, melynek fővárosát Hanoit maroknyi seregével elfoglalta, de még az év decemberében khinai rablók elleni küzdelemben elesett. V. ö. Petit, Francis G. (Páris 1885).
2. G. Gyula Arzén, francia festő, szül. Párisban 1874 jan. 22., megh. u. o. 1889 dec. 25. Gérome tanítványa, kezdettől fogva kivált hatásvadászó drámai jeleneteket festett. Művei: Az urak joga; A hübéri tartozás; Le roi s'amuse Hugo Viktor nyomán; Egy nő kivégzése a XVI. sz.-ban; A házasságtörők büntetése a középkorban; A terület fölszabadítója, stb.
3. G. János Jakab, francia történész, született Goronban (Maine) 1729 márc. 18., megh. St. Germain-en-Leyeben 1805 febr. 21. A héber nyelv tanára volt a College de France-ban, majd pedig az intézet igazgatója. 1761 óta tagja volt az akadémiának s ennek kiadványaiban sok cikket közölt. Megbizatván azzal, hogy a Pelly által megkezdett s Villanet által folytatott «Histoire de France»-t tovább folytassa, e nagyszabásu munkához (30 köt., Páris 1865-85) ő a XI. Lajostól IX. Károlyig terjedő korszak megirásával járult. Munkáit L'homme de lettres (Páris 1764) és De l'éducation civile (u. o. 1765) a bennök hangoztatott vallás-morális nézetek miatt csak később méltatták figyelemre.
4. G. Károly, francia építész, szül. Párisban 1825 nov. 6. Tanulmányai bevégeztével beutazta Olasz- és Görögországot, azután Párisban telepedett le. Főmunkája a nagy pompával készített párisi uj operház (1863-74). Tőle való a nizzai obszervatorium s több épület Montecarloban, Monaco mellett. Irott munkái: Mémoires explicatifs sur le temple d'Égine (1856, a Revue archéologique-ban); A travers les arts (1869); Le théâtre (1871); Le nouvel opéra de Paris (1881); Monographie de l'Observatoire de Nice (1890).
5. G. Kelemen József, francia közgazdasági iró, szül. Beuil-ben 1813 okt. 3., megh. Párisban 1881 szeptember 25. Kereskedelmi iskolát végzett s ott Blanqui (l. o.) vezette be a közgazdasági tanulmányokba. G. tisztára a szabadkereskedelmi elveket vallotta s Cobden (l. o.) barátja volt; ebben a szellemben alapította 1842. a Société d'économie politique-ot s 1848. a Jacques Bonhomme c. ujságlapot, amelyben a tulajdon jogát védte. Az 1878-ki párisi kiállítás alkalmából több kongresszuson elnökölt, az Akadémiának pedig 1873 óta volt tagja. 1876. szenátorrá választották, azonban mint politikus nem játszott nagy szerepet. Ismertebb munkái: Introduction a l'étude de l'économie politique (1843); Élements de l'écon. pol. (1845); Cobden, les Ligeures et la Ligue (1846); Du principe de population (1875); Traité des finances (1862); Traité d'écon. pol. (1889. 9-ik kiadását ért); Premieres notions d'écon. pol. (1872) és Traité d'arithmétique (1838).
6. G. Róbert, francia tragédia-iró, szül. Ferté-Bernardban 1534., megh. mint büntető biró (lieutenant criminel) La Mansban 1590 aug. 15. Fiatal kora óta a klasszikusokhoz vonzódván, 1565. a Jeux Floraux-ban pálya-koszorut kapott. A XVI. sz. dramatikusai közt a legtermékenyebb volt s legtöbbször sikert is ért el. Főképen Senecára és Euripidesre támaszkodott. Tragédiái közül eredetiek a római történetből: Porzie (1568), Cornélie (1574), Marc Antoine (1578); utánzatok a görög mondakörből; Hippolyte (1573); La Troade (1578) és Antigone (1579), valamint egy az ó-testamentomból, Les juives (1580), a Gradamante (1580) tragikomédia, romantikus nézőjáték. Darabjai összegyüjtve 1585. jelentek meg Párisban s azóta többször.
(ásv.), igen fontos nikol-érc és pedig összetételre nézve viztartalmu nikol- és magnézium-szilikát rendesen vasoxiddal. Mikoloxid tartalma 46%-ra is rug. Átlagos összetétele: kovasav 38%, nikoloxid 18%, magnéziumoxid 15%, vasoxid 7%, viz 22%. Zöld szinü, földes, tajtékforma likacsos tömegekben és cseppkőforma alakokban szerpentinben és olivin-kőzetekben alkot telléreket Új-Kaledoniában Noumea mellett. Termő helye után noumeait v. numeit-nek is nevezik. Néhány év óta ismeretes és nagyjelentőségüvé vált a nikol-kohászatra nézve. Az egyedüli érce a nikolnak, melyből e fém olcsón és tisztán, elég egyszerü eljárással kiolvasztható és feltalálása tette lehetővé a nikolnak nagyobb mértékü ipari alkalmazását. Igen szép válogatott G.-ből egy és más olcsóbb ékességet, melltüt, fülbevalót stb. is készítenek.
(ejtsd: -pazsé), 1. István József Lajos, francia politikus, szül. Marseilleben 1801 dec. 27., megh. Párisban 1841 jun. 23. Az ügyvédi pályára lépett és midőn az 1830. forradalom kitört, azonnal a küzdők sorába lépett. 1831. a képviselőházba választották, rendkivüli szónoki tehetségével a francia demokrácia egyik kiváló vezérférfiává küzdötte fel magát. Lajos Fülöp kormánya több izben pört indított ellene republikánus társulatokban való részvétele miatt, de az esküdtek mindannyiszor felmentették. 1837 óta a Guizot-kabinet legkiméletesebb támadóihoz tartozott és különösen a szavazási jog megszorítása ellen szállt sikra.
2. G. Lajos Antal, francia politikus, az előbbinek mostoha öccse, szül. Marseille-ben 1803., megh. Párisban 1878 okt. 31. Részt vett a juliusi forradalomban, 1841. pedig ellenzéki képviselő lett, és különösen pénzügyi kérdésekben mutatta ki képzettségét. 1847-48. az ellenzék által rendezett reformbankettekben nagy része volt, szintugy az 1848. forradalomban. Párisban ekkor maire-nak választották és az ideiglenes kormánynak is tagja lett. 1848 márc. 5. átvette a pénzügyi tárcát, melyet a jun. történt munkás-forradalomig megtartott, utána azonban letett. Azóta mint magánember élt Párisban, és különösen történeti tanulmányokkal foglalkozott. 1861-72. jelent meg 10 köt. munkája Histoire de la révolution de 1848. 1864. megint a törvényhozó testületbe választották, ahol Favre Simon és Picard köztársasági s ellenzéki képviselőkhöz csatlakozott. A III. császárság bukása után (1870 szept. 4.) az ideiglenes kormányba választották, 1871 jan. pedig Pelletan meg Aragoval Bordeuaxba indult, hogy Gambettát lemondásra beszélje rá. A német háboru lezajlása után aggkora miatt a magánéletbe vonult vissza. 1872. adta ki L'opposition et l'empire c. művét (2 köt.).