Pál (tulajdonképen Chevallier Sulpiece Vilmos), francia rajzoló, született Párisban 1801., megh. u. o. 1866. Eleinte mekanikus volt, utóbb divatlapok számára kezdett rajzolni, majd átvette a Les gens du monda c. divatlap vezetését. Ebben és utóbb főleg a Charivari c. élclapban közölte finom, elegáns, szellemes rajzait, melyekben a korabeli párisi élet páratlan módon tükröződik vissza. Nagy hatással volt reá 1849-iki londoni utazása. Visszajövet: Amint Lindonban egész ingyen lehet látni c. rajzorozatban megrendítően ábrázolja a világváros borzalmait. Későbbi alakjai közül világhirre tett szert Thomas Vireloque, a bölcselkedő, forradalmár koldus. Egyes gyüjtemények rajzaiból: Oeuvres choisies de G. (Páris 1845-48, 4 köt.), szöveggel Janin, Gautier, Balzac, Alteroche stb.-től; Perles et larmes par G. (Páris 1850, 2 köt.). Sok könyvet illusztrált, többek közt Sue Bolygó zsidóját. V. ö. Duplessis, G., étude (Páris 1876); Goncourt, (u. o. 1879); Forgues, G. (u. o. 1888).
falu Hautes-pyrénées francia départementban, 19 km.-nyire Luztől, 1350 m. magasban, 320 lak., a templomosoktól épített régi templommal. Tőle egy órányira van a hires Cirque de Gavarnie, a természetalkotta 3600 m. kerületü óriási amfiteatrum, amelyet három hatalmas nagy lépcsőt alkotva, meredek hegyfalak vesznek körül; ezekből pedig az Astazou (3080 m.), a Pic de Marboré (3253 m.) és a Cylindre de Marboré (3327 m.) hóval takart hegycsúcsok merednek ki. A hagyfalakről számos vizér esik le; ezek közül a legjelentékenyebb a Gave de Pau, amely 422 m. magasról zuhan alá. E vizerek télen megfagynak és messziről óriási magas márványszalagoknak látszanak. A Cirque de G. nem ugyan a legnagyobbik, de kétségkivül a legszebbike azon hegyi amfiteatrumoknask, amelyek a Pireneusok ezen részében láthatók.
l. Ghavázi.
Sándor, olasz teologus, szül. Bolognában 1809 márc. 21., megh. Rómában 1889 jan. 9. 1825. a barnabiták közé lépett; 1829. Nápolyban az ékesszólástan és széptudományok tanára lett. IX. Pius pápa megválasztásakor (1846) Rómába sietett, hol a pápa szivesen fogadta, a Vicenzóba menő római légió alamizsna-mesterévé tette. A nép Remete Péter nevet adott neki, s ugy tekintette, mint egy uj keresztesháboru, az Ausztria elleni 1848. évi forradalom vezetőjét. 1849. Angolországba menekült, s elhagyván a katolicizmust, azóta Nagybritanniában és Északamerikában tartott ismételten is felolvasásokat. 1860. Garibaldival Sziciliába ment; 1870. ujra megfordult Olaszországban; 1881. tette utolsó látogatását Észak-amerikában. Egyik alapítója volt a szabad olasz egyháznak (1870) és ezen egyház római teologiai kollégiumának (1875), melyben a dogmatikát, apologétikát és polémikát adja elő. Művei angol nyelven láttak napvilágot s nevezetesebbek közülök: Memoires (London 1851); Orations (1852); Recollections of the last Four Popes (1859); No Union with Roma: an anticirenicon (1871), The Priest in Absolution (1877). Életrajzát és addigi irodalmi működését 1853. megirták New-Yorkban Father Gavazzi's Life and Lectures c. alatt.
(lengyel) a. m. fecsegés, a lengyel irodalomban egy műfaj az elbeszélésben és költészetben, mely a kisnemesség (slachta) közül veszi tárgyát.
(állat, Rhamphostoma Wagl.) a krokodilok rendjében a Gavialidoe családnak egyik neme, melynek arca megnyult és oldalfogai nem ülnek mederben. A gangesi G. (Rh. gangeticum Geoffr.) 6 méternél is hosszabbra nő, feje a szeme előtt elkeskenyedett és arca hosszura nyult, keskeny, de az orra széles; 104-110, majdnem egyforma fogva van; lábai gyengék, fraka fésüpikkelyes, háta szennyes barnászöld, sötéten foltozott, hasa zöldes sárgásfehér. Hazája Kelet-Indiában a Ganges folyó és mellékfolyói, az Indus, Dzsamna. Halakkal táplálkozik, de megeszi a vizbe dogott halottakat is. A nőstény tojásait a homokba rakja. Malabar lakói szentnek tartják.
kisközség Krassó-Szörény vmegye temesi j.-ban, (1891) 1313 oláh és német lak., van vasuti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpánztára. Hozzátartozik Fülöpháza telep.
(francia). Régibb, főleg a mult század elegáns társaságában divatozott kellemteljes francia tánc és zene, mely nevét valószinüleg a Dauphiné tartomány egyik részének Gavot név alatt ismeretes lakóitól nyerte. Ujabb időben a francia zeneszerző: Délibes elevenítette fel «Le roi a dit» cimü operájában.
(ejtsd: gé), 1. János, angol költő, szül. Branstapleben 1688., megh. Londonban 1732 dec. 4. Eleinte kereskedő volt, 1714. elkisérte Clarendon grófot hannoverbe s ott irta Bural sports cimü munkáját (London 1713). Beggar's opera (Koldusopera 1727) cimü művét Londonban egymásután 63-szor adták elő. Irt meséket és vigjátékokat is; ilyenek The wife of Bath; Three hours after marriage; The captives; Polly; ez utóbbi a Beggar's opera folytatása volt s előadását nem engedték meg, mert az udvart és az uralkodó pártot bántotta; ennélfogva csak nyomtatásban jelent meg s a költőnek 1200 fontot jövedelmezett. Tetszettek költeményei is: Poems (London 1720); valamint meséi: Fables (1726; 1882). Drámai művei összegyüjtve 1760. jelentek meg Londonban; összes művei: Works, u. o. 1722-25.
2. G. Mária Franciska zsófia, francia irónő, családi nevén Nichault de Lavalette, szül. Párisban 1776 ju. 1., megh. Brüsszelben 1852 márc. 5. Férjével G.-vel Aachenben, majd Párisban lakott, hol szalonját előkelő irók és művészek látogatták. Regényei: Laure d'Estelle (Páris 1803); Léonie de Montbreuse (u. o. 1813); Anatole (u. o. 1815); les malheurs d'un amant heureux (1818-1823); Théobald (u. o. 1828); Moqueur amoureux (1830); Souvenirs d'une vieille femme (1834); Un Mariage sous l'Empire (1852); továbbá: Le marquis de Pomenars (vigjáték, 1820) stb. komponált több kedves románcot is (p. Moeris).
(Kyjow), 1. székhelye az ugyanily nevü morvaországi kerületi kapitányságnak, a Stupava partján, vasut melett (1890) 3720 lak., barnaszénbányával, cukorgyárral és gyümölcskereskedéssel. - 2. G. l. Gaja.