valamely gazdasági alanynak a szükséglet kielégítésére irányuló tevékenységeinek és berendezéseinek összessége. A fogalom tehát kettős értelemben használtatik. Majd ott az egész működést értik, melyet valaki anyagi érdekeinek előmozdítására kifejt, majd pedig az egészet azon berendezéseknek, házi, üzleti berendezéseknek, mellyel ő anyagi érdekeit megvalósítja. Megkülönböztetjük különösen a magán- és a nemzetgazdaságot (l. o.). A magán G. főleg az önérdek vezetés alatt állónak képzeltetik, bár mindig értelmesen, felfogón és a közérdek, családik érdek, jótékonyság, részvét által mérsékelve, a nemzetgazdaság viszont a közérdek vezetése alatt áll. A közönséges életben gyakran G. alatt különösen a mezőgazdasági vállalatot értik.
ez idő szerint hazánkban két ily nyilvános állomás van a magyaróvári és a budapesti. Utóbbinak szervezeti szabályzatából való alanti kivonat: A gépkisérleti állomás hivatása: a mezőgazdaság és a mezőgazdasági mellékiparágak gépiparának fejlesztése és az idevágó szakismeretek terjesztésére hatni. E szerint a gépkisérleti állomás feladata és célja különösen a következőkben áll: a) a mezőgazdasági gépészet és technnológia körébe tartozó találmányokra és szerkezetekre nézve előzetess véleményt és utbaigazitást adni; b) kipróbálni a gépeket mindazon tulajdonságokra nézve, melyek a végzett munka minőségére és költségeire befolyással vannak; c) a próbák eredményeit szaklapokban és külön értesítőkben nyilvánosságra hozni; d) a célszerünek bizonyult gépeket megismertetés végett kiállítani s igy azokat huzamosabb ideig hozzáférhetővé tenni.
Gazdasági háziállatok azok, melyeknek tenyésztése szoros összefüggésben áll a földmivelééssel; ilyenek nálunk a ló, szarvasmarha, bivaly, juh, kecske és sertés, ellenben a baromfi, kutya, macska stb. nem számíttatnak ide.
l. Mezőgazdasági iskolák, Ipariskolák, Kereskedelmi iskolák.
tiszti kezelés alatt álló földbirtoknak az a területe, melyet egy kezelőtisztre biznak. Viszonyaink között egy G. kiterjedése belterjesebb gazdálkodásnál 400-800, külterjesebb gazdálkodásnál 1000-3000 katasztrális hol között szokott váltakozni.
Szerkesztette és kiadta Korizmics László 1849 jan. 1-től Budapesten (a II. félévben szünetelt); 1850 aug. 11. ujra megindult. 1851-től Korizmics felügyelete alatt szerkesztette Morócz istván. 1860-tól a Magyar Gazdyas. Egyesület hivatalos közlönye lett. 1881-ben a Magyar föld c. napilappal egyesült és szerkesztették Moróc István és Dapsy László. 1885-ben ismét önállóan jelent meg, ez időtől fogva Ordódy Lajos szerkesztette 1891-től pedig Baranyay István és Szemere Huba; 1892-től szerkesztette Ordódy Vilmos és Igali Szvetozár a szerkesztők. Hetenkint egyszer jelenik meg 4-rétben.
A tudományos növénytan egyik alakja, mely a növénytani ismereteket a gazdák igényeinek szempontjából tárgyalja. Megkülönböztetendő a növénytermeléstől, mely utóbbi a kulturnövények termesztésével (talajmegmunkálás, vetés, trágyázás, ápolás, betakarítás, fajtaismeret) foglalkozik, mig az előbbi felöleli a növénybonc-, fejlődés-, élet-, alak- és rendszertant, de ugy, hogy a tudományos növénytannak eme részeiben a gazdasági szempont válik ki, az anyag feldolgozása e szemponthoz alkalmazkodik. A G. tehát a növénytermelésnek alapvető iskolája. A G.-nak egyes ágai ujabb időben annyire fejlettek, hogy azok önállóan műveltetnek; ilyenek a gazdasági magismeret és a gazdasági növények kórtana. A magyar irodalom G.-i munkákban igen szegény, s csak két kis munkával van képviselve, az egyik Páter Béla, A gazdasági növénytan vezérfonala (Kassa 1890), mely csupán a rendszertant tárgyalja, a másik Buza János, Kultivált növényeink betegségei (Budapest 1879).
az erdőgazdasági üzemtervhez tartozó, rendesen 1˝-80°, 1˝-120° vagy 1-160° mércében készített térkép, melyen egyebek mellett különösen az erdőnek gazdasági beosztása és a fanem, kor és zárlat tekintetében egymástól lényegesen eltérő erdőrészek (osztagok) határai vannnak kitüntetve.
l. Mezei vasutak.
a mezei gazdasági tudomány rendszeres foglalatja; szorosabb értelemben a mezőgazdaság ökonomikája s mint nemzetgazdászat a. m. közgazdaságtan.
azon államtani elvek és tételek foglalata, melyek az államhatalomnak, nevezetesen a törvényhozásnak és közigazgatásnak közgazdasági érdekü tevékenységére vonatkoznak; meghatározzák az irányokat, a terjedelmet és módokat, amelyek szerint ezen tevékenység kifejtendő. Kiindul egyrészről az állam mivoltából s az államélet és feladat természetéből, másodszor a közgazdasági élet törvényeiből és jelenségeiből; az egyeseknek s azok társadalmi egyesüléseinek a gazdálkodás körül tapasztalatilag észlelt működéséből, s mindezeket egybevetve vonja le következtetéseit és állítja föl posztulátumait. A G.-t részint a politikai tudomány különös részében, részint pedig a nemzetgazdaságtanban művelik. L. még Agrárpolitika.