Gázfütés

l. Gáztüzelés és Fütés.

Gázgenerátor

l. Gáztüzelés.

Gázgép

l. Gázmótor.

Gázgyártás

(l. a mellékelt képet).

[ÁBRA] KÉSZÜLÉKEK A VILÁGÍTÓGÁZ GYÁRTÁSÁHOZ.}

A világító lánggal égő gázkeveréket legnagyobb részben a kőszén száraz lepárolása által nyerik. Ezenkivül előállítható fa, turfa, petroleummaradék, zsir- és olajhulladékokból, melyek a különféle iparágak hulladékait képezik. A gázgyártás nyers anyagot főrészben szénből, hidrogénből és oxigénből álló anyagok képezik, melyek levegő elzárásával hevítve (száraz lepárlás) igen sok illó terményt képeznek, melyek részben lehütés által folyósíthatók (kátrány, viz), részben pedig gázalakuak maradnak. Ezen gázalaku bomlási termények megtisztítva képezik a világító gázt. Sok helyen a földből a világító gázhoz hasonló gáz ömlik ki. (L. Gázforrások.) Ujabb időben az olajból készült gáz mindinkább nagyobb jelentőséggel bir, amennyiben vasuti kocsik világításához használják. Az olajgáznak ugyanis körülbelül négyszer olyan világító hatása van, mint a kőszéngáznak. Városok világításánál mindenütt a kőszénből állítják elő gyárilag a gázt. Ezen célra kevés kén- és hamutartalmu szént használnak. A szén hevítése levegő elzárásával retortákban történik. Régebben öntöttvas retortákat használtak, most azonban már leginkább chamott-csövekből készülnek retorták, melyek belül glazurával vannak ellátva. Ezen agyagretorták nemcsak tartósabbak, de magasabb hőmérséket is kibirnak a vasretortáknál. Ezek alakja elliptikus, 2-3 m. hosszu, 0,4-0,4 m. széles és 0,3-0,4 m. magasak. A retorták hátul zártak, elől nyilással el vannak látva és vizszintesen falaztatnak be. Általában egy középnagyságu retorta a szén minősége szerint 125-170 köbméter gázt szolgáltat 24 órában. A felállítandó retorták számára ezen képesség szerint határozzák meg olyformán, hogy még 20-25%-al több retortát falaznak be, mely a tartalékot képezi. Retortakályhákat 1-12 retortával készítnek, de leginkább a hat retortával biró kályhákat alkalmazzák. Az 1. ábra a retortakályha előlnézetét mutatja, a 2. ábra pedig a hosszmetszetet tünteti elénk. Mindegyik retorta öntöttvas nyakkal van ellátva és vasfedővel zárható el, mely a kályhából kinyulik. a nyakból megy ki a kivezető cső (a), ez 25-50 cm. mélyen nyulik a kátrányba, amely a kemence felett fekvő előrészbe vagy hidralulikába vezett (b); (cc) a retorták, (d) a tüzelőtér. A hidraulik nemcsak a desztillációi termények felfogására és a vizes és kátrányos részek leválasztására szolgál, hanem egyuttal ezáltal mintegy zárt is képez a gáznak a retortákba való visszatérése ellen. A kőszenet a retortákba 50-125 klgr. mennyiségben adják be, és a levett fedők agyaggal záratnak el és még csavarral is megerősíttetnek. A kályha fütésére kokszot, de némely gázgyárban kátrányt, kőszenet és ujabban gázt is használnak. A retortákat világos vörös, csaknem fehér izzásig hevítik. A gázfejlődés egy megtöltött retortában 2-6 óráig tart, a szén minősége szerint; minél jobban tüzelnek az első órában, annál nagyobb lesz a gáznyeremény. A lepárolás folyamatánál először is a szénben levő nedvesség válik gőzzé és csak ezután kezdődik a tulajdonképen gázfejlődés és pedig legelőbb a legnagyobb világító erővel biró szénhidrogén vegyületek; a további lepárolási termények világító értékükből fokozatosan veszítenek, mig utoljára világítási értékkel nem biró terményeket nyerünk. Mielőtt azonban ez bekövetkeznék, a lepárolást megszakítják, a fedőt lebontják és a gáztól megszabadított szenet (kokszot) a retortából kiveszik és vizzel leöntik. A gáznyeremény mennyisége a szén kémiai összetételével van szoros összefüggésben, azonkivül száraz szén több és jobb gázt ad, mint a nedves. Alacsony hőmérséknél egy és ugyanazon szépből több kátrány képződik a gázmennyiség rovására, tulmagas hőmérséknél pedig a legértékesebb világító gázrészek bomlanak fel. Egy métermázsa szénből 24-42 köbméter gáz nyerhető, továbbá 50-65 kg. koksz, 465 kg. kátrány és 10 kg. ammoniákviz, mint melléktermények származnak. Ezenkivül még a retorták falain grafitréteg marad vissza. A koksz egy részét tüzelőanyag gyanánt a gázgyár felhasználja.

A gáz vizes és olajos részeket tartalmaz; hogy ezektől megszabadítsuk, a hidraulikából csöveken a kondenzátorba és innen egy vagy több scrubberen átvezetik. A kondenzátor (3. ábra) v. hütőkészülék csövekből áll, melyen a gázt keresztül vezetik oly célból, hogy az lehetőleg lehüljön, a kondenzált viz és kátrány pedig az alsó részben összegyül és innen a kátránytartályba folyik. A további kondenzáció céljából a gáz a kondenzátorból a gázmosóba v. scrubberbbe vezettetik (4. ábra). Ez egy álló henger, koksszal megtöltve, melyen át folytonosan hideg viz folyik. A gáz a-nál lép be a készülékbe, c-nél a viz szétoszlott állapotban folyik le, tehát a gázzal ellenkező irányban és b-nél lép ki a megtisztított gáz. a lyukas fenék alatt c részben gyülik össze viz és kátrány, melynek levezetésére d cső szolgál. A scrubberbe lépő gáz még barna szinü, azonban a b-nél kijövő gáz már szintelen ugyan, de még mindig tartalmaz olya alkotórészeket, melyek részben a világításra károsan hatnak, részben pedig a gáz elégésénél olyan vegyületeket alkotnak, melyek az egészségre ártalmasak, v. pedig az érzékenyebb szineket falon és festményeken megtámadják. Ezen alkotórészek: a kénhidrogén, cain-szénsav, ammoniák stb. és ezeknek a gázból való eltávolítása kémiai uton szükséges. Az ezen célra szolgáló tisztító és 5. és 6. ábrában látható. Ezek alacsony szekrények, melyeknek fedelei A hidraulikus zárral vannak ellátva és B emelőszerkezettel emelhetők. A szekrényekben egymás felett kevés megszakítással fekszenek guzs vagy csövekből font sövények, melyek a tisztító anyagot felveszik. A gázt 3 v. 4 ilyen szekrényen keresztül engedik, amelynél először is telített, utóbb pedig egészen friss tisztító anyaggal találkozik. a már telített tisztítók kikapcsolására hidraulikus váltók vagy csavarszelepek vannak, melyeknek segítségével mindegyik készülékkel tetszés szerint dolgozhatnak. A gáz által megtett ut a 6. ábrában nyilakkal van jelezve. A tisztító anyagon keresztül menve, a már említett tisztátalanságok lerakódnak. A mésztisztítók porrá oltott meszet tartalmaznak, mely anyag nagyobb lazaság elérése céljából fürészpor, szecska stb.-vel kevertetik. Ez abszorbeálja a szénsavat és kénhidrogént, de a kondenzálásnál és mosásnál kiszabaduló ammoniákat nem.

Tökéletesebben hat a Laming-féle tömeg, mely a következőképen készül: Egyenlő mennyiségü mész és fürészpor összekevertetik és minden 1 kg. mészre 1 kg. vasvitriolt vagy 2 kg. vaskloridot vizben oldanak, és a tömeget jól összekeverve, a levegőn állani hagyják; 24 óra alatt megbarnul és már használható. A Laming-féle tömeg, mihelyt tisztátalan gázzal érintkezik, a képződött kénsav által fekete lesz, aminek azonban megvan azon előnye, hogy használat után a levegőre hozva, magától regenerálódik és ismét használható lesz. A kénsav kénkiválás mellett lassanként az eredeti anyaggá, vasoxidhidráttá változik át és a barna szinét ismét visszanyeri. A folytonosan leváló kén ismételt használatával mindinkább összegyül és végre a tömeg használhatóságát befolyásolja. Éppen ezért a tömeg megujítandó. A gázban visszamaradó szénsavat mésszel távolítják el. Ezen célból égetett meszet vizzel sürü egynemü péppé kevernek és egy napi állás után veszik használatba. A készülék ugyanolyan, mint amelyben a Laming-féle tömeg van elhelyezve. A tisztított gáz az exhausztorba jut, mely gyakran közönséges ventilátor-alakkal bir. Az exhausztor csökkenti a gáznyomást a retortákban és a hidraulikában, sőt gyakran egészen felfogja a nyomást, miáltal a retortákban a grafitlerakódást és gázeltávolítást megakadályozza. Az exhausztorok működése olyan, mint a légszivattyuké és a rotálószivattyuké, továbbá ventilátor, aspirátor és gőzfuvó gyanánt is működik. Az exhausztor üzeméhez egy kis gőzgép szükséges. Az exhausztorból a gáz a gyári gázórán megy keresztül, hogy a termelt gázmennyiség leolvasható legyen. A gyári gázóra hasonló szerkezetü a házakban elhelyezett gázórák szerkezetével. A lemért gáz a gáztartóba (gezometer) jut, amely felül fedett, alul pedig nyitott vaspléh cilinderből áll és egy vizzel telt medencében uszik s legalacsonyabb gázállásnál a gáztartó fedele csaknem a viz felületét érinti. A gáz be- és kiömlő csöve alulról a medencén át a henger alatt van elhelyezve. Hogy a medencét ne kelljen igen mélyre építeni, a teleszkópgáztartókat használják, melyek gyakran 30 000 köbméter gázt is képesek magukba foglalni és két vagy három egymásba tolható fenék nélküli pléh hengerből állanak. A belső dob kifelé behajtott szegéllyel bir, amely vizzel telt csatornát képez és a felemelkedésnél hasonlóképen a befelé behajtott külső dob szegélyével hidraulikus zár által vétetik fel (l. 7. ábra). Ha a gazometer tele van és a bevezető csöveket elzárjuk, akkor a kivezető csöveken kiömlő gáz nyomása olyan nagy, mint a harang sulya. Ezen nyomás azonban rendesen erősebb, mint amilyenre szükség van, éppen ezért még a gáz egy nyomásszabályozón (regulator) lesz keresztül vezetve. A regulátor egy öntött vasból készített vizzel telt medencéből áll (8. ábra) aa, melyben vaspléh harang b hengereken mozgathatólag uszik; ez alul üres c uszóval van ellátva és a szükséges nyomáshoz képest alkalmazandó d sulyok segítségével sülyesztik. A harang belsejében függ e golyó, mely az esetben, ha a harang nincs megterhelve, oly magasan áll, hogy az ii nyilást az ff csőbe teljesen elzárja és ezáltal a gáznak g és kh csövekbe való kiömlését megakadályozza. Amint a harangot többé vagy kevésbé terhelik meg, aszerint távolodik el az i nyilástól és szélesebb v. keskenyebb gyürü marad nyitva.

Különféle anyagokból készült gázok. A fa száraz lepárolásánál, ha világító gázt akarunk nyerni, a fejlődő kátránygőzöket erősebben kell hevíteni. hogy gázokká bomoljanak. Az elszenesedési hőmérséknél leginkább szénoxid, szénsav és metán képződik. A fa lepárolásánál igen bő retortákat használnak, melyek nincsenek nagy rétegben megtöltve. A lepárolási hőmérsék 700-850 C.° között van. A gáznyeremény mennyisége a különféle fanemek szerint különböző. 1 métermázsa száraz fa 3-4 óra alatt 36-40 köbméter gázt, 16-20 kg. faszenet, 2 kg. kátrányt és 20-25 kg. faecetet ad. A gáz nem tartalmaz ammoniákot és kénvegyületeket, de igen sok szénsavat, miért is a tisztításhoz sok mész szükséges. Sulya nehezebb a kőszéngáz sulyánál. A turfagáz ugyanugy készül, mint a fagáz. A barnaszénfajok silány minőségü gázt szolgáltatnak. Az olajok és szilárd zsirokból nagy mennyiségü és kitünő minőségü gáz nyerhető. Ezen gázt tisztítani sem kell és világító ereje jóval nagyobb a kőszéngázénál. 100 kg. magolajból 140-160 köbméter gáz nyerhető. Kisebb gázgyáraknál az olaj képezi a nyersanyagot, és már említve volt, hogy ujabban vasuti kocsik világítására ilyen gázt használnak komprimált állapotban. Petroleum és a petroleum finomításánál hátra maradó hulladékok, a paraffin- és ásványolajgyáraknál visszamaradó paraffinolaj kitünő gázt szolgáltat. 100 kg. petroleum 95-100, a paraffinolaj pedig 60 köbm. gázt ad.

A gázgyárakban nyert melléktermények között a legfontosabb szerepet játszik a kátrány, melyből a legkülönfélébb vegyületek állíttatnak elő. Az ammoniákvízből az ammoniáksók állíttatnak elő (20 hektoliterből kevesebb 100 kg. kénsavas ammoniák nyeretik). A koksz, mint tüzelőanyag fontos. A retortagrafitot galvánkészülékekhez használják, a Laming-féle tömeg pedig sárga vérlugsó gyártásához lesz felhasználva.

Története. Az első, ki kőszéngázt előállított, Becker János Joákhim volta a XVII. sz.-ban. Ugyanő figyelmeztetett először a kokszra, mint tüzelőanyagra. A Becker által előállított meggyujtott gázt «filozofiai fény»-nek nevezték, de ezen felfedezés gyakorlati jelentőségét sokáig nem ismerték fel. Az angol St. Hales és Clayton 1739. állították elő először a kőszéngázt. Ilyen kisérletek azután többen tettek, de senkinek sem jutott eszébe a felfedezést gyakorlatilag kiaknázni. Lord Dundonal 1786. jött először ama gondolatra, hogy a kokszkészítő kályháinál képződő gázt egy hütőkészüléken keresztül vezetve, a folyékony kátrányos részektől és ammoniákos viztől megszabadítva, azt világítási célokra használja. Pirkel würzburgi tanár is már 1786-ban leboratoriumában csontzsirból előállított gázt használt világításra. Lebon Párisban szintén 1786-tól kezdve falepárolás által gázt állított elő, mellékterményül nyert kátrányt, faecetet és faszenet. Több siker koronázta Murdoch Vilmos angol mérnök kisérleteit. 1801-ben az amerikai Henfrey Baltimoreban egy nagy termet világított ki gázzal, amelyet bitumenes fából, a barnaszénhez hasonló anyagból állított elő. Hosszas nehézségek után Angliában 1810. Winzer részvénytársaságot alapított 50 000 font sterlinggel, de csak 1814. sikerült végre London utcai kivilágítása, midőn is éveken keresztül a «London & Westminster Gascompagnie» a kisérletekre 5 millió font sterlinget áldozott. Hogy a kisérletek eredményre vezettek, ebben Eleggnek volt nagy érdeme. Franciaországban 1817. világították először gázzal a «Passage du Panorama»-t XVIII. Lajos alatt Páris utcáit is gázzal világították ki. Németországban Lampadius 1811. Freiberg egy részét látta el gázvilágítással. Prechtl 1817. és 1818-ban Bécs városában tett kisérletet, de siker nélkül. Budapesten 1850-ben Maier, Kapferer és Stefani hozták be a gázgyártást. A gáz használata folytonosan hódít, ugy hogy már nemcsak világításra, de mint mozgató erő (l. Gázmotor) is jelentékeny szerepet játszik. Főzésre, fütésre is mindjobban alkalmazzák.

Gázi

l. Gházi.

Gázkályha

és gázkandalló, l. Fütés.

Gázkiömlés

l. Gázgyártás és Gázforrások.

Gázkoksz

l. Gázgyártás és Koksz.

Gázlámpa

l. Gázlángzók.

Gázlángzók

azok a szerkezetek, melyek a gázoknak világítás céljaira való elégetéséhez szükségesek. Mivel a gázvilágítás terén legnagyobb fontossága a világító gáznak van, ennek az elégetésére való lángzókat fogjuk tárgyalni. Ha a gázt csövön eresztjük ki és meggyujtjuk, kupalaku láng keletkezik, melye 3 burkot különíthetünk meg. A cső tövén setét kupalaku mag látható, melynek hőmérséklete oly alacsony, hogy még a papirost se gyujtja meg. Ott bomlanak szét a gázban levő szénhidrogének szénre és hidrogénre; a setét kupot egy fénylő - a tulajdonképeni világító öv - burkolja, melyben a kivált szén-atomok jönnek izzásba és világítanak; ezt fedi fátyolszerüen a külső átlátszó halvány kékszinü burok, ahol a szén szénsavvá és a hidrogén vizzé ég el és 8000, illetve 34 400 hőegységet fejleszt. Minél jobban hasznosíthatjuk a külső burok fejlesztette meleget a gázláng szénatomjainak izzítására, annál fénylőbb lesz a láng.

A legprimitívebb alakuak: 1. az egylyuku lángzók (gyertyalángzó), ezeknek körkerek nyilásuk van, amiért is a gyertyalánghoz hasonló alaku lángot kapunk; ez az alak a világításra igen célszerütlen, mert a láng felszine kicsi, a fejlődő melegnek csak kis részét használhatjuk föl a lángban kiváló szénatomok izzítására. Óránkinti gázfogyasztásuk függ a nyilás nagyságától és a gáznyomástól; legjobb 2-6 mm. vizoszlop nyomás, ekkor egy gyertyafény erejü láng kiván óránkint 21 liter gázt. 2. Sokkal célszerübb ennél az u. n. lepkelángzó, melyen a gáz hosszu keskeny nyiláson áradván ki, nagy fölszint kap, tehát a külső burok fejlesztette meleg sokkal nagyobb részét közölheti a láng belsejébe izzó szénatomokkal. A nyilást mintegy 0,7 mm. szélesre és 6,5 mm. hosszura készítik. Legjobb a gázt 3 mm. nyomással égetni. Egy gyertyafény erejü láng kiván óránkint 13-16 l. gázt. A rendesen használt lepkelángzók átlag 14 normál gyertyafényt adnak és 237-330 l. gázt fogyasztanak óránkint. A lepkelángzókat porcelánból, vasból, de leginkább zsirkőből készítik; amint az 1. és 2. ábra láttatja, belsejük végig hengeres v. a lángzó fej alatt gömbösen bővölő lehet, az utóbbiak jobbak, mert a gáz a bővebb lángu fejben szétterjed, minek következtében nyomása megcsökken. A lángzó fejet sárgaréztokba erősítik és ezt a tokot csavarják a lángzó testre. A lepkelángzók nagy hibája az, hogy nagy gáznyomás esetén sok gázt fogyasztanak és a fényhatás nemhogy emelkedne, hanem megcsökkent, mert a hideg gázáram károsan hüti le a lángot. Igaz ugyan, hogy a lángzótest csapjával a tulságos gázkiáradást megakadályozhatjuk, mégis sok gyáros a csaptól függetlenül óhajtja az erős gázáramlatot megtörni. Ez okból a lángzót bővebbre készítik s bele egy v. több apró nyiláson árasztják a gázt. Jánky és Rimanóczy a lángzó testébe mintegy 100 finom lyukkal ellátott dugót tesz. Ezek a lángzók 11,5 normál gyertyafény-erősség mellett 138 l. gázt fogyasztanak és a közönséges lepkelángzókkal szemben uj állapotukban 29% gázt takarítanak meg.

Noha ezek az u. n. 3. takaréklángzók sok gázt takarítanak meg, a gyakorlatban még se váltak be, mert a gáz-szövetből, spanyol nádból stb. készített dugók finom nyilásai por és egyéb piszok lerakodása miatt hamar eldugulnak. 4. A két lyuku vagy manchester lángzóknak két egymás felé hajló körkerek vagy lapos nyilásuk van, a két láng a lángzó tengelyében lepkealaku lánggá egyesül. A 3. ábra a legmegszokottabb alakot tünteti elő. A kétlyuku lángzók különösen szénnbőgázokhoz alkalmasak, a láng állékonyebb és váltakozó nyomásnál a láng területe nem ingadozik ugy, mint a lepkelángzóké. 3-4. mm. vizoszlopnyomásnak megfelelő gáznyomásnál égnek legjobban és leggazdaságosabban, 1,7-2 mm. bő körkerek lángzó nyilásnál 200, 1,5 mm. bőnél 100-150 l. gázt fogyasztanak óránkint. 5. Ha a lángzónak kettőnél több nyilása van, több lyuku lángzónak nevezzük. 6. A lángzót, mely több egymás mellett égő s köralakban elhelyezett lángból áll, feltalálója: Argand Aimé után Argand-lángzónak nevezik. A közel fekvő nyilások következtében a láng körkerek lesz, mivel a láng belsejét is levegővel kell táplálni s a gáz kis keresztmetszetből nagy keresztmetszetbe jutván, a láng állékonyságából sokat veszít, az élénkebb légjárás és a láng állékonyságának biztosítása céljából a lángot üveghengerrel - kürtővel - burkolják. A legközönségesebb Argand-lángzót tünteti elő a 4. ábra. A lángzó testre csavarják az A hüvelyt, melyből két kar (a) ágazik ki, ez a két kar a B hüvelybe torkol, melynek felső végén van a 18-40 lyukkal ellátott lángzó gyürü. Ritkább az, hogy a lyukakat egy hasíték pótolja. A belső légjárást a B hüvely belseje, a külsőt a D kup irányítja. 200 mm. magas C üveg henger a D kuppal összehornyolt kosárban áll. A londoni Sugg a henger belsejébe gombos fejü lángterelőt alkalmaz, és a gázt a lángzó testébe 3 vékony rézcső vezeti. Néha ellátják a lángzó alját kis szellentyüvel, melynek kifelé álló végére kart dugnak, e kar elfordulásakor több-kevesebb gáz jut a lángzóhoz. 100 liter óránkénti gázfogyasztással

a közönséges porcellán Argand-lángzók	9,6
a közönséges zsirkő Argand-lángzók	9,5
a Sugg-féle Argand	12,3

normál gyertyafényt ád. Általában az Argand-lángzók 250-310 l. gázt fogyasztanak és 29,6 normál gyertya-fény-erősséget adnak. Egy gyertya fényre 10-12 l. gázt számíthatunk. 7. Sugg kettős Argand-lángzókat is gyárt, ezek két vagy több egymásba illő Argand-lángzókból állanak

50	80	100	120	200	gyertyás kettős Argand
420	570	700	850	1400	liter

gázt fogyaszt óránkint. Ezeket a gázlángzókat a regenerativ lángzók teljesen kiszorították a használatból.

8. Nagyobb fényforrások előállítása céljából több (20-100) Argand- vagy lepkelángzót egyesítenek közös reflektor alá, ezeket nevezik naplángzóknak, az 5. ábra ilyen lángzót láttat. L jelenti a lángzókat, melyek fölött az R sugárvető látható. Ez utóbbi a K kürtő tölcsérszerü alsó részébe torkollik. A láng melegét felhasználják szellőztetésre; a felszálló forró égéstermékek magukkal ragadják a K kürtőbe a terem meleg, romlott levegőjét, a szivás fokozására való a T kéménytoldalék is. A lángzót el kell az M mennyezet farészeitől szigetelni, mert ezek az izzó vasrészektől könnyen tüzet fognak. Néha a K kürtőbe fojtó szellentyüt alkalmaznak, melynek karját a gáz nyomása állítja, ha megnyitjuk a gázcsapot, a szellentyüt a gáz nyomása nyitja, ha pedig zárjuk, becsukja; ennek a célja az, hogy a kürtő csak akkor szellőztessen, ha a naplángzó ég.

9. Regenerativ lángzók. Említettük már, hogy a láng fényhatását legjobban a láng hőmérsékletének fokozásával növelhetjük. A láng hőmérséklete növelhető, vagy a gáznak, vagy a hozzá vezetett levegőnek vagy mint a kettőnek előmelegítésével. Ha ezt magának a gázlángzónak sugárzó és vezetett melegével érjük el, ekkor a gázlángzót regenerativ lángzónak nevezzük. A levegő regenerálását igen könnyen elérhetjük a 6. ábrában előtüntetett módon. A közönséges Argand-lángzót a B¹ üveghenger burkolja; ezt pedig az alacsonyabb B² üveghenger veszi körül. A levegő nem alul, hanem a nyil irányában a B¹ és a B² henger közti résen felül árad be, és azok forró oldalán felmelegedve alul a lángzóhoz jut. A pontozott B³ vonal diszes üveggömböt jelez. Hasonló gázfogyasztás mellett ezeknek a lángzóknak fényhatása állítólag 50%-kal nagyobb, mint a közönséges Argandoké, s ezekkel hasonló fényhatás esetén 30% gázt takarítanak meg.

A Kraussé-féle utcai lámpásoknak fedelét használják fel a levegő előmelegítésére. A 7. ábrában ezt a szerkezetet mutatjuk be. A kürtőn elszálló gázok utját a pontos nyil, a levegőtét pedig az egyszerü nyil láttatja. L a lángzó (5 lepkelángzó egy törzsön) g a gyujtólángzó és F a lámpás fedele. Ezek a lámpások 100 liter gázfogyasztás esetén 14,88 gyertyafényt adnak, mig a közönséges utcai lámpások csak 8,1-et. Egy időben Budapesten ezeket a lámpásokat nagyon használták. A legtökéletesebb regenerativ lángzók közé tartozik a Siemens Frigyes-féle, melynek a szerkezetét a 8-11. ábra láttatja. A lángzót az e csövek alkotják, melyek a vasból öntött g gázkamara zárógyürüjébe erősítvék. A lángot a K külső és a K¹ belső élek határolják, ez utóbbin látjuk a zd porcellánhengert, mely az a kürtővel szivott lángot v szeggel tartott s csatornába és innen a q csőbe tereli; miközben a lángzó összes részei felmelegednek. A g gázkamarát burkolja a vele egyből öntött l légkamra, melyet a d és m köpenyegek burkolnak, az utóbbinak peremén áll az x üveghenger, mely a lángot oldalas légáramlásoktól végi meg. A gázt z csövön a lángzó aljába vezetik be, oldalas gázbevezetésre az y nyilás szolgál. R. szabályozót jelent. A gáz utját ŕ, a levegőét pedig đ jeleli. A szerkezetnek 00, 11 és 22 irányban való metszeteiből a lángzócsövek, a gáz- és légkamra és köpenyegek elhelyezése és szerkezete még világosabb lesz. A szerkezet képét a 12. ábra tünteti elő. Ezek a regenerativ lángzók a régi naplángzókat teljesen kiszorították, mert hasonló fényhatás mellett csak ¹/₄ rész gázt fogyasztanak. Igy az 50 normál gyertyafényerejü IV. számu regenerativ lángzó óránkint 336 liter gázt fogyaszt, hasonló fényhatás elérésére az Argand-lángzók 500 és a jó lepkelángzók 667 liter gázt fogyasztanak. Legnagyobb a 000 jelü Siemens-féle regenerativ lángzó, mely 800 gyertyafényt ad és óránkint 4470 liter gázt fogyaszt, hasonló fényhatás elérése céljából az Argand-lángzók 8000 és a jó lepkelángzók 11 733 l. gázt fogyasztanak. Ezeket a lángzókat Budapest forgalmasabb utcáiban és terein sok helyütt láthatjuk.

10. Invertált lángzók. Az árnyékvetés elkerülése céljából használják azokat a rengerativ lángzókat is, melyeknek lángja lefelé ég. A sok regenrativ gázlángzó-szerkezet közül (1894-ig a német birodalomban 84 szabadalmat adtak ki) bemutatjuk a Siemens Frigyesét (13. ábra) és Wenham-ét (14. ábra). Siemens szerkezetében a G gázcsövekkel tartott E gázkamrának V zárógyürüjéből ágaznak ki a C lángzócsövek. A H vaskürtő alján van a lángterelő és az A porcellán tölcsér. A lángot az U üveggömb és a B üvegkup védik a külső levegő áramlásától. A levegő az E gázkamara és a D tölcsér közti résen árad és jut jól előmelegedve a lángzóhoz. A gázt a felszálló égéstermékektől megmelegített H henger és E kamara falai hevítik föl. Az U üveggömböt zárható és csak körül forgató kerethez erősítik. - Wenham Ferenc Herbert lángzója a lángot nem befelé, hanem kifele tereli. Amint a 14. ábrából kitetszik, az elszálló égéstermékek a levegőt a d csövek, a gázt pedig a henger belsejében levő gázcső révén hevítik föl; b a tulajdonképeni lángzót jelöli.

11. Karburáló lángzók. A világító gáz fényerejét növelhetjük azzal is, ha hozzá nehezebb szénhidrogéneket eresztünk; ez történhetik hideg és meleg uton. E célra leginkább használják a benzol-t, karburin-t (hexan) és a gazolin-t. Az elsőnek forráspontja 80, a másodiké 69 és a negyediké 40° C., minél kisebb ezeknek a karburáló szereknek forráspontjuk, gőzük annál jobban keveredik a világító gázzal. A gáz hideg karburálására való szerkezetek elve az, hogy a gázt a karburáló edényben levő karburáló szer felett vezetik el, melynek szénhidrogén gőzeit a gáz magába veszi, igy jut a lángzóhoz, hol élénk fehér lánggal ég el. A meleg karburálás vagy ugy történik, hogy könnyen illó szénhidrogéngőzöket kevernek a gázhoz és az elegyet izzó csöveken vezetik át, v. ugy, hogy a nehezen illó szénhidrogéneket (petroleum, gázolaj, paraffinolaj stb.) elpárologtatják és a nyert gázt a világítógázzal keverik. A gáz karburálásának csak ott van helye, ahol a gázszén szükölködik fénytadó alkotórészekben, vagy ott, ahol a drága gázszenet olcsóbb anyaggal (petroleummal) akarják pótolni. Nagy mértékben használják a vizgáz- (l. Gáztüzelés) világításhoz. A gáz karburálásának kérdése az Auer-lángzók feltalálása óta veszített jelentőségéből.

12. Izzólángzók. A gázláng melegében rejlő világítóképességet jobban kiaknázhatjuk akkor ha a gázt szintelen Bunsen-lánggá alakítjuk át s ennek melegével oly testeket izzítunk, melyek izzó állapotban erősen sugárzanak. E lángzók őse a Drumond-féle volt (l. V. köt. 535. old.). a gázvilágítással kapcsolatosan e kérdést legjobban oldotta meg Auer. A róla nevezett gázlángzót a 15. ábrán mutatjuk be. Bunsen-lángzó alakjára szerkesztett srófos A tokot rácsavarjuk a gázvezetékre. A C lángzó alsó csöves részét rádugják az A sróf alsó csöves részére. A C lángzó felett lóg a D harisnya, melyet az E rud tart. A lángzót f üveg. v. Mária-üveghenger burkolja. A gáz A-nál a nyil irányában árad be és a keverő csőben a pontos nyil irányában árad be és a keverő csőben a pontos nyil irányában B-nél beszivott levegővel keveredik. E gázelegyet C-nél meggyujtva fénytelen lángot kapunk, mely a D harisnyát izzásba hozza. A D harisnyát pamutból készítik és oly fémsók oldatába itatják, melyek izzó állapotukban a fényt erősen sugározzák.

Általában legtöbb fényt a torium- és lantanoxid sugározza ki. Az Auer-lángzók fényhatása igen nagy, 150 liter gázt fogyasztó Auer-lángzó 56, Argand-lángzó 29,5 és a jó lepkelángzó 14 gyertyafényt ád; mivel tehát hasonló gázfogyasztás mellett-szer, illetve 2-szer jobban világítanak mint az Argand-, illetve lepkelángzók, az ujabb időben ezeket a használatból nagyon kiszorították, de az elektromos világításnak és erős versenyt okoznak. Az Auer-lángzók gyenge oldala az, hogy a harisnya sugárvetése 500 égő óra után már gyengülni kezd és 1200 égő óra után annyire megcsappan, hogy a lángzó fényerejével az Argand-lángzó versenyez. Baj az is, hogy a harisnyák törékenyek, a láng meggyujtása és kioltása következtében fellépő hőmérsékleti különbségeket nagyon megérzik.

40%	lantanoxid,	20%	toriumoxid	és 40% cirkonoxid fehér fényt ád,
60%	lantanoxid,	-	-	és 40% cirkonoxid fehér fényt ád,
-	-	80%	toriumoxid	és 20% yttriumoxid fehér fényt ád,
40%	lantanoxid,	28%	toriumoxid	30% cirkonoxid és 2% ceroxid sárga fényt ád,
50%	lantanoxid,	-	-	47% cirkonoxid és 3% ceroxid sárga fényt ád,
50%	lantoxid,	40%	toriumoxid	10% nioboxid - narancs sárga fényt ád,
40%	lantanoxid	30%	toriumoxid	27% cirkonoxid és 3% didimoxid narancssárga fényt ád,
20%	lantanoxid,	50%	toriumoxid	és 30% erbiumoxid zöld fény ád.

˙