Frigyes, német pedagogus, szül. Boberovban, Bradenburgban 1754 január 15., megh. 1803 május 3. 1771. a frankfurti egyetemet látogatta meg s amint öt év mulva tanulmányait végezte (1776) Spalding prépost házához ment nevelőnek s már a következő évben Berlinben a Friedrich Werder-féle gimnázium szubrektora, s három évvel későbben ugyanannak igazgatója lőn. a tanítási módszer javítása körüli érdemeinek elismeréséül 1787. fő iskolatanácsosnak nevezték ki, 1790. a berlini akadémia is tagjának választotta. Nevelési munkái: Aristotelés és Basedow (Berlin 1779); Gedanken über die Erziehung und Schulwesen (Berlin 1793); Schulschriften (2 köt. Berlin 1795). Vannak még más munkái is s ezek közt kivált jól szerkesztett olvasókönyvei érdemlik a figyelmet.
(török-persa), eredetileg a hübérjavadalom egy nemét jelenti. Mai napság értik alatt azon, ily forrásu javadalommal összekötött, rendszerint egyházi természetü állásokat, melyek bizonyos meghatározott szabályok szerint apáról fiura szállanak.
(Gedymin), litván fejedelem (1315-1325), ki győztes háborukat folytatott a német lovagrend és az oroszok ellen. Ő volt a litván orosz-hatalom igazi megalapítója. Wilnát is ő alapította (1320). 1337. Bajerburg német lovagvár ostroma közben halálosan megsebesült. Egyik leánya, Aldona, Kázmér lengyel trónörökösnek lett neje, a másik pedig, Danmilla Waczlav mazóviai fejedelemhez ment nőül. Országát 6 fia között osztotta fel.
(Szarabat), mintegy 300 km. hosszu folyó Anatoliában; Kodavendikjar tartományban, az Ak-degon ered és Ny-nak folyik, mig a tenger közeléig nem ér; ekkor hirtelen D-nek fordul és a Szmirnai-öbölbe torkol. A G. A Virgilius auro Turgidus Hermus-a. Mellékvizei közül a legismertebb a Pactolus.
l. Várgede.
(ásv.), l. Antofillit.
(Gadrozia), az ó-korban tartomány volt Irán DK-i részében; ma Beludsisztánban fekszik. lakosai (brahűi) testük alkatánál és bőrük sötétebb szinénél fogva még ma is külömböznek az árja népektől, miért is a görögök étiopoknak nevezték őket. Az ország belseje egész a hegyes északig puszta és azért szenvedett oly nagy vereségeket Nagy Sándor, mikor Indiából errefelé visszatért. G. fővárosa Pura, máskép: Rambacia, Parzisz.
Lajos, evang. püspök, szül. Nyitra-Szerdahelyen 1815 ápr. 17., megh. Pozsonyban 1890 jan. 29. Alsóbb és középiskoláit Losoncon, Osgyánban és Selmecen, a bölcsészeti és teologiai tanfolyamot Pozsonyban és Bécsben végezte; 1838. szkálnoki lelkésszé hivatott meg, 1839-től Ochtinán, a gömöri esperességben lelkészkedett, 1847. a tisazi egyh. kerület jegyzőjévé, 1850-ben Besztercebányára lelkésznek, 1855. pozsonyi lelkésszé, 1861. egyszersmind a dunáninneni kerület püspökévé választatott meg; mely utóbbi tisztében a kerületében levő jelentékeny panszláv elemet nem engedte diadalra jutni, másrészt a nyilt szakadást s erőszakos összetüzést megakadályozta. A potest. Egyházi és Iskolai s egy pár jelentékenyebb politikai lapban figyelmet keltő cikkei jelentek meg; egyes öröm- vagy gyászünnepélyek alkalmával magyar, német és szláv nyelven tartott egyházi beszédei s értekezései külön kiadásokban is megjelentek. - Leánya, G. Hermin, volt az első magyar nő, ki férjével, dr. Tauscher Béla ezredorvossal 1881-ben a Montblanc tetejére felment; erről a hegymászásról a földrajzi társulat ülésén előadást tartott, mely a Földrajzi Közlemények 1882-ki évfolyamában jelent meg Utazásom a Montblancra c. alatt. ugyenezen folyóirat 1883-ki évfolyamában jelent meg tőle Utirajzok a wallisi alpesekből c. dolgozat; ezenkivül elszórtan több tárca és cikk.
1. József, belga szobrász, szül. Antwerpenben 1808., megh. Brüsszelben 1885. 1841. az antwerpeni akadémia tanára lett. Jelesebb művei: Szt. György lovasszobra és Vesalius András szobra Brüsszelben, I. Lipót király lovasszobra Antwerpenben, Ábel halála, Halászleány, Masaneiello, szt. Mihály stb.
2. G. Vilmos, belga szobrász, az előbbinek bátyja, szül. Antwerpenben 1806., megh. Brüsszelben 1883. Tanulmányait szülővárosában és Párisban végezte. 1830. Brüsszelben telepedett le, 1833. meglátogatta olaszországot, 1834. az antwerpeni akadémia tanára lett. Már 1828-ban dijat nyert Achillest ábrázoló szobrával. Legkitünőbb művei: Merode Frigyes gróf siremléke a brüsszeli székesegyházban, Belliand tábornok emlékszobra, az 1830-i szabadságharcban elesettek emlékszobra, Brüsszelben a Phare des Martyrs-on, N. Károly szobra a maestrichi szt. Servaes templomban, egy szószék a lüttichti szt. Pál székesegyházban, Rubens szobra Antwerpenben, Verhaegen szobra a brüsszeli egyetemen, Francesca da Rimini stb. Kitünően jellemez, a francia iskola összes vivmányait elsajátította, mély érzését mindenütt megtartja.
(ejtsd: hel), 1. Jakab, németalföldi filologus, szül. Amsterdamban 1789., megh. Lejdában 1862 nov. 11. 1823. másod-, 1833. első könyvtáros és tanár volt Lejdában. Kiadta Theokritost (Amsterdam 1820); a Polyhiosból való vatikáni excerptumokat (Lejda (1829); Euripides Phoenikiáit (u. o. 1846). Művei: Historia sophistarum graecorum (Utrecht 1823); Catalogus codicum manuscr., qui inde ab anno 1741 bibliothcae, Lugduni B. Acesserunt (Lejda 1852); Bakeval, Peerkamppal és Hamakerrel együtt a Bibliotheca critica nova-t (u. o. 1825-1831, 5 köt.) alapította meg.
2. G. János Ferenc, van, belga szobrász, szül. Mechelnben 1756., megh. Antwerpenben 1830., 1784. a mechelni akadémia tanára, utóbb a mechelni érsek szobrásza, 1817-ben az antwerpeni akadémia tanára lett. Legjelesebb művei: Három apostol, a Marsot és Venust ábrázoló csoport, Mária Magdolna.
3. G. János Lajos, van belga szobrász, szül. Mechelnben 1787., megh. Brüsszelben 1832. 1807. a mechelni akadémia tanára lett. 1809-13. Párisban, utóbb Rómában tartózkodott és 1816. a németalföldi király udvari szobrásza lett. Legjelesebb művei: A nagy oroszlánszobor a waterlooi csatamezőn, Claudius Civilis, Lotaringiai Károly herceg szobra, a Muzsikáló pásztor.