(ejtsd. dsílong), kikötőváros Victora brit-ausztráliai gyarmatban, a Corrio-öbölnek (Port-Philip-öböl részének) végében, 72 km.-nyire Melburnetól, a Barwon és vasut mellett, (1891) 24 210 lak., gyapjufonókkal és szövéssel, gazdasági gépgyártással; élénk gyapju- és gabonakereskedéssel. Az 1837. alapított város kereskedelme különösen akkor kezdet erősen emelkedni, midőn a kikötőjébe a bejáratot megnehezítő zátonyba csatornát ástak.
(ejtsd: dselvink), 1 öböl Uj-Guinea partján, a sziget és az ÉNy-felé kinyuló félszigete közt. Széles bejáratánál a Dsobi és Maiszore (Mysore) szigetek a legnagyobbak; D-felé keskenyedik és a Triton-öbölben végződik. partjai alacsonyak, sok helyen mocsárosak és azért egészségtelenek; lakói a pápuák közül a legélénkebb kereskedést folytatják a malájokkal és hollandokkal. - 2. Tengercsatorna Ausztrália Ny-i partján, az é. sz. 28 és 29° közt. A Houtman v. Abrolhos sziget-, és zátonycsoport választja el a kontinenstől.
(ejtsd. dser) máskép Jaar, 56 km. hosszu baloldali mellékfolyója a Maasnak. Liege belga tartományban, a Hasbayei fensikon ered és Maastrichtnál Hollandiában torkollik. Vize soha sem fagy be. Mellékvize a Yerne.
(ejtsd. jer af finszpong) Lajos Gerhard, báró, svéd államférfiu, szül Finspĺngban 1818 jul. 18. Hollandiából Svédországba beköltözött családnak sarja. Upsalaban végezte tanulmányait és már deák korában tett kisérletet mint szépirodalmi iró. Azután a birói pályára lépett és 1855. lett a jönköpingi törvényszék elnöke, 1858. pedig igazságügyminiszter. Ebben az állásában dolgozta ki az uj svéd választótörvényt (1866). 1870. leköszönt, de 1875. ujra elvállalta az igazságügyi tárcát, melytől 1880 ápr. 17. másodizben megvált. 1892. adtaki emlékiratait (Minnen 2 köt.).
(ejtsd: hertraidenberch), város és erősség É.-Brabant németalföldi tartományban, 14 km.-nyire Bredatól, a Biesbosch D-i partján, vasut mellett, (1891) 2029 lak. sörgyártással és halászattal. A németalföldi szabadságharcban gyakrabban megostromolták, igy 1593. Orániai Móric; a francia forradalom háboruiban is küzdöttek birtokaáért. 1710 jun. 10-től ju. 25-ig XIV. Lajos és a Németalföldek követei a béke érdekében itt sikertelen kongresszust tartottak.
(ejtsd: hertszberchen), Gerardsbergen (franc. Grammont), város K.-Flandria belga tartományban, 22 km.-nyire Alosttól, a Dender és vasut mellett, (1891) 10 680 lak., csipkekészítéssel, gyufagyártással és pamutszövéssel.
Gyula, festő, szül. Hamburgban 1837 április 21. Düsseldorfban telepedett le és csakhamar nagy sikereket aratott a nép, különösen az ifjuság életéből merített humorisztikus képeivel. Ilyenek: Büntett az elitéltetés után; Az iskolai áristom következményei; A légyfogó; Falusi iskola; Rajnai őrség; Hadifoglyok; A leány és a madárfészek; Az alamizsna stb.
az ugyanily nevü járás székhelye Stade porosz kerületben, Bremerhaven szonszédságáben, melytől csak a Geeste vize választja el, amely itt ömlik a Weserbe, vasut mellett, (1890) 15 452 lak., nagy hajógyárakkal, üstkészítéssel, vitorlaszövéssel, kötélgyártással, és kétszersült és egy petroleumhordógyárral és halászattal. Kikötőjét mesterségesen nagyobbították; 1863 julius 21. nyitották meg a főmedencét (538 m. hosszi, 117 m. széles és 7 m. mély), amelyet csatornák kötnek össze a Gesstével és más kisebb medencékkel. Kereskedelmének főtárgyai: a petroleum, rizs, fa, szén, pamut és tengeri halak. A kereskedelmi hajóinak száma 53 (28 gőzös) 43 192 t. tartalommal.
l. Etiop nyelv.
Frigyes Henrik, német iró és politikus, szül. Hamburgban 1830 dec. 9., 1854. német követségi attaché lett Párisban, majd (1856) Hamburg város követe Berlinben. 1866. mint Hamburg és Bréma követe Berlinben. 1866. mint Hamburg és Bréma követe Londonba ment. 1872. az ujonnan megnyitott strassburgi egyetemhez nevezték ki a politika és államtudományok tanárának, mely állásról egészségügyi okokból 1882. leköszönt. Midőn G. III. Frigyes császár halála után annak naplójából 1888. a Deutsche Rundschauban töredéket közlött, az államügyész Bismarck sürgetésére hazaárulás fejében pört indított ellene. Három havi fogság után azonban a lipcsei birodalmi főtörvényszék 1889 jan. 4. ártatlannak nyilvánította és azonnal szabadlábra helyezte. G. ekkor egy időre Svájcba tett át lakhelyét. G. ekkor egy időre Svájcba tette át lakhelyét és csak Bismarck bukása után tért vissza Németországba. Jelenleg többnyire Angliában és Olaszországban él. Névtelenül megjelent művei: Der Stattsstreich von 1851 (1870); Die Verfassung des deutschen Bundesstaates (2 kiad. 1870); L'impasse orientale (1871) és Die Reform der preuss. Verfassung (1870). Saját neve alatt jelent meg: Die Alabamafrage (1872); Staat und Kirche in ihrem Verhältniss geschichtlich entwickelt (2 kiad., angolul is megjelent 1877. 2 köt.); Zur Gesch. des orientalischen Krieges 1853-56 (1881); La question du Danube (1883, ezt az osztrák-magyar monárkia és románia közt felmerült, az Al-Dunán való hajózás szabadságát illető vita alkalmával irta); Politische Federzeichnungen (2 kiad., 1888); Léon XIII. devant l'allemagne (Páris 1892). G. dolgozta át Martens I. Guide diplomatique c. művének 5. kiadását (2 rész 1866) és Heffter, Europäisches Völkerrecht c. munkájának 8. kiadását (1888). Legujabb dolgozatai: Frankreich, Russland u. der Greibund (1893) és Die Lage in Frankreich (Deutsche Revue 1894).