1. József Antal, német festő, szül. Wangenben (Württenberg) 1800 márc. 6., megh. Rómában 1876 jan. 3. a müncheni akadémián, majd Rómában képezte ki magát, visszatérése után pedig a württenbergi király megbizásából Gutekunst festővel együtt a mitologia köréből vett freskóképekkel diszítette a Rosentein-kastélyt. 1836-1854. a württenbergi grófok történetéből merített freskóképekkel diszítette a stuttgarti királyi palota öt termét. Jó olajfestményeket is festett; közülük egy nagy oltárkép a wangeni templomban van.
2. G. Károly, német anatomus, szül. Würzburgban 1826 aug. 21., hol első kiképeztetését is nyerte. 1855. már jenai tanár, 1873. a heidelbergai egyetem boncolástani tanszékét foglalta el. Az összehasonlító boncolástan terén elsőrangu szaktekintély. Számos nagybecsü szakmunkái közt legfontosabbak a gerincesek összehasonlító boncolástanáról irottak, ugyszintén: Grundzüge der vergleichenden anatomia (2 kiad., Lipcse 1870); Grundriss der vergleichenden Anatomie (2. kiad., Lipcse 1878); Lehrbuch der Anatomie des Menschen (u. o. 2. kiadás 1855) cimü munkái. 1875 óta szerkeszti a Morphologisches Jahrbuch, Zeitschrift für Anatomie u. Entwickelungsgeschichte (u. o.) cimü folyóiratot.
kisközség, Szabolcs vmegye bogdányi j.-ban, (1891) 1037 magyar lak.
l. Gégebetegségek.
l. Gégebetegségek.
163 cm. átmérőjü, köralaku, keskeny fémkarikával ellátott tükörke (l. az 1. ábrát), mely körülbelül 120° szög alatt tartóban rögzíthetp fémnyélhez van erősítve, segélyével a gége megvilágítható és megvizsgálható.
[ÁBRA] 1. ábra. Gégetükör.
Már 1807-ben Bozzini ismertetett készüléket a gégeüreg megvizsgálására. Azóta számosan tettek erre nézve kisérleteket, anélkül, hogy szerencsésebbek lettek volna Bozzininál. 1854. egy nem orvosnak sikerült az, amin orvosok és szakértők évtizedeken át erdménytelenül fáradoztak. Garcia (l. o.) Manuel hirneves énektanár a hangképződés megfigyelése céljából önmagán és másokon kis tükör segélyével vizsgálatokat végzett és kisérletei fényesen sikerültek. Garcia felfedezéséről az orvosi közönség csak 1857. vett tudomást, midőn Türck Bécsben, Czermak Budapesten végeztek vizsgálatokat. Czermak volt az, aki a nyert kisérleti eredmények gyors feldolgozása és ismertetése által a gégevizsgálati módszerének gyors és nagy elterjedését eszközölte. Hogy a gégét megvilágíthassuk, a gégetükrön kivül egy olyan készülékre van szükség, melynek segélyével a fénysugarakat a gégetükörre vetítik, erre leginkább köralaku reflektor alkalmas, mely 8-10 cm. átmérővel bir, középen kerek nyilással. Ha mesterséges fényt vagy diffuz napfényt használunk, homoru tükröt alkalmazunk reflektorként, ha ellenben napsugarak szolgálnak fényforrásul, ugy sik tükör legyen a reflektor, mert különben, ha a reflektor gyujtópontja a garatra esik, azon égési sebek jöhetnek létre. Rendesen fejünkre rögzítjük a reflektort un. n. homlokszalaggal (l. a. 2. ábrát).
[ÁBRA] 2. ábra. Vizsgálat fényforrással és fejre alkalmazott reflektorral.
A vizsgálatot ugy végezzük, hogy a vizsgálandó egyén velünk szemben egy asztal szélénél foglalt helyet elsötétített szobában, jobboldala mellé kerül a fényforrás (lámpa). A reflektorral felfogott fénysugarakat a vizsgálandó egyén szájába vetítjük, mialatt a vizsgálandó nyelvét jól kihuzza. Most a lámpa felett megmelegített gégetükröt irótoll módjára fogva a megvilágított garatba vezetjük. A bevezetett gégetükörnek oly helyzetet adunk, hogy az a test horizontálisával 45/6 szöget képezzen. Ekkor a tükörre eső sugarak a gége üregét megvilágítják és mi a megvilágított gégetükri képet látni fogjuk. Ezen vizsgálandó módszer segélyével nemcsak a vizsgálatot eszközölhetjük, hanem a gyógybeavatkozásokat - műtéteket - is végezhetjük.
(növ.), l. Farkasalma. - Gégevirágfélék, l. Farkasalmafélék.
(oedema laryngis, hibásan oedema glottidis), a gége képleteinek savós beszüremkedése, mely nagyobb kiterjedésű lehet vagy pedig a gégének csak egyes részleteire szorítkozhatik. Rendesen a gégében székelő különböző kóros folyamatok egyik tünete v. következménye szokott lenni. Igy nagymérvü hurutok, fekélyesedések kiséretében, továbbá fültőmirigylob, diffuzus nyaki kötőszövetlob, pajzsmirigylob következtében léphet fel. A kórismét egyedül a gégetüköri vizsgálat biztosítja. A G. igen gyorsan terjedhet és ebben rejlik a bajnak veszélyessége, mert fokozódása közben a gégerést szükíti és nehéz légzést, sőt fulladozást idézhet elő. Ha e G. folyamatnak kiséretében jelentkezett, ugy lobellenes eljárás (jéglabdacsok nyeletése nyaknak piócázása stb.) vannak javalva, máskülönben mindenkor az alapbántalom gyógyítandó. ha fulladási halál bekövetkeztétől kell félni, ugy a légcsőnek megnyitása minál előbb eszközlendő.
l. Gégetükör.
Elek, egyházi és történeti iró, szül. Csiktapolcán 1805 márc. 25., megh. Pozsonyban 1844 okt. 9. a csik-somlyói zárdában nevelkedvén, a ferencrendiek szerzetébe lépett s azok különböző zárdáiban működött. Legelőször 1834. tünt fel Pesten tüzes, hazafias jellegü magyar szónoklatával, melyet politikai tüntetésnek tekintvén, büntetésből Szombathelyre tették. Lelkes szónoklata itt is gyujtott; a megye elismeréséül őt a magyar nyelv tanárává választotta, de a választást nem erősítették meg. G. ekkor az akadémia támogatásával Moldvába utazott, hogy az ott levő magyarok hazafias érzületét ápolja. Konstantinápolyba is elment, hogy állandóan a külföldi magyarok között maradhasson, azonban ezt a tervét is meghiusították. Ekkor kilépett a ferencrendiek szerzetéből; mint világi pap 1844-ben Pozsonyba ment, hol az országgyülés a Salvator-templomban hires magyar szónoklatokat tartott, de hirtelen elhunyt. A lelkes magyar papnak nagy irodalmi működése van, melyért a m. tud. akadémia már 1835. tagjává választotta. Cikkei főkép a Jelenkor, Társalkodó, Tudománytár folyóiratokban jelentek meg. Önálló munkái: A ker. vallás boldogítója az embereknek és köztársaságnak (Pozsony 1832); Magyarország rövid földleirása (Pest 1834); Egyházi beszédek (Pest 1836); Magyarországi történet (Pest 1833); Math-phys. földleirás (Pest 1837); Az egyeneslelkü hivatalviselő (Kőszeg 1838). Legjelentékenyebb becsü műve: A moldvai magyar telepekről (Buda 1838), melyben moldvai utazásáról számol be s számos értékes anyagot közöl.
(héb.) magyarosan gyehenna a. m. Hinnom-völgye, völgy Jeruzsálem szomszédságában, a várostól délre. Régi időkben a bálványimádó izraeliták ott égették el gyermekeiket a Mólekh és Báál istenségek oltárain (Kir. II. k. 23, 10; Jerem. 7, 431 és 32, 35). Az e miatt utált helyiség, tekintettel az embertemésztő tüzre, melyet a bálványok tiszteletére ott gyujtottak, a későbbi zsidóknál az örök kárhozatnak, pokolnak jelképe, a hely, hol a gonoszok lelkei bünhődnek.