János Sámuel Traugott, német fizikus, szül. Görlitzben 1751 nov. 1., megh. Lipcsében 1795 okt. 16. A lipcsei egyetemen természettudományokat, matematikát tanult, később jogot végzett. 1774. mint magántanár matematikát tanított Lipcsében, 1738-tól városi tanácsok volt és 1786. a törvényszék elnöke. 1787-95-ig kiadta a Physikalisches Wörterbuch cimü fizikai lexikont 5 kötetben, melyet Brandes, Gmelin, Littrow, Horner, Muncke és Pfaff 1825-1845-ig 11 kötetben ujolag adtak ki. G. néhány francia és angol fizikai munkát is fordított németre.
hegy Szepes vmegyében, l. Kereszthegy.
(Amt-G.), az ugyanily nevü járás székhelye Schwarzburg-Sondershausen fejedelemségben, 25 km.-nyire Arnstadttól, vasut mellett (1890) 2224 lak., szép tornyu katéllyal, porcellán gyártással, faiparral, vasöntéssel, mesterséges haltenyésztővel.
Károly Gusztáv, német kriminalista, szül. Lambsheimban (Pfalz) 1808 aug. 12., megh. Tübingában 1864 márc. 23. Münchenben, Heidelbergában és Bonnban tanult; 1832-ben Görögországba ment, hol tanácsos lett az igazságügyminisztériumban, de 1834. visszatért hazájába s 1836. a büntetőjog rendes tanára lett Zürichben. 1851. Tübingába hivták meg. Művei: Darstellung des Rechtszustandes in Greichenland während der türkischen Herrschaft und bis zur Ankuft des Königs Otto I. (Heidelberga 1835); Geschichte des römischen Kriminalprocesses bis zum Tode Justinians (Lipcse 1842); Die Reform des deutschen Rechtslebens (u. o. 1848); Lehrbuch des deutschen Strafrechts (u. o. 1861-62, 2 köt.; bevégzetlen). V. ö. Lauder, Gustav G., sein Leben und Werke (Lipcse 1864).
Emanuel, német költő, szül. Lübeckben 1815 okt. 18., megh. u. o. 1884 ápr. 6. 1835. a bonni egyetemre ment, hol teologiát és filologiát, majd pedig esztetikát tanult. Berlinben, ahová 1836. ment, Chamisso, Gaudy és Kugler voltak barátai, kik költői tehetségét sokra tartván, buzdították. Savigny és Bettina közbenjárására Katakazi herceg, athéni orosz nagykövet házában nevelő lett, amikor beutazta Curtius Ernő barátjával az Archipelagust. 1840. visszatért Lübeckbe, hol Görögországban szerzett tapasztalatait földolgozta és a román irodalommal kezdett foglalkozni. Első költeményeinek megjelenése a porosz királyt arra birták, hogy 1843. 300 tallér évi fizetését adományozzon neki. 1852. tavaszán II. Miksa bajor király, mint esztetikai-tanárt, a müncheni egyetemre hivta. Ekkor állt G. munkásságának delén, ekkor volt a müncheni költői iskola feje és ekkor nyerte el a nemességet. A szerencse nagyban kedvezett neki, de már 1855. elvesztette ifju nejét, Adát, maga is a müncheni klimától megtámadva, betegeskedni kezdett, ugy hogy hivatalairól leköszönve, 1868. Lübeckbe ment. 1889 okt. 18. leplezték le ugyanitt emlékszobrát (Volztól). G. mint iró először Curtis Ernővel lépett föl, kivel a Klassische Studien-t szerkesztette (Bonn 1840), hol a görög nyelvből fordított versei jelentek meg. Ezt követték Gedichte (Berlin 1840; 118. kiad. Stuttgart 1892) cimen kiadott költeményei, melyek egyszerü hanguk, igaz érzelmök, hangulatos voltuk és kitünő technikájuk által rendkivüli föltünést keltettek. Román irodalmi tanulmányának eredményei: Volkslieder und Romanzen der Spanier, verdeutscht (Berlin 1843); Span. Liederbuch (mit Paul Heyse, u. o. 1852); romanzen der Spanier und Portugiesen (mit Schack, Stuttgart 1860) és Fünf bücher franz. Lyrik (mit H. Leuthold, u. o. 1862). Egyéb munkái: Zeitstimmen (Lübeck 1841); König Sigurd Brautfahtr (Berlin 1846; 4. kiad. Stuttgart 1877); Zwölf sonette (Lübeck 1846); Juniuslieder (Stuttgart 1848; 30. kiadás 1888); Neue Gedichte (u. o. 1856; 23. kiad. 1892); Gedichte u. Gedenkblätter (u. o. 1864; 9. kiad. 1887); Spätherbslätter (u. o. 1877, 7. kiad. 1889). Politikai közleményeit Heroldsrufe, Aeltere u. neuere Zeitgedichte (Stuttgart 1871; 5. kiad. 1888) cimen adta ki. A görög és római irodalomból átültetett versei, Klassische Liederbuch (Berlin 1865; 5. kiad. 1888) cimen jelentek meg, melyek a műfordítás gyöngyeinek mondhatók. Kevésbé szerencsések drámai kisérletei. Lorelei c. operaszövegét a zseniális Mendelssohn-Bartholdynak irta, ki azonban korai elhunyta folytán csak egy részét zenésítette meg. Fantasztikus vigjátéka Meister Andrea (Stuttgart 1855; 2. kiad. 1873); Tragédiái: König Roderich (Stuttgart 1844); Brunhilda (Stuttgart 1854; 4. kiadás 1877) és Sophonisbe (u. o. 1868; 4. kiadás 1885; 1869. a Schiller-dijat nyerte el), nagyobb szinpadi sikert nem arattak. Szellemdus dramolettje is: Echter gold bleibt klar im Feuer (Schwein 1882), mely még legnagyobb szinpadi sikert ért el, alapjában nem elég drámai. G. összes művei Gesemmelte Werke cimen 8 kötetben jelentek meg (Stuttgart 1883-1884; 2. kiad. 1888); Briefe an Karl Breiherr v. der Malsburg-ot Duncker A. adta ki (Berlin 1885). V. ö. Gedöke Emanuel G. (Stuttg. 1869); Leimbach E. G. (Gosl. 1877); Scherer E. G. (Berlin 1884); Gaedertz E., Geibel-Denkwürdigkeiten (u. o. 1886); Litzmann E. G. (u. o. 1887).
János Henrik, nyomdász, Hörmann János tanítványa, a nagy-szombati akadémiai nyomdában sajátította el a nyomdászat mesterségét, mig 1712-től 1716-ig annak önálló vezetésével biztatott meg.
(ásv.), l. Arzenopirit.
1. a Spessart legmagasabb (609 m.) hegycsúcsa a bajorországi alsó-frank kerületben Rohrbrunntől ÉNy-ra. - 2. város Senftenberg csehországi kerületben, a Stille Adler és vasut mellett, (1890) 1741 lak., butor-, kefe- és gyufakészítéssel; szép kastéllyal.
1. Ábrahám, zsidó teologus és iró, a modern zsidó reformtörekvések egyik legkiválóbb képviselője, szül. majnai Frankfurtban 1810 máj. 24., megh. Berlinben 1874 okt. 23. Tanulmányait a Heidelbergai és bonni egyetemeken végezte, hol bölcsészettel és keleti nyelvészettel foglalkozott. 1832. rabbi lett Wiesbadenben, 1835. megindította a «Zeitschrift f. jüd Theologie» cimü tudományos folyóiratot (1-6. köt. majn. Frankf., Stuttgart, Grünberg és Lipcse 1835-1847); 1838. Boroszlóba ment, mint az ottani zsidó hitközség második, haladópárti rabbija, 1863. szintén mint rabbi szülővárosába, majnai Frankfurtba, s onnét 1870. Berlinbe, hol élte fogytáig s egyidejüleg mint a «Hochschula für d. Wissenschaft d. Judenthums» hirneves tanára is működött. Több, teologiai álláspontját védelmező polemiai iraton kivül, számos irodalomtörténeti s nyelvészeti monográfiát és zsinagógai beszédet tett közzé. Nagyobb, több tekintetben úttörő munkái: Urschrift u. Uebersetzungen d. Bibel in ihrer Abhängigkeit von der Entwickelung des Judenthums (Boroszló 1857); Sadduzäer u. Pharisäer (u. o. 1863) és Das judenthum u. siene Geschichte (u. o. 1864-71, 3 költ.). Azonkivül szorgalmas és kiváló munkatársa volt a «Zeitschrift d. Deutschen Morgenländischen Gesellshaft»-nak és 1862 óta kiadója s majdnem egyetlen cikkirója a «Jüdische Zeitschrift f. Wissensch. u. Leben»-nek (Boroszló 1862-74, 11 évf.). Hátrahagyott munkáit fia, G. Lajos adta ki 5 kötetben (Berlin 1875-8); az utolsó kötetben G. élete és levelezése. L. Schreiber E., Abraham G. als Reformator d. Judentums (Löbau 1880).
2. G. János, osztrák festő és rajzoló, született Bécsben 1805., megh. u. o. 1880. Eleinte szobrász akart lenni, de csakhamar egészen a festészetre és rajzolásra adta magát. Képeket készített Ziegler Vaterländische Immortellen c. művéhez (1841); 1850. Ferdinánd Miksa főherceget elkisérte keleti utjára, 1853. a bécsi akadémia tanára lett. Kiváló csataképei: A lützeni csata és Tirolik harca Hofer András vezérlete alatt. G. rajzolta az első magyar történeti illusztrációkat. Jókai: Magyarok Története az ő rajzolataival van illusztrálva.
3. G. Károly József, osztrák festő, szül. Bécsben 1822. Az akadémia és Führich tanítványa, sok történeti, allegoriai és vallásos tárgyu képet festett. Ilyenek: a fogadalmi oltárkép a bécsi szt. István templomban, a bécsi tőzsdének és Kinszky-féle palotának festményei, a Carl-szinház függönye, stb.
4. G. Miklós, német szobrász, szül. Lauingenben 1849 dec. 6. Münchengen Knabl tanítványa volt, majd Berlinbe ment, hol a Tiele-Winckler palota számára kitünő díszítő munkákat készített. Olaszországi utja után Münchenben, 1884. pedig ismét Berlinben telepedett le és a fetészettel is foglalkozik. Utolsó szobrászati műveinek is többé-kevésbbé festői jellegük van.
5. G. Lajos, német kultur- és irodalomtörténész, G. Ábrahám fia, szül. Boroszlóban 1848 jun. b. Történelmi és irodalmi tanulmányait Heidelbergában, Göttingában és Bonnban végezte, később Párisban tanult, 1870 óta Berlinben él, hol 1873. egyetemi magántanár, majd pedig 1889. rendkivüli tanár lett. Művei: Das Studium der hebräischen Sprache in Deutschland vom Ende des 15. bis zur Mitte des 16. Jahrhunderts (Bresl. 1870); Nikolaus Ellenbog, ein Humanist u. Theolog des 16. Jahrhunderts (Bécs 1870); Johann Reuclin, sein Leben u. seine Werke (Lipcse 1871); Geschichte der Juden in Berlin (Berlin 2 köt., 1871); Petrarca (Lipcse 1874); Deutsche Satiriker des 16. Jahrhunderts (Berlin 1878); Renaissance und Humanismus in Italien u. Deutschland (1881); Firlifimini u. andre Kuriosa (1885). Kiadta ezenkivül Reuchlin János Briefwechsel-jét (Stuttgart 1876); a Goethe-Jahrbuch kiadója, a Vierteljahrsschrift für Kultur und Litteratur der Renaissance és a Zeitschrift für die Geschichte der Juden in Deutschland szerkesztője.
6. G. Lázár, német nyelvész és filozofus, szül. Majnai Frankfurtban 1829 máj. 21., megh. u. o. 1870 aug. 29. Bonnban, Heidelbergában, Würzburgban filologiát és keleti nyelveket tanult, 1862 óta haláláig a frankfurti izraelita reáliskolában német és héber nyelvet és földrajzt tanított. Legfőbb érdemét a nyelv fogalmainak törvényeire és e fogalmaknak az észhez való viszonyára vonatkozó szellemes buvárlatai teszik. Főművei: Ursprung u. Entwickelung der menschlichen sprache und Vernunft (Stuttgart (u. o. 1869); Zur Entwickelungsgeschichte der Menschheit (u. o. 1871); Ueber deutsche Schriftsprache und Grammatik (Frankfurt 1870) stb., melyeket G. halála után fivére, Geiger Alfréd adott ki. V. ö. Peschier, L. G., sein Leben und Denken (frankfurt 1871); Rosenthal, Lazarus G. (Stuttgart 1883).
Erik Gusztáv, svéd történetiró, szül. Ransäterben (Wermland tartomány) 1783 január 12., megh. Stockholmban 1847 ápr. 23. Az upsalai egyetemen tanult. 1810. magántanár, 1817. a történelem rendes tanára lett az upsalai egyetemen. 1824. a svéd akadémia választotta tagjául, később pedig elnökéül. Az 1828., 1830. és 1840-41. országgyüléseken, mint az egyetem képviselője, ritka ékesszólása által vonta magára a közfigyelmet. Emlékszobrát 1855. állították fel Stockholmban. Legelső műve, mely nevét ismeretessé tette: Svea rikes häfder (Upsala 18259; Svenka folkets historia (1832-36. 3 kötet. Folytatta 1853 Carlson). Ezt a nemzeti történetet Leffler 1832-36. a Heeren-Ukert-féle Staatengesch. számára németre ford.) Megirta továbbá Svédország beltörténetét 1718-72-ig (Stockholm 2. kiadás 1839), XIV. Károly János király életrajzát és kiadta III. Gusztávnak hátrahagyott iratait (Upsala 1843-46, 3 kötet). Végül kutfőgyüjteményt rendezett svéd középkori történeti irókból: Scriptores rerum succicarum mediiaevi (2 köt.) és a svéd irodalomtörténetnek is volt buzgó művelője, Iduna c. szépirodalmi lapjában költeményeket is közölt (Skaldestycken), melyek utóbb egybegyüjtve is megjelentek (Upsala 1835). Bölcsészeti, tanügyi és politikai cikkeit Valda smärre skrifter c. alatt adta ki (2 köt. 1841-42). A Rajna vidékére tett utazása alkalmával az Auch ein Wort über die religiöse Frage der Zeit c. füzetet irta németül. (Megjelent Hamburgban 1847.) Utazási naplói és levelezése Minnen c. alatt jelentek meg (Upsala 1834). Összes műveiből Smalade skrifter c. alatt Stockholmban 1849-56-ig diszkiadás jelent meg 13 kötetben. (Uj kiadás 1876., melyhez Hellstenius G. életrajzát csatolta.)