l. Genf.
(ejtsd: zsnevoá) Le-, haute-Savoie francia département egy részének neve, Genf várostól D-re. A Rhône két mellékfolyójának (Fier és Cheram), továbbá az Annecyi-tónak környékét foglalja magában. Alacsonyabb részében gabonaföldek, szőllők, gesztenyeerdők takarják, magasabb részei, ahol a Mont-Charvin (2407 m.) a legnagyobb hegy, jó legelőkül szolgálnak. Főhelye: Annecy. A középkorban külön grófok alatt állott; 1401. vétel utján Szavojához, 1860. pedig Franciaországhoz került.
l. Mont-Genevre.
(az ószövetségben Kinnereth-tó, később tiberiási vagy galileai tenger, ma Bahr Tabarige), a régi időben Palesztina legboldogabb, legszebb tája volt ezen, az ország északi részén fekvő tó vidéke; ma sivár. A tó 191 méterrel fekszik a tenger szine alatt. Hosszusága 20 km., szélessége 11 km., mélysége 200-250 méter közt váltakozik. Kellemesen sós vize számos halban bővelkedik, de már nem oly élénk rajta a halászat, mint Krisztus idejében; alig 3-4 sajka szeli. Ezen halásztájék adta Krisztusnak a legtöbb apostolt. A tavon a Jordán folyó ömlik át s ennek vize a tó környékét is táplálja. De az erősebb melegek idején a viz kevés s a növényzet csak a nyár elejéig virul. Krisztus idejében Kafarnaum, Tiberiás, Betszaida szép városok álltak a partokon, ma a keleti puszták rabló beduinok tanyái, a nyugati pedig csak kevéssé lakott.
(gör.) a. m. eredet, származás, születés; igy nevezik továbbá az ó-testamentomnak, illetőleg Mózesnek első könyvét, l. Biblia.
(Geneve), 1. Svájc egyik legkisebb kantonja annak DNy-i végében, részben a G.-i-tó Ny-i vége körül, részben a Rhône mindkét partján, Franciaország Ain, Haute-Savoie départementjai és Waadt svájci kanton között, 245 (a G.-i-tót is beleszámítva 279) km2 területtel, (1888) 106,738 lakossal, akik között 89 510 francia, 12 786 német, 2788 olasz, 187 román és 1547 egyéb; vallásra nézve 51 532 evangelikus, 52 692 kat., 723 izr. és 1791 egyéb D-en a Salevei- és Voironsi-hegyeknek, É-on pedig a Reculet és a Colombier de Gex-i hegyeknek ágai nyulnak be a kantonba, de sehol 500 méternél magasabbra nem emelkednek. A Rhône és ennek mellékvize az egyedüli folyói; jelentékenyebb patakok a London, az Aire és a versoix, amelyek az utolsót kivéve, szintén a Rhôneba torkolnak. Az évi középhőmérsék G. városában 9,79°, az évi esőmennyiség pedig 741 mm. A kanton földje nem termékeny, de gondosan meg van művelve; 21,4 km2 erdőség, 19,3 szőllő és 189,4 szántóföld, kert vagy rét. Az állattenyésztés aránylag virágzó, 1886-ban volt 3237 ló, 7187 szarvasmarha, 2472 sertés, 1019 juh, 1716 kecske és 2401 méhkas. A szén- és agyagtelepek és kőbányák nem jelentékenyek. A lakosság jövedelmének főforrását az ipar teszi; különösen virágzó az óraipar G. városában, továbbá a vasöntés, az ékszer-, gép- és különböző műszerek készítése. 1888. 134 gyárban 3395 munkás dolgozott. A sörgyártás évi termelése közel 60 000 liter. A kereskedelem, különösen a tranzitó-forgalom és az idegenek forgalma igen élénk. Alkotmány, közigazgatás és szellemi műveltség. Az 1847. a néptől elfogadott és azóta több izben reformált alkotmány szerint a 100 tagból álló nagy tanács a törvényhozó és a 7 tagból álló kis tanács a végrehajtó hatalom. Mindegyiknek tagjait 3-3 évre választják, de soha egy és ugyanazon évben. Az alkotmányon csak népszavazat utján lehet változtatni. A kanton 3 járásra oszlik; ezek: G. város, G. jobbpart és G. balpart. A népnevelésre kellő gond van fordítva. 1890. 60 népiskola, 14 felső népiskola; egy egyetem, egy gimnázium, egy ipar- és kereskedelmi iskola, egy felsőbb leányiskola, progimnázium és számos magánintézet volt.
2. G. (Geneve, Ginevra), az ugyanily nevü kanton fővárosa, külvárosait is beleszámítva, Svájc legnépesebb városa, 130 km.-nyire Berntől, a G.-i-tó DNy-i végében, ahol belőle a Rhône kifolyik, a Rhône mindkét partján vasut mellett, 404 m. magasban, (1888) 52638, külvárosait (Eaux-Vives és Plainpalais) is beleszámítva 72 779 lak., akik közt 28 936 evang., 22 151 kat., 558 izraelita és 993 egyéb vallásu. Az ipar G.-ben jelentékeny; ugyanazon iparágak virágzanak itt, amelyek a kanton iparát alkotják; köztük a legfontosabb az óraipar, amelyet 1587. egy Cuzin nevü francia honosított meg s amely innen Ny-i Svájc számos más községébe is elterjedt. Mióta Franciaország és az Egyesült-Államok is emancipálták magukat a svájci óraipar alól, az némileg aláhanyatlott, mindamellett még most is mintegy 20 millió frank értékben készítenek órarészeket és 12-15 millió értékben arany- és egyéb ékszereket. A kereskedelem különösen Franciaország felé igen élénk. A nagy tó és jelentékeny folyó mellett, a Mont-Blanckal szemben elterülő város egyike a legszebb fekvésüeknek. A Rhône két részre osztja, balpartján van a Cité; ez két részből: az egykor falakkal kerített, régi és az uj részből áll. amazt szük utcák és toronymagasságu házak alkotják; emennek modern épületekkel szegélyezett széles utcái messze, a külvárosokig elnyulnak; közülök a Quai du Lac, a Quai des Eaux-Vives, a Rue du Rhône, a Corraterie stb. a legszebbek. A Rhône jobbpartján Saint-Gervais nevü városrész, az ipar székhelye van. A jelentékenyebb épületek G.-ben: a XII. és XIII. századból való román székesegyház; az uj Sacré Coeur és Notre Dame templomok; a városháza a XVI. sz.-ból, amelynek első emeletére lóháton is fel lehet menni; ennek közelében a J. J. Rousseau szülőháza, a Fél-féle muzeum, amelyben értékes görög, római, etruszk, közép- és renaissance-korbeli régiségek vannak; a Promenade des Bations-on az egyetemi épület; az atheneum, a műkiállítások szinhelye; a csillagvizsgáló; a Place neuveön a Rath-féle muzeum kép- és gipszöntvény-gyüjteménnyel; a braunschweigi hercegtől a városnak hagyományozott pénzen épült uj szinház; a St. Gervais-részben a Musée de l'Ariane, értékes gyüjteményekkel; az ipar- és óraiskola stb. A kiválóbb műemlékek és terek, a pompás Promenade du Lac (Jardin Anglais); a Place du Port a nemzeti műemlékekkel, amely Helvéciát a Genevat ábrázolja s amelyet annak megörökítésére emeltek, hogy G. belépett a svájci szövetségbe; a pompás Place neuve Dufour generális emlékszobrával; az árnyékos Promenade des Bastions a botanikus kerttel; a Rhône jobb partján a Quai du Montblancon a Place des Alpes a Brunswick-emlékkel, amelyet Károly braunschweigi hercegnek emeltek (megh. 1873 aug. 18.), aki egész vagyonát, mintegy 10 millió forintot a városnak örökségbe hagyta. A hat hid közül, amelyek a tiszta vizü Rhône folyón átvezetnek, a legszebb a Pont des Bergues és du Mont-Blanc; ez utóbbi ott épült, ahol a Rhône a tóból kilép; hossza 282 m.; a balparton egy nagy angol kertben végződik, amelyben a Mont-Blanc gyönyörü relief-képe látható. A Rhôneba van a kis Rousseau-sziget e filozofusnak Pradiertől készített szobrával és valamivel lejebb egy másik 250 m. hosszu és 40 m. széles sziget, telve nyaralókkal; ezen van a városi vizmü is. A városnak számos iskolája és jótékonysági intézete van; ezek közül első helyen áll az egyetem, melyet a G. köztársaságtól 1559. alapított akadémiából 1873. alakították egyetemmé, ugyanakkor látták el a szükséges intézetekkel: kémiai intézettel, különböző orvosi intézetekkel stb.; van azonkivül több középiskolája, rajz-, mintázó-, ipariskolája; nagy könyvtára (120 000 kötet, 1500 kézirat), történelmi képcsarnoka, éremgyüjteménye, arkeologiai, természetrajzi muzeuma stb. A szellemi élet igen élénk; erről tesznek tanuságot a különféle tudós társaságok: az 1851. alapított Istitut géhevois, a történelmi és régészeti, a földrajzi és egyéb társaságok. G. a turistáknak is fontos találkozó helye.
Történelem. A város egykoron az allobrogok városa volt. A rómaiak uralma alatt Provincia maxima Sequanorum részévé vált. A burgundi királyok uralma alatt G. már fontos város-számba ment. A burgundok országának felbomlásakor G. a keleti gótok, 536. a frankok hatalmába került; a IX. sz. végén az uj burgundi birodalomhoz, 1032. pedig Németországhoz került. Innen tul az V. sz. óta püspöki várost és környékét a német császároktól kinevezett grófok kormányozták, akik birtokaikat csakhamar örökösökké tették. 1162-ben a császár a G.-i püspököt ismerte el annak urául. Azonban a szavojai grófok és későbben hercegek a XIII. sz. óta vele szemben hatalmi követelésekkel léptek fel és ezért családjuk tagjait igyekeztek a G.-i püspöki székre emelni, ami több izben sikerült is. A szavojai párttal szemben a város lakóinak egy része már a XV. sz.-ban a svájci szövetséget igyekezett védőjéül megnyerni; ez Bezançon Huguesnak 1526. sikerült is és igy G. a svájci szövetség védelme alá került Bern támogatta a vallásreformáció terjesztését, amit a város 1535-ban hivatalosan is befogadott. Midőn e miatt 1536. a szavojai herceg a várost meg akarta támadni. Bern segítségére sietett és a herceg haderejét hosszu időre megtörte. Kálvin 1536. jött először G.-be, de 1538. kényszerült a várost elhagyni. 1541. azonban ujra visszahivták, aki itt mint hitszónok mélyreható befolyást gyakorolt és G.-et hosszabb időre kálvinista Rómává tette; különösen pedig a francia prot. szökevényeket pártolta. A Kálvin szellemével ellenkező, ugynevezett libertinusokat leverték és kiirtották. Szavoja nemsokára uj kisérleteket tett G. elfoglalására; igy 1602 dec. 21-én, de eredménytelenül; az utóbbi támadás visszaverését még most is népünneppel ülik meg. A reformáció fölvételénél és a püspök elüzése után G. alkotmányát köztársaságivá tette. A végrehajtó hatalmat a «kis tanács» élén álló és ezek tagjaiból választott 4 szindik gyakorolta; a törvényhozás joga a 200 tagból álló nagy tanácsot illette meg; a tulajdonképeni szuverén azonban a választópolgárok összessége volt. Idővel azonban ez a kormányforma valóságos oligarkiává fejlődött; a régi G.-i családok a hatalmat kezökben tartották és a választópolgárok összességét soha össze sem hivták. Ebből aztán a XVIII. sz. eleje óta folytonos surlódások keletkeztek, mig végre 1782-ben a védő hatalmak: Bern, Szardinia és Franciaország az oligarkia uralmát fegyveres erővel is megszilárdították. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig, mert az elégületlenek a francia forradalom eredményeitől biztatva, 1794 julius havában a kormányt elüzték, a teljes jogegyenlőséget törvényerőre emelték, nemzeti konventet hivtak össze, amely a párisihoz hasonló rémuralmat gyakorolt. 1798. azonban Franciaország bekebelezte G.-et 1815. a város és környéke visszanyerte függetlenségét és mint 22. kanton, a svájci szövetséghez csatlakozott. Az uj alkotmány a törvényhozó hatalmat 250 tagból álló képviselőtestületre ruházta; ez választott azután a maga kebeléből a 4 szindikusból és 24 más tagból álló, végrehajtó hatalmat gyakorló államtanácsot, amelynek kezébe volt az államhatalom letéve. A választói jog ezen alkotmány értelmében nagyon meg lévén szorítva, az elégületlenség mindig jobban fokozódott, mig végre 1841-ben a Fazy vezérlette ellenzék népgyülések és demonstrációk által az államtanácsot arra birta, hogy uj alkotmány kidolgozása céljából alkotmányozó tanácsot hivjon össze. 1842 jun. 7-én az uj alkotmány el is volt fogadva; eszerint a választói jogot kiszélesbítették, a törvényhozó hatalmat 176 tagból álló képviselő-tanácsra, a végrehajtó hatalmat pedig 13 tagból álló és 6 évre választott államtanácsra ruházták. 1846., midőn az uj államtanács a jezsuiták elüzésébe és a külön szövetség felbontásába a beleegyezését megadni vonakodott, ujból zavarok törtek ki, amelyek az államtanácsot leköszönésre kényszerítették; ideiglenes kormány alakult, uj nagy tanácsot hivtak össze, amely uj demokratikus alkotmány dolgozott ki; ezt a nép május 27-én nagy többséggel elfogadta és nagyjában ma is érvényben van.
l. Genfi szerződés.
1864. évi aug. 22. Genfben kötött nemzetközi szerződés a háboruban megsebesültek sorsának javítása tárgyában; ehhez hárul az 1868. évi okt. 20-ki pótszerződés, mely nehány kiegészítő intézkedéseket tartalmaz, mely nehány kiegészítő intézkedéseket tartalmaz, s a szerződést a tengeri háborura is kiterjeszti. Már 1759. Franciaország és Poroszország között szerződés jött létre, melynek értelmében a megsebesült katonák ápolása kölcsönös kötelesség, s a kórházak elismert menhelyeknek tekintendők. A szerződésben foglalt nemes eszmék azonban általános hódítást még nem tettek. Dunant genfi orvos, aki a souvenir de Solferino cimü röpiratában nyert benyomásait megrendítő szinekkel ecsetelte, és Moynier a genfi közhasznu társaság elnöke felvették az eszmét, hogy a betegszállító kocsik (ambulance-ok) semlegesítendők. Egyletek keletkeztek a megsebesült katonák ápolására és segélyezésére. A kormányoknál az eszme érdekében tett lépéseknek következménye volt a Dufour tábornok elnöklete alatt Genfben tartott nemzetközi gyülés, melyen számos állam küldöttei résztvettek. Igy keletkezett a G., melyhez azonnal hozzájárultak Baden, Belgium, Dánia, Franciaország, Anglia, Hessen-Darmstadt, Olaszország, Németalföld, Portugália, Poroszország, Szászország, Svédhon, Norvégia, Svájc, Spanyolország, Würtemberg és az amerikai Egyesült-Államok. Ausztria csak az 1866. évi német háboru után; Oroszország 1867. járultak hozzá. A szerződés intézkedései kiterjednek: 1. az ápolás tárgyaira (sebesültek és betegek); 2. az ápolás alanyaira (orvosok és segédszemélyzet); 3. az ápolás eszközeire (kórházak, anyagkészletek). Főbb elvei: A betegszállító kocsik s a katonai kórházak semlegesek mindaddig, mig ott betegek v. sebesültek elhelyezvék. katonai hatalom által történt megszállás esetében a semlegesség megszünik. Az összes személyzet s a tábori lelkészek mindaddig, mig a betegápolás körüli teendőit teljesítik, a semlegesség jótéteményében részesülnek, a területnek az ellenség által történt megszállása v. elfoglalása esetében müködésüket folytathatják, v. hadseregükhöz visszavonulhatnak. A hadviselő felek intézkedni tartoznak, hogy az ellenség hatalmába esett semleges személyeknek fizetésük teljes élvezete biztosíttassék. Az anyagkészletre nézve különbség teendő a katonai kórházak és az ugynevezett ambulanceok (tábori kórodák, betegszállító kocsik) között. Ez utóbbiak anyagkészletöket megtartják. Az elfoglalt katonai kórházak anyagkészlete ellenben a hadi törvények alá esik, s a kórházhoz tartozó és visszavonuló személyzet csak a magántulajdonát képező dolgokat viheti el. A lakosok, kik sebesültek segélyére sietnek, semlegességet élveznek. A házba felvett s ott ápolt sebesült a háznak védelmeül szolgál. Aki sebesülteket ápolás végett házához fogad, a katonai beszállásoktól s esetleges hadi sarcoktól lehetőleg megkimélendő. A beteg és a sebesült katonákat tekintet nélkül arra, mely néphez tartoznak, felvenni és ápolni kell. Ha a körülmények megengedik, a hadvezér jogosítva van a csatában megsebesülteket az ellenség előőrseinek azonnal kiszolgáltatni. Az ellenség hatalmába esett sebesültek meggyógyulásuk után ha szolgálatképtelenek, feltétlenül visszaküldendők hazájukba, szolgálatképesek ellenben csak az alatt a feltétel alatt, hogy a háboru további tartama alatt fegyvert nem foglalnak. Ez az utóbbi intézkedés a gyakorlatban kivihetetlennek bizonyult, s a francia-német háboruban egyik fél sem alkalmazta. A kórházakon s más egészségügyi intézeteken a nemzeti mellett, az egészségügyi lobogó alkalmazandó. A semleges személyzet karkötőt visel. A lobogón s a karkötőn a jelvény veres kereszt fehér alapon. A nemzetközi hadijog tárgyában Brüsszelben 1874. tartott nemzetközi kongresszus a G.-sel is foglalkozott. Oroszország 7 pontban foglalt oly indítványokat tett, melyek az érvényes jogot lényegesen módosították volna. A kongresszus azonban a módosításokat el nem fogadta s a G.-t további érvényében fentartotta. V. ö. Gurlt, Der internationale Schutz der im Felde verwundeten u. erkrankten Krieger (Berlin 1869); Palasiano, La neutralita dei feriti in tempo di guerra (Nápoly 18619; Moynier, Étude sur la convention de Geneve (Páris 1870).
félhold alaku tó, az é. sz. 46 és 47°-a közt, amelynek birtokában Franciaország (haute-Savoie départemenet) és Svájc (Wallis, Waadt és Genf kantonok) osztozik. A tó északi partjának hossza 82,7, déli partjáé 71,8 km.; legnagyobb szélessége Rolle és Thonon között 13,9; egész kerülete 152 km., felülete pedig 578 km2, amiből Franciaországra 230 km2 esik. Legnagyobb megmért mélysége Evian és Ouchy között 334 m., mig Ny-on és Genf között 97 m.-nél sehol sem mélyebb; ez a része a Petit Lac (a kis tó), amely az Yvoirei és Promenthouxi-fokot összekötő vonaltól Ny-ra fekszik. Miként a tengernek, a g.-nak is megvannak a viharai. A G. az, amelyen a legjobban megfigyelték a seiches-nek nevezett hirtelen keletkező hullámokat; ezek a tavon 1-2 m. magasra emelkednek. A légnyomás aránytalan elosztása okozza őket; a partokon erősebbek mint a tó közepén. A G.-n háromfélék; a seiches transversales tartama körülbelül 10 perc; a seiches longitudinalesé 5 negyed óra; ezek Genftől Villeneuveig és innen visszafelé mozognak; a harmadik tipus tartama mintegy 35 perc. A szép kékvizü tavat 263 glecser táplálja, amelyeknek vizei a Rhône önti belé; e folyó a magával hordott törmelékkel a Dent de Morcles és a Dent du Midi közt már eddig a tó Ny-i végéből 88 km2 területet töltött meg és e munkáját még mindig folytatja, sőt törmelékeivel a tó mélységét is csökkenti. A Rhônehoz képest a többi 40 kis folyó alig számít; a legjelentékenyebbek közülök a Veveyse, a Venoge, a Versoix É-ról, a Morge és Drance de Savoie D-felől. A tó környéke rendkivül kedves, dombokkal szegélyezett partjai az É-i oldalán, ahol a nap sugarai jobban érik, Svájc legjobb borát termik meg. A francia partok már ridegebbek; itt a gyümölcsösök és legelők foglalják el a legnagyobb területet. Azon számos kedves hely közül, amelyek partjain emelkednek, Genfen kivül a jelentékenyebbek: Villeneuve, Chillon kastély, Montreux, Clarens, Vevey, ouchy Morges, Rolle Ny.-on és Coppet a svájci oldalon, Yvoire, Thonon, Evian és a festői Meillerie a francia oldalon. A tó vizének hőmérséklete a felületén nyáron átlag 10° C., a mélyebb helyeken csak 4-5°. Télen legfölebb a sekélyebb petit Lac fagy be. A halbősége nem nagy; ellenben a hajózás igen élénk; 12 nagyobb és több kisebb gőzösön kivül számos vitorlás hajó is jár rajta. V. ö. Rey, Geneve et les rives du Lac Léman (1875); Forel, Le Lac Léman (1886); Ceresole, Le lac Léman (Zürich 1893).
régi bányászati műszó (német eredetü, a. m. Gangstein).