Ottó Ferenc, német szinműiró, szül. Neumarknak Driesen nevü helységében 1847 febr. 4. Berlinben előbb mennyiségtant, azután filozofiát és klassz. filologiát tanult, politikai cikkeket és tárcákat irt különböző folyóiratokban. 1874. a berlini Wallner szinház dramaturgja és művészi vezetője lett, de már 1878. megvált hivatalától és ezóta teljesen irodalmi munkásságának szentelve idejét, Berlinben él. Tragédiái: Gajus Gracchus (Berlin 1869); Danton (u. o. 1870); York (u. o. 1871); Ajas (u. o. 1873); Robespierre (u. o. 1873). Szinművei: Euphrosine (u. o. 1878); Phryne (u. o. 1878); Frau Aspasia (u. o. 1883). Vigjátékai: Minnewerben (u. o. 1871); Blitzableiter (u. o. 1872 és 1877); Die Märhentante (1881). Bohózatai: Der Leuchter és Wiedergewonnen (1879). Egyéb művei: Gedichte (Berlin 1869); Sesch Kriegslieder (u. o. 1870); vom deutschen Kaiser (u. o. 1871); Berliner Hofschuspielet (u. o. 1872); Aus sonnigen Fluren (u. o. 1874); Studienblätter (1881); Felicia, ein Minnegesang (1882) és Frauenlob (1885).
(ejtsd: zsaszonné) Armand, francia politikus, szül. bordeauxban 1758 aug. 10., kivégeztetett 1793 okt. 31. Ügyvéd, majd törvényszéki biró volt szülővárosában. A forradalom kitörése után képviselőnek választották, és ekkor a Gironde-hoz csatlakozott, s ennek sorsába osztozkodott. 1792. a nemzeti gyülés elnökének választotta és ő indítványozta az Ausztria és Poroszország elleni háborut. A szept. gyilkosságokért Dantont és Robespierret vádolta, de ezzel nem ért célt. A király pörében Lajos halálára szavazott. 1793 márc., midőn a jakobinusok a girondiak ellen megkezdték az utolsó támadást, g. volt a párt elnöke, melyet nyugodtan, de szilárd elhatározással védett támadóival szemben. Jul. végén fogságba vitetett és okt. 3. a Dumouriez tábornokkal folytatott levelezés alapján, mint állítólagos hazaárulót, halálra itélték.
l. Gand.
l. Gens.
járási székhely Magdeburg porosz kerületben, 48 km.-nyire Magdeburgtól, a Stremme és vasut mellett, (1890) 4799 lak., agyagiparral, gőzfürészmalmokkal és kesztyügyárral.
Tourn. (növ.), tarnics, keserügyökér, Szt. László király füve, néhol ördög méze, Szt. Ilona füve, Hippion Schm., a róla nevezett család génusza, több mint 100 (hazánkban mintegy 23) fajjal, majd minden mérsékelt és hideg tájon, meg a trópusok hegyein. Levelei egyszerü és átellenes, szirma gyakran sötétkéksárga avagy pettyegetett, csöves v. harangalaku, himje gyakran öt, gyümölcse egyrekeszü, de két felé repedő tok. Leginkább a hegyvidék meg a havasok növénye, a sikon kevesebb terem (G. Pneumonanthe L.). Valamennyi faja beillik a kerti növények, különösen havasi csoportok előállítására. Orvosi célra a G. lutea, pannonica, pupurea, punctata és más középeurópai nagy G. fajtának a gyökere (radix gentianae) használatos. A gyökérben keményítő nincs, hanem egy glikózid természetü keserü anyag: gentiopikrin, mely savakkal cukorrá és gentiogeninné hasad; továbbá gentianasav (gentisin, gentianin) 12-15%; pektin; a friss gyökér nedvében egy kristályosodó cukorfajta, gentianose is van, ezért némelyhol erjesztés által pálinkát is készítenek a G.-ból. A legkedveltebb és leghatásosabb keserü anyagok közé tartozik, a kivonata és a tinkturája közhasználatu; fiziologiai hatása még ma sincs egészen tisztázva.
(növ., tarnicsfélék, Gentiánafélék), a kétsziküek családja a sodortbimbósak között, keresztesen átellenes, pálhátlan levelekkel, egyszirmu pártával, melynek öt metszete a bimbóban sodort egyrekeszü tokgyümölccsel. Egy v. több nyári füvek, ritkán félcserjés v. aprócserjés növények. kelyhök maradandó, 4-9 metszetü. Szirmuk tölcsér-, harang- v. egész kerékalaku, ugyanannyi metszetü mint a kehely, torkában gyakran rojtször (endotricha Fröhl.) v. apró pikkely van. A him is ennyi s a szirom belsejéhez nőtt, bibeszála 1-2, gyümölcse egyrekeszü, de ketté pattanó, sokmagu tok, két termőlevélből alakul. Mintegy 500 faja az egész földkerekségén terem, többnyire a mérsékelt és hideg övön s a hegyek magasabb tájain. Valamennyi a tisztás, televényes nedves rétet és legelőt szereti, A Gentianák egész a hó határáig felhatnak (Gentiana nivalis L.). keserü extraktiv anyagjoknál fogva (gentianin) több faj hathatós orvosság, különösen a Gentiana gyökere meg a földepe (l. o.) füve. V. ö. Grisebach, Monographia Gentianarum 1839 és De Candolle Prodromus IX. köt.
(franc. ejtsd: zsántij) a. m. finom, csinos, barátságos, ildomos. - G. homme, nemes ember. Gentile (olasz), zeneelőadási műszó, a. m. nemesen, izléssel.
olasz festő, l. Fabrino.
l. Gens.