(lat., l. Flentes.
(lat.) a. m. veleszületett, természetes, tősgyökeres, hamisítatlan, valódi.
(lat.) a. m. nem, had, az az egység, amelybe a fajokat foglaljuk össze. G. a nyelvtanban a névszók nyelvtani neme, l. Nem.
(lat.), Horatius Epistoláiból vett idézett; a. m. a költők ingerlékeny nemzetsége.
(Pus). Az izadmányok egy faja, melynél a fehér vérsejtek oly nagy mennyiségben vándorolnak ki a véredényekből a vérsavóval a lobos szövetbe, hogy a képződött folyadék fehéres szürke, tejhez vagy tejszinhez hasonló, szagtalan vagy kissé édeskés szagu, gyengén alkalikus lesz. Fajsulya kb. 1,03, állás közben felső higabb s alsó fehéres sürübb rétegre oszlik. A genysejtek, melyeknek identitását a vér fehér sejtjeivel Cohnheim bizonyította be, 0,01-0,03 mm. átmérőjü, 1-3 magu szintelen, szemcsés testecskék. A gennyedés csaknem kizárólag fertőzés következménye, noha előállhat mikroorganizmusok nélkül is. Régebben elkerülhetetlennek tartották a G.-t a sebek gyógyulásánál, ma tudjuk, hogy a fertőzéstől teljesen ment sebek gennyedés nélkül gyógyulnak. Amig néha enyhébb injekciónál a szervezet felszivódás utján eltávolíthatja a G.-t, máskor a geny szaporodik, s ha kellő időben át nem tör a felszinre v. a képződött tályog művi uton a kellő időben meg nem nyittatik, felszívódás utján a halálos genyvérüség áll elő.
(Ekthyma), a bőr felszinén kisebb-nagyobb fokban félgömbszerüen kiemelkedő borsó-, egész tallérnagyságu vörös vagy kékesvörös, nyomásra fájdalmas, bőrelváltozás alakjában mutatkozik, melynek közepéből vakarás vagy más külső ok folytán, néhány napi fennállás után pedig néha magától is véres geny kiszivárog, mely barnás pörkké beszáradva fedi a kiütést. A G. lényegében a bőr irharétegében székelő bőrlob s nem egyéb, mint nagy genytüsző (l. Bőrbetegségek), mely a test különböző részein felléphet. Megkülönböztetünk önszenvi és tüneti G.-ot. Az önszenvi oka lehet külső, gyakran ismétlődő erőművi inger - p. ruhanemü folytonos dörzsölése - de sokkal gyakrabban észlelhetjük viszketéssel járó bőrbántalmakkal (Eczema, Prurigo, rüh, tetvesség stb.) kapcsolatban, v. pedig tisztátlan egyéneknél, midőn a vakarózás képezi a G. tulajdonképeni okát. A tüneti G. ellepheti a senyves egyéneket, előfordulhat a himlő, a szifilis kiütései között. Gyógykezelésénél az alapbántalom gyógyításán kivül gyakori fürdőzés ajánlatos és az egyes G.-okra 5-10%-os szalicilsavas tapasz.
gennyesedő gyulladás előidézése végett a bőr alá huzott vászonszalag vagy lámpabél. A G. huzása régebben nagyon divatban volt, főleg az állatorvosi gyakorlatban és abból a célból alkalmazták, hogy a bőr alatt felületesen létesített gyuladásos folyamat a valamely beljebb fekvő testrészben végbemenő és közvetlenül meg nem közelíthető gyulladásra elvezetőleg hasson. E feltevés tévesnek bizonyulván be, jelenleg az eljárást már általában egészen elhagyják.
l. Bőrbetegség.
A vizeletben bizonyos betegségeknél genysejtek jelenhetnek meg. A hugycső külső szájadékától a vesékig bárhol gyuladásos folyamat támad, genyet lelhetünk a vizeletben. A geny cafatokban vagy eloszolva található. A vizelet zavaros, legtöbbször, főleg ha vagy sok a geny, vagy a hugyhólyagból ered a geny, lugos vizeletben egyszerre egy rohamban nagyobb mennyiség ürül, valamely tályog beömlésére kell gondolnunk. A G.-nek igen sok oka lehet: kankó, hólyaghurut, hólyagkövek, vesemedence-gyuladás, a vesegyuladások különböző fajai, prostatatályog stb.
(ejtsd: dsenzano), város Róma olasz tartományban, 25 km.-nyire Rómától a Via Appia és a Némi-tó mellett, (1881) 5771 lak., igen jó borterméssel, ismeretes a rómaiak előtt, akik közöl itt sokan nyaralnak, a virágünnepe, amelyet az Ottava del Corpus Domini utolsó napját körmenettel és népmulatsággal ülnek meg.