valamely terület, egy egész ország felületének rendszeres átkutatása a talajvizsgálat szempontjából. Mig a rendes geologiai fölvételek a felületet az azt borító talaj tekintetbe vétele nélkül kutatják át, addig a G. épp a talajt, annak minőségét, szerkezetét, ásványtani összetételét vizsgálják és ezekre való tekintettel térképezik is az illető területet (talajképezés). Poroszország 1873. kezdeményezte a földtani felvételek azt a módját, mely mezőgazdasági szempontból megbecsülhetetlen. Poroszországot követték a többi német államok, azután Belgium, Hollandia, Svédország, Norvégia, Anglia, Japán és 1891 óta nálunk is végeznek ilyen felvételeket. A Magyar Kir. Földtani Intézet (l. o.) kebelében egy geologiai-agronomiai vagyis talajvizsgálati szakosztály működik, mely most rendszeresen dolgozik az ország talajtérképezésén a talajvizsgálatokon. Vezetője ennek az osztálynak Inkey Béla főgeologus, aki Puszta-Szt.-Lőrinc (Pest várm.) vidékének talajtérképezését a Földtani Intézet Évkönyvének X. kötetében máris közölte. L. még Pedologia.
mindazon rétegek csoportja a Földön, melyek hasonló körülmények közt egymáshoz nagyon közeli időszakban vagyis egyazon G. korszakban képződtek. Mivelhogy a formáció, a magyar képződmény értelmében, a kőzetek képződésmódjára van már lefoglalva, ujabb időben (az 1881. Bolognában tartott nemzetközi geologiai kongresszus óta) a G. szót a geologiai szisztéma szóval helyettesítik, mi azonban még ma sem ment át egészen a szakirodalomba. Magyarul geologiai rétegcsoportnak is volna mondható. Egyazon G. egyes rétegeinek kövületei, ha nem is teljesen azonosak, de nagyon feltünő különbségeket nem mutatnak. Mindig feltalálhatók benne oly kövületek, az u. n. vezérkövületek, amelyek a rétegek mindegyikében megvannak, amelyek tehát az egész rétegcsoportra nézve jellemzők. Ezen vezérkövületek alapján dönthető el, hogy mely réteget tartoznak egyazon G.-hoz. A G. a bennük található növényi és állati maradványokban mutatkozó eltérések szerint kisebb csoportokra, szekciókra, emeletekre, szakaszra, végre rétegre különíthetők. Ha az egyes G.-ban található állatok és növények maradványait összegyüjtjük, fejlettségi fokuk és a ma élőkhöz való viszonyuk szerint összeállítjuk, azt a nevezetes tényt konstatálhatjuk, hogy a régibb G.-ban mindig tökéletlenebb állat és növényalakok maradványait találjuk, mint az ujabb képződésü G.-ban. A legrégibb G. rétegeiben p. a gerincesnek, a kétszikü növényeknek maradványaira nem akadhatni, azok akkor, mikor ama G. rétegei lerakódtak, képződtek, még nem éltek a Földön. A szerves élet a Föld felületén először tökéletlenebb, egyszerübb alakokban jelent meg, a tökéletesebbek ezek után fejlődtek ki. Mindezek tekintetbe vételével igyekeztek az élet fokozatos fejlődését a Földön megállapítani és főbb vonásokban grafikailag is feltüntetni, mi a G.-ban, paleontologiában és zoologiában, botanikában mint az élethaladás táblája ismeretes (l. a 912. oldalon elhelyezett táblát). Ezen összeállításból könnyen meglátni, hogy az állatok és növények főbb osztályai, valamint az ember is, mikor és mely G.-ban lépett fel legelőször a Földön. Az ember P. csakis a diluviumban jelent meg a Földön, az emlősök már a Triaszban stb. A mellékelt táblázatban a vonalak vastagságának növekedése vagy fogyása az illető állat v. növényosztály szaporodását v. fogyását jelenti.
Az a hosszu idő, mely alatt a földön több egymásra következő geologiai formáció (l. o.), vagy szisztéma képződött, egy geologiai korszak. A G. együttvéve a Föld történetét tárják elénk, épp ugy mint az egyes történelmi korok a népek történetét. Épp ugy mint a hisztorikus az eseményeket koruk szerint csoportosítja, ugy folytatja a geologus korszakokba a Föld keletkezésének, képződésének, főképen pedig alakulásának felkutatott mozzanatait.
[ÁBRA] Az élet haladásának táblázata.
Amennyiben a geologus a Föld történetét a szediment, vagyis az üledékes (réteges) kőzetek telepítése és a bennök feltalálható kövületek alapján megállapíthatja, az alakulás összes mozzanatait öt geologiai korszakban foglalja össze. Ezek lemenő sorrendben a következők: Jelenkor, Ujkor, Középkor, O-kor, Őskor. E korszakokat a szerves világ (állatok és növények) fejlődésmenetére való vonatkozással igy is nevezik: antropozoos kor (az ember fellépésének kora), kenozoos kor (az ujkori állat- és növényvilág kora), menozoos kor (a középkori szerves lények kora), paleozoos kor (az őskori szerves lények kora), arkei vagy azoos kor (szerves lények nélkül való kor). Régi beosztás szerint számokkal is jelölik a korszakokat: Negyedkor (quartär), harmadkor (tertiär), másodkor (secundär), elsőkor (primär), őskor (archei).
Minden G.-ban a rétegek ama csoportja, melyek hasonló körülmények között képződtek, együttvéve egy G. formációt v. szisztémát alkotnak. Az egyes G. szisztémákon belül vannak megint egyes rétegek, melyek ugy képződési viszonyra, mint kövülettartalomra és településre nézve egymáshoz közelebb állanak, vagyis közelebbi időben képződtek, mint egyazon G. szisztéma más rétegei. Azokat az illető G. szisztéma egy-egy szekciójának mondjuk. A szekció rétegei közt ujból lehetnek egymáshoz közelebb álló és messzebb eső rétegek, ugy hogy a szekcióban emeleteket lehet megkülönböztetni, az emeletben pedig egyes rétegeket. Időben kifejezve, az az idő, mely kellet, hogy a G.-ban egy-egy szisztéma képződhessék, lerakódhassék egy periodus, a szekció képződésének időtartama: epocha, az emeleté: kor. Az egész G.-ban lerakódott összes szisztémákat grup-nak véve, az egyes kor-, meg lerakódási viszonyokat a következő sorozat tünteti fel:
|
Geologiai korszak (érc)-nek megfelel: |
grup. |
|
Periodus-nak megfelel: |
geol. reformáció v. szisztéma. |
|
Epoká-nak megfelel: |
szekció. |
|
Kor-nak megfelel: |
emelet. |
|
A legkisebb időegységben képződött anyag |
réteg. |
A következő táblázatban az egyes G.-ok vannak lemenő sorrendben az akkor, uralkodott nevezetesebb állat-, és növényélettel, a szisztémákkal és szekciókkal föltüntetve.
[ÁBRA] A Föld jelenkora
[ÁBRA] A Föld ujkora
[ÁBRA] A Föld középkora
[ÁBRA] A Föld ó-kora
[ÁBRA] A Föld őskora
ama erők, nevezetesen a levegő, viz, tüz (vulkanizmus, élet), melyek a Föld fölépítésében, alakításában és megváltozásában fontos szerepet visznek.
l. Földtani térképek.
l. Földtani intézetek.
(gör.) a. m. a földből való jövendölés, vagy az az eljárás, mikor a földfelület minemüségéből, főleg a homok- és porszemek alkotta tetszőleges alakokból, azokat szabályos meghatározott idomokban hozva össze, jövendölnek; főleg Arábiában otthonos.
(gör.) a. m. a geometriában jártas, földmérő, mérnök.
(gör.) a. m. mértan, a matematika azon része, mely a térbeli alakzatokkal foglalkozik. Görög neve ugyan betüszerint földmérést jelent, de ennek elméletével már Plato idejében nem a G. foglalkozott. A földmérés elméletét ma a geodézia tárgyalja. A G.-nak számos ága van, melyek egymástól tárgyukban, szempontjaikban, módszerükben, segédfogalmaikban stb. különböznek.
Didaktikai szempontból néha megkülönböztetnek elemi és felsőbb G.-t. A két diszciplina határa persze merőben önkényesen történik s nem mindig ugyanazon módon. Rendszerint az elemi G. a pont, egyenes vonal és sikra, a három-, négy- és sokszögekre, a poliéderekre, a körre, a körhengerre, körkupra és gömbre szorítkozik s minden más alakzatot a felsőbb G.-ra biz. A szerint, amint a vizsgált alakzatok egy sikban vannak vagy sem, megkülönböztetnek sikmértant (planimetria) és térmértant (stereometria). E felosztás is önkényes, mert amint aplanimetria a sikra szorítkozik, éppugy lehet akármilyen más felületen levő idomokat kiválasztani, miáltal a G. a gömbön, a G. hiperboloidon stb. keletkeznek. Ezek közül különösen a gömbmértan (szferika) fejlődött ki önálló tudományággá. Továbbá lehet egy vonalon levő pontcsoportokra is szorítkozni, vagy egy sugársorra, egy sikpontra (l. Alapalakzat) stb. vonatkozó vizsgálatokat végezni s e vizsgálatokat a G. megannyi önálló részeinek tekinteni.
Ujabban megkülönböztetnek projektiv és metrikus G.-t. Az első az alakzatok projektiv tulajdonságaival (l. Dualitás) foglalkozik, az utóbbi a metrikus tulajdonságokkal, vagyis azokkal, melyekre nézve csak egymással kongruens (egybevágó), vagy legfeljebb egymással szimmetrikus, egymáshoz hasonló és szimmetrikusokhoz hasonló alakzatok egyezhetnek meg. Rokon e felosztással az Eukleides-féle G. (l. o.) és az abszolut G. (l. o.) megkülönböztetése a szerint, hogy az Eukleides-féle XI. axiomát elfogadjuk vagy sem. Egészen speciális kérdéseik (problémáik) által válnak ki az analysis situs, mely az alakzatok folytonosságára és összefüggésére vonatkozó vizsgálatokkal foglalkozik, s a megszámláló G. Az utóbbi azt határozza meg, hogy bizonyos adott követeléseknek hány alakzat tehet eleget, p. hogy adott négy pont és egy érintő pont által hány (-két) kupszelet van meghatározva.
Módszer tekintetében a legnagyobb ellentét a Descartes által alapított analitikai G. (l. o.) és a Staudt-féle helyzet G. közt van. Az előbbi a pont helyzetének koordináták segítségével való jellemzéséből fejlődött s minden problémát számításokra iparkodik visszavezetni. Ellenben a helyzet G. az algebra és analizis használatát teljesen kizárja. A két módszer között számos átmenet van. Az analitikai G.-hoz legközelebb állanak módszer tekintetében a trigonometria, poligonometria és poliedrometria melyek a háromszögekre, a sokszögekre és a szögletes testekre vonatkozó feladatokat a trigonometriai számok (l. o.) segítségével oldják meg. Rokon módszer továbbá az algebrának a G.-ra való olyatén alkalmazása, hogy a keresett mennyiséget egy algebrai egyenlettel jellemezzük, de egyenlet megoldására szükséges számításokat szerkesztésekkel pótoljuk. Az oly módszereket, amelyek az utóbb említettek ellenében az algebra elkerülésére törekszenek, közös néven szintetikusoknak mondjuk, netovábbjuk a helyzet G. Ily módszereket használ az ábrázoló G. (l. o.) is.
A G.-val rokon tudomány a kinematika vagyis a mekanika azon része, mely a mozgások leirásával foglalkozik a mozgást okozó erők vizsgálata nélkül. Az által, hogy valamely térbeli alakzatot egy más (egyszerübb) alakzat mozgása által képzeljük keletkezettnek, a vizsgálat rendszerint sokkal áttekinthetőbb lesz. Éppen azért e két tudomány, a G. és a kinematika mindinkább egybe olvad. A G. történetét illetőleg l. Matematika.
Két tárgynak ugyanaz a G.-ja van, ha egymáshoz hasonlók, vagyis ha pontjai közt oly megfelelőség található, hogy az egyik tárgy két tetszőleges pontjának egymástól való távolsága és a másik tárgy megfelelő pontjainak egymástól való távolsága közt levő arány állandó. Ha tehát az egyik tárgy pontja: A, B, C,... a másiknak megfelelő pontjai pedig: a, b, c, akkor
AB: ab = AC: ac = BC: bc =...
Arra tehát, hogy a két tárgynak ugyanaz a geometriai alakja legyen, nem szükséges, hogy egyenlő nagyok legyenek és - mint magától értetődik - még kevésbé, hogy ugyanabból az anyagból legyenek.