v. gereborsók, a gerebek tulajdonképeni rácsát képező alkotórésze. L. Gereb.
(kaparó). Gazdasági és kertészeti kézi eszköz. A gazdaságban a szénakészítésnél és aratásnál van főleg használatban. Vannak fogatos G.-k is (l. a 928. oldalon elhelyezett ábrát), melyek a lekaszált s megszáradt széna összegyüjtésénél mindinkább kiszorítják a kézi G.-ket. A lóval vontatott gereblyék szerkezete általánosságban egy sor hátra hajló, különféle módon megerősített vas- v. acélfog egy közös tengelyen, melyek egyszerre felemelhetők, ha a kellő mennyiségü szénát felgyüjtötték. A G. sor tengelyén két járó kerék van, s a munkás v. a gépen ülve kezeli azt, v. utána járva emeli fel a gereblyét szükség szerint. Amerikából jöttek át hozzánk a lóvonatu G.-k s ma már általánosan el vannak terjedve. Nevezetesebbek a «Tiger» és «Holsingworth» szerkezetü lógereblyék.
[ÁBRA] Gereblye.
A. G.-k mindig vizen kapják a fát és v. a gerebek közelében feküsznek, v. legalább azokkal kapcsolatban állnak. Berendezésöket illetőleg megkülönböztethetők: a csatornák nélküli, a csatornákkal átszelt és az önkitermelésre berendezett rakodók. 1. Csatornák nélküli G.-k. Ha az usztatott famennyiség csekély és munkaerő bőségben van, valamint akkor is, ha a gereb fekvésénél s terepviszonyainál fogva a csatornázás vagy önkitermelés nem volna alkalmazható: akkor a fát a gerebenudvarból közvetlenül ennek partjain fogják ki. Hogy a kifogott fát ne kelljen messze szállítani, a rakodópart szélességét lehetőleg megszorítják és hosszuságát a viz mentén felfelé terjesztik ki. A fának a gerebenudvarból való kifogása ennek terepviszonyaitól függ leginkább. Mindenesetre nagy előnyére van ugy a fának, mint a munkavégzésnek, ha a gerebenudvar az usztatott fának beérkezése után teljesen kiszárítható, mint sok esetben a mellékelt 1. ábrában látható mód szerint, t. i. rácsos csatornák alkalmazása által, könnyen el lehet érni. Midőn ugyanis fa már nem érkezik, a rácsos csatorna zsilipjét felnyitják s a patak vizét a másik ágába eresztik, miáltal a gerebudvar szárazon marad. 2. Csatornákkal átszelt G.-k. Az ilyen berendezés azon előnnyel bir, hogy az usztatott fa tulságos mennyiségben nem gyül meg a gerebudvarban, hanem azonnal a fő- és az ettől elágazó mellékcsatornákba kerül s igy a gerebenfogakat nem torlaszolhatja el; ennélfogva a viznek szabad lefolyása folytán a gereb sincsen oly nagy nyomásnak kitéve. További előnye, hogy ily uton gyorsan és olcsón szállítható a fa közvetlenül a felrakás helyére.
3. Önkitermelésre v. tolyításra berendezett G.-k. Ezeket az jellemzi, hogy a fát nem az usztató patakon vagy folyón (l. 2. ábrát) fogják fel, hanem elterelő gereb a és csatorna bg segélyével a fővizből azonnal a rakodóra viszik be, hol azonban nem marad a csatornákba összegyülve, hanem a vizzel együtt a rakodóhelyet elárasztja, mihelyt a csatorna végét g kis gerebbel elzárják és a legelől érkező hasábokból a g pontoktól kezdve jobbra-balra félkörben 1,3-1,5 m. magas fekvő tolyítófalat h készítenek. A többi hasábot i már csak bütüre állítva támasztják a tolyítófalhoz. Befejezett usztatás után a csatornát elzárják, minek folytán a viz a rakodóról lefolyik és ez rövid idő mulva szárazon áll. a kifogott és ideiglenesen elhelyezett fa később szabatos kalodarakásokba (l. Farakás) állíttatik fel. Hátrányai e rendszernek - noha nem jelentékenyek - hogy nagyobb teret szüksége; hogy a lerakodó iszap folytán a rakodó szintje évről-évre emelkedik, vagy pedig ezen iszapnak eltakarítását igényli; hogy a fának első rakásolása alkalmával a munkások kénytelenek hideg vizben állva dolgozni, mi azonban jobb berendezések által teljesen mellőzhető.
Igy nevezik a felfogó gerebek előtti mederrészt, melyben a leusztatott fa meggyül. A G. nagysága többféle körülménytől függ. Legcélszerübb volna ugyan, ha a leusztatott fát azon arányban, amint érkezik, a G.-ból elágazó rakodóparti csatornákba azonnal be lehetne terelni, ott pedig azonnal a szárazra huzni. Igen sok esetben azonban ez ily mértékben lehetetlen, mert a fa sem érkezik egyenlően. A G.-nak tehát oly nagynak kell lenni, hogy az bizonyos mennyiségü fát képes legyen felvenni. A G. vizállásának szabályozására ugyanezen berendezések szolgálnak, melyek a gerebre gyakorolt viznyomás apasztására (l. Főárapasztó árok). Hogy pedig a G. idővel görgeteggel s homokkal meg ne teljék, felső, sokszor azonban alsó végén is, a fenék sikjában homokfogók és rácsos csatornák vannak alkalmazva. Ezen csatornák fenekének nagy esése folytán a beléjök hullott kövek, homok stb. gyorsan kitakarodnak, mihelyt a zsilip tiltóját felhuzzák. L. Gereb és Gerebrakodók.
[ÁBRA] 1. ábra. Szárazra helyezhető gerebudvar.
[ÁBRA] 2. ábra. Önkitermelésre berendezett gerebudvar.
a Magyar Középhegység Duna-jobbparti részének a utolsóelőtti tagja, a Vértes- és Pilis-hegység közt foglal helyet, Esztergom és Komárom vármegyékben. A hegység É-on a Dunáig terjed, Ny-on az Általér, K-en a tokodi völgy határolja, D-en pedig az Általér felső völgye és a szaári völgy által képezett azon horpadás választja el a Vértes-hegységtől, amely horpadást a budapest-ujszőnyi vasuti vonal követi. A hegységnek nincs közös főgerince, hanem három egymással párhuzamos hegyláncból áll, mely D-ről É-ra, a Dunára merőlegesen huzódik. A Ny-i hegylánc főbb csúcsai a Halyagos (448 m.), Heuberg (537 m.) és Dobó-hegy (412 m.); a középsőé a Nagy-Somlyóvár (449 m.), Peskőhegy (404 m.), a Gerecse (633 m.) és a Nagy-Pisznice (549 m.), a keletié a Szenek-hegy (401 m.) és Somberek (409 m.). A három hegyláncot szélesebb völgyek választják el egymástól. A hegységre nézve jellemző, hogy az egyes láncok Ny-felé menedekesen emelkednek, mig K-felé meredek sziklafalakkal esnek alá. K-felé a hegység alacsony dombvidékbe megy át, melyen 40-100 m. magas földhátak váltakoznak mély árkokkal és hasadékokkal. A hegység vizben szükölködik, de ÉNy-i oldalán (Tata felé) számos forrás és tó van. A G. geologiai szerkezete hasonló a budai hegységéhez; a hegység É-i részében sürün fellépő vörös rétegezett mészkövet márványképpen használják s a legnagyobb márványbányák Piszke, almás, Bajót és Nyerges-Ujfalu vidékén vannak. Nagy kiterjedésüek az oligocén- és eocénlerakodások is, melyekben barnaszén-telepek vannak (Nyerges-Ujfalunál, továbbá a Gete-hegységben, l. o.).
Péter, műtörténész, szül. Deésen 1856 máj. 23. Középiskoláit Szamos-Ujvártt és a kolozsvári liceumban végezte; aztán négy éven át a kolozsvári egyetemen bölcsészet-hallgató volt. 1881. tanári és doktori oklevelet szerzett s a pécsi áll. főreáliskola tanára lett, 1882. német irodalmi és műtörténelmi tanulmányok céljából Bécsben, Drezdában, Berlinben, Nürnbergben és Münchenben járt, 1885-86. ugyanilyen célból Lipcsében, Berlinben, Párisban és Heidelbergában időzött. Tett műtörténelmi tanulmányokat Velencében, Torcelloban, Bolognában, Ravennában, Rómában, Firenzében is. Irodalomtörténeti, bölcseleti, esztétikai, neveléstani, műtörténelmi stb. cikkeket és értekezéseket irt, melyek különböző lapjainkban és folyóiratainkban jelentek meg. Más, önállóan megjelent dolgozatain kivül a pécsi székesegyházról több becses munkát irt. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
-nemzetség, Zala és Vas vmegyében virágzott; törzshelye a vasmegyei Geregye, voltak azonban birtokai a Tiszántul is. A nemzetség egyik ágából származott Geregyei Kalmer, ki a ma is virágzó Egerváry-családot alapította. Utódai közül Egerváry Mihály és István 1411. Vas vmegye alispánjai voltak. A család legkiemelendőbb tagja Egerváry László (l. o.) horvát bán volt Mátyás király korában.
(kétségkivül a hasonló jelentésü német Ger szóval rokon), a lándsának más neve, mely régente nyelvünkben járatos volt, aztán elavult s a nyelvujítás korában ujra fölélesztették. - G. (lanceola), sebészeti operációknál használt eszköz, melynek vékony pengéje, kettős éle és igen finom hegye van. Érvágásnál (l. o.) ojtásnál, felszinesen fekvő tályog felhasításánál használják. Az ojtásnál használt G. hegye közelében árokszerü barázdával bir, mely az ojtásra használt nyirok felvételére való.
a Marcal jobboldali mellékvize, ered a Bakonyban, Veszprém vmegye Bánd és Bakonybél községei közt, a Gyöngyöshegy É-i tövében, keskeny völgyben ÉNy-nek folyik, Bébnél kilép a sikságra s Uj-Malomsok közelében, Győr vmegye határán a Marcalba ömlik. Hossza mintegy 50 kilométer.
nagyközség Pozsony vmegye nagyszombati j.-ában, (1891) 1317 tót lakossal. A falu határában folyt le 1704 nov. az u. n. nagyszombati csata, melyben II. Rákóczi Ferenc, ki egy ideig a G. melletti magaslatról intézte övéinek támadását, Heisztertől vereséget szenvedett.